Új Szó, 2009. november (62. évfolyam, 253-276. szám)
2009-11-14 / 264. szám, szombat
Egyszer egy lyukas kanna, tele vízzel, átment a szalonon, s összecsepegtette a kifényesített parkettát. Ezt a haszontalan kannát alighanem elfenekelték. ANATOLE FRANCE: RIQUET GONDOLATAI SZALON Sokszor aggódva kémleltem a szalon sötét sarkait, sokszor meg-megnémulva, lesütött szemekkel néztem soká egy képre, mert úgy éreztem, hogyha fölnézek, megjelenik a vörös. CSÁTH GÉZA: JÓZSIKA 2009. november 14., szombat 3. évfolyam, 45. szám Főleg a magyarok közül sokan látják magukat főszerepben. Olyan sokan nyitották meg azt a szerencsétlen határt, hogy hozzá se fértek volna valamennyien! „A berlini falból a magyarok verték ki az első téglát” Helmut Kohl hajdani német kancellár híres és azóta sokak által megismételt mondása jelzi, hogy a (nyugat) német politikusok fel- és elismerték a vasfüggöny magyar-osztrák határon történt szétbontása és a berlini fal leomlása közötti szoros összefüggést. NAGY ILDIKÓ Ám hogy a politikusok sem tévedhetetlenek, s hogy a szocialista tábort még a 80-as évek végén is szinte megbonthatatlannak hitték a vasfüggöny mindkét oldalán, erről beszélgettünk a budapesti Andrássy Egyetem svájcimagyar oktatójával, a Neue Zürcher Zeitung egykori külpolitikai újságírójával, Oplatka Andrással. Ön a vasfüggöny lebontásának történetét választotta legújabb könyve témájául. Azért, mert abban az időben a NZZ közép-európai tudósítójaként itt dolgozott, és megélte ezt az eufóriát? Vagy mert visszatekintve találta történelmileg is nagyon érdekesnek az eseményt? Az utóbbi miatt. Rendhagyó esemény volt olyan értelemben, hogy egy szocialista ország kormánya szembefordult a kommunista blokk: a Szovjetunió, az NDK, Csehszlovákia, Románia, Bulgária, tehát az ortodox országok érdekeivel. És elhatározását végigvitte! A rendszerváltás után is érdekelt és nagyon foglalkoztatott az, hogy vajon ki és miért merte ezt a lépést megtenni, milyenek voltak a háttérben a kapcsolatok, mit tudtak és mondtak a szovjet vezetők? Ezekre a kérdésekre kerestem a választ. Hetven inteijújának alanyai feltétel nélkül vállalták a beszélgetést? És mindnyájan őszinték voltak? Beszélgettem Gorbacsowal, több tanácsadójával, Jakovlev po- litbüro-taggal, Valerij Muszatov- val, a Központi Bizottság helyettes külügyesével, ő nagykövet is volt Magyarországon, aztán Genscher német külügyminiszterrel, Horst Feltschikkel, Kohl kancellár tanácsadójával, de maga Kohl - egyébként egyetlenként - megtagadta az interjút egy korábbi, a lapommal való konfliktusa miatt. Franz Vranitzky akkori osztrák kancellár meg a Budapesten akkreditált kelet- és nyugatnémet nagykövetek is nyilatkoztak nekem. A magyarok közül az akkori kormányból Németh Miklós miniszterelnök, Horn Gyula külügy-, Horváth István belügy- és Kárpáti Ferenc hadügyminiszter. Sok alacsonyabb beosztású diplomatával, határőrökkel és pl. a Nemzetközi Vöröskereszt elnökével Genfben beszélgettem, a budapesti nyugatnémet nagykövetség kiürítését levezénylő genfi csoport vezetőjével is. S hogy mindenki őszinte volt-e? Tudjuk, hogy van ez a megszépítő emlémár nem működött. Szeptember 10-én, a határnyitás előestéjén pedig ennek a döntésnek a bejelentését is átengedte Hornnak. Aki így lett ország-világ előtt e történet főhőse, és építette rá egész későbbi politikai karrierjét. A németeknél Genscher külügyminiszter szintén szívesen emelte volna ki a Németország egyesítésében játszott saját szerepét, s ehhez kapóra jött neki magyar partnere szerepvállalása. Oplatka András Egy döntés története HELIKON mľZHDATARNYITASi szeptember n / ... _JjW-LAQtte halandó, a kiadó főnöke kijelentette: „Ez lesz a maga következő könyve énnálam.” 2003 szeptemberében volt ez a felkérés, amit én először nem vettem komolyan. Aztán mégis elkezdtem vele foglalkozni, és ha egyszer beszippantja az embert a gépezet, nem tud a fogaskerekek közül kiszabadulni... Németül a 20. évfordulós ünnepségekre jelent meg a könyv Der erste Riss in der Mauer 1989. június 27-e, Sopron. Horn Gyula és Alois Mock átvágják a határ szögesdrótját. A vasfüggöny leomlásában nemcsak a magyar kormánynak volt része, hanem a Magyarországon akkor már jelentős befolyású ellenzéki erőknek is (AP Photo/Bemhard J. Holzner) Oplatka András: Kezdetben naiv voltam, azt hittem, az interjúk történetté állnak össze. Csakhogy annyira ellentmondásosak voltak, hogy hónapokig levéltárakban kellett kutatnom... címen, de nem volt a kiadónak kifogása az ellen, hogy magyarul korábban kerüljön piacra. Visszatérve még a történelmi eseményre: nem állt fenn az a veszély, hogy Magyarországon és Ausztrián keresztül elindul egy menekültáradat a többi szocialista országból is? De igen, ezt a félelmét meg is fogalmazta Horváth István akkori magyar belügyminiszter. Csakhogy az osztrákok belépő vízumot csak a kelet-németeknek adtak, akik az ország másik végén távoztak is. A határnyitás eldöntése több hetes folyamat volt. De sem ennek pillanatában, szeptember 10-én, 11-én, sem a vasfüggöny tavaszi lebontásakor nem merült fel senkiben, hogy ez láncreakciót indít be Közép-Európában. Németh Miklós és Horn Gyula Bonnból jövet, ahol Genschert és Kohlt tájékoztatták szándékukról, augusztus 25-én azt latolgatták, hogy vajon két-három vagy öt év múlva lesz valami nyoma döntésüknek a történelemben. A kimenekült ötvenezer keletnémet miatt nem vérzett volna ki az NDK! Ám az a tény, hogy egy kis szocialista ország önálló politikát mert folytatni, szembehelyezkedve a blokk érdekeivel a nemzeti érdekeket helyezte előtérbe, nagy hatással volt a keletnémet ellenzékre. Az oroszok sem hitték el, hogy következménye lesz a magyar döntésnek, azért nem is avatkoztak be az ősz folyamán. Több szovjet beszélgetőpartnerem egybehangzóan állította: egy 1990. januárjában tartott moszkvai tanácskozáson mondták csak ki a legfelső politikai körökben, hogy az NDK-t már nem tudják megtartani. Hamarosan kiderült, hogy nemcsak az NDK veszett el Moszkva számára... kezettel... Főleg a magyarok közül sokan látják magukat főszerepben. Olyan sokan nyitották meg azt a szerencsétlen határt, hogy hozzá se fértek volna valamennyien! Kezdetben naiv voltam és azt hittem, az interjúk történetté állnak össze. Csakhogy annyira ellentmondásosak voltak, hogy hónapokig levéltárakban kellett kutatnom, már ahol azt lehetővé tették számomra. Évekig Horn Gyula volt e történet hőse, ön azonban Németh Miklós mellett teszi le a garast. Igen, mert miniszterelnökként csak ő dönthetett. Két nagyon fontos televíziós szereplést azonban - szerintem tévesen - átengedett Hornnak. ’89 júniusának végén sok-sok tévékamera előtt Alois Mockkal Horn átvágta Sopronnál a vasfüggönyt, illetve annak utolsó darabkáját, hisz gyakorlatilag az Németh Miklós később belátta tévedését? Tanácsadói annak idején is figyelmeztették rá, hogy nagy hibát követ el, de ő nem volt vérbeli politikus, aki mindenből hasznot húz. Jó közgazdász volt, aztán megkeseredett ember lett. Mesélte, hogy részt vett olyan évfordulós ünnepségen, ahol a németek Hornt ünnepelték, de őt meg sem említették. A különböző beszélgetések során nagyon sok részletet tudtam meg erről a korról, egyes emberekről nagyon lehangoló dolgokat is. 35 évig voltam külpolitikai újságíró, és azt hittem, sok illúziót tőlem mér elvenni nem lehet. Hát lehetett! Néha írtam egy-egy e-mailt a kiadómnak, a Paul Zsolnay Verlag főnökének Bécsbe, hogy „most épp elátkoztam magát, hogy belehajszolt engem ebbe a témába”. Valóban belehajszolta? Inkább ajánlat volt. 2004-ben ugyanennél a kiadónál jelent meg németül a Széchenyi-élet- rajzom (később magyarul Magyarországon), és a kiadó főnöke szerette volna látni a nagycenki Széchenyi Múzeumot. Ott jártunkkor rákérdezett a határnyitásra. S mivel arról kicsit többet tudtam mondani, mint más földi
