Új Szó, 2009. november (62. évfolyam, 253-276. szám)
2009-11-14 / 264. szám, szombat
10 Kultúra ÚJ SZÓ 2009. NOVEMBER 14. www.ujszo.com Zenei kalandok Kurtág Györggyel Pozsonyban Játékok - püföld a zongorát AJÁNLÓ Pozsony. Gyerekek fogják önfeledten püfölni a zongorát a Primáši palota tükörtermében ma délelőtt, a szervezők pedig nemcsak, hogy szemrebbenés nélkül eltűrik ezt, hanem a közönséget is várják a helyszínre. Kurtág György, a legfontosabb kortárs magyar zeneszerzők egyike Játékok címmel és pedagógia céllal írt olyan rövid zongoradarabokat, amelyek nem szorítják azonnal szigorú elvárások és előírások kalodájába a hangszerrel ismerkedőket. A szerző a szabadságjegyében komponálta ezeket a műveket, és arra biztatja a gyerekeket, hogy tegyék a zongorával, amit egyébként is szívesen kipróbálnának, ha a tanár néhány percre kimenne az óráról. Húzzák végig a kezüket a billentyűzeten, könyököljenek rá, üssék ököllel, vagy próbálják úgy megérinteni, hogy ne szólaljon meg. Kurtág szerint a felszabadult zenei kísérletezés által a gyerekek közelebb kerülnek a hangszer leikéhez, szinte barátjuknak tekintik az első látásra ijesztőnek ható nagy, fekete zongorát. A nem mindennapi hangverseny a X. Melos-Ethos Kortárs Zenei Fesztivál keretében valósul meg november 14-én 10.30 órai kezdettel a Primáši palotában. Közreműködnek a pozsonyi zeneművészeti alapiskolák diákjai, valamint Ivan Siller és Andrea Bálešová-Mudroňová zongoraművészek, (juk) KÖNYVESPOLC Egressy Zoltán: Most érsz mellé Történetek esernyő nélkül Kalligram, 2009 „Az elején megijedt, hogy az összes történetnek halál lesz a vége, szerencsére azért nem, de ha igazán jó csávó lenne az író, összebonyolítaná a szereplőket valahogy, ezt gondolja az ablaknál állva, vissza kellene hoznia néhány motívumot, tárgyakat, embereket, egy autót például és pár mellékszereplőt; találkozzanak egymással egy másik sztoriban, bár gyanús, mintha az egyik főhős az előző novellát olvasná, amikor olvas éppen valamit a saját történetében.” Egressy Zoltán kiforrott elbeszélői hangja és mesteri szerkesztői készsége remek novellistáról árulkodnak. Sándor Iván: Az Argoliszi-öböl Kalligram, 2009 Sándor Iván regényeiben a korszakok legsúlyosabb küzdelmei jelennek meg. Az Argoliszi-öböl két barátnak és annak a nőnek a története, akiért küzdenek. Mindhárman a film világában élnek. Pauló filmrendező, aki az életét arra teszi fel, hogy elkészítse a hatalmas, antik-témájú filmet, amelyben megjeleníti, hogy az európai kultúra évezredes alapjai az ezredfordulón működésképtelenek. A feszült cselekmény a budapesti helyszínek mellett európai színtereken kalandozik, a görögországi Tolonban; Milánóban, Velencében, Mannheimben, Bécsben. Ismét elloptak egy Munch-alkotást Oslóban Meglovasított Történelem MTl-HÍR Oslo. Ismét ellopták Edvard Munch egy alkotását Oslóban, ezúttal a Történelem című litográfia egy egyedülálló változatát a Ny- borg-galériából - közölte pénteken a rendőrség. Ismeretlenek betörték a galéria utcafronti üvegét, majd az alkotás megszerzése után egy kisteherautóval távoztak. A járművet a közelben megtalálták - mondta el egy rendőrségi szóvivő. A Történelem című kőnyomatot több példányban készítette el az 1863 és 1944 között élt norvég szimbolista festő, de az ellopott példány az egyetlen, amelyet Munch saját kezűleg színezett ki. Éppen emiatt szakértők szerint lehetetlen értékesíteni a műtárgypiacon az 57 x 98 centiméteres alkotást. Ugyanezen szakértők szerint a litográfia ma mintegy 2 millió norvég koronát (240 ezer eurót) ér, mivel 2001-ben 200 ezer koronáért vásárolták meg egy árverésen. Az expresszionizmus egyik jelentős előfutárának számító Munch alkotásai az utóbbi években többször estek tolvajok áldozatául. 2004 augusztusában a Munch Múzeumból lopták el a Sikolyt és a Madonnát, amelyek együtt mintegy 100 millió dollárt érnek. Tíz évvel korábban - éppen a lillehammeri téli olimpiai játékok nyitónapján - a Sikoly egy másik verzióját rabolták el az oslói nemzeti galériából. Mind a három festmény megkerült, noha az öt ével ezelőtt ellopott műkincsek súlyosan megsérültek. Botticellitől Tizianóig. Az itáliai festészet két évszázadának remekművei a Szépművészeti Múzeumban A festészet parádés tobzódása Túlzás nélkül állítható, a csodálat gyönyörét kínálja új, világszínvonalú kiállításával a budapesti Szépművészeti Múzeum. Annyi nagy név van jelen a reneszánszból, s úgy összeállítva, ahogy még soha nem szerepeltek. E kivételes mesterek Budapestre elhozott kincseinek, vagyis a reneszánsz emble- matikus ikonjainak ilyen együtt szerepeltetése, „együttállása” száz évben, ha egyszer adódik. TALLÓSl BÉLA zeumon kívül Európában csak olasz múzeumokban láthatta a nagyközönség. Ennek a világ egyik legismertebb és legértékesebb festményének, női portréjának a biztosítási értéke csaknem 80 milliárd forint. Lényegesen több festészeti csoda is feltárul előttünk a Szép- művészeti Múzeum tárlatán, hiszen olyan műkincsek láthatók a falakon, amelyek budapesti szerepeltetése önmagában is szenzációnak számít - ezért a világszínvonalú minősítés. Leonardo alkotásán kívül említsük meg Tiziano Kesztyűs férfi című lenyűgöző festményét, amely az arisztokrata képmás mintaképe, továbbá Palma Vecchio La Belláját vagy Bartolomeo Veneto Flóráját - ezen Flóra kibomló keblével olyan erotikát sugároz, amely ma is „forradalmi”. Erről beszélt a megnyitót megelőző sajtótájékoztatón Baán László is, vagyis, hogy a kiállított mesterek abszolút forradalmárok voltak a maguk idejében, s ez nem múlt el a mai napig, teljesen jelenkorúak. A Szépművészeti kiállításán a látogató a 15-16. századi olasz festészetből nem csupán a fentebb is kiemelt legnagyobb művészegyéniségek alkotásait csodálhatja meg, hanem nyomon követheti a legjelentősebb kulturális központok szellemi, művészeti folyamatainak a születését és fejlődését is. A kiállítás nem kronologikus vezetéssel, hanem kisebb tematikus csoportokra fűzve, hét szekcióban Az elmúlt száz évben nem volt, s az elkövetkezőben sem lesz a bemutatottakhoz mérhető remekművek ilyen gyűjteménye együtt egy tárlaton, amely ráadásul nem „utazó” kiállítás, hanem csupán Budapestre készült - vezette be a Botticellitől Tizianóig című tárlatot a Szépművészeti főigazgatója, Baán László. Három év kellett ahhoz a szervezőmunkához, amelynek eredményeképpen sikerült tető alá hozni az itáliai reneszánsz eddigi legátfogóbb magyarországi kiállítását, több mint ötven múzeumból kölcsönkapott festményekből. Többek között a firenzei Uffi- zi, a párizsi Louvre, a londoni és a washingtoni National Gallery, a New York-i Metropolitan Museum, a római Galleria Borghese vagy a világ egyik legjelentősebb Tiziano-gyűjteményével rendelkező madridi Prado kölcsönzött műtárgyakat. A képek megszerzésének megszervezése már önmagában minden elismerést megérdemlő „művészi diplomáciai” tett. S ha ehhez még hozzászámítjuk, hogy ennek a munkának az eredményeképpen csaknem 130 festményt kínál megtekintésre a tárlat, Botticellitől Tizianóig több mint nyolcvan festő jeles munkáit. Olyan mesterek vásznaival találkozhat a látogató, mint Leonardo da Vinci, Giorgione, Raffaello, Veronese és Tintoretto. Önmagában ez az információ elég lehetne invitálásként, ám hogy még inkább felkeltsük az érdeklődést - egy kicsit a bulvár felől megközelítve a nagy eseményt -, elárulhatjuk, hogy a kiállítás legjobban őrzött, legféltettebb, kiemelt alkotása, Leonardo da Vinci Hölgy hermelinnel című lenyűgöző festménye tizenkét kommandós kíséretében érkezett a magyar fővárosba, ahol golyóálló üveg és mozgásérzékelő védi. Annak a lehetőségnek a kivételességét, hogy Budapesten tekinthetjük meg, emeli az is, hogy a képet a neki otthont adó krakkói Czartoryski MúBotticelli: Mária gyermekével és két angyallal, 1490 körül A tárlat legértékesebb darabja Da Vinci Hölgy hermelinnel című festménye (Somogyi Tibor felvételei) mutatja be az olasz festészetnek a címben kijelölt szakaszát egészen a reneszánsz válságáig. Amikor is - Tátrai Vilmos művészettörténész, a kiállítás kurátora szavaival élve - a reneszánsz születésének helyén, vagyis Firenzében a művészetben válságba került a harmónia, és e válság utat nyitott a manierizmusnak. A szekciócímek önmagukért beszélnek. A festészet tudománya (tehát a kezdetek, a festői technikák alakulásai). Az Emberarcok angyalarcok (portrék a reneszánsz egyéniségkultuszával). Reneszánsz, határok nélkül (nyitottság a gótikus múlt és az északi művészetek felé). Az eszmény testet ölt: az érett reneszánsz (a legnagyobbak fejezete - Leonardo, Raffaello, Correggio). Tiziano: a festészet diadala (velencei mesterek - Tiziano, Giorgione). Velence és hátországa (Velence mint művészeti nagyhatalom - Tintoretto, Paolo Veronese). A reneszánsz válsága és a manierizmus (a humanizmus optimista világképének megrendülése nyomán születő új világ - Bec- cafumi, Parmigianino, Lelio Orsi, Bronzino). A nagyszabású, antologikus olasz reneszánsz bemutató kollekcióját, vagyis a kölcsönkapott műkincs-együttest harmincöt festmény egészíti ki a Szépművészeti Múzeum európai rangú itáliai gyűjteményéből. Az itáliai reneszánsz - mint mondta a főigazgató - a festészet tobzódása volt. S most ezt a tobzódást élhetjük át a Szépművészeti kiállításán, amely „parádés, igazi tűzijáték”, méltó ahhoz a korszakhoz, amelyet prezentál.
