Új Szó, 2009. november (62. évfolyam, 253-276. szám)

2009-11-14 / 264. szám, szombat

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2009. NOVEMBER 14. Vélemény És háttér 7 TALLÓZÓ NÉPSZABADSÁG Megállt az MSZP lefelé tar­tó trendje, sőt valamelyest ja­vítania is sikerült a pártnak: a választokom népesség egé­szén belül 10-ről 12 százalék­ra nőtt a támogatottsága - ismerteti a Népszabadság tegnapi számában a Szonda Ipsos legfrissebb közvéle­mény-kutatását. A biztos pártválasztók körében 64-19 a Fidesz előnye az MSZP-vel szemben. Októberben 65-17 volt. A Jobbik pozíciói to­vábbra is erősek: a lakosság 6, az aktív, szavazni kívánó vá­lasztópolgárok 12 százaléka áll a párt mögött. Az MDF, az SZDSZ és az LMP jelenleg tá­vol van a parlamentbe jutás küszöbétől, (mti) NÉPSZAVA Irreálisnak tartják Orbán Viktor kijelentését az évi 100 ezer munkahely létrehozásá­ról a Népszavának nyilatko­zó szakértők. A lap tegnapi összeállításában többek kö­zött Ádler Judit, a GKI Gaz­daságkutató kutatásvezetője kifejtette: Magyarországon évente átlagosan negyedmil­lió új munkahelyet regiszt­rálnak, ám nagyjából ennyi meg is szűnik. Ha Orbán Vik­tor arra gondolt, hogy 100 ezres pozitív egyenleget tudna teremteni évente, ez az elképzelés teljesen irreá­lis, ugyanis ez azt jelentené, hogy az átlagosan évente ke­letkező 250 ezer új munka­helyhez további 100 ezret kellene teremteni, így évi 350 ezer új munkahelyre lenne szükség. Simái Mihály akadémikus pedig arra hívta fel a figyelmet, hogy nekünk versenyeznünk kell olyan or­szágokkal, ahová az olcsóbb munkabérek miatt a nagy cégek áttelepítik a munka- igényes termelésüket. Már­pedig még a képzetlen ma­gyar munkaerő is drágának számít. Magyarországon le­hetetlen évente 100 ezer többletmunkahelyet terem­teni még akkor is, ha nincs válság-fűzte hozzá, (mti)- Csak nehogy megválasszanak megyeelnöknek! A hatáskörömet sem ismerem! (Peter Gossónyi rajza) ___________________________ HÉTVÉG(R)E Lesz. Majd egyszer. Talán Ezen a helyen optimális esetben a hét húzó esemé­nyéről kellene írnunk, de ez most kivételesen tör­vénybe ütköző lenne, így elállunk tőle - mire ugyanis a mai lap megjelenik a ki­oszkokban, még mindig érvényben van a kampány­csend. Pedig be sokat le­hetne megyeügyi magamu­togatás, ötlettelenség és magyarkártyázás témában írni! Talán legközelebb. MÓZES SZABOLCS Majd egyszer, majd talán. Majd, ha kedvünk lesz. Valahogy így gondolkodhatott (egyik) kedvenc miniszterünk is, amikor azt találta mondani, nem is olyan fontos, hogy most készül­jön el az a valami, amit már szeptemberre ígért, az a lényeg, hogy színvonalas legyen. S ak­kor akár késhet is. A minőségen van a hangsúly. Velős gondola­tok. Nagy igazságok. És ezt talán így a pedagógu­sok, a nebulók és a szülők is megértik ezután. A minőség mindenek felett. Inkább másol- gassanak még pár hónapig, eset­leg évig innen-onnan összesze­dett segédszövegeket, tanulja­nak régi, nyúzott tankönyvek­ből, vagy írjanak a gyerekek minden órán litániákat a füze­tükbe - a színvonal marad az el­ső helyen. Üde érzés ilyen mélyenszántó gondolatokat hallani az oktatás­ügyért felelős legfőbb kormány- tisztviselő szájából. Csak az a gond, hogy mindez valamivel korábban is eszébe juthatott volna. Mondjuk tavaly nyáron. Amikor sok mindenki mondta, mondogatta, várjunk azzal a bi­zonyos közoktatási reform névre keresztelt akármivel, a jó és fon­tos dolgokat nem kell elsietni. Akkor sajnos nem jutottak (egyik) kedvenc miniszterünk eszébe a most teli szájjal harsogott gondolatok. Akkor még az idő volt az úr. A mérce. Ami gyorsan ké­szül, azajó. Már tegnap késő volt - szólt a jelszó. Most kell lépni, gyor­san be kell vezetni, meg kell csi­nálni, egy évet sem várhatunk. A reform, az újítás kulcskérdés, a tankönyvek pedig csak eszkö­zök, melyek késhetnek - így a mi­niszteri logika. Meg különben is, több száz fajta jó minőségű régi tankönyv van még az iskolákban, mondja tovább hősünk, ezek színvonalát pedig senki sem kér­dőjelezte meg. Jogos a kérdés: ha olyan magas volt már eddig is a színvonal, meg ez mindenkinek megfelelt, akkor minek kellett megváltoztatni? Miért kellenek akkor új tankönyvek, új tantervek, új módszerek, ha a régi is jó volt? Lassan vagy gyorsan? Jó volt a régi rendszer vagy sem? Robert Enke német válogatott kapus e heti sokkoló halálhírét olvasva ta­lálkoztunk a közép-európai szem számára furcsa, dekódolhatatlan információval: a tragikus sorsú já­tékost egy 160 kilométer per órás sebességgel rohanó, regionális já­raton közlekedő vonat gázolta el. Százhatvannal egy regionális vasúton - ez az, ami Szlovákiában biztosan nem fenyeget. Mindad­dig, amíg tankönyves hősünkhöz hasonló szakemberek irányítják az országot. Addig se gyorsaság, se minőség. JEGYZET Törvényes perverzió KÖVESDl KÁROLY Mialatt a világ a berlini fal le­omlásának az évfordulójával volt elfoglalva, a magyar országgyűlés ismét megszavaz­ta a köztársasági elnök által visszadobott új polgári tör­vénykönyvet, amely egyebek közt megengedi a vérrokonok közti házasságot. Az új Ptk. szerint például skrupulusok nélkül feleségül vehetjük a testvérünk gyermekét. Igaz, míg ha az ember a saját gyer­mekével lépne frigyre, az első­fokú rokoni kapcsolatnak mi­nősül, a törvény által megen­gedett házasság „csak” másod­fokú rokoni kapcsolatnak szá­mít, és a genetikus szerint „alig” 6-8 százalék az esély ar­ra, hogy degenerált utód szü­lessen. Azért ez sem semmi. Az ember már nem is tudja, mit gondoljon. Hogy már végképp szégyellnie kell a magyarságát a tisztelt házban zajló, a bűnözés határát súroló idétlen- ségek miatt? Mert ahhoz, hogy az ezeréves keresztény értékek porba tiprása, a család szentsé­gének mint a nemzet legfonto­sabb pillérének lerombolása ilyen méreteket öltsön, azért nem kis fantázia és bátorság szükségeltetik! Ha már a dro­gokat nem sikerült legalizálni Magyarországon, legalább a vérfertőzés lehetőségét emeljük törvényerőre! A biblia a rokoni házasságot szexuális perverzi­ónak tartja. Tegyük hozzá: nemcsak a biblia, minden nor­mális ember. Még a tudomány is. Vagy egyszerűen arról van szó, hogy a szociálisan érzé­keny szocialista „honatyák” bi­zonyos társadalmi réteg vérfer­tőző egyedeinek akarnak a kedvében járni? Éppen a napokban történt, hogy Brüsszel igazat adott egy olasz polgár kifogásának, aki azt ne­hezményezte, hogy a gyermeke által látogatott iskolában feszü­let van a falon. Márpedig nem minden gyermek katolikus. Ha­sonló vitákra tájainkon is emlé­kezhetünk. S meglehet, hogy az uniós döntés precedens értékű, az olaszok kórusban hördültek fel, mondva, hogy ez a történel­mük, ez a kultúrájuk alapja, el a kezekkel tőle. Mármint a ke­reszttől. Ez a fajta nemzeti összezárás egyébként a vüág más tájain is természetes, kivéve a Kárpát-medence bizonyos fer­tályát, ahol igen furcsa, magukat kultúrembereknek tartó lények is élnek szép számban. Akik rá­adásul bent ülnek a parlament­ben, és ilyen törvényeket agyai­nak ki. Akik számára a házassági hűség is üres szólam, mert míg a régi polgári törvénykönyvben az szerepelt, hogy a házastársak hűséggel tartoznak egymásnak, az új szerint „a házastársak köte­lesek együttműködni és támo­gatni egymást”. Vagyis a házas­ság szentségét gazdasági érdek­ké, kufárkapcsolattá kell züllesz- teni. Ez a törvény, amelyről a szocialisták azt állítják, hogy ál­tala feltették a koronát a modem magyar jog rendszerére, remél­hetőleg soha nem lép hatályba, de a kérdések súlya azért csak földbe tagiózza az embert. Hát már ennyire fogy a magyar? Már ott tartunk, hogy a vérfertőzés se számít? A magyar nemzet sok mindenben elsőségnek örvend a világban. Például oroszlánrésze volt abban, hogy az említett ber­lini fal leomoljon, és kisüssön a nap a kontinens rabságban élő népeinek feje fölött. Az ilyen tör­vényekkel azonban a legbarbá- rabb nemzetek közé sorakozik fel Európában. KOMMENTÁR Foglalkozása: jelölt IAKNER ZOLTÁN Sajátos választási versengés elé néz Magyarország. Szinte biz­tosra vehető a Fidesz győzelme és Orbán Viktor második mi­niszterelnöksége. A nyitott kérdés inkább az, mekkora lesz a Fi­desz többsége, s miként rendeződik el az egyedüli kormánypárt körül a várhatóan többszínű ellenzék. A miniszterelnök-jelöltek szerepe kimondva-kimondatlanul az, hogy a miniszterelnöki szék megszerzésének esélye nélkül javítsák pártjuk pozícióját. A szocialisták idén már jelöltek miniszterelnököt, a kínos fo­lyamat végén megtalált Bajnai Gordon a hazai és nemzetközi jelzések alapján nem bizonyult rossz választásnak. Viszont az MSZP most mindent kezdhet elölről, mert Bajnai nem akarja folytatni politikai pályafutását. Ésszerű lenne, hogy a szocialis­ták, akik saját megújulásukat kívánják kampányuk középpont­jába állítani fiatal, dinamikus politikussal vágjanak neki a kam­pánynak. E célra alkalmas lett volna Botka László szegedi pol­gármester is, aki azonban inkább áttelel az ország egyik legna­gyobb városa élén, semmint, hogy egy vesztes kampánnyal vá­rosvezetői pozícióját is veszélyeztesse. Bár az európai uniós biztosi pozíciót elvesztő Kovács László visszatérni látszik a belpolitikai színtérre, nehéz elképzelni, hogy a megújulást vele az élen hirdessék a szocialisták. Kizárá­sos alapon marad a párt frakcióvezetője. Mesterházy Attiláról eléggé nyilvánvaló, hogy saját pártjának sem első számú jelölt­je, s bár felépíthető, rugalmas politikai személyiségnek tűnik, megnyilvánulásaiból mindeddig éppen az az átütő erő hiány­zott, amelyre az enervált MSZP-nek szüksége volna. Ezzel szemben a Magyar Demokrata Fórumnak nagyon is faj­súlyos jelöltje lesz, Bokros Lajos személyében. Bokros listave­zetővé emelése sikert hozott az MDF-nek 2009 júniusában, nagy szerepe volt abban, hogy a Fórum ismét átlépte az 5%-os küszöböt. Bokrosnak átfogó elképzelése van a magyar gazdaság és jóléti politika átrendezéséről, ezt figyelemfelkel­tő, akár provokatív módon, nagy intellektuális erővel képvise­li. Esélye van arra, hogy az árván maradt liberális közönség egy részét „berántsa” az MDF-táborba, és gyengébb MSZP- kampány esetén a szocialisták reformbarát csoportjait is vonzhatja. Ezzel érzékeny veszteségeket okozna az MSZP- nek, amely egyelőre hiába igyekszik elfoglalni a Fideszen és a Jobbikon kívüli területet. A Jobbik esetében Vona Gábor és Morvái Krisztina egyaránt al­kalmasnak látszik arra a szerepre, amire ez a párt készül: a poli­tikai osztály egészének bírálatára. Ebből azonban nem követke­zik, hogy a kormányzás sorsáról szóló voksolás alkalmával a vá­lasztópolgárok kormányzati kompetenciát is tulajdonítanak majd nekik - ámbár hiba volna nem észrevenni, hogy a Jobbik komoly erőfeszítéseket tesz egy versenyképes program létreho­zása érdekében. Mit tesz közben Orbán Viktor? Az ő célja a „centrális” pozíció elfoglalása a pártrendszerben, ami messze nem azonos a szűkén értelmezett centrum pozícióval. A centrális pozíció egy­felől a kormányképességgel azonos: Orbán szerint nem is ér­demes más pártra voksolni, ha valaki befolyásolni kívánja a ha­za sorsát. Emellett Orbán azt állítja, hogy a Fidesz legnagyobb vetélytársai szélsőségesek, ezért veszélyesek. A szocialisták szélsőségessége abban áll a Fidesz elnöke szerint, hogy a neoli­berális gazdaságpolitika túlerőltetésével legyengítették az or­szágot. A Jobbik szélsőségességét Orbán „politikai durvaságként” aposztrofálja, amely szemben áll a józan ésszel, és amely éppen a gyengeségből fakad. Orbán Viktor ezzel lefog­lalta a Fidesz számára a „legerősebb párt”, „a változás letéteményese” és a „nyugodt erő” feliratú helyeket a magyar politikában. Ellenfeleinek ezzel konkurálva kell küzdeniük a maradék voksokért. FIGYELŐ Újabb feszültségek A szlovák kormány egyelő­re letett ugyan arról, hogy végrehajtsa „rosszul szövege- zett” és „tolakodónak tűnő” új nyelvtörvényét, de Szlová­kia és Magyarország között megmaradtak a problémák - írta tegnap megjelent kom­mentárjában a European Voi­ce című brüsszeli hetilap. Túlzottan optimistának bi­zonyultak azok a remények, hogy az európai uniós és a NATO-tagság véglegesen pontot tehet a közép-európai nemzetiségi konfliktusokra - tette hozzá. Az európai uniós ügyekkel foglalkozó, az Economist­csoporthoz tartozó újság cik­ke szerint arra lenne szükség, hogy a két ország politikai erői, továbbá a szlovákiai magyarok tartsanak szünetet, és gondolkodjanak el mind­azokon a kérdéseken, ame­lyek megosztják őket. Ám más tényezők mellett a gaz­dasági válság és a Fidesz jö­vőre várt választási győzelme miatt a várakozás az, hogy „inkább előbb, mint utóbb” újabb feszültség következhet. A lap hiányolja a szlovákiai magyarokkal kapcsolatos sta­tisztikákat, illetve becsléseket, ezt azonban, mint a cikk írja, szlovák részről elutasítják. Márpedig e nélkül a két fél nem tud előrehaladni, és előbb- utóbb hibát követ el - véleke­dett a European Voice, (mti)

Next

/
Thumbnails
Contents