Új Szó, 2009. október (62. évfolyam, 226-252. szám)
2009-10-03 / 228. szám, szombat
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2009. OKTÓBER 3. Szalon 13 Művészet és Gondolat ALLIGRAM FOLYÓIRAT-AJÁNLÓ A Kalligram, októberben . SZOBI ÖDÖN A hetvenéves Lengyel Pétert (itt most alighanem mindenkinek a Macskakő című remekbe szabott regénye jut elsőként eszébe) köszönti a Kalligram e héten megjelent októberi száma; természetesen nem a „köszöntőszöveg” hétköznapi értelmében: a folyóirat oldalain ismert írók (nevezetesen Dragomán György és a Kalli- gramban egyébként még nála is ritkábban publikáló Láng Zsolt) szentelnek neki egy-egy esszét, valamint ugyanitt olvasható Nagy Gabriellának a szerzővel készült tetjedelmes beszélgetése (fényképekkel). „Voltam ott, azután már nem érdekel” - mondja Lengyel Péter a tapasztalatszerzésről. S a végén egy igazi meglepetés, egy ilyen még tán nem is volt érzést keltő kaland: storyboard- részletek a Macskakő-forgató- könyvhöz, Gazdag Gyula (és szerzőtársai) tízoldalas képes forgatókönyve képregényként is olvas- ható-nézegethető. A versek közt feltűnik Hizsnyai Zoltáné (Szerenád egy ciklámen alsóneműhöz), mintegy a folyóirat e havi színvilágába is beleillő- en; Tőzsér Árpád maró gúnya ismét a temetőversekben leli meg tárgyát (plusz a kalligramos Szigeti-köszöntő verse). A lap egyébként Ácsai Roland verseivel indít, rajta kívül e műfajban kapott helyet Rosmer János, Miklya Zsolt és a szlovák Jan Gavura (Si- rokai Mátyás fordításai). Egressy Zoltán költői kérdést sugalló című novellája (Mi lesz a betegségem?) már a prózák sorát indítja; ismét feltűnik a színen a Dreff János/Tóth Dezső páros (Az utolsó magyartanár feljegyzései; részlet a 9. órából): „Már más sem hiányzik, mint ez a szar látszat- radikalitás.” (Plusz tandoris-fam- baueros „Dolgozatodét magyartanároknak bizonyos fogalmak végleges összekeverése céljából”.) Veres István novellája („Anyádat máskülönben szerettem...”), valamint részlet Lanczkor Gábor regényéből (A mindennapit ma). Két prózafordítás: Antonio Tabucchi levélnovellái (Lukácsi Margit fordításai) és Maarten Biesheuvel (rövid életrajza szerint egy holland, rengeteg irodalmi díjjal kitüntetett mániákus depressziós szerzőről van szó; Török Viktor fordítása) eposzi kellékeket felvonultató novellája. A renceziók-kritikák igen gazdag és változatos hátsó kamráját Szávai János kiváló esszéje nyitja (A besúgói jelentés hermeneuti- kája; Rainer M. János könyvéről: Jelentések hálójában - Antall József és az állambiztonság emberei 1957-1989). Wirágh András tanulmánya Ann Radcliffe (gothic fiction!) regényét (The Mysteries of Udolpho) elemzi, Vári György a Magas labda című Tóth Krisztina- verseskötetet („Bizonyos, hogy Tóth Krisztina költészete egyszerre tartozik a legösszetettebb és a legnagyobb hatású magyar líriku- si életművek közé...”), Fábián Emese az Ezer és 3, avagy a nőkben rejlő szív című Kukorelly-re- gényt (nagy ívű koncepció, ív nélkül, mondja) - ugyanezt teszi Tallér Ilona is (kegyetlen jó történet, mondja). Bazsányi Sándor a Hitler lánya című Csapiár Vilmos-re- gényt elemzi, Szilágyi Zsófia pedig az Anyegin ruszki volt című Irena Dousková-művet (Csorna Borbála fordítása) - „nem nagy, de nagyon szerethető regény Douskováé”. Végül két kis recenzió: Koós István a Magánterület című Nagy Csilla-kritikagyűjte- ményt (a palócföldes Nagy Csilláról van szó) ajánlja, Harmatit Artemisz a Vissza Londonba című Lanczkor-verseskötetet. A csatolmányban: kérdőív. SZALON-ÉRDEKES Ardipithecus ramidus MTl-JELENTÉS A legkorábbi ismert hominida - az emberfélék családjába tartozó főemlős - maradványait fedezték fel Etiópiában. A lelet korát 4,4 millió évesre becsülik. Az Ardipithecus ramidus, vagyis „Ardi” egymillió évvel idősebb, mint a leghíresebb Australopithecus-lelet, „Lucy”, amelyre a hetvenes években bukkantak szintén Etiópiában. Lucy egy nőstény csontváza, amelynek alapján a tudósok feltételezték, hogy az emberi faj az Australopi- thecusokból fejlődött ki. Az Ardipithecus viszont az emberelődök egy még korábbi fázisára utalhat. ,A mostani lelet megváltoztatja a Homo sapiens evolúciójáról vallott nézeteinket” - hangsúlyozta Owen Lovejoy, az Ohio állambeli Kent Állami Egyetem antropológusa. Az embernek és a ma élő főemlősöknek valószínűleg 6-7 millió évvel ezelőtt lehetett egy közös őse. „Ardi” nem a közös ős, de hozzá az eddigi legközelebbi: se nem csimpánz, se nem ember. Majomszerű pofája volt, felső szemfogai viszont inkább a modem emberére hasonlítottak, mint a főemlősökére. Az 50 kilogramm testsúlyú, 1,2 méter magas nőstény csontvázát 125 darabkából állították össze. Rövid volt a tenyere, hosszú, hajlékonyak az ujjai, vagyis képes volt csimpaszkodni, négy végtagja segítségével a fákon közlekedni, ám nem töltött túl sok időt a fákon, ráadásul óvatosnak kellett lennie. Lábai elég erősek voltak a járáshoz, ám öregujjával fogni is tudott. A medencecsontok vizsgálata azt sugallja, hogy a farizmai úgy helyezkedtek el, hogy felegyenesedve, két lábon járt. Gyümölcsöket fogyasztott, diófélét és magvakat, de a leveleket sem vetette meg. (AP Photo/Science,J.H. Matternes) Bizalmi kérdés: ahogy 1045 felnőtt képzelte Talárban, katedra mögött S1TA-JELENTÉS A Focus ügynökség az Ineko gazdaságkutató intézet megbízásából felmérést készített, mely a lakosság politikusokba vetett bizalmát volt hivatott mérni. A megszólítottak reprezentatív mintáját 1045 felnőtt képezte. Akétkérdésre (Melyikpolitikust tudja elképzelni osztályfőnökként, tanítóként? / Melyik politikust tudja elképzelni bíróként?) legfeljebb három politikust lehetett megnevezni. Az első kérdésre 27-en válaszoltak úgy, hogy egyiket sem, a másodikra 29-en. Nem tudott válaszolni (mindkét esetben) 6-6 megkérdezett. A nevek mögött szereplő adat a támogatók százalékarányát fejezi ki, egész számokrakerekítve. Politikusok népszeríísése 1 Osztályfőnöki szerepben S Bírói szerepkörben Iveta Radičová 21 Robert Fico 23 Monika Flašíková-Beňová 20 Ivan Gašparovič 19 Robert Fico 17 Daniel Lipšic 14 Robert Katinak 14 Iveta Radičová 14 Zuzana Martináková 14 Robert Kaliňák 13 Ivan Gašparovič 13 Bugár Béla 10 Bugár Béla 9 Monika Flašíková-Beňová 10 Daniel Lipšic 7 Eduard Kukán 8 Anna Belousovová 7 Vladimír Mečiar 7 Eduard Kukán 6 Zuzana Martináková 6 Ján Počiatek 6 Pavol Hrušovský 6 Pavol Hrušovský 5 Mikloš Ivan 4 Mikuláš Dzurinda 5 František Mikloško 4 Ivan Mikloš 5 Dušan Čaplovič 4 František Mikloško 5 Ján Slota 4 Dušan Čaplovič 4 Anna Belousovová 3 Vladimír Mečiar 4 Mikuláš Dzurinda 3 Ján Slota 4 Boris Zala 3 PavolPaška 3 Pavol Paška 2 Boris Zala 2 Ján Počiatek 2 Csáky Pál 2 Csáky Pál 2 SZAL0N-K0MMENT Egy felméréshez CSANDA GÁBOR Nem való felmérést kommentálni, legföljebb avatottan értelmezni, mégsem állom meg, hogy el ne töprengjek azon, mi lehetett a gazdasági intézet célja, amikor kitalálta és egy ügynökséggel fel is tetette ezeket a kérdéseket a jónépnek. Hiány mutatkoznék pedagógusból és bíróból, s jobb ezzel előre számolni? Vagy fölösleg mutatkoznékpolitikusból, s jó tudni, tömeges elbocsátásuk esetén hol lehetne őket elhelyezni? Ennél többre nemigen jutottam - ami persze csak engem minősít, meg a gazdasági előrelátó-készségemet -; két saját kérdéssel tudtam csak megtoldani az intézetkérdéseit. Megperszehumorizáltammagamban még egy sort. Például (a táblázat eredményeit konkrétan alkalmazva) feltettem magamnak a két kérdést: Szeretném-e, ha Bugár Bélánál kellene magyarból érettségiznem? (Megjegyzem, nem szeretnék most érettségizni.) Szeretném-e, ha bírósági peremben Csáky Pál hozná az ítéletet? (Megjegyzem, nemszeretnékbíróságiperrészeselenni.) Ezeken túl még az is eszembe jutott, amit úgy általában tudni lehet: a tanítók-tanárok s a bírók megbecsülése (nemcsak az úgynevezett „társadalmi”, mert azt pénzzel mérik, s akkor a két nevezett szakma közül a pedagógusé húzza a rövidebbet). Mármint hogy nem igazán népszerű foglalatosságokezek-sezenapontonakáregylaponisemlíthetőkapo- litikussal. Vagyis a kérdés közvetve mintha azt is magában foglalná, hogykatedramögé (sbírói székbe) bárkiültethető. Ellenpróba: Melyik politikust tudja elképzelni belgyógyászként? Ilyen kérdés tán még a gazdasági intézetnek sem jutna eszébe. Megint másrészt mintha a kérdések közvetve azt a szintén eléggé általános közvélekedést visszhangoznák, hogy a politikus afféle dzsóker: bármikor és bárhol haszonnal bevethető. Holott nyilvánvalóan nem, sőt, valószínűleg inkább igaz az, hogy a politikusok jelentős többsége sokkal jobban megállná helyét a maga szakmájában (ha ugyan kitanult vagy elsajátított valamilyet), mint a gyakorlati politikában. E töprengéssorozat végén a magam konkrét példájából kiindulva az első kérdésre azt válaszolnám, hogy egyiket sem. Egyik politikussal sem cserélném föl visszamenőlegesen az alapiskolai és a gimnáziumi osztályfőnökömet, mert mindkettő jó osztályfőnök volt. A táblázatban nem szereplő politikusok egyikével sem, hogy még konkrétabb legyek. Hanem például ha fel tenném magamnak azt az applikált kérdést, hogy a táblázatban szereplő (s a többi satöbbi) politikusok közül melyiket tudnám elképzelni pedellusnak (elnézést az összes jóravaló, nem részeg, ügyes kezű pedellustól; ezek egyikét az antivilágban az egyik osztályfőnök következetesen iskolaszolga elvtársnak nevezte és hívta) vagy a járási (kerületi stb.) bíróság épületében portásnak (elnézést az összes jóravaló, nem süket, nem vak portástól) - nos, háromnál nem tudnék megállni. De tulajdonképpen itt nem is volna szükség erre a megkötésre (mármint hogy legföljebb három lehet), hiszen válthatnák egymást, műszakokban. (Már amelyiknemiszikés nem süket.) SZALON Szerkeszti: Csanda Gábor. Levélcím: Szalon, Új Szó, Lazaretská 12, 811 08 Bratislava 1. Telefon: 02/592 33 447. E-mail: szalon@ujszo.com
