Új Szó, 2009. december (62. évfolyam, 277-300. szám)
2009-12-19 / 293. szám, szombat
14 Szalon ÚJ SZÓ 2009. DECEMBER 19. www.ujszo.com A két háború közti időszakban a nagy Magyarország minden szegletében tanított. Magyart, franciát, latint. Aztán az Új Szó első olvasószerkesztője lett... A szövegért feleltem - Fülöp Edit A lányunoka, Éva kalauzol bennünket. Még a lépcsőházban figyelmeztet, hogy a nagymama rosszul hall, s látása sem a régi már. Edit néni az előszobában áll. Mosolyog. Arca ragyog. Jóság és értelem. CSANDA GÁBOR Átveszi a virágot, másik kezével botjára támaszkodik. Éva hangosan a fülébe mondja: Virágot kaptál, mama! Milyen színű?, kérdez vissza. A nappaliba vonulunk. Lehet kérdezni, fordul felém. A beszélgetés aztán ilyen rövid, pontos mondatokban zajlik, hosszú-hosszú szünetekkel, melyek alatt emlékei közt kutat, szavakat, jelentéseket keres, tapogat. A nevekkel bajban vagyok, figyelmeztet. Edit néni: nagyon jól néz ki. Senki se akarja elhinni, hogy annyi éves vagyok. Éppen tegnap kérdezte két kisgyerek, hány éves vagyok, s mikor mondtam, nem akarták elhinni. Hogy inkább mutassam. Nem tudták elképzelni. De hát mutatva is csak annyi. És csodálkoztak: kilencvenen is túl! Még ilyet! Pedig már régen túl vagyok. Sportolt fiatalon? Igen. Inkább úgy mondanám, hogy sokat mozogtam. Nyugdíjba vonulásom után is mindig jártam tornára. Tornaterembe. Volt egy csoportunk. Milyen Anikó is volt a neve... Az vezette. Szertorna, talajtorna. És ez sokat jelent. Síelt, úgy hallottam. Csak diákkoromban, amikor Prágában tanultam. A Schnee- koppéra jártunk. Csehül Snéžka. Remek síterep volt, főleg kezdők kedvelték. Lovagolt? Nem. Nem volt rá alkalom. Kor- látiban egyszer katonákat szállásoltak el, már nem tudom, csehe- ket-e vagy németeket, akkor fölültem a lóra. De ez minden. Nem lovagoltam. Csakszerettem volna. KorlátiNógrádbanvan, ugye? Dehogy! Gömörben van. Nézze: itt van Feled, itt van Fülek, és a kettő között Korláti. Egy időben elnevezte egy illető, nem jut eszembe a neve, Konrádovcének. Mondván, hogy a Korláti, az magyar. No de hát a Konrádovce, az meg mi fán terem? Milyen falu ez a Korláti? Emlékszik rá? Hogyne! Apám és anyám ott tanítottak. 1914-ben, egyéves koromban költöztünk oda. Egy időben mindenki odajárt, apám iskolájába. Amikor Csehszlovákiához került a falu, kitalálták, hogy legyen szlovák iskola, mert a gyerekek itt nem tanulnak meg szlovákul. Amire apám elismerte, hogy tőle bizony tényleg nem tanulnak meg, mert ő maga se tud. Amúgy lett szlovák iskola, de nem boldogultak vele, mert aki átment a szlovák iskolába, az mind buta maradt. Mert se így, se úgy nem tanult meg. A szülei Korlátiban vannak eltemetve? Ott, igen. Szüleim, két testvérem, most már bátyám, sógornőm. Lassan egy éve, hogy nem jártam otthon. Régebben több alkalom adódott. Például ha valaki jött föl autóval Rimaszombatból, visszafelé elvitt. Nem nagy kitérő a főúton, Balogfalától csaknégy kilométer. Szívesen gondol ezekre az időkre? Nagyon szerettem mindig is Korlátú. Azt tartom az igazi otthonomnak. Bármerre mentem, mindig hazavágytam Korlátiba. Abban, hogy a tanári pályát választotta, befolyásolta, hogy a szülei tam'tók voltak? Nyílt Korlátiban egy bazaltbánya, s akik ott dolgoztak, állami iskolát akartak. Volt iskola korábban is, de csak egy katolikus tanítóval, aki kiöregedett. Ők meg házaspárt kerestek. így kerültek oda a szüleim a nem messzi Nagylóc- ról. Ez az Ipolytól délre fekszik. Megpályázták az állást, és elnyerték. Apám Nagylócon katolikus iskolában tanított, de nem szerette a papokat. Nem is nem szerette őket, azt tartotta, neki ne mondják meg a papok, hogy mit tanítson. Nyugdíjazásukig Korlátiban tanítottak. Az egész falu, az apraja és a nagyja is, mind az ő tanítványuk volt. Most olvastam, hogy a helyiek olasz kőfaragóktól sajátították el ott a szakmát. Igen, a kőfaragók. A bánya egy pesti cégé volt, és sokat szállított külföldre. Mert a korláti bazaltkő különösen stabil volt. Sokan és sokáig dolgoztak ott. Két kolónia is létesült, abban mind munkások éltek. S folyton újabb munkásokat is vettek föl. Bizony, még 1930-ban, de még ’31-ben is nagyon jól ment nekik. A cégnek is, és a munkásoknak is, akik sokat kerestek. Edit néni is a faluban járt iskolába? Csak az elemit végeztem ott, a szüleimnél. Első gimnáziumba Komáromba írattak be, a bencésekhez. Anyámnak ugyanis az volt a téves gondolata, hogy apácát nevel belőlem. No de Korlátiból értem utazni nagyon komplikált volt. Hamar megunták, meg hát ők is tanítottak, nem volt szabadidejük. Csak karácsonyra meg húsvétra tudtak hazavinni. így kerültem második osztályosként a losonci reál- gimnáziumba. Ott is érettségiztem 1931-ben. Az egyetem kiválasztásában mi döntött? Hiszen Pozsony közelebb esett, mint Prága. Azt mondták, hogy a Károly Egyetem az mindig Károly Egyetem lesz, és a világon mindenütt elismerik. Nagyon sokan mentek oda akkoriban, köztük én is. Ott is végeztem, a Bölcsészettudományi Karon, francia-magyar szakot. Igazuk volt azoknak, akik oda tanácsolták? Hogyne. Nagyon jó egyetem volt. Persze, miután visszakerültünk Magyarországhoz, Pesten újra kellett vizsgáznom. Nemismertékela diplomáját? Elismerték, de magyarból és filozófiából vizsgáznom kellett. Különbözeti vizsgának nevezték. Filozófiából Komis Gyulánál kellett különbözetit termi. Pontosabban kellett volna, de amikor megtudta, hogy F. X. Salda tanított, csak elbeszélgettünk. Salda módszerei iránt érdeklődött. A magyart ki tanította Prágában? Pozsonyból járt föl, ott volt rendes tanári állásban... Nem jut eszembe a neve. Egyszer egy héten följött Prágába, s akkor csak velünk foglalkozott. Finnugor nyelvészetet is tanított. Végül nagyon megharagudtunk rá, mert amikor egy hallgató kijuthatott Finnországba, akkor azt nem közülünk választotta, hanem egy csehet küldött ki. Nagyon dühösek voltunk rá emiatt. Prágában összejártaka diákok? Persze, összetartottak. Sőt, két otthon is volt, az egyiket Irma Otthonnak nevezték, mert Irma néni volt a vezetője. Ez nagyon jó otthon volt, ott laktam magam is. A másiknak nem emlékszem a nevére. Másrészt az se lett volna jó, ha folyton együttvagyunk, mert akkor mindig csak magyarok közt lettünk volna. A Károly Egyetem oklevelével a kezében hol kezdett el tamtam? Zólyomba neveztek ki, mégpedig az ottani szlovák gimnáziumba, 1938-ban. Nem magyart tanítani hívták oda, ugye? Dehogy. Franciát. Nemsokára azonban jött az államfordulat. Az igazgató meg elkezdett győzködni, hogy ne menjek sehová. Merthogy ez soká úgyse marad így, és ő meg akar tartani engem. De nem tudtam ott maradni, mert rám szóltak az utcán. Kint sétáltunk a városban, és két gimnazista lány közül, amikor elmentek mellettünk, odaszólt az egyik, hogy „na Slovensku po slovensky”. Hogy Szlovákiában szlovákul. Ez történt. Ezt elmeséltem az igazgatónak is, és közöltem vele: emiatt nem maradhatok. Hová ment? Losoncra. Két évig tanítottam ott. Határváros volt, sok csetepaté színhelye. De tanítani ott is jó volt. Egészen addig, amíg koedukált iskola volt. Mert egy igazgatóváltás után az új igazgató A Rolland-regény mottójában szerepel, majd nézzen utána, hogy van egy védett zóna, ahol a levegő nyugodt. Úgy hívják: a Béke Szigete. Én már ott élek. (Somogyi Tibor felvétele)
