Új Szó, 2009. október (62. évfolyam, 226-252. szám)

2009-10-03 / 228. szám, szombat

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2009. OKTÓBER 3. Vélemény És háttér 7 TALLÓZÓ HÁROMSZÉK Menesztették a romániai Kovászna megye prefektusát, miután csütörtökön felbomlott a román Szociáldemokrata Párt (PSD) és a Demokrata Li­berális Párt (PD-L) nagykoalí­ciója. A kisebbségi PD-L egyik első intézkedése az volt, hogy menessze a prefektusokat - ír­ta a Háromszék című sepsi­szentgyörgyi napilap. A me­gyei kormánybiztosi megbíza­tások, a prefektusi tisztségek a törvény szerint pártsemleges köztisztviselői hivatalok, ame­lyeket versenyvizsgával fog­lalnak el, a tisztségek elosztása mégis politikai alkuk része. A PSD nem hívta vissza az általa támogatott prefektusokat, mi­után miniszterei és államtitká­rai csütörtökön kiléptek a kor­mánykoalícióból. Ha a szociál­demokrata párti prefektusok nem perelnek állásukért, Ko­vászna megyében is új ember váltja fel Codrin Munteanut - úja a Háromszék, (mti) HÉTVÉG(R)E Osztogatnak? Fosztogatnak! Szinte idilli a kép. A jövő évi állami költségvetés ter­vezete megvédi a kisembert a válság okozta csapások­tól, Forma-l-es pályát ad­tak át a Csallóközben, a hé­ten olcsóbb lett a benzin, Fico megint focipályákat adott át, és még Ján Slota is meg tudta magyarázni hor­vátországi repülőútját. Mi kell még? S1DÓH. ZOLTÁN Minden idők legdrágább vá­lasztási kampányát hirdette meg a Fico-csapat. A jövő évi költség- vetés 100 milliárd korona feletti hiányának terhét még azok is nyögni fogják, akik egy boldo­gabb jövő történelemkönyvének lábjegyzetéből ismerik csak meg a napjainkat megkeserítő Robert Ficót. Szó se róla, ügyesen játssza szerepét a rendíthetetlen populista. A lakosság szociális biztonságát szajkózza, aki meg­véd minket a kaszinókapitaliz­mus pénztárca-apasztó hatásá­tól. A turpisság abban rejlik, hogy mi nem a bankok összeom­lásának, a részvények árfolyam- zuhanásának árát fizetjük meg, hanem Fico bőkezűségét fogjuk nyögni. Aki még mindig elhiszi, hogy a nép jóléte lebeg a kor­mányfő szeme előtt, az jó, ha tudja: jövőre az egy főre jutó ál­lamadósság eléri az 5000 eurót, miközben a katasztrófakoalíció országlásának kezdetén, azaz 2006-ban ez a mutató csupán 3000 euró volt. Kormányunk nem véletlenül dicsőíti Jánošíkot, hiszen - a módszert némileg korszerűsítve - a nyom­dokába lépett: először ad némi alamizsnát a népnek, majd éve­kig fizetteti vele vissza a kis adomány növekvő terhét. Mi több, daliás élcsapatunk a fosztogatást szimbolizáló fokosát most Brüsszel felé fordítja. Úgy érzik, hogy ami megy hazai pá­lyán, az menni fog az Európai Bi­zottság központjában is. Ä költ­ségvetés ugyanis azzal számol, egyszeriben pompás projektírók leszünk, ragyogó fejlesztési ter­veink láttán a belga főváros egyik szimbóluma, a Manneken Pis pi­silni is elfelejt, így 2010-ben leg­alább 3 milliárd eurót emelhe­tünk ki az unió kasszájából. Ez éppen a 30-szorosa (!) annak, amennyit 2007 és 2009 között si­keresen megpályáztunk. Lelki szemünkkel már látjuk, ahogyan az SNS alulképzett káderei zsák­számra küldik a kiérlelt koncep­ciókat Brüsszelbe... Persze, óvatosan kell szapulni a Slota-fiókákat. Nem tudhatjuk, mikor ragad rájuk Ján Slota cso­dálatos képessége, aki bármilyen orbitális ostobaságot követ el, mindig megússza, sőt. A parla­ment parkolójában üvöltözik a rendőrnővel? Megbüntetik a rend túl éber őrét. Illegálisan Horvátországba repül? Megbün­tetik a zsolnai reptér légiirányí­tóit. A végén, ha valamelyik mi­nisztere útján megdézsmálja Brüsszel bugyellárisát, még az Európai Uniót is elfenekelhetik. Fordított világ. A kormány úgy takarékoskodik, hogy túlkölte­kezik. A hazafiság álruhájába bújó, mindent lenyúló Ján Slota miatt vétleneket hurcolnak meg, és akkor még nem említettük az igazságosságot megtestesítő, bekötött szemű Justitia vakságát kihasználó Štefan Harabint, aki jól megél az általa beperelt la­pokból kipréselt büntetésekből. Eközben még arra is marad ideje a Legfelsőbb Bíróság elnökének, hogy a félelem magjait elhintse a talárosok világában. Ha ennyi visszásság láttán kétségbeesé­sünkben orvosért kiáltanánk, akkor jusson eszünkbe: egy friss nemzetközi felmérés szerint a hazai egészségügyi ellátás szín­vonala már alig előzi meg Albá­niáét. Ami azt illeti, a honi poli­tika szintje ezt már régen elérte. JEGYZET Megkerestük a tengert TALLÓS! BÉLA Időben oly messze mögöttem van már az az egykori csodálatos közösségi megnyilvánulás, hogy talán eszembe se jutott volna, ha nem jön divatba ismét Bulgária. Ismerősöm mesélte, milyen jól érezte magát nyáron a bolgár tengerparton. Élménybeszámo­lóját hallgatva próbáltam elkép­zelni, milyen lehet arrafelé a tenger, olyan-e, mint a tunéziai végeken. Ám főleg azt próbál­tam előbányászni az emlékeze­temből, hogy milyen volt, ami­kor mi jártunk ott. A múlt szá­zadban, a múlt rendszerben, a régi világban, amikor mifelénk a tenger zamatát csak a Fehér Klá­ra regénye alapján készült tévé­sorozatból ízlelgettük. Csoda volt, amit tett velünk az a nagylelkű ember, aki eltökélte, hogy olyan útravalót ad nekünk érettség(i) előtt álló nebulóknak (ahogy ő nevezett bennünket: hóhányóknak), ami egész életre szól majd. Harmadikos középis­kolások voltunk, amikor szerzett nekünk egy csodavárással telí­tett, lelkesedéssel teli évet. Egy akkor csaknem lehetetlennek tűnő álom megvalósulását ígérte nekünk. Hogy elviszi az osztályt a tengerhez. Ha helyt tudunk állni az álom megvalósításában. Októberben nekiláttunk tengeri utunk alapjainak megvetéséhez. Pénteken, tanítás után közeli mezőgazdasági üzemekből ér- tünk-indított traktor állt be az is­kola elé kimustrált autóbusz­pótkocsival. Beültünk, s döcög­tünk traktorsebességben a ha­tárba, ki a földekre. Mentünk péntek délután, majd mentünk másnap, szombaton délelőtt. Mentünk késő őszig, amíg véget nem értek a betakarítási munkák: szedtünk paprikát, répát, szüre­teltünk, dohányfüzért aggattuk klasszikus régi szárítókban. Ta­vasszal pedig kezdtük újra, répa- egyeléssel, kapálással, dohánytö­réssel. Vonultunk a termő határ­ban két mezőgazdasági idényben traktor után akasztott autóbusz­pótkocsiban zötykölődve, foko­zatosan csiszolódva közösséggé. Lassan-lassan kezdtünk felelős­séget érezni a munka iránt; meg­tapasztaltuk, milyen energiákkal jár, ha magunk teremtjük mega javakat. A hétköznapok iskolával, a hétvégék munkával teltek. S ahogy a munkánk árából gyűlt a pénz, erősödött bennünk a re­mény, hogy valóban élj utunk a tengerhez. Munkás ősz és tavasz után eljött a nyár, a szünidő. Letettük a ka­pát, a metszőollót, levetettük a dohánylevéltől átolajosodott és elfeketedett munkaruhát. Elte­metve magunkban a diákként el­végzett kétkezi munka árnyolda­lait, beültünk egy üzemi buszba, felbúgott a motor és várakozás­sal telve elindultunk a bolgár Napos Part felé. Hosszú zötykö- lődés során, a földrengéstől súj­tott Bukaresten átbuszozva az álom kezdett kibontakozni: to­rokszorító élmény volt, amikor megláttuk a nagyvíz földet nyal­dosó dombomnak tűnő hátát. Megláttuk a tengert, 1970 valahányban... Szép volt az a nyár, de - így utó­lag értékelve - talán még szebb az, hogy miközben kerestük a tenger árát, sok mindenre rálel­tünk abból, amit csak később ho­zottvolna utunkba az élet. KOMMENTÁR Hóra, tangó, csa-csa-csa BALÁZS BENCE Kevesebb, mint egy év telt el azóta, hogy a 2008. novemberi parla­menti választásokat követő hosszas egyeztetések után kialakult a román kormány. Az akkori koalíció a szociáldemokrata (PSD) és a demokrata-liberális (PD-L) pártok között mindenkit meglepett, és már akkor folytak a találgatások: meddig bírja ki a két dudás egy csárdában. A két hataloméhes fél nem 8 cáfolt rá a politikai elem­zőkre és a józan észérvekre: csütörtökön kipukkadt a buborék. Rá­adásul úgy, hogy nem gazdasági vagy egyéb lényeges tényezők vál­tották ki a kormányválságot, hanem „csupán” egy presztízskérdés. Dán Nica miniszterelnök-helyettes (PSD), egyben belügyminiszter ugyanis egy nyilatozatában burkoltan azzal vádolta meg a PD-L-t, hogy választási csalásokra készül a közelgő elnökválasztáson. Vá­laszként Emil Boc miniszterelnök (PD-L) Dán Nica menesztését ja­vasolta Traian Básescu államfőnek (aki annak idején a PD-L színei­ben nyerte meg az elnökválasztásokat 2004-ben), és azt kérte a PSD-től, jelöljön mást Nicahelyébe. APSD azonban kitartott Nica mellett, ígyTraian Básescu, miután megpróbálta eljátszani a békél­tető szerepét - de az nem sikerült -, csütörtökön reggel aláírta a menesztést, majd mint aki jói végezte dolgát, Kolozsvárra repült, az aznapra tervezett látogatásra. A PSD-sek pedig beváltották a Nica leváltása esetére kilátásba he­lyezett fenyegetőzéseiket, és összes -kilenc - miniszterük (továbbá államtitikáraik) benyújtotta lemondását. Ez szinte percre pontosan akkor történt, amikor Básescu éppen az egyik kolozsvári egyetemet látogatta, ahol az egyetem néptánccsoportja a hagyományos hórát ropta. Az egyik „menyecske” táncba hívta az államfőt is, aid nem is utasította vissza a felkérést: olyan széles mosollyal lépett be a körbe, amit talán nemcsak az őt táncba vivő lány szépsége váltott ki, ha­nem vélhetően az is magyaráz, hogy - sokak szerint - ő maga írta meg az utóbbi napok történéseinek forgatókönyvét. Mit nyer ebből a PD-L? Nem sokkal a hóra után az államfő megszakította látogatását, és „hazarohant” a Cotroceni-palotába, hogy aláírja a friss lemondáso­kat. Estére pedig meg is alakult már az ideiglenes kisebbségi kor­mány, miután a PD-L-s miniszterek átvették volt kollégáik tárcáit, ami a törvény szerint megengedett. Az esti kormányülésen kiszi­várgott információk szerint már az volt az egyik téma, hogy le kell váltani a PSD-s prefektusokat is - utóbbi tisztség döntő fontosságú a választásokmegszervezésében. így ténylegesen PD-L kézbe kerülne a választások megszervezése, a közembernek pedig azt kell eldön­tenie, hogy ez jó vagy rossz: csalni akarnak, mint ahogyan Nica sejt­tette, vagy a csalást megakadályozni (nem hivatalos, de elemzők valószínűsítik, hogy a PSD a ’90-es évek elején, a Ion Iliescu-kor- szakban mesterkedett ilyesmiben). Miközben ezt eldönti, s túlteszi magát azon a döbbenetén, amit a Básescu-hóra és a lemondások benyújtásának kettőssége okoz, észreveszi, hogy ismét ő húzta a rö- videbbet: a párnapos kormányválság, majd a csütörtöki események hatására a lej értéke ugrásszerűen csökkent a valutákhoz képest. És ez még csak a kezdet, a hora után sokkal izgalmasabb táncok kö­vetkeznek: tangó, csa-csa-csa és talán még foxtrott is. A törvények értelmében 45 napig lehet ideiglenesen vezetni egy minisztériu­mot, ezekhez hozzáadódik még 15 nap - a szociáldemokrata mi­niszterek felmondási ideje. Tehát a demokratáknak az elnökválasz­tás két fordulója között kell parlament elé terjeszteniük az új kor­mány összetételét. Az elnökválasztások előtt és közben viszont sen­ki sem ül asztalhoz velük koalíciós tárgyalásokra, hiszen az elnökvá­lasztás végeredménye mindent felboríthat (lévén, hogy az alkot­mány szerint az államfő jelöli ki az új miniszterelnököt, az pedig az új kormány tagjait). S hogy a káosz teljes legyen, a tavaly még kor­mányon levő liberálisok jelezték, bizalmatlansági indítványt nyúj­tanak be a most alakult ldsebbségi kormány ellen, amit elképzelhe­tő, hogy a most ellenzékbe került PSD is támogat. Maestro, zenét kérünk! Kezdődhetatánc! FIGYELŐ ÄWMiK A.-' ■ .' . . S90M KBUffiíSSS :' . . 38* Uszítással gyanúsítják Uszítás gyanújával vádat emelhetnek a Bundesbank egyik vezetője, Berlin volt pénzügyi szenátora ellen. A berlini ügyész­ség fontolóra vette vizsgálat indí­tását Thilo Sarrazin ellen, aki egy interjúban sértően nyilatkozott a német fővárosban élő törökökről és arabokról. „E lakosságcsopor­tok jelentős része nem képes és nem is akar beilleszkedni, miköz­ben a zöldség- és gyümölcskeres­kedelmen kívül semminemű pro­duktív tevékenységet nem végez - mondta. - „Miért kellene tisz­telnem azokat, akik az államból élnek, de elutasítják, gyermekeik képzéséről nem gondoskodnak megfelelően, közben állandóan új, kis fejkendős lányokat nem­zenek.” Állítása szerint „a törökök ugyanúgy szállják meg Németor­szágot, mint Koszovót a koszovói albánok, azaz egy magasabb szü­letési rátával”. Sarrazin kijelenté­sei ellen élesen tiltakozott a né­metországi törökök közössége, melynek elnöke hangsúlyozta, hogy az ilyen nyilatkozatok a szélsőjobboldali pártok malmá­ra hajtják a vizet. A török közös­ség nevében Kenan Kólát bocsá­natkérésre szólította fel Sarra- zint. Bírálta a volt pénzügyi sze­nátort a Német Szakszervezeti Szövetség (DGB) is. Sarrazin sajnálkozását fejezte ki, és bo­csánatot kért. „Célom az volt, hogy vázoljam Berlin problémá­it és kilátásait, nem az, hogy egyes népcsoportokat lejáras- sak”-jelentetteki. (mti)- Nehogy megvegye! Azt mondják, annyi baja lenne vele, mint a koalíciónak az SNS-szel. (Peter Gossányi rajza)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents