Új Szó, 2009. október (62. évfolyam, 226-252. szám)
2009-10-03 / 228. szám, szombat
12 Szalon ÚJ SZÓ 2009. OKTÓBER 3. www.ujszo.com A holló remek példája annak, hogyan tartja fenn a kultúra a klasszikusok emlékezetét: innen nézve az idézett vers picit más lesz, mint romantikus képzelgés... A hollók A baltimore-i temető sarka, Poe földi maradványainak első nyughelye H. NAGY PÉTER Alex Proyas felejthetetlen sötét tónusú filmeket készített a ’90-es években. A holló című produkcióban olykor közvetetten reflektálnak is erre a szereplők, hiszen többször ama megállapításba rejtett kívánságuknak adnak hangot, hogy „örökké nem eshet”. Mármint az eső; mivel a fiktív város fölött egyfolytában borult az ég, s mintha soha nem szűnő éjszakába vesznének a nappalok. Egyszóval itt minden „darkos”. A történet egy gitáros srácról szól, akit kedvesével együtt a helyi „nagyfiúk” brutálisan meggyilkolnak, s aki visszatér a halálból, hogy a gaztettet megbosszulja. A fikció szerint a túlvilágról mindig egy holló szállítja át a nyugtalan lelkeket, hogy igazságot szolgáltathassanak a holtaknak az élők birodalmában. A film nagyszerű képanyagát rendre meghatározzák azok a jelenetek, amikor a tékozló várost a holló szemszögéből látjuk. Tehát egyelőre maradjunk annyiban, hogy Proyas filmjének két főszereplője van: Eric Draven, akit Brandon Lee alakít, s akinek nevében ott a ’holló’ jelölő (’raven’), és a madár. A kettejük pszi- chodimenzionális kapcsolata persze lényeges eleme a sztori alakulásának, de valami más is összeköti őket. Mégpedig egy szövegrészlet. A bosszúhadjárat elején Eric szétlövi a gonosz banda csencselő- jének üzletét, s mikor megjelenik a helyszínen, mond néhány „keresetlen” szót a zacisnak. Hatásos belépő. így hangzik: „s im egyszerre ajtóm roppan, Mintha egy kéz félve koppan - dobban ajtóm csöndesen.” Ez bizony sokrétű utalás, hiszen gyönyörű példája a filmbeli világ reflektáltságának (ezt itt sajnos nincs mód kifejteni), másrészt ezen a ponton végképp nyilvánvaló lesz a néző számára, hogy A hollónak - miként a címe már mutatja - irodalmi indíttatásai is vannak (egy harmadik főszereplőt eredményezve). S bár a rendkívül jól szituált Brandon Lee éppen a szóban forgó film forgatása közben halt meg, e sorokat elsősorban nem (csak) neki szántam. Hanem annak az amerikai költőnek, írónak, aki 1809-ben született, és 1849-ben hunyt el. A holló remek példája annak, hogy a kultúra hogyan tartja fenn a klasszikusok emlékezetét: innen nézve az idézett vers picit más lesz, mint egyfajta romantikus képzelgés. Ahogy A holló című vers halálmadara képes volt továbbörökíteni szerzőjének látomását, úgy A holló című film fekete szárnyasa is Eric lelke mellett még valamit áthozott magával a dark city esőkoptatta sikátoraiba. Egy költő szellemét. Edgar Allan Poe 160 évvel ezelőtt (október 7-én) halt meg. Proyas alkotása a legjobb bizonyíték rá, hogy nélküle nem volna ilyen produktívan „darkos” a popkultúra. Ezért sem tudjuk ót feledni. „Soha már.” Brandon Lee (1965-1995) Eric Draven szerepében ADALÉKOK A NYELVTÖRVÉNYHEZ - VERSBEN MMM Szülőföldünk NÉMETH ZOLTÁN Tisztelt barátaink, a Žiari regionba látogattak el, amely karakterisztikus gazdag történelmével, a környező természet szépségével és közmondásos szlovák vendégszeretettel. Beléptek a Pohronie alsó részébe, amelyen a Hron folyó fut át, amely partjain írta a híres filozófus traktátjait a római császár, Markus Aurélius. A környező hegyek a természet és turisztika kedvelőknek elegendő lehetőséget nyújt csavarogni romantikus helyeken és csodálni a flórát és faunát. Sejthetetlen lehetőségeket nyújtónak a historikus és kultur műemlékek csodátoknak a híres bányász városok, Banská Štiavnica és Kremnica, ősi város, Nová Baňa a gazdag bányász és üvegtermelő hagyományaival. 18-ik század elején itt Izák Potter Angliából bevezetett első tűz atmoszferikus gépet a bányai víz szivattyúzására. A Hronský Beňadikban, amely 11. században volt alakítva, csodálni méltó ős katedrális eredetileg román stillusban építtet és később átépített későgotikus stílusban. Legrégebbi időszakát ennek a regionnak képezik Šášov és Revište várak romai 13. századból. T isztelt látogatók, nem célja ennek az előszónak aprólékosan térképelni az összes műemléket és érdekességeit a Žiar nad Hronom járásának, inkább csak kísérlet részből Önöket benne tájékoztatni. Képeinek látszólag alkalmi jellege mögött az egyes emberre irányuló következetes figyelem is ott sejlik Az utca emberei KIÁLLÍTÁS Juraj Bartoš (1944) kiállítása nyílt meg tegnap Pozsonyban: a fényképész sajtófotósként kezdte, s képeinek dokumentáló szemlélete máig megmaradt. Egyaránt idegen tőle az önkifejezés-önmegvalósítás vagy a riporttípusú valóságábrázolás. Kiállításának kurátora, Aurel Hrabušický szerint leginkább a Bauhausnak azokat a fotográfusait idézi, akik mindössze „kattintgató dokumentaristáknak” tartották magukat. Lényegében az utca, a városi ember szociológiája érdekli, leggyakrabban a nyilvános helyek, találkozási pontok, s mindig az emberek, maga a siető, meg-megálló, közömbös vagy érdeklődő tömeg. Juraj Bartoš munkái talán azzal is a hozzá hasonlóké fölé emelkednek, amüyen szívós konoksággal követi - egy szűkebb közösség, esetünkben a leginkább a fővárosi (ezen belül a ligetfalui), részint egy tágabb, a szlovákiai közönség, valamint a világ nagyvárosainak járókelői - az utca benépesítőinek életét. Megtekinthető a Szlovák Nemzeti Galériában (Esterházy-palota, Štúrtér4.,) november 22-ig. (cs) Juraj Bartoš: Széplak utca, Pozsony, 1985
