Új Szó, 2009. november (62. évfolyam, 253-276. szám)
2009-11-28 / 275. szám, szombat
12 Szalon ÚJ SZÓ 2009. NOVEMBER 28. www.ujszo.com Petőfi Irodalmi Múzeum Hungarikonok Madarassy István: Hommage ä Faludy r SZABÓ G. LÁSZLÓ Szenvedélyes, mondhatnám, megszállott, sőt mi több: mániákus gyűjtő Kárpáti Tamás. A Premier főszerkesztőjeként elsősorban remek írásokra fáj a foga, „csak nekem, csak itt” szerzői opusokra, harmincra, negyvenre amennyi csak belefér - a lapba. Munkatársainak, írótársainak köre széles, de a jóból neki sem elég. Soha. Született fejnsmekker, ha úgy tetszik: le- körözhetetlen gourmand. Igazi ínyencmester. Mármint lapalapító, lapvezető, lapszerkesztő, lapszerető. Van azonban egy másik arca is: magánemberként is „szerző”. Beszerző, megszerző. Műgyűjtő. ízlésével, kifinomult érzékével, jó szimatával, de elsősorban szakértelmével gyakran kincseket lel. Festmények, grafikák, akvarellek boldog tulajdonosa, az alkotók nevétől itt és most eltekintenék, ne tudja a vüág, kikre tett szert csendben, elfojtott örömmel. Kárpáti Tamás gyűjtőszenvedélyéből most új műfaj született. Kiöt- lött valamit, amit előtte legfeljebb a kollázs szintjén műveltek. Párosított. Összehozott. Egymásba ékelt. Összeforrasztott. Egybekeltetett. Valamit valakivel. Egészen pontosan: valakinek a valamijét egy másvalaki fantáziájával. Házi múzeumában ugyanis egyre több olyan tárgy talált helyet, amelyek több évtizedes újságírói tevékenységének köszönhetően ajándékként vagy éppen elkönyörgött relikviaként landoltak nála. Például Esterházy Péter szemüvege, Szabó István Rokonok című filmjének csapója, Barcsay Jenő ecsetje, Faludy György botja, Kertész Imre kalapja, Örkény István zsebórája. Folytassam? Folytatom. Megéri. Kitartó utánjárásának köszönhetően az övé lett Makk Károly rendezői széke. Sir Solti (nekünk Solti György) karmesteri pálcája. Koltai Lajos (Zsigmond Vilmostól kapott) első fénymérője. Aba-Novák Vilmos pipája. Szamos Mátyás nem egy marcipánnyomó formája. Grosics Gyula 1-es számú dressze. Elképesztő gyűjtemény! Még mielőtt mindez (és még mi minden más!) az idők során elkallódott vagy gaz kezekbe került volna, megmentette. Nem magának - ez most már biztos -, nekünk! Amit hosszú időn át otthon őrizgetett (nem szarkamód, csak féltve, vigyázva, értékét növelve), azt egy napon fogta, táskájába rakta, vagy éppen a hóna alá dugta, és becipelte szerkesztőségi asztalára. Otthoni dolgozószobája amúgy is felért már egy budai kirakodóvásárral, így az objektek szép lassan áthelyeződtek. Onnét ide, innét pedig egyszer csak amoda. Az objektek ugyanis új gazdára találtak, de csak annyi időre, míg az ihletadó tárgyból egy egészen új műalkotás nem született. Az objektből ugyanis szubjekt lett. Kinek mire volt alkotói gusztusa, azt a tárgyat vihette haza saját művészi álmaival „össze- folyatni”. Kapott valamit, amiből Gábor Áron: Kertész Imre kalapja aztán létrehozott valami egészen mást, de minden esetben műalkotást. Beépített, beillesztett, hozzákomponált, továbbfogalmazott. Képzőművészek, neves alkotók találkoztak így előttük járt, előttük járó hírességek személyes dolgaival, s ezekből a nem mindennapi fantáziára valló kompozíciókból született most kiállítás Hungarikonok címmel Budapesten, a Petőfi Irodalmi Múzeumban. Kárpáti Tamás szubjektgyűjte- ménye megér egy mesét. Sőt még kettőt is, hármat is. Nekem éjféli mise, a misék miséje ez a gyűjtemény, hiszen két, hozzám közel álló ember személyes tárgya is ott lóg a falon: Mándy Iván indiánkése ef. Zámbó István vegyes technikával készült képén és Jin Menzel nem egyszer viselt very BORING (nagyon unalmas) felNádas Alexandra: Körülírt terület (Faludy György tolla) Győri Márton: Szigorúan ellenőrzött unalom iratú fekete pólója Győri Márton Szigorúan ellenőrzött unalom című festményén. Tapasztalt, előrelátó, mondhatnám: előresejtő ember lévén Kárpáti Tamás eredetiség-igazolást is csatolt kollekciója minden darabjához. Egyetlenegytől eltekintve: Urbán György Hüda kertje című szubjekt- jéhez ő maga szolgáltatta azt a két szem diót, amelyet Gobbi visegrád- szentgyörgypusztai kertjében dugott a zsebébe - anno. Egykori vendéglátója azonban már nem tudja igazolni, hogy az alkotás eme eleme valóban az ő fájáról származik, a nagy becsben tartott diószemek azonban kiállnak Kárpáti Tamás állítása mellett. Harminc híres magyar és egy már annak számító, Oscar-díjas cseh. Nem sorolom fel az összest, elvégre a krimi csattanóját sem illik felfedni. De nem állom meg, hogy ne áruljam el: Gerevich Aladár kardját Madarassy István komponálta önálló műbe, Szotyori László El Kazovszkijnak állított emléket a neves festő és díszlettervezőnő szöggel kivert, fekete csuklóperecét applikálva a vászonra. Ka- rinthyék családi írógépét Kentaur tette halhatatlanná, Borsos Miklós „varázsvésőjét” Farkas Ádám szúrta kőbe, Pege Aladár vonóját Nagy Gábor műve őrzi az utókornak, B. Müller Magda Illés Györgyről, a magyar operatőrök Papijáról készült híres portréján mostantól fogva a fényviszonyokat jelző eredeti tónusüveg is ott van. Fehér Lászlót Tandori Dezső sapkája ihlette meg, Koltai Lajos operatőrrendező Gyémánt László művészetét adja tovább ecset és fényképezőgép párosításával. Kárpáti Tamás természetesen nem áll meg. Gyűjtőszenvedélyének nem szabhat határt még országhatár, sőt az óceán sem. Szentgyörgyi Albert szemüvegét, Molnár Ferenc monokliját szeretné hazahozatni, én viszont azon sem csodálkoznék, ha Lugosi Béla akár lyukas vámpírfogait is megszerezné. Ha ő egyszer a fejébe vesz valamit...
