Új Szó, 2009. november (62. évfolyam, 253-276. szám)
2009-11-14 / 264. szám, szombat
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2009. NOVEMBER 14. Vélemény És háttér 7 TALLÓZÓ NÉPSZABADSÁG Megállt az MSZP lefelé tartó trendje, sőt valamelyest javítania is sikerült a pártnak: a választokom népesség egészén belül 10-ről 12 százalékra nőtt a támogatottsága - ismerteti a Népszabadság tegnapi számában a Szonda Ipsos legfrissebb közvélemény-kutatását. A biztos pártválasztók körében 64-19 a Fidesz előnye az MSZP-vel szemben. Októberben 65-17 volt. A Jobbik pozíciói továbbra is erősek: a lakosság 6, az aktív, szavazni kívánó választópolgárok 12 százaléka áll a párt mögött. Az MDF, az SZDSZ és az LMP jelenleg távol van a parlamentbe jutás küszöbétől, (mti) NÉPSZAVA Irreálisnak tartják Orbán Viktor kijelentését az évi 100 ezer munkahely létrehozásáról a Népszavának nyilatkozó szakértők. A lap tegnapi összeállításában többek között Ádler Judit, a GKI Gazdaságkutató kutatásvezetője kifejtette: Magyarországon évente átlagosan negyedmillió új munkahelyet regisztrálnak, ám nagyjából ennyi meg is szűnik. Ha Orbán Viktor arra gondolt, hogy 100 ezres pozitív egyenleget tudna teremteni évente, ez az elképzelés teljesen irreális, ugyanis ez azt jelentené, hogy az átlagosan évente keletkező 250 ezer új munkahelyhez további 100 ezret kellene teremteni, így évi 350 ezer új munkahelyre lenne szükség. Simái Mihály akadémikus pedig arra hívta fel a figyelmet, hogy nekünk versenyeznünk kell olyan országokkal, ahová az olcsóbb munkabérek miatt a nagy cégek áttelepítik a munka- igényes termelésüket. Márpedig még a képzetlen magyar munkaerő is drágának számít. Magyarországon lehetetlen évente 100 ezer többletmunkahelyet teremteni még akkor is, ha nincs válság-fűzte hozzá, (mti)- Csak nehogy megválasszanak megyeelnöknek! A hatáskörömet sem ismerem! (Peter Gossónyi rajza) ___________________________ HÉTVÉG(R)E Lesz. Majd egyszer. Talán Ezen a helyen optimális esetben a hét húzó eseményéről kellene írnunk, de ez most kivételesen törvénybe ütköző lenne, így elállunk tőle - mire ugyanis a mai lap megjelenik a kioszkokban, még mindig érvényben van a kampánycsend. Pedig be sokat lehetne megyeügyi magamutogatás, ötlettelenség és magyarkártyázás témában írni! Talán legközelebb. MÓZES SZABOLCS Majd egyszer, majd talán. Majd, ha kedvünk lesz. Valahogy így gondolkodhatott (egyik) kedvenc miniszterünk is, amikor azt találta mondani, nem is olyan fontos, hogy most készüljön el az a valami, amit már szeptemberre ígért, az a lényeg, hogy színvonalas legyen. S akkor akár késhet is. A minőségen van a hangsúly. Velős gondolatok. Nagy igazságok. És ezt talán így a pedagógusok, a nebulók és a szülők is megértik ezután. A minőség mindenek felett. Inkább másol- gassanak még pár hónapig, esetleg évig innen-onnan összeszedett segédszövegeket, tanuljanak régi, nyúzott tankönyvekből, vagy írjanak a gyerekek minden órán litániákat a füzetükbe - a színvonal marad az első helyen. Üde érzés ilyen mélyenszántó gondolatokat hallani az oktatásügyért felelős legfőbb kormány- tisztviselő szájából. Csak az a gond, hogy mindez valamivel korábban is eszébe juthatott volna. Mondjuk tavaly nyáron. Amikor sok mindenki mondta, mondogatta, várjunk azzal a bizonyos közoktatási reform névre keresztelt akármivel, a jó és fontos dolgokat nem kell elsietni. Akkor sajnos nem jutottak (egyik) kedvenc miniszterünk eszébe a most teli szájjal harsogott gondolatok. Akkor még az idő volt az úr. A mérce. Ami gyorsan készül, azajó. Már tegnap késő volt - szólt a jelszó. Most kell lépni, gyorsan be kell vezetni, meg kell csinálni, egy évet sem várhatunk. A reform, az újítás kulcskérdés, a tankönyvek pedig csak eszközök, melyek késhetnek - így a miniszteri logika. Meg különben is, több száz fajta jó minőségű régi tankönyv van még az iskolákban, mondja tovább hősünk, ezek színvonalát pedig senki sem kérdőjelezte meg. Jogos a kérdés: ha olyan magas volt már eddig is a színvonal, meg ez mindenkinek megfelelt, akkor minek kellett megváltoztatni? Miért kellenek akkor új tankönyvek, új tantervek, új módszerek, ha a régi is jó volt? Lassan vagy gyorsan? Jó volt a régi rendszer vagy sem? Robert Enke német válogatott kapus e heti sokkoló halálhírét olvasva találkoztunk a közép-európai szem számára furcsa, dekódolhatatlan információval: a tragikus sorsú játékost egy 160 kilométer per órás sebességgel rohanó, regionális járaton közlekedő vonat gázolta el. Százhatvannal egy regionális vasúton - ez az, ami Szlovákiában biztosan nem fenyeget. Mindaddig, amíg tankönyves hősünkhöz hasonló szakemberek irányítják az országot. Addig se gyorsaság, se minőség. JEGYZET Törvényes perverzió KÖVESDl KÁROLY Mialatt a világ a berlini fal leomlásának az évfordulójával volt elfoglalva, a magyar országgyűlés ismét megszavazta a köztársasági elnök által visszadobott új polgári törvénykönyvet, amely egyebek közt megengedi a vérrokonok közti házasságot. Az új Ptk. szerint például skrupulusok nélkül feleségül vehetjük a testvérünk gyermekét. Igaz, míg ha az ember a saját gyermekével lépne frigyre, az elsőfokú rokoni kapcsolatnak minősül, a törvény által megengedett házasság „csak” másodfokú rokoni kapcsolatnak számít, és a genetikus szerint „alig” 6-8 százalék az esély arra, hogy degenerált utód szülessen. Azért ez sem semmi. Az ember már nem is tudja, mit gondoljon. Hogy már végképp szégyellnie kell a magyarságát a tisztelt házban zajló, a bűnözés határát súroló idétlen- ségek miatt? Mert ahhoz, hogy az ezeréves keresztény értékek porba tiprása, a család szentségének mint a nemzet legfontosabb pillérének lerombolása ilyen méreteket öltsön, azért nem kis fantázia és bátorság szükségeltetik! Ha már a drogokat nem sikerült legalizálni Magyarországon, legalább a vérfertőzés lehetőségét emeljük törvényerőre! A biblia a rokoni házasságot szexuális perverziónak tartja. Tegyük hozzá: nemcsak a biblia, minden normális ember. Még a tudomány is. Vagy egyszerűen arról van szó, hogy a szociálisan érzékeny szocialista „honatyák” bizonyos társadalmi réteg vérfertőző egyedeinek akarnak a kedvében járni? Éppen a napokban történt, hogy Brüsszel igazat adott egy olasz polgár kifogásának, aki azt nehezményezte, hogy a gyermeke által látogatott iskolában feszület van a falon. Márpedig nem minden gyermek katolikus. Hasonló vitákra tájainkon is emlékezhetünk. S meglehet, hogy az uniós döntés precedens értékű, az olaszok kórusban hördültek fel, mondva, hogy ez a történelmük, ez a kultúrájuk alapja, el a kezekkel tőle. Mármint a kereszttől. Ez a fajta nemzeti összezárás egyébként a vüág más tájain is természetes, kivéve a Kárpát-medence bizonyos fertályát, ahol igen furcsa, magukat kultúrembereknek tartó lények is élnek szép számban. Akik ráadásul bent ülnek a parlamentben, és ilyen törvényeket agyainak ki. Akik számára a házassági hűség is üres szólam, mert míg a régi polgári törvénykönyvben az szerepelt, hogy a házastársak hűséggel tartoznak egymásnak, az új szerint „a házastársak kötelesek együttműködni és támogatni egymást”. Vagyis a házasság szentségét gazdasági érdekké, kufárkapcsolattá kell züllesz- teni. Ez a törvény, amelyről a szocialisták azt állítják, hogy általa feltették a koronát a modem magyar jog rendszerére, remélhetőleg soha nem lép hatályba, de a kérdések súlya azért csak földbe tagiózza az embert. Hát már ennyire fogy a magyar? Már ott tartunk, hogy a vérfertőzés se számít? A magyar nemzet sok mindenben elsőségnek örvend a világban. Például oroszlánrésze volt abban, hogy az említett berlini fal leomoljon, és kisüssön a nap a kontinens rabságban élő népeinek feje fölött. Az ilyen törvényekkel azonban a legbarbá- rabb nemzetek közé sorakozik fel Európában. KOMMENTÁR Foglalkozása: jelölt IAKNER ZOLTÁN Sajátos választási versengés elé néz Magyarország. Szinte biztosra vehető a Fidesz győzelme és Orbán Viktor második miniszterelnöksége. A nyitott kérdés inkább az, mekkora lesz a Fidesz többsége, s miként rendeződik el az egyedüli kormánypárt körül a várhatóan többszínű ellenzék. A miniszterelnök-jelöltek szerepe kimondva-kimondatlanul az, hogy a miniszterelnöki szék megszerzésének esélye nélkül javítsák pártjuk pozícióját. A szocialisták idén már jelöltek miniszterelnököt, a kínos folyamat végén megtalált Bajnai Gordon a hazai és nemzetközi jelzések alapján nem bizonyult rossz választásnak. Viszont az MSZP most mindent kezdhet elölről, mert Bajnai nem akarja folytatni politikai pályafutását. Ésszerű lenne, hogy a szocialisták, akik saját megújulásukat kívánják kampányuk középpontjába állítani fiatal, dinamikus politikussal vágjanak neki a kampánynak. E célra alkalmas lett volna Botka László szegedi polgármester is, aki azonban inkább áttelel az ország egyik legnagyobb városa élén, semmint, hogy egy vesztes kampánnyal városvezetői pozícióját is veszélyeztesse. Bár az európai uniós biztosi pozíciót elvesztő Kovács László visszatérni látszik a belpolitikai színtérre, nehéz elképzelni, hogy a megújulást vele az élen hirdessék a szocialisták. Kizárásos alapon marad a párt frakcióvezetője. Mesterházy Attiláról eléggé nyilvánvaló, hogy saját pártjának sem első számú jelöltje, s bár felépíthető, rugalmas politikai személyiségnek tűnik, megnyilvánulásaiból mindeddig éppen az az átütő erő hiányzott, amelyre az enervált MSZP-nek szüksége volna. Ezzel szemben a Magyar Demokrata Fórumnak nagyon is fajsúlyos jelöltje lesz, Bokros Lajos személyében. Bokros listavezetővé emelése sikert hozott az MDF-nek 2009 júniusában, nagy szerepe volt abban, hogy a Fórum ismét átlépte az 5%-os küszöböt. Bokrosnak átfogó elképzelése van a magyar gazdaság és jóléti politika átrendezéséről, ezt figyelemfelkeltő, akár provokatív módon, nagy intellektuális erővel képviseli. Esélye van arra, hogy az árván maradt liberális közönség egy részét „berántsa” az MDF-táborba, és gyengébb MSZP- kampány esetén a szocialisták reformbarát csoportjait is vonzhatja. Ezzel érzékeny veszteségeket okozna az MSZP- nek, amely egyelőre hiába igyekszik elfoglalni a Fideszen és a Jobbikon kívüli területet. A Jobbik esetében Vona Gábor és Morvái Krisztina egyaránt alkalmasnak látszik arra a szerepre, amire ez a párt készül: a politikai osztály egészének bírálatára. Ebből azonban nem következik, hogy a kormányzás sorsáról szóló voksolás alkalmával a választópolgárok kormányzati kompetenciát is tulajdonítanak majd nekik - ámbár hiba volna nem észrevenni, hogy a Jobbik komoly erőfeszítéseket tesz egy versenyképes program létrehozása érdekében. Mit tesz közben Orbán Viktor? Az ő célja a „centrális” pozíció elfoglalása a pártrendszerben, ami messze nem azonos a szűkén értelmezett centrum pozícióval. A centrális pozíció egyfelől a kormányképességgel azonos: Orbán szerint nem is érdemes más pártra voksolni, ha valaki befolyásolni kívánja a haza sorsát. Emellett Orbán azt állítja, hogy a Fidesz legnagyobb vetélytársai szélsőségesek, ezért veszélyesek. A szocialisták szélsőségessége abban áll a Fidesz elnöke szerint, hogy a neoliberális gazdaságpolitika túlerőltetésével legyengítették az országot. A Jobbik szélsőségességét Orbán „politikai durvaságként” aposztrofálja, amely szemben áll a józan ésszel, és amely éppen a gyengeségből fakad. Orbán Viktor ezzel lefoglalta a Fidesz számára a „legerősebb párt”, „a változás letéteményese” és a „nyugodt erő” feliratú helyeket a magyar politikában. Ellenfeleinek ezzel konkurálva kell küzdeniük a maradék voksokért. FIGYELŐ Újabb feszültségek A szlovák kormány egyelőre letett ugyan arról, hogy végrehajtsa „rosszul szövege- zett” és „tolakodónak tűnő” új nyelvtörvényét, de Szlovákia és Magyarország között megmaradtak a problémák - írta tegnap megjelent kommentárjában a European Voice című brüsszeli hetilap. Túlzottan optimistának bizonyultak azok a remények, hogy az európai uniós és a NATO-tagság véglegesen pontot tehet a közép-európai nemzetiségi konfliktusokra - tette hozzá. Az európai uniós ügyekkel foglalkozó, az Economistcsoporthoz tartozó újság cikke szerint arra lenne szükség, hogy a két ország politikai erői, továbbá a szlovákiai magyarok tartsanak szünetet, és gondolkodjanak el mindazokon a kérdéseken, amelyek megosztják őket. Ám más tényezők mellett a gazdasági válság és a Fidesz jövőre várt választási győzelme miatt a várakozás az, hogy „inkább előbb, mint utóbb” újabb feszültség következhet. A lap hiányolja a szlovákiai magyarokkal kapcsolatos statisztikákat, illetve becsléseket, ezt azonban, mint a cikk írja, szlovák részről elutasítják. Márpedig e nélkül a két fél nem tud előrehaladni, és előbb- utóbb hibát követ el - vélekedett a European Voice, (mti)
