Új Szó, 2009. november (62. évfolyam, 253-276. szám)

2009-11-16 / 265. szám, hétfő

4 Évforduló ÚJ SZÓ 2009. NOVEMBER 16. www.ujszo.com Csehszlovákia azokban a na­pokban még mindig csöndes volt, de csak idő kérdése volt, mikor és milyen formában dől meg a rend­szer. A változásokat végül a no­vember 17-i prágai diáktüntetés indította el, mely eredetileg a ha­talom által engedélyezett és el­lenőrzött ifjúsági felvonulásnak indult. A rendezvény egyik fő­szervezője a Szocialista Ifjúsági Szövetség (SZM) volt, a felvonu­lással pedig a fél évszázaddal az­előtti történésekre akartak emlé­kezni: 1939. november 17-én számolt le a Csehországot meg­szállás alatt tartó náci uralom az akkori rendszer ellen lázadó egye­temi diáksággal és oktatókkal. Az emlékező menet viszont az akció befejeztével tiltakozó me­netté vált. Az egyetemistákból ál­ló tömeg a Vencel térre vonult, a November végén százezres tömegek lepték el a nagyvárosok utcáit kommunista rendszer ellen tünte­tő békés megmozdulást végül a karhatalom verte szét. Ez volt az a momentum - a tö­meg erőszakos szétverése -, mely végképp beindította a változáso­kat. Disszidensek és ellenzéki gondolkodásúak addig is voltak, befolyásuk viszont viszonylag ki­csi volt - az emberek nagy része nem tudott róluk, vagy ha igen, akkor sem vállalt velük nyilváno­san közösséget. Addig, amíg a hallgatag többség, amely szintén elégedetlen volt, de ezt nyilváno­san nem manifesztálta, meg nem szólalt, nem volt esély a változás­ra. A hallgatag tömet pedig a rég nem látott rendőri brutalitást lát­va megmozdult: a következő na­pokban Prágában, majd fokozato­san a szövetségi köztársaság többi nagyvárosában is óriási szimpáti­atüntetések zajlottak le, novem­ber 27-én pedig az ország üzeme­inek nagy részében az alkalma­zottak csatlakoztak az ellenzékiek által meghirdetett általános sztrájkhoz. Erről a pontról a kommunista hatalom is csak előre menekülhe­tett: korábban az ehhez hasonló esetekben a szovjet hatalom húzta meg a vészféket, ám a keleti nagy­'89 ARCAI Ján Budaj Ellenzéki tevé­kenysége miatt kidobták a fő­iskoláról, fűtő­ként dolgo­zott. A forra­dalom előtt az alternatív kul­turális és környezetvédő körök­ben tevékenykedett, szamizdato- kat adott ki, az ŠtB két évtize­den keresztül megfigyelte. A VPN egyik alapítója, Milan Kňažkóval együtt a pozsonyi til­takozó megmozdulások szónoka és szervezője. Az 1990-es válasz­tásokon nem indult, mivel neve a titkosszolgálat munkatársai kö­zött merült fel. 1994 és 2002 között parlamenti képviselő (DÚ, illetve SDKÚ), jelenleg ön- kormányzati politikus. Milan Kňažko A forradalom előtt ismert, a rendszer által is elismert szí­nész volt, a nemzeti szín­ház társulatá­nak tagja, több tucat filmben játszott. 1989. októberében a rendszer el­len tiltakozandó visszaadta érde­mes művész címét, november­ben Budajjal vezette a pozsonyi tüntetéseket. 1990-től Havel ta­nácsadója, képviselő, Mečiar má­sodik kormányának külügymi­nisztere. 1993-ban szembeszállt a HZDS elnökével, 1998 és 2002 között kultuszminiszter. Ezután távozott a politikából, 2007-ig a Joj kereskedelmi televízió igazgatója volt. Fedor Gál 1945-ben a terezini kon­centrációs tá­borban szüle­tett. A forrada­lom előtt ellen­zéki körökben mozgott, szoci­ológusként dolgozott. A VPN egyik alapító tagja, a mozgalom koordinációs tanácsát vezette, később a VPN elnöke, a kor­mány tanácsadója. Választott politikai funkciót nem vállalt, 1992-ben a személye ellen irá­nyuló szlovák nacionalista és an­tiszemita megnyilvánulások mi­att távozott a politikából és az országból is. Azóta Prágában él, 1994-ben a Nova magántelevízió egyik alapítója volt, saját könyvkiadója van. A berlini fal már ledőlt, a lengyelek szabadon választottak, az MSZMP feloszlatta magát, Csehszlovákia viszont még mindig várt Húsz éve tört ki a bársonyos forradalom Holnap lesz húsz éve, hogy a kommunista karhatalom brutális módon szétverte a prágai egyetemisták békés tömegtüntetését. Kisebb rendszerellenes megmoz­dulásokra már korábban is sor került, ám a 17-én szét­vert tüntetés volt az első, amely az addig hallgató tömeget is megmozgatta. Beindult az, amitől a kom­munisták korábban is tar­tottak: a nép szolidaritást vállalt a megvert tüntetők­kel, és maga is tüntetni kezdett. Innen már nem volt visszaút. ÚJ SZÓ-ÖSSZEFOGLALÓ A hallgatag többség megszólal Václav Havel A drámaíró jó­módú polgári családból szár­mazik, emiatt nem vették fel az egye­temre. 1968 előtt színház­ban dolgozott, a Charta 77 szó­vivője, ellenzéki tevékenységéért több évig börtönben ült. 1989- ben a bársonyos forradalom ve­zéralakja, az év december 29-én államfővé választják. Szlovákia függetlenségének deklarációja után lemond hivataláról. 1993- ban első cseh köztársasági el­nöknek választották, ezt a funk­cióját 2003-ig töltötte be. Több külföldi egyetem díszdoktora, az egyik legismertebb közép-euró­pai értelmiségi. Pláne úgy, hogy már a Szovjet­unió sem lépett közbe a vazallusi közép-európai kommunista rend­szerek védelmében, a szomszédos államokban pedig már régen be­indultak a változások. A magya­rok újratemették Nagy Imrét, ki­kiáltották a köztársaságot és a he­lyi állampárt, az MSZMP felosz­latta magát, Lengyelországban szabad választásokat rendeztek (igaz, csak a Szejm egy részét vá­lasztották így újjá), az NDK-ban pedig politikai értelemben már ledőlt a berlini fal. (TASR-felvételek) ugyanúgy üldözte a hívőket, mint a liberálisan gondolkodókat, az alternatív művészeket vagy a kör­nyezetvédő mozgalmakat. A rendszerváltók által később a po­zitív deviáció szigeteiként megha­tározott csoportok az ország nagy részében működött, Szlovákiában ezek a csoportok lettek a rend­szerváltó mozgalom, a VPN (Nyil­vánosság az Erőszak Ellen, a ko­rabeli magyar sajtóban NYEE rö­vidítés alatt is szerepelt) alapítói. Az első szlovákiai ellenzéki po­litikai mozgalom viszont még a VPN megalakulása előtt egy nap­pal létrejött, Vágsellyén Függet­len Magyar Kezdeményezés (FMK) néven a magyar ellenzéki­ek alapítottak politikai mozgal­mat. „Csak később értesültünk az FMK megalakulásáról, s több szempontból is megleptek min­ket. Csodálkoztunk, milyen céltu­datosak és milyen jól fel voltak szerelve“ - mondta lapunknak Fedor Gál, a VPN egyik vezéralak­ja. Az FMK-val párhuzamosan jött létre Prágában a csehországi hata­lomváltó mozgalom, a Polgári Fó­rum (OF) is. A hatalom ezután már nem tud­ta megállítani a változásokat és a kommunizmus bukását, melyek a legmagasabb állami tisztségvise­lők lemondásához vezettek. Még az év vége előtt eltörölték az al­kotmányból a párt és ideológia vezető szerepét biztosító tételt is. A csehszlovák rendszerváltás ve­zető alakja, Václav Havel két nap­pal az év vége előtt köztársasági elnök lett, 1990. nyarán pedig több mint fél évszázad után újra szabad választásokat tartottak az országban. (MSz) testvér közbelépésére nem lehe­tett számítani. A kommunista ál­lamvezetés pragmatikusabb része belátta, ha nem áll ki a reformok mellett s nem menekül minél ha­marább a süllyedő hajóról, vele együtt süllyed el. A régi, ortodox vezetés pedig tétlenül szemlélte a változásokat, illetve rövid időn belül félreállították őket a prag­matikus „reformkommunisták“. Sokszínű ellenzék A rendszerváltó ellenzék Cseh­szlovákiában is rendkívül sokszínű volt, hiszen a hatalom KRONOLÓGIA november 17. (péntek) - a prágai diákok tüntetése a kommunista rendszer ellen, melyet a karhatalmi erők bru­tálisan szétvernek november 18. - a 17-i tünte­tésen tapasztalt brutalitás mi­att a színészek és a diákok sztrájkot hirdetnek november 19. - Prágában megalakul az OF (Polgári Fó­rum), november 27-re általá­nos sztrájkot hirdetnek, meg­alakul a Független Magyar Kezdeményezés (FMK), mint az eslő szlovákiai ellenzéki po­litikai mozgalom november 20. - a prágai egyetemisták megkezdik egyhetes sztrájkjukat, megje­lenik az első cenzúrázaüan napilap, a Svobodné slovo, megalakul a VPN (Nyüvános- ság az Erőszak Ellen) november 21. - a szlovákiai diákok sztrájkba kezdenek november 22. - a főügyész­ség megkezdi a 17-i esemé­nyek kivizsgálását, Prágában 200 ezres megmozdulás zaj­lik, a VPN megszervezi az első pozsonyi tüntetést november 23. - Miloš Jakeš, a kommunista párt főtitkára be­szédében elítéli a „szocializ­mus szétverésére” tett igyeke­zetei, a szakszervezetek veze­tősége elutasítja a november 27-re hirdetett sztrájkot november 24. - A kommunis­ta párt központi bizottságá­nak rendkívüli ülésén levált­ják Jakešt és a párt vezetősé­gét, Prágában félmillió ember tüntet a rendszer ellen november 25. - Gustáv Hu- sák államfő amnesztiát ad hét politikai elítéltnek, köztük Ján Čamogurskýnak és Miro­slav Kusýnak, Prágában 750 ezer ember tüntet november 26. - az OF vezetői Václav Havellal az élen a cseh­szlovák kormány küldöttsé­gével tárgyalnak, a szlovák kommunista párt vezetősé­gének rendkívüli ülésén le­váltják az ortodox kommunis­tavezetőket november 27. - az egész or­szágban általános sztrájkot tartanak az alkalmazottak november 28. - a csehszlovák kormány és az ellenzék máso­dik találkozója, a kormány ígéretet tesz, hogy törli a kommunista párt monopóli­umát biztosító alkotmányos cikkelyt és átalakítják a kor­mányt, az OF cserébe felszólí­totta a diákokat és a színésze­ket a sztrájk befejezésére november 29. - a szövetségi parlament eltörli a kommu­nista párt monopóliumát, új pártok alakulhatnak, tévébe­szédében Jozef Adamec kor­mányfő ígéretet tesz a szovjet csapatok távozásáról szóló tárgyalásokra november 30. - a szlovák par­lament új elnöke Rudolf Schuster, a szövetségi kor­mány parancsot ad a nyugati határzár eltávolítására december 10. - megalakul az új szövetségi kormány a kommunista Marián Čalfa ve­zetésével, a kormány fele kommunista, fele ellenzéki, lemond Gustáv Husák államfő december 28. - a csehszlovák szövetségi parlament új elnö­ke Alexander Dubček december 29. - a parlament Václav Havelt választja meg köztársasági elnöknek

Next

/
Thumbnails
Contents