Új Szó, 2009. október (62. évfolyam, 226-252. szám)

2009-10-30 / 251. szám, péntek

14 ÚJ SZÓ 2009. OKTÓBER 30. www.ujszo.com Ízvilág Hozzánk is közel áll a mediterrán Itália konyhája, hiszen szintén szeretjük a tésztaféléket, a sertéshúsokat, a szárnyasokat, a csípős paprikát sem tudja. A genovaiak szerint ke­reskedőik üzleti útjaik alkalmával Mongóliában ismerték meg a tész­tát. A nomádok ugyanis felfedez­ték, hogy a csupán vízből, lisztből és sóból készülő alapanyag a na­pon gyorsan szárad, kiválóan szál­lítható. A folyamatot meggyorsítot­ták úgy, hogy a tésztából vékony zsinórt sodortak. Az újszerű, táplá­ló étel gyorsan híveket szerzett ma­gának otthon is. Fogyasztás előtt persze a száraz tésztaszálakat víz­ben ki kellett főzni, hogy újra fel­puhuljanak. Kevéske zöldséggel vagy hússal tálalva laktató étel ké­szült belőle. Halak és tengeri herkentyűk Nincs még egy ország, amely te­rületéhez képest ilyen hosszú ten­gerpartot mondhat magáénak. Minden part menti régiónak meg­van a maga receptje, mely szerint a halakat és a tenger gyümölcseit ké­szíti. A különbségek sokszor alig észrevehetők, hiszen az itt élő em­berek mindent nagyon szeretnek, amit a tenger vize ad, s az eredeti ízeket nem akaiják különösebben megváltoztatni az ételek elkészíté­se során. Peperoncino Az Amerikából jött, máshol chili­vagy borspaprikának nevezett élénkpiros és tüzesen erős paprika mindenféle méretben és formában kapható az itteni piacokon. Nem­csak azért kedvelték meg hamar Itáliában, mert a vele fűszerezett ételeket, elsősorban a helyi hús- és kolbászspecialitásokat izgalmasan csípőssé tett, és remekül ízesítette a tésztára öntendő finom ragut. A régiek arra is rájöttek, hogy a húsé­telek, halak és mártások konzervá­lására szintén alkalmas. Őrzik is a hagyományait, többek között Basi- licátában, ahol a tetőgerendáról lógnak le a felfűzött peperoncinó- füzérek, hogy mindig kéznél le­gyen, amikor nagyon sokat kell főzni, például esküvőre vagy vala- müyen egyházi ünnepre ké­szülődve. (stop, kk) A mellékletet szerkeszti: Horváth Erika (ízvilág - 02/59233 427). Az ízvilágban használt képek forrása: sxc.hu. Levélcím: ÚJ SZÓ, Lazaretská 12, 811 08 Bratislava, e-mail: izvilag@ujszo.com Mitől olasz az olasz konyha? Az olaszok kedvenc étele a pasta, vagyis a tészta. Hoz­zánk közel áll a mediterrán Itália konyhája, hiszen mi szintén szeretjük a tészta­féléket, a sertéshúsokat, a szárnyasokat, a csípős paprikával készült étele­ket. A dél-európai ország­ban élők éléskamráiból nem hiányozhatnak bizo­nyos alapanyagok. ÖSSZEÁLLÍTÁS Polenta kéznél legyen, akár tartósított vál­tozatban is. A kínálat gazdag: a po- modori pelati, az üveges vagy do­bozos hámozott paradicsom mel­lett népszerű a concentrate di po- modoro, azaz a sűrített paradi­csom, ami több sűrűségfokozatban kapható. A passata di pomodoro leforrázott, hámozott és passzíro- zott paradicsomból készül, amely sűrűbb, mint a paradicsomlé, de folyékonyabb, mint a sűrített. A poípa di pomodoro hasonlít a pas- satára, de vannak benne nagyobb paradicsombél-darabok is. Szicíliai specialitás az estratto di pomodo­ro, a paradicsomkivonat, amely jó­val sűrűbb, mint a szokásos sűrített paradicsomok. Sajtfélék Olaszországban több mint 450- féle sajtot készítenek, amelyek számtalan kategóriába sorolhatók, a felhasznált tej (tehén-, juh, kecs­ke, bivaly), az előállítás módja vagy az érlelés ideje alapján. Az északi vidék sajtjai közül jól ismert a parmigiano reggiano (parme- zán) és a grana padano, a reszelt sajtok királynői. A penészes saj­tok közül az olaszok márvány- sajlja, a gorgonzola az egyik legkedveltebb. A mozzarella, a ricotta és mascarpone friss sajtkülönlegességek, melyek­nek különféle változatai van­nak. Az utóbbi édességek - pl. a tiramisu - alapanyaga is lehet. Zöldség­és zöldfűszerfélék A pasta, vagyis a tészta miként ke­rült Itáliába, azt pontosan senki A mediterrán vidék meg­számlálhatatlan zöldfé­lével büszkélkedhet. Hivatalosan az olasz mezőgazdaság 50 kü­lönféle fajtát tart nyil­ván. Tésztafélék helyett peperonival, mandulával, sós sajttal megtöltve - tartósított olíva elmaradhatatlan az olasz asz­talokról, akár egy pohár ital mellé is. Különleges a dél-marchei válto­zat, amikor a töltelék marha- és sertéshúsból, paradicsomból, csir­kemájból, tojásból, parmezánból meg zsemlemorzsából készül, és a megtöltött olajbogyót bő, forró olajban kisütik. Paradicsomfélék Az olaszok az összes zöldségfaj­ta közül - szülte bizonyos - a para­dicsomot szeretik a legjobban. És mindent megtesznek, hogy mindig­■■ Velencei kereskedők már a XVI. században szállítottak Európába kukoricát, de a napi élelmezésben igazi jelentőségét csak egy évszá­zaddal később érte el. Abban, hogy az új terményt hogyan kell a kony­hában felhasználni, hamar egyez­ségre jutottak: lisztjéből, darájából sűrű kását főztek. Nem is csoda, hi­szen emberemlékezet óta hasonló módon készítettek ételeket disznó- bab-, csicseriborsó- és hajdinaőrle- ményből. A kukoricából készült polenta egész Észak-ltáliában ked­velt, a szegény hegyi parasztok szá­mára pedig az egyetlen napi étel lett. Maga mögé utasított minden más gabonakását, egyes vidékeken még a hagyományos kenyeret is. Olajbogyófélék Olaszországban több mint egy­millió hektárt borítanak az olajfák. Az olajbogyók színe zöld, ibolya és fekete aszerint, hogy a szemek mennyire érettek. Nagy többségé­nek sorsa, hogy olajjá sajtolják. Am vannak azért más felhasználási módok is. A sós lében - hol mag­gal, hol mag nélkül, máskor a mag IZVILAG

Next

/
Thumbnails
Contents