Új Szó, 2009. november (62. évfolyam, 253-276. szám)

2009-11-19 / 267. szám, csütörtök

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2009. NOVEMBER 19. Régió 5 Háromezer tő vadkendert foglaltak le a rendőrök Textilárusnak álcázták magukat a drogüzérek Hivatalosan nincsenek hajléktalanok a városban, a valóság azonban egészen más Huligánok verték össze a hajléktalanokat Párkányban Alkalmazkodva a nomád körülményekhez, viszonylag rendezett környe­zetben éltek Róberték. A huligánok mindent szétvertek. (A szerző felvétele) Párkány. Fiatalok támadtak rá azokra a hajléktalanok­ra, akinek egy helybéli asszony megengedte, hogy a hétvégi telkén húzzák meg magukat. GULYÁS ZSUZSANNA „Este 10 óra tájban törtek ránk először. Hárman voltak. Azt ordí­tották, feküdjünk arccal a földre. Az arcukat eltakarták, de a hang­juk alapján úgy ítéltem meg, hogy fiatalok voltak. Gumibotokkal ütöttek-vertek minket. Nem néz­ték, hogy nő vagy férfi az illető, mindenki kapott. Éjfél után vissza­jöttek, megint megismétlődött a dolog. A feleségem fejét beverték, egy másik nőt is összerugdostak. Egyiküket felismertem, mondtam is neki, hogy Attila ne csináld. Erre még többet kaptam. Feljelentést tettem a rendőrségen. Várjuk a nyomozás eredményét. A rendőr­ségnek nem lesz nehéz dolga, hi­szen egyiküket megneveztük, van nyom, amelyen elindulhatnak” - vázolta lapunknak egy két héttel ezelőtti szombat éjszaka történé­seit Cs. Róbert. A párkányi rendőrségen meg­erősítették, hogy valóban érkezett feljelentés, de az ügyben nem tör­tént előrelépés. Egyelőre nem si­került a támadók nyomára bukka- niuk, így Róberték nem mernek visszatérni abba a hétvégi házba, ahol mostanáig meghúzták ma­gukat, és ahol az éj leple alatt tör­ték rájuk az ajtót. Párkányban nincsenek hajléktalanok? „Most egy másik helyen húzzuk meg magunkat, de örülnénk, ha visszamehetnénk a Duna-parti kis házba, ahol fűteni is tudtunk. Ott, ahol most vagyunk, nem tudunk tüzet gyújtani, pedig az éjszakák egyre hidegebbek” - tette hozzá Cs. Róbert, aki feleségével öt éve került az utcára. Azóta nincs tető a fejük felett. Jobb híján kukázás­ból, alkalmi munkából élnek. Ró­bert két éve még kapott közhasznú munkát, de most megszűnt ez a le­hetőség is. Hat társukkal nap­hosszat róják az utcákat arra a cse­kélyke - 100 eurós - szociális se­gélyre támaszkodva, amit Róbert kap. Papíron és hivatalosan nem hajléktalanok, a gyakorlatban vi­szont azok, hiszen 2004-től az ut­cán élnek. „Korábban Muzslán, a nővéremnél húztuk meg magun­kat, de miután öngyilkos lett, a há­zat lebontották, és nekünk nem volt hova mennünk. Éjjel ott alud­tunk, ahol éppen tudtunk, nap­közben az utcákat jártuk. Úgy lát­tuk, a gyerekeknek jobb helyük lesz a gyermekotthonban. Leg­alább melegben vannak, kapnak enni. Persze tartjuk a kapcsolatot” - vázolta helyzetüket Róbert. „Nem zavartak senkit” „Éppen a szemetet vittem le, mikor először találkoztam velük. Rájuk akartam szólni, hogy ne do­bálják szanaszét a papírokat. De azt vettem észre, hogy más kuká- zóktól eltérően nem szétszórják, hanem összeszedik a szétdobált szemetet. Szóba elegyedtünk, és miután jobban megismertem őket, tudtam, hogy rájuk bízha­tom a házat és a hozzá tartozó kis kertet is. Mivel nem tudok kijárni, a ház környékén már nyakig ért a gyom. Ők viszont nagyon szépen rendbe tették a kertet, és a nomád körülmények ellenére is beren­dezkedtek. Nem zavartak senkit” - nyilatkozta Csóka Katalin, aki szállást nyújtott Róbertéknek a Duna partján lévő telkén. Mindenki törődjön a saját dolgával? A párkányi rendőrség szerint vi­szont olyan antiszociális egyének­ről van szó, akik zavarták a párká­nyiak nyugalmát. Állításuk szerint szeméthegyeket halmoztak fel, emellett szükségüket is a folyó partján végezték, ami zavart má­sokat. „Én nem találkoztam erre utaló nyomokkal, pedig gyakran járok a Dunához. Lehet, hogy za­varta az embereket a nyomor és a szegénység látványa, de ez a lát­vány sajnos egyre általánosabbá válik. Felháborítónak tartom, hogy egyesek szemébe hamarabb csal könnyet egy kivert kutya, mint egy hajléktalan, szerencsét­len embertársuk látványa. Sajnos az illetékes hivatalok hozzáállása is hagy némi kívánnivalót maga után. Magam is szemtanúja vol­tam, mikor az egyik párkányi üzlet előtt egy rendőr belerúgott egy szerencsétlen hajléktalan kérege- tőbe, aki ráadásul nő volt. Amikor szóvá tettem a viselkedését, rám förmedt, hogy törődjek a magam dolgával” - mondta Varga Gabriel­la szociális munkás, az Emberi Méltóság Társaság elnöke. A pár­kányi hajléktalanok szerint elő­fordul az ilyesmi, viszont az ilyen esetek nem általánosak. Elmon­dásuk szerint előfordult, hogy a hideg beálltával Érsekújvárban éppen a rendőrök vittek nekik me­leg ruhákat és takarókat. „Egyelőre marad az utca” Cs. Róbert állítása szerint Pár­kányban is egyre többen élnek az utcán. Becslése szerint ötvenen lehetnek. Mivel hivatalosan még nem kértek segítséget a városi hi­vataltól, nem foglalkoztak az ügyükkel. Párkányban nincs haj­léktalanszálló vagy menedékház, ahová éjszakánként behúzódhat­nának. Az érsekújvári és az eszter­gomi melegedőbe pedig csak a he­lyieket veszik be. „Ha nagyon ke­mény és hideg telünk lesz, akkor természetesen kénytelenek le­szünk valamilyen megoldást találni” - mondta Ingrid Tarrová, a városi hivatal szociális osztályá­nak vezetője. ,Addig meg marad az utca és az emberek jóindulata. Szerencsére sokan vannak, akik látják, hogy a körülmények elle­nére sem loptunk meg és rabol­tunk ki senkit. Ha valaki megkér, szívesen felássuk a kertjét, kitisz­títjuk az árkot, elvégzünk bármi­lyen munkát. Igaz, egyesek az így megkeresett pénzt alkoholra köl­tik, de van, aki csak így tudja elvi­selni ezt a fajta életet. Nem ítélem el őket, hiszen ők sem rosszabbak azoknál, akik az anyagi jólét mel­lett, rendezett körülményeik elle­nére is italra költik a fizetésüket” - jegyezte meg Róbert. ÚJ SZÓ-TUDÓSÍTÁS Érsekújvár. Összesen három­ezer tő vadkendert foglaltak le az érsekújvári és a komáromi rend­őrök a vámhivatal munkatársaival együtt. Az érsekújvári, komáromi és vágsellyei régió falvaiban, csa­ládi házakban talált drogültetvé­nyeken nevelt növényekből több mint félmillió adag drogot tudtak volna előállítani. A szer piaci érté­ke egymillió euró. A szálak Csehországba és Ma­gyarországra vezetnek. Szórád Györgytől, az Érsekújvári Járási Rendőrkapitányság bűnügyi igaz­gatójától, a komáromi rendőrök sikeres gútai és ekeli rajtaütése után Negyeden és Szelőcén is sike­rült a drogtermesztők nyomára bukkanni, az ügy további részlete­in még dolgoznak. Az említett te­lepülések után Tótmegyeren és Nagylóton tartottak házkutatást. Nagylóton, az egyik házban 516 tövet találtak, ebből 198 palántát, az áru összértéke 200 ezer euró. Gútán és Ekelen még ennél is na­gyobb fogásuk volt a komáromi rendőröknek. Az említett falvak­ban az volt a közös, hogy családi házban, zárt kapuk mögött komoly droglaboratórium működött, ahol jól felszerelt helyiségekben gon­dozták a palántákat. „Rendkívül gyorsan haladtunk, mert az volt a célunk, hogy felszámoljuk az egész bandát. Ehhez koordinált munká­ra volt szükség, mert az első rajta­ütések után a drogüzérek kezdték felszámolni a telepeket” - mondta Szórád. Szelőcén nem találtak ül­tetvényt, ám a szagnyomok alap­Hamis okmányok, embercsempészet Nagyobb droghálózatról van szó magyarországi és csehor­szági összeköttetéssel, a ki­sebb sejtek azonban önálló­an működnek. Ennek a háló­zatnak egy részét a rend­őröknek sikerült felszámol­niuk. Kiderült, hogy a tette­sek hamis okmányokkal ke­reskedtek, más bűncselek­ményekben is részt vettek. Az egyik letartóztatott illegá­lisan, embercsempészek se­gítségével jött be Szlovákiá­ba. (sz) Szórád György: Vietnamban halál- büntetést szabhatnak ki a drog­üzérekre (Csuport István felvétele) Zárt közösségek A vadkender-ültetvényeket vietnamiak gondozták, akik zárt közösségben élnek, gyakran más bűncselekmé­nyeket is elkövetnek, az ese­tek többségében a gyanúsí­tottak személyazonosságá­nak megállapítása is nagyon nehéz. „A jelenleg érvényes vietnami büntetőjog szerint az 5 kilogrammnál nagyobb mennyiségű kábítószerrel el­fogott tettesre halálbüntetés szabható ki” - mondta Szó­rád György bűnügyi igazga­tó. (sz) ján sejthető, hogy szárításra vagy raktározásra használták a családi házat. Lakossági bejelentésre egyetlen esetben végeztek házku­tatást. „Az ültetvény létesítéséhez szükséges berendezéseket zárt furgonban, este szállították a ház udvarába, nehogy feltűnést kelt­senek. A tettesek lehúzott redő­nyök mögött nevelték a palántá­kat, alig volt mozgás a házban, mintha az ingatlan lakatlan lenne” - tette hozzá Szórád György. A csa­ládi házak falát belülről szigetel­ték, speciális világítást és szellőző berendezést találtak mindenütt, a szomszédok szerint hetekig nem lehetett látni senkit a környéken. Négyen kerültek előzetes letar­tóztatásba, de több személy ellen indult eljárás. Előzetes letartózta­tásban van egy vietnami szárma­zású érsekújvári textilárus is, neki Nagylóton és Gútán is voltak kap­csolatai. A rendőrség arra kéri a la­kosokat, tájékoztassák őket - akár név nélkül is -, ha olyan házra lesznek figyelmesek, ahol különös dolgok történnek, (száz) „Elég volt a kommunizmusból! Demokráciát akarunk! Le a jogtiprókkal!" - skandálta a tömeg. A hangoskodókat gumibottal ütlegelték a népi milicisták. Tüntetés és rendőrterror Vágsellye főterén Platós teherautóra rángatták fel és elhurcolták a zavargókat (Csuport István felvétele) ÚJ SZÓ-TUDÓSÍTÁS Vágsellye. Leleplezték a kom­munizmus áldozatainak emlék­művét a vágsellyei kultúrház park­jában, ezt követően a városháza elé vonult a jogtiprás, az egypárt- rendszer elnyomása ellen tiltako­zó tömeg. Az emlékfalon olvasható, fémbe vésett feliratból kiderül: mind­azokra emlékeznek, akiket a régi rendszer megnyomorított, meg­alázott, kitelepített és megfélemlí­tett. Martin Alföldy polgármester ünnepi beszédéből a mintegy fél­száz emlékező megtudta, azért esett a választásuk az óriási méretű falfelületre - amely eddig jelentéktelen, szürke válaszfala volt a lakótelepnek -, mert ezen a helyen emlékparkot létesítenek. A feliratot a főúton közlekedők, a vá­roson áthaladók is jól láthatják, az emlékpark ötletgazdája Jozef Meciar alpolgármester. Kedden az esti órákban a Sok színház színé­szei a november 17-i eseményeket elevenítették fel a városháza előtt rendezett retro-tüntetésen. „Elég volt a kommunizmusból! Demok­ráciát akarunk! Le a jogtiprókkal!” - skandálták transzparenseket lengetve a tüntetők. A hangosko­dókat gumibotokkal ütlegelni kezdték a népi milicisták, majd fel­rángatták őket a platós kocsira és elhurcolták. Bevetésre készen állt a vízágyú is. A színpadról Václav Havel és Milan Knazko beszédet intézett az egybegyűltekhez, a kö­zeli bevásárlóközpont előtt forralt bort árultak a mintegy száz „tüntetőnek”. Amikor az egyik, kulcsokat csörgető diák elájult, és odarohantak az egészségügyi dol­gozók, a Milan Knazkot alakító színész elkiáltotta magát: „Vytvor- te koridor!” - mire a tömeg ké­széggel utat nyitott a betegszállí­tóknak. A november 17-i megemlékezés annak az év elejétől tartó rendez­vénysorozatnak a része volt, amellyel a húsz évvel ezelőtti ese­mények előtt tisztelegnek. A város önkormányzata a Nemzeti Emlé­kezet Intézetével (ÚPM) közösen több rendezvénnyel emlékeztette a lakosságot a kommunizmus szörnyűségeire, történelmi témájú előadásokat, filmvetítéseket, vita­esteket és koncerteket, kiállításo­kat rendeztek. A totalitárius rendszertől a szabadságig címmel fényképkiál­lítás nyílt november 16-án a vá­rosháza előtti téren, amelyet no­vember 20-ig láthatnak az érdek­lődők. (száz) Keserédes emlékezés A tüntetésen résztvevő fiatalok azt mondták, szórakoztató volt a retro-megemlékezés. Nem úgy a mintegy félszáz középkorú és idős ember számára, akik részesei voltak az akkori történéseknek. A legtöbb emlékező úgy látja, ebben az országban az óhajtott sza­badság helyett a szabadosság, az arrogancia és a nacionalizmus került hatalomra, (száz)

Next

/
Thumbnails
Contents