Új Szó, 2009. október (62. évfolyam, 226-252. szám)

2009-10-31 / 252. szám, szombat

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2009. OKTÓBER 31. Vélemény És háttér 7 TALLÓZÓ NOVOJEVREMJA Oroszországban 2010. ja­nuár 1-jén lejár a halálbünte­tésre szóló moratórium, így hamarosan az alkotmánybí­róságnak kell eldöntenie, hogy eltörlik vagy visszaállít­ják a kivégzéseket, esetleg meghosszabbítják a morató­riumot, amit az alkotmány- bíróság 1999-ben hirdetett meg Oroszország Európa Tanácshoz való csatlakozása miatt. A lap arra hívta fel a figyelmet, hogy az ilyen bün­tetés visszaállítása ellent­mondana számos nemzetkö­zi jogszabálynak, így az em­beri és alapvető szabadság- jogok védelméről szóló eu­rópai konvenciónak, (mti)- Biztos úr, míg az imént feljelentést tettem önnél, hogy mindent elloptak a sírról, addig ellopták az autó­mat is a temető elől (Peter Gossónyi rajza)- - _______ HÉTVÉG(R)E _____ s®®«®*®» . ' M8»wsss® v" -j-** -r-. - r.. :r*,£i\4MNmr Munkamorál, szekértábor A péntek az iskolában és a munkahelyen is kényelmet­len nap. Anebulókaz utolsó órákon már csak bámulnak kifelé az ablakon, arra gon­dolva, hol fognak labdázni vagy facebookozni kis bará­taikkal délután. (Vagy, hogy hol lehet olcsón pervitint kapni.) A melós a futószalag mellett 15 óra tájban már ki­csit hanyagabbul teszi oda az utolsó munkadarabot, fejben már az öltözőben jár. KOCUR LÁSZLÓ Úgy tűnik, nincs ez másként a parlamentben sem. Régóta tudjuk, hogy a képviselők nagy többsége - és itt tisztelet a valóban becsülete­sen dolgozó, ám gyér kivételnek- leginkább a saját kényelmével tö­rődik. Hogyan is hihetné bárki azt, hogy az alulfizetettnek a legkevés­bé sem nevezhető, 150 fős kar a mi javunkon és az ország előrejutásán munkálkodik* mikor az év törvé­nyének nevezett költségvetés vitá­ja mindössze 30, azaz harminc kö­rüli képviselőt tudott a T. Ház pad­jaiba szegezni. Közeledik a hétvé­ge, kit érdekel a költségvetés, lesz még róla elég szájkarate a jövő hé­ten, sietni kell haza, mert most előnytelenül jött ki a mindenszen­tek, hétvégére esik. A képviselők bejárási morálja rengeteg kívánni­valót hagy maga után. Vannak, akik legalább a látszat fenntartá­sára törekedve utasítják ölebüket, hogy a mentelmi jog védelme alatt könnyű kézzel írják alá helyettük a jelenléti ívet, mások még ennyit se tesznek. Ha a választók tudatosak lennének, a voksolás előtt ellen­őrizhetnék a parlament honlapján, ki mennyit (nem) járt be, és a kró­nikus távolmaradókat azzal bün­tethetnék, hogy nem szavaznak rá­juk. A képviselők szerencséje, hogy a választók a legkevésbé sem tudatosak, sót lusták, a legtöbbjük tán’ még azt sem tudja, hogy a par­lament honlapján ellenőrizhetné kis kedvencét, akinek a „karikáját” adta 2006-ban. Mindenesetre a munkahely-látogatási morál a ha­talom arroganciájának mutatója: lám, négyötödünk ezt is megtehe­ti. De próbálná csak ugyanezt meg­tenni egy átlagember egy átlag­munkahelyen. A Bugár Béla vezette Híd színre lépése egyebek mellett polarizálta a hazai közéleti viszonyokat. A fel­vidéki magyar eztán már nemcsak magyar, hanem hidas magyar vagy MKP-s magyar is lehet. Mindez üdvözlendő, ha nem muszáj vala­melyik táborba tartoznia. A Híd-MKP ellentét e hétre gyártott nekünk egy ügyet, nem volt cím­lap, így valószínűleg rövid lejáratú lesz. Katona és rendőr nem lehet párttag, hát politológus lehet-e, kérdezhetjük az Öllös-gate kap­csán. Ez az ügy nagyon jól mutatja minden szlovákiai magyar kis- szerűségünket. Elöljáróban sze­gezzük le, e sorok írója - még ha ennek nincs is különösebb jelentő­sége - kiváló politológusnak tartja Öllös Lászlót. Aki, úgy hírlik, az MKP somoijai városi alapszerve­zetének alelnöke. Nem egy nagy funkció, s csak a legvérbenforgóbb szemű „hidászok” állíthatnák, hogy ez a jelentéktelen tisztség tör­lésjel alá helyezi eddigi publikáci­ós tevékenységét és elemzői mun­kásságát, mert ha nem vagyunk restek visszakotorni az elmúlt évek Öllös-nyilatkozataiba, bizony poli­tológusunk volt, hogy kemény szavakkal gyepálta az MKP-t, ha az mellényúlt, s erre, sajnos, akadt példa; de hát a pártsarzsi és a füg­getlenség nem járhatnak kéz a kézben. Szüreti idő van, s nyilván még egy helyi borversenyről is el­hajtanák azt az ítészt, aki egyéb­ként valamelyik borkombinát dol­gozója, még ha csak portás is. Öllös biztosan nem tegnaptól MKP-tag. Ezért szégyenkezhet a teljes (szlo­vákiai) újságíró-társadalom, hogy erre eddig nem jött rá. Öllös vesz­tét az egypártrendszer megszű­nése okozta. Mert valószínű, hogy már a júniusi pártszakadás előtt is párttag volt. (A legjobb lenne, ha ezt ő mondaná el, de lapunknak egyelőre nem sikerült elérni, pedig próbáltuk.) Ám, érdekes mód, azokat az urakat, akik „most” hid­asok, azelőtt viszont MKP-sok vol­tak, évekig nem zavarta, hogy az egyébként szlovák szakmai ber­kekben is elismert, a szlovák sajtó­ban emblematikus módon „a szlo­vákiai magyar politológusként” tündöklő Öllös történetesen párt­tag. Most, hogy beszólt nekik, hir­telen eszükbe jutott: vazze’, nem jártunk mi valaha együtt pártgyű­lésre? Persze, komoly gond, hogy az olvasó nem tudhatja, lapunk ha­sábjain a politológus, vagy az MKP-tag bírálta-e a Híd program­ját és dicsérte az MKP-ét. A szlo­vákiai magyar szemétdomb elég kicsi. Politikai döntésnek tartják az ORTT határozatát; tiltakozóhullám indult Magyarországon Teljes a káosz a Sláger-Danubius-fronton ÖSSZEFOGLALÓ Magyarország felbolydult a Danubius és a Sláger Rádió el­hallgattatása miatt. A két keres­kedelmi csatorna több százezer elkeseredett és tiltakozó sms-t ka­pott. A csalódott hallgatók piros és kék szalag feltűzésével tilta­kozhatnak az Országos Rádió és Televízió Testület szerdai döntése ellen, amely - háttér-információk szerint - egy MSZP- és egy Fidesz- közeli konzorciumnak ítélte a közvetítési jogot. így elindulhat a Neo FM és a Klassz Rádió. Előbbit inkább MSZP-közelinek tartják, a tulajdonosi struktúrák bizonyos szinten azonosak a már működő Radiocafé struktúráival. A Klassz pedig inkább Fidesz-közeli, itt a Lánchíd Rádió tulajdonosi struk­túrái vannak játékban. A Sláger november nyolcadikán búcsú­koncertet tart a Műjégpályán, ahol több neves magyar együttes és művész is fellép. Honlapot is indítottak, ahol tiltakozni lehet a döntés ellen. Tegnap több tízez­ren írták alá a tiltakozást. A két rádió november 18-án éjfélkor hallgat el. Mivel a két új adó in­kább „beszélgetős”, mint „zené­lős” lesz, valószínűleg a kis és re­gionális rádiók lehetnek a döntés nyertesei. Nem írja alá a két országos ke­reskedelmi rádiós frekvencia pá­lyázatának győzteseivel kötendő műsorszolgáltatási szerződést a médiahatóság időközben lemon­dott elnöke; Majtényi László erről a Magyar Rádió reggeli műso­rában beszélt. Igaz, ezzel nem sok mindent éí el, mert az ORTT nevé­ben bárki aláírhatja azt. Az Országos Rádió és Televízió Testület (ORTT) szerdán a Fidesz, a KDNP és az MSZP által delegált tagok voksával határozott a két leghallgatottabb országos keres­kedelmi rádió műsorszolgáltatási jogosultságának odaítéléséről; a döntést egyhangúlag hozták meg. A kisebbik vételkörzetű, a lakos­ság 67 százalékát elérő - novem­ber 18-áig a Danubius Rádió által használt - jogosultságot az Adve- nio Zrt., a nagyobbik, 81 százalé­kos lefedettséget biztosító, most a Sláger Rádió adását továbbító hul­lámsávot pedig az FM1 konzorci­um nyerte el hét évre, a frekven­ciahasználat öt évre meghosszab­bítható. Időszerű volt, hogy lemondjon Majtényi László - reagált az ORTT- elnök lemondásának hírére Szalai Annamária, a testület Fidesz által delegált tagja a Magyar Nemzet­nek és a Magyar Hírlapnak. Vásár­helyi Mária szociológus a Népsza­badságnak azt mondta a lemondás alapját képező ORTT-döntésről, hogy ezzel a testületnek vége. Sza­lai Annamária azt mondta: Majté­nyi gyakran kívülálló értelmiségi­ként viselkedett, ahelyett, hogy va­lóban elnökként irányította volna a testületet. Vásárhelyi Mária szo­ciológus úgy fogalmazott: ezzel a döntéssel az ORTT-nek vége. Biz­tosra veszi, hogy az új kormány megszünteti a testületet. Úgy vél­te : ami történt, nem csak az MSZP, hanem a demokrácia szempontjá­ból is káros. Úgy fogalmazott: a két nagy párt tudatosan, együtt bom­lasztja a jogállamot ezekkel az al­kukkal, és mindezzel a Jobbik malmára hajtják a vizet. A végeredményt többen bírál­ták, például Kóka János, az SZDSZ frakcióvezetője parlamenti vizsgá­lóbizottság felállítását kezdemé­nyezte, Dávid Ibolya MDF-elnök pedig Fidesz-MSZP „nagykoalíci­ós osztozkodásról” beszélt és elfo­gadhatatlannak nevezte, hogy „pártrádiók” alakuljanak. Azóta a Gazdasági Versenyhiva­tal elnöke is kifejezte a pályázat tisztaságával kapcsolatos aggálya­it. (ű, hírszerző) KOMMENTÁR Kis angyalbogyóim, helló! KISS TIBOR NOÉ Az utóbbi évek legbékésebb október 23-i ünnepségsorozatán va­gyunk túl. A kormányzati megemlékezéseket csak néhányan za­varták meg síppal, dobbal, nádi hegedűvel. Az MDF és az SZDSZ eltűnt, Orbán Viktor a szélsőségek ellen hirdetett harcot, a Jobbik pedig a Fidesz és az MSZP ellen. Jobban mondva a Jobbik min­denkinek hadat üzent. Például a kereskedelmi tévéknek. „Azt üzenem nekik, hogy féljék azt a napot, amikor a Jobbik dönthet a sorsukról, mert már a dön­tést meghoztuk. Be fogjuk zárni a TV2-t és az RTL Klubot is. De mivel nagyon dühösek vagyunk, ennyivel nem ússzak meg. A tu­lajdonosoknak, szerkesztőknek megmutatjuk, merre van Ma­gyarország kijárata, a két székházat pedig földig romboljuk” -je­lentette ki zúgó tapsvihar közepette a Jobbik október 23-i ünnep­ségén Vona Gábor pártelnök. Egyenes beszéd. És szélsőséges beszéd, gondolhatják sokan. Pedig csak alig né­hány percet kell eltölteni a kereskedelmi tévék műsorai előtt ül­ve, és a néző máris jobbikossá válik. Vagy legalábbis kinyílik a bicska a zsebében tévézés közben. Hétfőn elindult például az egyik csatornán egy műsor, amelyben Benkő Dániel feleséget keres magának. Tizenhat nő verseng a lantművész kegyeiért - egyikük már a bemutatkozás pillanatá­ban lehúzta magáról a bugyit (utóbb emiatt bohémnak nevezte magát), másikuk pedig így fejezte ki a közte és Benkő közötti ha­sonlóságot: „Benkő nagyon sok egyéniség, ahogy én is”. Aztán persze jött a reklám, és sok másik egyéniség. Az emberi elesettséget aprópénzre váltó Mónika például saját, aljas műsorát hirdette. Majd színre lépett egy másik szellemóriás. Kozsó, aki a beszédfetisiszta Rákóczi Ferenc menüje kapcsán áradozott: „Szenzációs zamatokat fogunk érezni az eszméletle­nül finom lazachúsból”. Utolsó képként felrémlett előttünk az egyik reggeli műsor emléke, amelyben a feltehetően „dopping­szert” használó műsorvezetőnő „fantasztikusozott” reggel nyolckor. „Fantasztikus anyatej, fantasztikus tápszerek” - tapsi­kolt. De ekkor már félig az agyhalál állapotában leledztünk. És ezt csak fokozta, hogy tovább olvastuk, mi mindent mondott még a Jobbik elnöke. Vona Gábor kitért arra is, hogy pártja a jövő évi magyarországi választások tisztasága érdekében Mahmúd Ahmadenizsádhoz fordul segítségért. Jó ötlet. Tényleg alig vár­juk, hogy az emberi jogok felkent harcosa és a holokauszttagadás első számú propagálója döntse el, hogy Magyarországon mi tör­vényes, és mi nem. Úgyhogy inkább kikapcsoltuk a számítógépet és a tévét. A ma­sinák kattogtak, sercegtek, leálltak. Végül már csak Rákóczi Fe­renc utolsó szavai visszhangoztak a fejünkben, aki így köszön­tötte vendégeit a Vacsoracsatában: „Cuki kis angyalbogyóim, helló.” JEGYZET Később, amikor már érti, nem törődik vele különösebben. Megy, segíti kivinni a fehér krizantémból tűzdelt koszo­rút, meggyújtja a gyertyákat, de sietne, menne mielőbb ha­za, mert a Petőfin kezdődik az Ötórai tea, a Tánczenei koktél, a Kívánságműsor, hátha beke­rül az összeállításba Kovács Kati új dala. „Hova tűnik el a csillag a nyárvégi égről? / Ho­va tűnik el az élet az ember szívéből? / Hát letértél az út­ról, hűtlen barát. / Nem jössz tovább.” Hallgatja a dalt ezer­szer, de nem tudja, mit hall­gat. Nem érti, miről szól a szöveg ebben a borongós fo­hászban. Nem érti, mit jelent a „letértél az útról, hűtlen barát”. Egy ideje, ha megy végig az utcán, a régi utcán, üresen állnak a régi házak, vagy má­sok lakják őket. Azok, akik felnőni látták, és elfogadták, hogy lassan-lassan szívet cse­rél, mert hazát cserél, „letér­tek az útról”. Nem kiáltják ki a kerítésen az üdvözlést, nem jönnek a kapuhoz, hogy meg­szólítsák, , jössz haza a hétvé­gére, jól is teszed, gyere is, így van rendjén, itthon vagy itt­hon mégiscsak.” Most is látja őket, bár nincse­nek. Sose fogja látni őket, mégis vannak. Temetőben. Temetőn kívül. Koszorú helyett TALLÓSl BÉLA Nagyon nehezen érti meg a gyerek, hogy minek kell ki­menni a temetőbe valakihez, aki nincs is ott. Nagyon nehe­zen érti meg, hogyan van ott mégis a nagymamája, nagy­papája, ha nem mutatkoznak, és nem látja őket. S ha már ott áll felettük, ahol állítólag fek­szenek egymás mellett béké­ben a mélyben, akkor miért nem kelnek fel, s miért nem jönnek elő. Nehezen érti meg a gyerek a nemlét létét. A halált. Nehezen érti meg a sírtáblá­kat, amíg még olvasni se tud­ja. Amíg csak elnézi a gondos ápolást, ahogy szülője eldug- gatja az árvácskapalántákat, majd vizet húz a kókadozó vi­rágokra a temetővégi gémes- kútból. Értetlenül ámul rajta, hogy szü­lője, mielőtt távoznának a te­metőből, miért simítja meg vi- gyázón a követ ugyanúgy, ahogy a szeretteit szokta. Ne­hezen érti meg, hogyan érezhe­ti meg a kő érintéséből a nagy­mama, hogy ott vagyunk vele. Nehezen érti meg a halottak kertjét.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents