Új Szó, 2009. december (62. évfolyam, 277-300. szám)
2009-12-17 / 291. szám, csütörtök
10 Kultúra-hirdetés ÚJ SZÓ 2009. DECEMBER 17. www.ujszo.com Szivárvány lovag vágtatott be legújabb kalandjaival a Budapest Kávéházba Titkokkal, csodákkal teli mesevilág Goldoni Két úr szolgája című komédiája a kassai Thália Színházban Maszk nélkül Petiik Szilárd, Melkvi Bea és Reiter Zoltán (Gabriel Bodnár felvétele) SZABÓ VIKTÓRIA Dunaszerdahely. Csóka Ferenc trilógiává duzzadt meseregényének harmadik része, a Szivárvány lovag legújabb kalandjai a Lilium Aurum Könyvkiadó gondozásában látott napvilágot ugyanúgy, mint az első két kötet. A Színországban játszódó, Takács János szemet gyönyörködtető illusztrációival megjelent kötetet Kulcsár Ferenc mutatta be a közönségnek a Vámbéry Irodalmi Kávéház legutóbbi rendezvényén a Budapest Kávéházban. Az első kötet kilenc évvel ezelőtt jelent meg, lovagunkat akkor még Hajnalpírnak hívták, és boldogan élt szüleivel az Ezüst folyó völgyében, majd a Békazöld tó partján, ahol talán az ezerévesnél is idősebb, bölcs Tintakék manó volt a nevelője. Imádta a zsíros kenyeret, a jó borocskát, kitűnő a humorérzéke és kedvenc időtöltése a hímzés. Ha válságba került, nem hisztizett, s azt vallotta, hogy az élet értelme a túrós palacsinta. Bátran kijelenthetjük, ez a mese nem csak gyerekeknek szól, mint ahogy a mesék általában. Ajánlott mindenkinek, aki szórakozni, kalandozni, tapasztalni vágyik - Csóka Ferenc „fejlődésregényében” lépésről lépésre birtokba veheti, majd meghódíthatja a világot. Hogy ki is Szivárványlovag? Ő az, aki soha nem erővel, soha nem erőszakkal győz, hanem okossággal, furfang- gal, mókás ötletekkel. Egyszerű halandó, hiú és esendő, gyámoltalan és bátor, öntelt és segítőkész, gonosz és jó. így jellemezte a trilógia szerkesztője Kulcsár Ferenc, majd így folytatta: „Az író altere- gója? Az ifjú Don Quijote? Egy 21. századi Till Eulenspiegel, Lúdas Matyi vagy Kakuk Marci? Hiszen ő is ugyanolyan lurkó volt, virgonc és rakoncátlan, mint a többi társa, s pelyhedző állú legényként tettvágy feszítette a keblét, dicsőségre, hírnévre vágyott. Mégis, az író sejteni engedi, hogy valami különös, valami más is lakozott benne. Elárulja nekünk, hogy az ősi népek egyfajta beavatás által megmutatták a felnőttkor küszöbén álló ifjaknak a világ igazi valóságát, a mindenséget teremtő Lény szépséges országát, melynek látása megszabadít a halálfélelemtől. Nos, Hajnalpírt, a későbbi Szivárvány lovagot is ilyen szellemben nevelték a bölcs öregek, a vénséges vén manók.” S hogy lesz-e a mesének folytatása? Lehet, mert a magyar nyelv még elviseli a legeslegújabb kalandot. Hagyjuk magunkat meglepni, Szivárvány lovag mindent megtesz ennek érdekében, hiszen továbbra is Mozdulj már nevű lovával járja a világot. Aki nem hiszi, járjon utána. Goldoni darabjait mindig a valóság formálta. A rendelkezésére álló színészek adottságai, képességei alapján alakította a kitalált jellemeket és a történetet, a „társulatra” írta komédiáit. A színészek személyisége befolyásolta az egyes figurák személyiségét is. FECSÓYVETT Goldoni bizonyos értelemben kiszolgálta a közönséget, ám ezt úgy tette, hogy közben formálta az ízlésüket. Újításokat vezetett be. Nemcsak a commedia dell'artéra jellemző cselekményvázlatokat írt, hanem dialógusokat is, ami a színészektől pontos szövegismeretet igényelt, nem kis felháborodásukra. Reformjai nyomán az 1700-as évek közepén Velence színházaiban hatalmas konkurenciaharc alakult ki. Saját korában azonban csak az álarcot, a rögtönzött játékot nem lehetett véglegesen száműzni a város színházaiból. Hasonló ízlésformálásra, mint Goldoni Velencéjének színházaiban, ma is nagy szükség van. Rendezőnek és színésznek a kiszolgálás mellett az ízlésformálás is feladata, főként ha az elmúlt időszak médiák általi ízlésrombolására gondolunk. A vígjáték nevettet, kikapcsol, s Goldoni darabjai által magas színvonalon lehet ezt művelni. De a nevetésen túl jóval többre van szükség, mint amire látszólag igény van! Szokatlan, elgondolkodtató darabokat, rendezéseket színre vinni. A „konzervatív” közönség mellett ott van ugyanis a „képlékeny massza”, a fiatalok, akiket nagyon is szükséges volna a színházművészet magasabb régióiba röpíteni. S gondolva a színészek fejlődésére is, vajon van-e csodálatosabb dolog, mint amikor a közönség azt érzi, hogy ott fönn a színpadon történt valami, hogy a fásultságból kilépve van erejük megmutatni valami új at, a kliséken felülkerekedő, mesebeli, maguk se hitte létező világot. Egy jó rendezőnek ez feladat! Sokszor csak kemény, céltudatos módszerrel lehet elérni, hogy ezt az eltemetett világot előhozzák magukból a színészek, a tudás, a tehetség lehető legmagasabb fokát megcsillantva, s túlszárnyalva az önnön emelte lécmagasságokat is. Van-e most Kassán ilyen mesevilág a színpadon? Részben konstatálhatjuk, hogy igen, de sok az új arc, akikről még nem tudjuk, milyen mesebeli tartalékokkal rendelkeznek. A Truffaldinót alakító Petrik Szilárd naiv szolgaként, a társadalom legalsóbb rétegét szimbolizálva (mindig éhesen, kukás jelmezbe bujtatva) hozza ezt a mesebeli fee- linget. Még azt is elfeledjük, mennyire valóságos a helyzet, amit játszik, hisz a boldogulni vágyó ember ma is szimultán több munkát vállal, „két vagy több úr szolgálatába áll”, vagy állna, ha lehetősége adódna. Nemcsak a tolvajt, a munkát is alkalom szüli, Truffaldino pedig megragadja az adandó alkalmakat. A helyzet sok bonyodalmat okoz, és lehetővé teszi a darab felpörgetését. Petrik Szilárd ezt a feladatot el is végzi. Közel hozza a vásári komédiák akrobatamutatványait a két „úr” egyidejű kiszolgálásával, a tálakkal való zsonglőrködéssel. Egyébként is lelke az előadásnak, a legkidolgozottabb figura. Petrik Szilárdnak sok alakítását láthattuk már, ez a mostani olyanná sikeredett, amit egyáltalán nem kell „maszk alá” rejteni. A „két úr”, akinek Truffaldino a szolgálatában áll, tulajdonképpen két szerelmes, akik egymást keresik. Beatrice, aki a halottnak hitt Federigo Raspopninak öltözve először Pantalone, a gazdag velencei kereskedő házában jelenik meg, alaposan felborzolva a kedélyeket, különösen egy másikszerelmespár, Pantalone lánya, Clarice és Doctor Lomabardi fia, Silvio életét. A Beat- ricét alakító Melkvi Bea nincs könnyű helyzetben. Kevés olyan színésznő van, aki hitelesen tudja eljátszani egy férfi szerepét is, ennek még ismert hollywoodi színésznők sem tudtak mindig maradéktalanul megfelelni. De kiegyensúlyozott, koncentrált játékot hoz a színpadra, s helyenként a férfias keménység is megjelenik alakításában. Florindo, Madarász Máté a legolaszabb olasz, bár erre külső megjelenése predesztinálja elsősorban. Néha bizonytalan, várakozó, s az olaszokra jellemző geszti- kulációt is következetesebben és meggyőzőbben használhatná, noha ebben a tekintetben ő alakított a legjobban. A szigorú apa, Panatalone figurája Reiter Zoltán számára meglehetősen konszolidált jellem. Bár nagyon sikeresen fogja vissza az energiáit, ebben a szerepében is előtérbe kerül a női nemet imádó férfi, aki Goldoni Pantalone-figu- ráiban gyakran jelenik meg akár „öntelt, sikertelen, folyton hoppon maradó szoknyavadász” alakban. Lehet, hogy ezt a vonalat jobban ki lehetett volna használni. A játéka így is energikus, bár Silvióval, lánya szerelmével szemben nem tűnik eléggé határozottnak. Persze nem olyan nagy baj, ha egy komédiában ilyen helyzetek által is adódnak komikus pillanatok. Az olasz virtus, a gesztusok több jellem megformálásában is hiányoztak számomra. Leginkább Silvió- nál (Ponty Tamás) volt hiányérzetem, de említhetném Brighellát (Korognai Károly), Lombardi doktort (Illés Oszkár). Rab Henrietta engedetlen Cla- rice-ja helyenként túlzásnak tűnt, nagy jóindulattal tudom csak elfogadni, hogy az olasz „kislányok” hisztisebb táborából való. Urbán Zizi viszont kedvesen alakítja a szerelembe eső szobalányt, Sme- raldinát. Az első pillanattól látszik, hogy megérintette a kukás mellényes Truffaldino. Persze, a szenvedélyesség fokozható lett volna, de a kezdeti statikusságon másokkal ellentétben gyorsan átlendült. Várady Béla, aki negyven évvel ezelőtt főszereplő volt, most a hordár szerepét játszotta. Szimbolikus értelmű az ő villanásnyi jelenléte, mintha ezzel átadná a stafétabotot az új generációnak. A darab jelentéktelennek tűnő szereplői lehetnének a pincér és a pincérlány (Tóbisz Titusz és Kiča Katalin), ám a rendező átgondolt koncepcióját dicséri, hogy angolosan kimért sétáikkal már-már abszurditást csempészett az előadásba. A tányérdobálós jelenetek elég nagy hibalehetőséget hordoznak, de itt látszik igazán, hogy ez már nem.pusztán „vásári komédia”, hanem egy sok gyakorlást és próbát igénylő Játékos színdarab”, amelyből Gyöngyösi Tamás koreográfusnak bőven ki kellett vennie a részét. Tóbisz Titusz ebben az előadásban is megcsillogtatta kiváló hangját és énektudását, bár az előadás módja elbírt volna sokkal több szenvedélyt és tüzet. A minimalista díszlet is jól kigondolt, Valló Péter rendező elképzelését dicséri. A falként funkcionáló, függönyszerűen mozgatható vászonanyag kitűnően megteremti a fogadó előtti utca, a fogadószobák vagy Pantalone házának illúzióját. A jelmezek (Gadus Erika) zömében korunkbeliek. Csak a kabátok szabása idézi Goldoni korát, ami akár el is hagyható lett volna. Egészében véve a rendező, Valló Péter a negyvenéves jubileumhoz méltó előadást hozott létre. Hodossy Gyula, a Szlovákiai Magyar írók Társaságának elnöke, Kulcsár Ferenc és a szerző, Csóka Ferenc (Ifj. Csóka Ferenc felvétele) A Privatbanka Rt. dunaszerdahelyi fiókja kínálja a legjobb kamatlábat a kötött betétekre a piacon Privatbanka PROFIT Konto 4,10% p. a. illeték és utólagos feltételek nélkül • folyószámlanyitás nélkül • ingyenes kötöttbetét-nyitás és -vezetés • 36 hónapos futamidő • fix kamat a teljes futamidő alatt • betétnyitás legalább 1000 euróval (30 126 SKK)* • a Privatbanka PROFIT Konto számlán levő pénz védett, a kamatokat is beleértve, a betétvédelmi törvény előírásai alapján • Átváltási árfolyam: 1 EUR = 30,1260 SKK Privatbanka PROFIT Kontót interneten keresztül is nyithat a www.privatbanka.sk honlapon. Kapcsolatfelvétel: Pobočka Dunajská Streda, Hlavná 37 r\ ■ ■ ■ ■ tei: 031/5503 672 (©) Privatbanka
