Új Szó, 2009. november (62. évfolyam, 253-276. szám)
2009-11-19 / 267. szám, csütörtök
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2009. NOVEMBER 19. Vélemény és háttér 7 TALLÓZÓ NÉPSZABADSÁG A bölcsőhalál megelőzésére szolgáló eszközöket ingyen kölcsönző országos hálózat épül - írta a Népszabadság. A City Rotary Club 300 légzésfigyelő riasztót ad a 21 regionális és megyei csecsemőgondozónak, amelyek ezeket a veszélyeztetett gyerekek családjának adják kölcsön. A hirtelen csecsemőhalál, más néven bölcsőhalál okát az orvosok sem tudják, csak azt, hogy a dohányzás, az alkohol, a rossz táplálkozás és a koraszülés növeli a kockázatát. A bölcsőhalál megelőzésére alváslaboratóriumban végeznek vizsgálatot hogy megállapítsák, kik tartoznak a rizikócsoportba, (mti) A pánarab erőknek 1962-ben sikerült megdönteniük az utolsó, hatvanhatodik zaidita imámot Zaiditák kontra vahhábiták S zaúd-Arábia hadseregének beavatkozásával november elején új szakaszba lépett a jemenikormány és ahúszilá- zadóköt éve tartó küzdelme. MTl-HÁTTÉR Jemen nagy szomszédja, a szaúdi olajhercegek vahhábita királysága mindig élénk figyelemmel kísérte, mi történik Jemenben, amellyel a királyságnak a múlt század 30-as éveiben való alapítása óta Szaúd-Arábia határvitában állt - emlékeztetett a Frankfurter Allgemeine Zeitung. Az 1950-es években, amikor Gamal Abdel Nasszer egyiptomi elnök, a pánarab eszme hirdetője támogatta a konzervatív szanaai imám ellen harcoló jemeni lázadókat, a szintúgy konzervatív, a szekuláris pán- arabizmus ellen fellépő királyság az imám oldalára állt (aki mégis megbukott) . Akkoriban a szaúdiak vallásos konzervativizmusa állt szemben a pánarab forradalmárok haladásigényével. Az észak-jemeni Szaadában élő húszi lázadók célja saját emirátus. A város lakosságát zömében zaiditák alkotják, annak az iszlám jogrendnek és dinasztiának a hívei, amely több mint ezer éven át nyomta rá a bélyegét Jemenre. A zaiditák az iszlám síita ágából váltak ki, névadójuk Zaid Ibn Ali Zain al-Abidin, az ötödik síita imám, Zain al-Abidin fia. Felekezetűk alapítója 740-ben fellázadt a damaszkuszi Omajjád dinasztia uralma ellen, ezért megölték. A síita irányzatok és csoportok közül a zaiditák állnak legközelebb a szunnitákhoz. Szaada fontos szerepet játszott eme iszlám csoport történetében. 896-ban érkezett Jemenbe Jahja al-Hádi a mai Irakból, ahol a zaiditák egyre szorongatottabb helyzetbe kerültek. A civakodó jemeni törzsek között igazságot tevő Jahja egyre nagyobb tekintélyt szerzett, s végül a kezébe került a hatalom. A XIV. század elején a zaiditák meghódították Szanaát, kiterjesztve uralmukat a jemeni hegyvidék egészére, és leigázták az ország déli részén élő törzseket is. A zaiditák imamátusának története változatosan alakult. A XVII. században az északról előrenyomuló oszmánok befolyása alá került, ám a hegyi törzsekre támaszkodó imám meg tudta őrizni függetlenségét. A XIX. században Jemen a brit érdekek látókörébe került, miután Afrika szarva stratégiai szempontból fontos lett a nyugati hatalmaknak. 1839-től, amikor a britek megtelepedtek Ádenben, főleg a déli országrész került angol befolyás alá. Északon a hagyományos törzsi struktúra volt jellemző, áthatva zaidita konzervativizmussal, délen a brit koronagyarmat, Áden volt a meghatározó. A pánarab erőknek 1962-ben sikerült megdönteniük az utolsó (66.) zaidita imámot, véget vetve e csoport dinasztikus uralkodásának. A nem sokkal később kitört polgárháború nyomán egyértelműbb lett a megosztottság, miután délen önálló marxista állam jött létre, Áden fővárossal. Az északi országrész hagyományos törzsi társadalom maradt. A szovjet kommunizmus bukása után összeomlott Dél-Jemen, s 1990-ben lehetővé vált az újraegyesülés. Az egységes állam elnöke Ali Abdullah Szaleh lett - ma is ő az államfő. Ám az egyesülés nagy problémákat is hozott, ezek megoldása várat magára. A két országrész között az évszázadok során támadt szakadékot még nem sikerült áthidalni. A központi kormány - amerikai támogatással - évek óta harcol Jemenben tartózkodó terrorcsoportok (köztük az al-Kaida) ellen. Ez egyre nehezebb, ami Szaúd- Arábiát is nyugtalanítja. Időnként olyan megállapítás is elhangzik, hogy Jemen „bukott állammá” válhat. Az északon tevékenykedő húszi lázadók elleni, egyre hevesebb fegyveres harc újabb kihívás elé állítja a kormányt. Ráadásul a szomszédos államok is nyugtalankodnak, éppen a kormány gyöngesége miatt, amelyet újra meg újra zsarolnak saját törzsei. KÉZ, IRAT Novembereink MIKLÓSI PÉTER Napra pontosan húsz éve, hogy színre léptek a ’89-es őszi történések legfontosabb szereplői: részint a CSKP vezető szerepének eltörlését követelő, kulcsrázó százezrek a tereken; részint az alkalmi tribünökszónokai. És persze az új politikai szervezetek, mozgalmak, amelyek szinte egy csapásra a társadalom meghatározó erőivé nőttek. 1989 novemberében magam is ott álltam Pozsony főterén, mosolyogva, büszkén és meghatottam Köröttem rengetegen, rajtuk is ez a lelkesedés, meghatottság látszott. Hogy lám csak, mosttörténikvalami sorsfordító, valami, amiről nem is álmodhattunk, a történelemkívüliségből most bekerülhetünk a valóságos történelembe. Hogy íme, kaptunk egy remek esélyt a sorstól, mi, az akkori Csehszlovákia állampolgárai; mi mindannyian megmutathatjuk, hogy méltók vagyunk a sors kegyére s az egymás iránti bizalomra. Napról napra méltóság és elegancia volt abban a tömegben, az emberek halkan váltottak szót a mellettük állókkal, örömködő szavak röpködtek, hogy „ezt is megértük”, meg „reméljük, mostantól jobb lesz”. Lassan estébe nyúltak a délutánok, és senkinek sem jutott eszébe fölnézni az akkori tévészékház legfelsőbb emeletének ablakaiba az odaposztírozott rendőrök és fegyveres milicisták támadásától tartva. Hisz ott voltunk mindannyian a téren, egyet akarva. A tribünről magyarul szóló Grendel Lajost, Konrád Györgyöt, vagy a szlovákul erős csallóközi akcentussal beszélő ezredest sem fütyülte ki senki; ellenkezőleg, nyolcvanezer torokból zúgott a „Köszönöm, köszönöm”, mega „Bratislava - Budapest”. Azóta kerekenkét évtized telt el, ami általában elegendő idő szokott lenni bizonyos történelmi események tárgyilagos megítéléséhez, mi több: lezárhatóságához. ’89 no- vemberénekeseményei viszont mind a mai napig tele vannak kérdőjelekkel, pontosabban az akkor történtekszálainakelvarratlansá- gával. És mert ott a tereken megfogadtuk, hogy ezentúl csakis a szín- tisztaigazatmondjuk, én őszintén kijelentem: máig még csak az alapkérdés, a kulcsszituáció sem tisztázott. Szerintem. Hogytulajdon- képpen minekis nevezzükmind- azt, ami húsz éve, ama 11 emlékezetes nap során történt... Afelkelés túlzó, vérszagúan szigorú, fegyverropogást is sejtető fogalom. És a forradalomsem mentes a fegyveres összetűzéstől, Csehszlovákiában ennek veszélyét, szerencsére, elfedte a „forradalom” bársonya. De -jelenünket nézve - a rendszer- váltás sem igazán megfelelő szó, hiszen az ilyen csöndes társadalmi pálfordulás szinte melegágya a köpönyegforgatásnak; s az vesse rám az első követ, aki pusztán szűkkör- nyezetéből nem tud kapásból tucatnyi ilyen példát mutatni. Nyolcvankilenc novemberére gondolva ezérttalán aföloldozás volna aleg- találóbbkifejezésmindarra, ami akkoriban Astól Ágcsemyőig az országban lej átszódott, hiszen a kommunizmus bukása négy évtized durva diktatúráját söpörte el a csodával határos módon, úgyszólván egyik hétről a másikra! Ésaföl- oldozás talán azért is pontos, odaillő meghatározás, mert azt jobbára újabb bűnbeesés követi. És Csehszlovákiában, majd 1993ótaSzlo- vákiában is ez történt/történik. Jött az új hullám, most itt vannak az újak; s mert húsz posztkommunista év nagyid ő, ezalatt szép lassan elkopott, teljesítőképessége határára ért a politikusok akkor indult nemzedéke. Mert a politika elnyúz, kizsigerel, elgyötörésbepiszkol.a közszereplés felszántja az arcot, felbomlasztja a józan értékítéletet. Hol van már’89 novemberének „össznépi” karaktere? Kitörési pontként van helyette verbális erőszak, magyarozás, nagyotmondás, pokrócdurvaság, az elviselhető frekvenciát meghaladó politikai kukorékolás, kivagyiság, részrehajlás, korrupció. A közbizalom megúj ítása érdeké- benjó lenne hátújfent nyíltan szembesülni mindezzel, elvégre ott, akkor, a tereken azt ígértük: ezentúl csakis a színtiszta igazat mondjuk. Mert tudtuk, hogy így lesz. Csak aztnem,hogyilyenlesz. KOMMENTÁR Mégsem lehet Poirot! AAAL1NÁK ISTVÁN Ha Václav Klaus cseh elnökbe szorult volna némi humorérzék, akkor jelöltette volna magát az unió elnöki posztjára, hadd legyen teljes az a bohózat, amely hetek óta zajlik e kétségkívül fontos tisztség körül. A huszonhetek állam- és kormányfői a ma esti vacsorán döntenek arról, ki legyen az unió első elnöke, vagyis Európa arca, valamint külügyminisztere, akinek az EU eddig nem létező egységes külpolitikáját kellene a világ felé megjelenítenie. De nagy a valószínűsége annak, hogy az esti kötetlen találkozóról is el lehet mondani: vajúdtak a hegyek, végül egeret szültek. A hónapok óta folyó játék lényege az, hogy ha a Lisszaboni Szerződésben meghatározott új posztokjelöltjeinekvalamelyikéről a német-francia kettős pozitívan nyilatkozik, azt az európai média máris győztesként prezentálja, ha viszont a két nagy a fejét csóválja, az illetőt rögtön leírják. Egy kis ízelítő is ez abból, hogyan fog működni az uniós demokrácia a Lisszaboni Szerződés szerint. Különösen most, Obama ázsiai körútja után, amely bizonyította, hogy Európa nem a második és nem is a harmadik helyre csúszott vissza az új amerikai külpolitika prioritásainak rangsorában, Európának is újra kell fogalmaznia nemzetközi céljait. Az EU-nak úgy kell - helyesebb lenne a feltételes mód - megfogalmaznia egy markánsabb vonalvezetést Moszkvával szemben, a Közel-Keleten és egy sor más területen, hogy közbennem kapaszkodhatWashington kezébe, de még a kisujjábasem. Nos, ehhez kellene az unió elnökének nagyban hozzájárulnia, de az utóbbi napokkapkodása,ajelöltekszámára is lealacsonyító személyeskedések láttán egyre több megfigyelő teszi fel a kérdést, jó-e az, amit Berlin és főleg Párizs diktál, lehet-e az EU nemzetközi súlyát növelni súlytalan politikusokkal. Ha két-három héttel ezelőtt megkérdeztünk volna száz rendszeres újságolvasót, aki nagyon figyel a nemzetközi történésekre, hogy ki a belga kormányfő, vajon hányán tudták volna megnevezni Herman Van Rompuyt? De amióta Sarkozyékbedobtáka köztudatba, egy csapásra a sótlan belga lett a favorit. (Az embernek önkéntelenül Agatha Christie kis belgája jut eszébe, de Hercule Poirotje- löléseapolitikai kabaré műfajába tartozna, mostpedigkomolydolog- ról vanszó.) Van Rompuy mégis lehet rendes ember, meg okos is, állítólag azért lett kormányfő, mert csak ő tudja magakadályozni a flaman- dokésvallonokszakítását,báreztmégnemsikerült bizonyítania. Szóval : minden tisztelet neki, de a kérdés mégiscsakúgy áll: ha Van Rompuy, akkormiértneminkábbTonyBlair? Sarkozy nemrég még aztmondta róla, hogy a legeurópaibb brit, ésje- lölése az elnöki posztra intelligens választás. A francia elnök hirtelen ráébredt, hogy Blair mégis alkalmatlan, mert a britek nem tagjai Schengennek, az euróövezetnek, kivételt kaptak az alapjogi charta alólstb. Hülyeség. Sarkozy pontosan tudja, hogy mindez nem Blairen múlott, aki az európai integráció feltétlen támogatója. Úgy tűnik, Párizs mindenképpen gyenge uniós elnököt akar, akinek eszébe sem jut fellázadni a német-francia tandem ellen, s a benelux térség az, ahol a legkisebb az ellenállás az általuk megálmodott/dirigált Európával szemben. Ebből a szempontból Blair túl nagy arc lenne Sarkozy számára. Van még persze tucatnyi más lehetőség, egyik-másik nem is rossz, de hagyjuk magunkat meglepni. Mert születhet ma este meglepetés, Merkel kancellár gyanúsan visszafogott és óvatos az utóbbi napokban. TALLÓZÓ SMMmmmmmmmfflMmammmmmmmmmmmmmmmmMmmgmgBmMmfflmmimtmmmmmimm THE ECONOMIST „Borzongás futott végig a kontinensen”, amikor a Jobbik 15%-ot szerzett a júniusi EP-vá- lasztásokon - írta elemzésében a The Economist. A vezető brit gazdasági-politikai folyóirat szerint a „romaellenes platformon” politizáló, „saját egyenruhás szárnyat” fenntartó Jobbik, amely a zsidókat és a homoszexuálisokat is „ronda szavakkal illeti”, a térség szélsőséges erőinek sorába állt be. A jelenség azt sugallta, hogy Kelet-Európábán feltámadóban van a szélsőjobb. A Szlovák Nemzeti Párt, amelynek vezetője, Ján Slota éles magyarellenességéről ismert, 1990 óta - egy kivételével - mindegyik szlovák parlamentben mandátumokat szerzett, 2006 óta a kormány tagja. A bulgáriai Ataka, amely az ország török lakosságát támadja, 2005 óta 10%-os szavazatarányt tudhat magáénak - írta a lap. A Jobbik a harmadik legnagyobb párt lehet a jövő tavaszi magyarországi választások után. A térség más országaiban visszaszorulóban van a szélsőjobb: a Lengyel Családok Ligája „idegengyűlölő társaságot, melynek ifjúsági szárnya antiszemita”, 2007-ben „kiütötték” a parlamentből. A magyarokat ostorozó irredenta Nagy Románia Párt, melynek vezetője 2000-ben a második helyen futott be az elnökválasztáson, tavaly összes parlamenti helyét elvesztette, és a Jobbik egyenruhás alakulatát is betiltották idén. Az Európai Parlament egyik szélsőjobboldali csoportja 2007-ben, tízhavi bel- villongás után felbomlott, miután a román tagok kifogásolták, hogy az olaszok cigánynak nevezték őket. A balti köztársaságokban, Csehországban és Szlovéniában nincsenek nagy szélsőjobb pártok - mutatott rá a The Economist. A folyóirat szerint a közép-európai szélsőjobb abban különbözik a nyugat-európaitól, hogy más ellenségeket választ. Anyugati szélsőjobb erők a bevándorlók ostorozásából élnek, keleten ősibb időkre visszanyúló viszályok érvényesülnek: nemzeti kisebbségek, régi területi viták, homoszexuálisok, külföldi pénzemberek és „természetesen a zsidók”, a romagyűlölet pedig meghatározó jelentőségű üggyé lett - áll a brit hetilap írásában, (mti)
