Új Szó, 2009. december (62. évfolyam, 277-300. szám)
2009-12-19 / 293. szám, szombat
16 Szalon ÚJ SZÓ 2009. DECEMBER 19. www.ujszo.com A skót Susan Boyle igaz története 2009-ből A csúnya lány PUHA JÓZSEF Hol volt, hol nem volt, a messzi Skóciában élt egy csúnya lány. Susan Boyle-nak hívták. Hiába várta a herceget, az nem érkezett meg sem fehér lovon, sem gyalogosan, ezért vénlány maradt. Ártadanságát megőrizte, még csak nem is csókolózott. Miután édesanyja meghalt, macskájával osztotta meg otthonát. Munkanélküli-segélyből éldegélt, s közben énekesi karrierről álmodozott. 1999-ben ezer példányban jótékonysági céllal egy CD jelent meg Music for a Millennium Celebration, Sounds of West Lothian címmel. Ezen Susan is közreműködött, az 1953-as Cry Me a River című dalt adta elő. A helyi templomi kórusban is énekelt. Pályafutása mindössze eddig jutott. Negyvennyolc évesen aztán rámo- solygott a szerencse. Egy szép napon gondolt egyet, és jelentkezett az ITV-n látható Britain’s Got Talent tehetségkutató harmadik sorozatába. Úgy érezte, meg kell ragadnia a tévéműsor kínálta lehetőséget. Paul Potts példája lebegett előtte. Az első, 2007-es szériát ő nyerte meg, operaénekesként, negyven felé közelítve, kövéren, hibás fogazattal. Korábban mobiltelefonokat árult. Éveken át próbálkozott, kopogtatott a lemezcégek ajtaján, de senki sem vette komolyan. A külseje miatt. A fotogén alkatúnak és arcúnak a legnagyobb jóindulattal sem nevezhető molett, kócos Susan idejemúlt aranyszínű ruhában lépett színpadra. A zsűri és a közönség hitetlenkedve fogadta. Szánalmasan néztek rá. Azt hitték, önjelölt sztárbohóccal van dolguk. Ennél abszurdabb jelenet nincs egy tehetségkutató műsorban. Megmosolyogták, amikor Simon Cowellnek, a zsűri elnökének elárulta, hogy profi énekesnő szeretne lenni. Mint Elaine Paige. A Victor Hugo művéből készült Nyomorultak című musical legismertebb felvételét, az I Dreamed a Dream (Álmodtam egy álmot) címűt adta elő. Amint belekezdett, döbbenet ült a zsűritagok arcára, a közönség folyamatosan éljenezte. A csodás hangú Susan két és fél perc alatt sztár lett. Néhány órán belül, az internetnek köszönhetően pedig világsztár. Természetesen azonnal felfedezték a gonoszak: a bulvárnak aranybánya volt. A példány- számcsökkenéssel küzdő brit bulvársajtónak úgy kellett, mint szerencséje egy falat kenyér. Napról napra szipolyozta. Az egyik nap „élettársa”, a macska szerepelt a címlapon, a másik nap egy pornófilmrendező, aki másfajta karrierlehetőséget kínált az énekesi babérokra pályázó vénlánynak. Meglepetésre nem nyerte meg a versenyt, a döntőben alulmaradt a Diversity tánccsoporttal szemben. Ebből eredően néhány napig megint címlapsztorit szolgáltatott. Ha nyer, abból a bulvár nem profitált volna, a legyőzéséből viszont tudott, ismét volt szenzáció, tálalhatta a kikészülését, idegösszeomlását, kórházi kezelését. A társadalom hajlamos volt a legszebb történeteket is elrontani. A bulvár celebbé változtatta még a hősöket is, mert azok kellettek. Szerencsére Susan győzött a rossz felett, gyorsan eresztett könnyűzenei gyökere erős volt. A 2009. november 23-án kiadott 1 Dreamed a Dream című albuma világszerte rekordot rekordra halmozott. Már a megjelenés hetében eladtak belőle több mint hárommilliót. S hogy milyen a lemez? Az talán nem is fontos! Az emberek ugyanis a rossz korongot is megvették volna a „későn érő” énekesnőtől. De ilyen hanggal nem is születhetett rossz végeredmény! Az albumon tizenkét dal kapott helyet, ebből csupán egy volt új, a Who I Was Bom to Be című, amelynek egyik társszerzője a felfedezés előtt álló Audra Mae oklahomai dalszerző-énekesnő. Az átdolgozások között szerepelt a Silent Night, egy-egy The Monkees-, The Rolling Stones- és Madonna-felvétel. A popkirálynőt is meghatotta Susan története, engedélyt adott neki, elénekelhette 1995-ös You’ll See című slágerét. Mondják, hogy néhány emberben előbújt a kisördög. Azt hitték, a történetet kitalálták, lóvá tették őket. Pedig nem! Az élet a legcsodásabb forgatókönyvíró, úgy történt, ahogyan elmeséltem. Ha színeztek rajta, akkor csak icipicit. Az ilyen példaképek felbukkanása fontos volt akkortájt, a világ értékválsággal küzdött. A társadalom az embereket a külső megjelenésük alapján ítélte meg. Sokan azt feltételezték, hogy bizonyos külső és belső tulajdonságok összefüggenek egymással, például ha valaki szép, az okos is. Susan története tudatosította bennük, hogy senkiről sem szabad első pillantásra véleményt formálni. Sajnos azonban csak rövid ideig... ZENE A SZALONBAN Operakarácsony Operatörténeti közhely, hogy Gian Carlo Menottit nem igazán vil- lanyozta fel az NBC felkérése az első amerikai tévéopera megírására, ám amikor a Metropolitan Muse- umban meglátta BoschA háromkirályok imádása című képét, hirtelen újragondolta kép, szöveg és zene viszonyát, és kipattant a fejéből minden idők egyik legsikeresebb gyerekoperájának ötlete. AzAmahl és az éjszakai látogatók című művet 1951 karácsonyán közvetítették először, s azóta is szinte évente műsorra kerül. Egy tizenkét éves, béna kisfiúhoz és koldusszegény édesanyjához Beüehembe menet megállnak a három királyok. Az anya meglopja őket, ám amikor kiderül, hogy mi járatban vannak, visszaadja az aranyat, és sajnálkozik, hogy nem tud ajándékot küldeni a kisdednek. Amahl felajánlja a mankóit, erre csoda történik, meggyógyul, és csatlakozik a királyokhoz, hogy láthassa a mennyek urát, akinek lényegében szüksége sincs a királyok ajándékaira, hiszen birodalmát nem a kincsre, hanem a szeretetre építi. „Nehéz volt az odamenet. / Végül inkább éjszaka utaztunk, / Sebtiben szundikálva, / S a fülünkbe dúdoltak a hangok, szólván, / Hogy mindez csak őrület” - emlékszik vissza irracionális küldetésére Eliot versében az egyik király (Vas István ford.), aki immár születés és halál azonosságán mereng. Menotti királyai korántsem ennyire filozofikusak, sokkal naivabbak, szenvedélyesebbek, de hasonlóképpen misztikusak a maguk módján. Naiv bájt sugároznak, még a legrikítóbb naturalizmus közepén is megingathatatlanok az isteni szeretet mindent átható erejében: küldetéstudatuk valóságos szere- teteláradás. Kétségtelen, hogy a csoda bekövetkezte az opera egyik legteátrálisabb eleme, mégis meg- indítóan nemes zenei megoldásokban bővelkedik. Amahl fiúszopránja fergeteges erejű tud lenni (én egy 1952-es felvételt birtoklók, melyen Chet Allen énekli, akárcsak az ősváltozatban), tisztaságszuggeráló ereje pedig a jövevények egzotikus karakterének hasonló alapvonásaival rokon. Az anya figurájának kettőssége valóban drámai erejű zenét eredményez. Egy másik jelentős amerikai karácsonyi operát komponált a kevéssé ismert David Conte. Giftofthe Magi (A háromkirályok ajándéka) című kamaraoperáját 1997-ben mutatták be San Franciscóban. Az operát Menotti karácsonyi operájának konkurens társaként emlegette a kritika, bár korántsem szárnyalja túl a mestert, sőt, dallaminvencióban és hangszerelésbenjócs- kán el is marad mögötte. A darab ennek ellenére frappáns, a poszt- puccinias stílus egy újabb megnyilvánulása. Conte műve nem gyerekopera, egy népszerű, tragikomikus O. Henry-novella dramatizá- lása. Jim és Della egy meglehetősen szerény, de takaros lakásban élnek. Della gyönyörű haját fésüli, a szerelemről énekel, Jim pedig munkába indul, előtte szokás szerint megcsodálja a kedves csodás hajfürtjeit és atyai örökségét, a zsebóráját. Jim, hogy ajándékot vehessen Del- lának, titokban eladja az órát. Della viszont ugyanilyen célból a hajától szabadul meg egy parókakészítőnél. Jim egy ragyogó, régóta vágyott aranyláncot kap kedves, bár addigra eladott zsebórájához, Della pedig régen vágyott ékes hajtűket immár nem létező hosszú hajába. A kezdeti döbbenet fokozatosan szerelmi duetté formálódva oldódik fel. Az opera az Arsis Recor- dingsnál jelent meg 2001-ben, Della szerepében Aimée Puentes, Ji- mében Tim Krol hallható. Meglepő módon ugyanezt a novellát aknázta ki zeneileg a finn Einojuhani Ra- utavaara, Conte művével azonos címen forgalomba került, ám finn nyelvű remekművében. A főszereplőket ezúttal Minnának és Joelnek hívják, a müiő is színesebb Conte variánsánál, ráadásul Rautavaara minden esetben sikerrel kerüli ki az operaközhelyeket, kivált az érzelmes szerelmi részek esetében. Rautavaara műve, hasonlóan Menotti- éhoz, filmváltozatban teljed (Art- haus Musik, 1997). A helyszín Helsinki az 1920-as években, a karácsonyi üzenet maradéktalanul univerzális allegóriává tud transzformálódni, a főszereplők léttere sokkal sűrűbb zenei szövetet eredményez, mint amerikai kortársa esetében. Rautavaara zenéje sokkal misztikusabb, éteribb, valósággal himnikus magasságokba emelkedő is tud lenni, miközben a szociokul- turális környezet (az uzsorás Mr. Solomon világa, a hivatalnokok karácsonya, egy könnyűvérű nő, alias Shába királynője jellemábrázolása) is nála tűnik autentikusabbnak. A Pia Freund és Jaako Kortekangas főszereplésével készült film képi világa Menotti technikájával ellentétesen hat: mintha a zenét akarná minduntalan festménnyé varázsolni. Aki a legmodernebb zenei megoldások híve, töltse a karácsonyt John Adamsszel. Adams 2000-ben bemutatott operaoratóriuma, az El nino (A kisded) a minimalista alap- hangoltságon belül rendkívül eklektikus zenei skálán mozog, mely gyakorlatilag Handeltől egészen a popzenéig terjed. A darab Mária magasztalásával indul: a középkori angol korái minimalista változatát kontratenorok éskóruséneklik.Ezt a wakefieldi misztériumjátékokból származó angyali üdvözlet követi: Gábriel és a Szűz bájosan misztikus párbeszéde. Az angyali üdvözlet jelenete spanyolul folytatódik Rosario Castellano mexikói költő nyomán. Evangéliumi részletek sora hangzik fel a szeplőtelen fogantatás ünnepléséről és csodájáról, majd egy Ézsaiást, Máté evangéliumát és Luther szavait ötvöző montázs József álmáról. Mária és József bethlehemi útját tematizáló szövegek következnek. Gabriela Mistral Nobel-díjas chilei költőnő misztikus szépségekben gazdag költeményébe ágyazva szólal meg Szent Hildegárd 0 quam preciosa kezdetű, a szüzességet magasztaló szekvenciájának egy részlete. A második felvonás a mexikói főnix, Juana Inés de la Cruz versével indul: „Az én Istenem szenvedésre született, / hagyd őt ébren” - hangzik fel az első szakasz, majd Heródes és a betlehemi gyerekgyilkosságok kerülnek a cselekmény középpontjába bibliai szövegek megidézése révén. A három királyokat Rubén Darío nicaraguai költő verse idézi elénk rendkívül plasztikusan. Józsefet álmában egy angyal figyelmezteti: meneküljön családjával Egyiptomba. Vicente Huidobro költeménye szent (és profán) szerelem és szeretet, kultikus imádat és transzcendens rácsodálkodás sajátos hangulatát árasztja, majd az ártatlan kisdedek lemészárlása kerül előtérbe. A bibliai történet e részével állítható párhuzamba Rosario Castellanos Memorial de Tlatelolco című versének dramatizált világa: 1521-ben Tlatelolcóban csaptak össze az aztékok Cortés csapataival, 1968-ban pedig a Tlatelolco téren vérbe fojtottak egy diáktüntetést. A történelem vérengzéseinek állít mementót ez a rész. Az egységet Ézsaiás próféta dörgedelmes szavai záiják. Juana Inéz de la Cruz, a négy őselem misztikáját taglaló barokk költeményének ar- tisztikus-szenvedélyes hangja után Adams a kis Jézus két csodatételét meséli el apokrif evangéliumok nyomán. Az első a gyermek Jézus találkozását eleveníti fel a hatalmas riadalmat keltő sárkányokkal: Krisztus ártadan tisztasága megszelídíti a vérengző fenevadakat. A másik egy pálmafa történetét mondja el: Mária és József hosszú úton járt a kis Jézussal étien-szom- jan, Mária megfáradt, egy pálma hűsébe telepedett. Megkívánta a fa gyümölcsét, ám József képtelenségnek tartotta, hogy a rendkívül magas, sudár pálma gyümölcsét lehozza hitvesének. Jézus megparancsolta apáiménak, hogy táplálja szentséges édesanyját, mire a gyümölcs egyszeriben Mária lába elé hullott. Krisztus forrást is fakasztott a pálma tövében. Adams az apokrif szövegek közé beékelte Rosario Castellanos Una palmera című remek költeményét is. Az utolsó szó, amit hallunk, Adams egész művét kifejezi: poesía, azaz vers, vagyis költészet. A születés mindenkori misztériumában az örökkévalóság ereje munkál, sugallja a zeneszerző. Mind a szövegvilág, mind a zenei megvalósítás nőcentrikus: ez a zeneszerző hódolata a mindenkori anya ideálja előtt. Adams zenéje korántsem absztrakt-intellektuális nézőpontból közelít szakrális tárgyához: művébe belekomponálja az emberi mivoltból fakadó korlátoltságot is, a felfoghatatlan, a kifejezhetetlen elmondására tett gyarló kísérletek sokaságát, talán ezért is nyúl az apokrif iratok bájosan naiv történeteihez. A művészet minden ereje a teremtés csodáját árasztja szét, miközben a ráció világossága kevésnek bizonyul a megértéshez. A spanyol kultúra látványos beáramolta- tása nem pusztán a zeneszerző kali- fomiaiságával függ össze: a spanyol kolorit adja a zenei szövet leglátványosabb színeit, s megjeleníti a hit egy elemi, az egzisztenciális létezéssel az amerikainál szorosabban összefüggő varázsát. Adams kontratenoijai az éteri lebegést páratlan szépséggel fejezik ki, de a három királyok dramaturgiailag fontos szerepkörében is jól érvényesülnek. Olyan érzésünk van, mintha templomi képek elevenednének meg, mintha a kereszténység kanonikus elbeszélésének megannyi ábrázolása válna egyszeriben eleven valósággá. Adams szokásához híven általánosít: a mexikói nagyjelenet a történelmi traumák egyetemesen kártékony hatásáról is szól. A létezés csodája és az öldöklés iszonyata erőteljes kontrasztot alkot. De a teljes, rendkívül sűrű textúrájú operát behálózzák ezek a sajátos ellenpontok: álom és valóság, csoda és történelmi hitelesség, szüzesség és anyaság, gyermeki test és felnőtt értelem ellentétei feszülnek egymásnak, hogy valamelyest emberközelbe hozhassák az örökkévalóság megfejthetetlen csodáit. Adams zenéje megidézi Beethoven 9. szimfóniájának nyitását, Handel világát, a középkor zenei univerzumát, Britten Háborús rekviemjét, de minden idézet, fragmentum, morzsa megtalálja szerepét az opera szervességében. Az opera a Nonesuch kiadásában jelent meg CD-n. Főbb előadók: Dawn Upshaw, Lorraine Hunt Lie- berson, Willard White. A karmester Kent Nagano. Dawn Upshaw alakítása hibátlan, Mária szerepében egyszerre érzékelteti az anyai gyengédséget és a misztikus erőt, melynek szentsége az istenszülő lényéből mindenkoron szétárad azokra, akiknek a legnagyobb szükségük van rá.
