Új Szó, 2009. október (62. évfolyam, 226-252. szám)
2009-10-20 / 242. szám, kedd
8 Kultúra ÚJ SZÓ 2009. OKTÓBER 20. www.ujszo.com RÖVIDEN Megnyílt a Biennále kulturális fesztivál Budapest. Ahogy arról korábban lapunkban is beszámoltunk, az Égtájak Iroda a Miniszterelnöki Hivatal támogatásával idén is megrendezte a Biennále - A külhoni magyarok kulturális fesztiválját Budapesten. Október 14-én nagy érdeklődés mellett nyílt meg a Fészek Művészklubban a Biennále Fesztiválközpontja. A fesztiválközpont, valamint Bolygó Bálint képzőművész és Kaiser Ottó fotóművész Határtalan művészet című kiállításának megnyitóján Vámos Miklós író, a fesztivál védnöke köszöntőjében arról szólt, hogy a „határ” szó nem vesztette el a jelentését. „Sok honfitársunk él a határon túl - akár Zentán, akár Berlinben akik azt hiszik, hogy lemondtunk róluk.” Vámos a Biennále jelentőségét abban látja, hogy megismerhetjük egymást, mert „minden előítélet eredője a tudáshiány”, (éi) Roman Polanskit nem műtik meg Rövid időn belül visszaviszik a börtönbe Roman Polanskit; a rosszullét miatt kórházba szállított rendezőt nem kell megműteni - derült ki hétfőn. A 76 éves Polanski egészségi problémái nincsenek befolyással előzetes fogva tartására - számolt be az orvosok döntéséről Georges Kiejman, a művész ügyvédje. Kiejman azonban arról nem közölt részleteket, hogy pontosan mi is a rendező baja. (mti) Magyar kiállítás Kairóban Magyar ásatások a thébai nekropoliszban / Az egyiptomi terepmunka 102 évének megünneplése címmel nyílik magyar egyiptológusok leleteiből kiállítás a kairói Egyiptomi Múzeumban november 6-án. A kairói múzeum 2002-ben ünnepelte centenáriumát, s az évforduló kapcsán vetődött fel, hogy az intézmény egyik termében időszaki kiállításokon mutassák be az Egyiptomban dolgozó külföldi missziók leleteit. A 82 műtárgyat felvonultató tárlat két kivételtől eltekintve elsősorban az óegyiptomi halottkultuszt mutatja be. November 5-én a thébai régészetnek szentelt nemzetközi konferenciát is rendeznek, amelyet Záhi Hawász (Zahi Hawass), az egyiptomi Legfelsőbb Régészeti Tanács vezetője nyit meg. (mti) Október 21-én a Deja vu klubban lép közönség elé Az Are you FREE? napjaink egyik legjelentősebb kezdeményezése, amely a kortárs művészetre fókuszál Kérlek, ne lépj a lábujjaimra (Soós László felvétele) Vendégvárás: INTERJÚ A kilencvenes évek elején robbant be a köztudatba. Leginkább népdalénekesnek tartják, de kapott díjat dzsessz kategóriában is. Gyermekeknek készült dalai azoknak nyújtanak lelki gyönyörűséget, akik erre még fogékonyak, befogadók. Hangja több mint harminc lemezen hallható. A népzenétől eljutott a dzsesszig. Olyan zenészekkel muzsikált együtt, mint Szakcsi Lakatos Béla, Tony Lakatos és Oláh Kálmán. Eddig három albuma jelent meg, ebből kettőt Az év lemeze díjjal jutalmaztak Magyarországon. Szalóki Ági a Deja vu klub és a Magyar Köztársaság pozsonyi Kulturális Intézete meghívására október 21-én Pozsonyba látogat. Néhány éve saját zenekarral dolgozol. Miért e váltás, hiszen úgy tűnt, az előző együttesekkel jól elvoltál? 2004 tavaszán lehetőséget kaptam a Hagyományok Házától egy szólólemezre. Gyerekeknek szóló lemezt készítettem. Ez lett a Télinyári laboda. Létrehoztunk egy zenekart Lamm Dáviddal, Kovács Zotyával és Dés Andrissal. Azóta is együtt vagyunk, túl több száz gyerekkoncerten. Játszottunk fesztiválokon, művelődési házakban, iskolákban, óvodákban. Magyar- országon és a határon túl is. Amióta gyerekeknek énekelek, megváltozott az életem. Újjászülettem. Figyelek rájuk, tanulok és kapok tőlük. Nyitottságot, őszinteséget, a világ jóságába vetett hitet, elfogadást, kreativitást. Negyedik albumotokon dolgoztok éppen. Mit mondanál erről az új szüleményről? A zenekarban egyre inkább úgy éreztük, hogy új dalokat, új lemezt kell alkotnunk. A közönség felől is Szalóki Ági (Képarchívum) éreztük ezt az igényt. A lemezkészítés olyan számomra, mint egy mozaik összerakása. Nemrég egy anyuka kérdezte tőlem, hogyan találok rá a versekre, amelyekből a dalaim lesznek? Folyton álmodozom és versesköteteket böngészek. Elmerülök a szebbnél szebb képekben, szavakban, utcán vagy a metró felé menet a mozgólépcsőn - ahol épp eszembe jut - dallamokat dúdolok a mobiltelefonomba. Ennek a lemeznek az anyaga is így gyűlt; szépen, lassacskán. A címe Gingalló. S persze ez is gyerekeknek készül... Igen, de nem csak... Szeretném, ha a Gingalló eljuthatna olyanokhoz, akik békességre, reményre, közösségre, szeretette vágynak. Azokhoz, akik szeretnek énekelni, táncolni, nevetni, ölelkezni, játszani, a másik szemébe nézni, segíteni a rászorulóknak. Azokhoz, akik szomorúak és vigasztalódnának. Szeretném, ha ezek a dalok előcsalnák a boldog és bölcs gyermeket a felnőttekből, (str) A Dunaszerdahelyen az elmúlt hétvégén megrendezett Are you FREE? fesztivál napjainkban az egyik legjelentősebb kezdeményezés, amely a kortárs művészetre fókuszál - talán egész Szlovákiát tekintve is. A tavalyi első évfolyam után egy karakteresebb vonalat képviselve a szervezők a kortárs jazz legjobbjait hozták el, s a kísérő programok is jelentősen bővültek. SZABADOS FERENC Miközben a hazai jazzfesztivá- lok, köztük a legnagyobb, a Pozsonyi Jazznapok is egyre inkább a kommerszebb stílusok felé fordulnak, szinte a populáris zene felé hígítva programjukat, üdítőleg hat, amit az Are you FREE? képvisel. Minden bizonnyal nehezebb így megszólítani a közönséget, de az érdeklődők növekvő számát látva úgy tűnik, a kompromisszummentes irányvonal meghozza gyümölcseit. A minőségen kívül ez most talán annak is betudható volt, hogy a várost a fesztivál során kultúr- kommandósok lepték el, fiatal színjátszók, képzőművészek, akik különböző módon igyekeztek becsalogatni az embereket. A szlovák jazzszcéna sajnos nem bővelkedik a kísérletező hajlamú zenészekben, így aztán különösképp nagyra értékelhető, hogy Milo Suchomel kvartettje megpróbált eleget tenni a kihívásnak, s az avantgárd felé hajolva is egy kifejezetten jó koncertet adott, melyben a zenekar egyébként szaxofonon játszó vezetője eredeti hangszerét, a fagottot is megszólaltatta pénteken. Az Are you FREE? második zenei előadáNAGY ERIKA Dunaszerdahely. Csütörtök este a Szlovákiai Magyar írók Társasága (SZMÍT) szervezésében pályatársak, barátok köszöntötték az Egyszemű éjszaka című versantológiának és nemzedékének jeles alakját, Kulcsár Ferencet, kinek közel negyvenéves munkásságára a pontosság, a szikárság, a nyelvi gazdagság a jellemző. Kulcsár hangsúlyozta, hogy az est az ünneplése helyett a Vers, a Beszélő Vers estje legyen, hiszen a költőt a művei képviselik a világ- ban. Ezért helyette beszéltek a felolvasott írások. Az elhangzott versek lírai hőse R. C., azaz R. C., akinek 20. századi, egyszeri, csodás és hihetetlen élete bele van szőve az évszázadokba és az álmokba, a mítoszok, mesék, bibliai történetek öröklétébe, a kultúrába, amely beszél, szemben a civilizáció dadogásával. Bodnár Gyula, az ünnepelt földije méltatásában elmondta, nem azért lett Kulcsár a kedvenc költője, mert közös a szülőföldjük, s végképp nem azért, mert mindketten a Csallóközben telepedtek le, hanem az ünnepelt hangjának, versei hangszerelésének köszönhetően, s azért, mert pályája eleThe Eastern Boundary Quartet sa Tóth Viktor szaxofonos nevéhez fűződik, aki ezt megelőzően, késő délután egy tanulságos workshop keretén belül beszélt az érdeklődőknek a művészi gondolkodás, a színpadi jelenlét alapjairól. A Tóth Viktor Tercett koncertje igazi egyéniségek, a zenekar vezetőjén kívül Szandai Mátyás bőgős és Jeszenszky György dobos összeszokott, minden igényt kielégítő produkciója volt. A szinte folyamatos improvizációra építő, a dinamikát, a hangerővel való játékot maximálisan kihasználó zene a fesztivál egyik csúcspontját jelentette. A szombati koncertek lcét kulcsfigura, a bőgős Joe Fonda és a zongorista Michael Jefrey Stevens köré szerveződtek. Először az avantgárd stílusban a legjobbak közé tartozó The Fonda/Stevens Group jén a legszélesebb regiszteren volt képes megszólalni. „...Tóth Lászlóval és Varga Imrével hármasban mintegy triumvirátust alkottak a »kilencek«, vagy ha úgy tetszik, az »egyszemű éjszakások« indulásának éveiben: »Nemcsak az izmusok és az avantgárd poétikák szele érinti meg őt, hanem magukba rántják a legkülönfélébb filozófiák és mitológiák, feltárulnak előtte a magyar nyelv és műveltség legmélyebb rétegei, misztikusok és misztikák bűvkörébe kerül, s már akkor felsejlenek, bár még lépett pódiumra. Fonda és Stevens lenyűgöző szólóit a zene irányának megfelelően olykor teljesen visszafogott, de zseniális „masza- tolások” követték, kiegészülve a trombitás Herb Robertson és a dobos Harvey Sorgen meghatározó jelenlétével. S akár a szabad gondolkodásra hivatkozó fesztivál mottója is lehetne az a szöveg, ami egyik szerzeményükben hangzott el: „Vékony a vonal, mely elválasztja életedet az enyémtől, ezért kérlek, ne lépj a lábujjaimra”. A fesztivál záró koncertjén az utóbb említett két zenész helyére Borbély Mihály szaxofonos és Bágyi Balázs dobos lépett, s ez a formáció - The Eastern Boundary Quartet - már inkább az avantgárd népzenére is építő ágához vezette el a hallgatóságot. Ahogy a szórólapon is olvasható volt, tényleg a New nem látszanak teljes egyértelműségükben istenhitének, vallásosságának legelső jelei.« Melyek később felerősödnek, egyre gyakrabbanjelennek meg, s a lét és létezés problematikáját, a spirituális világot különböző szempontokból megközelítő-faggató Imádságok című esszékötetében is központi szerepet játszó Isten alakjában mind erősebben formálják Kulcsár Ferenc költészetét” - hangzott el Bodnár köszöntőjében. Majd szólt a Gyöngyök és göröngyök című apró, aforisztiYork-i avantgárd közép-kelet-eu- rópai lüktetéssel való találkozásának lehettünk tanúi. A fesztivál kísérő programjai is igazi csemegét jelentettek. A zenében és filmben egyaránt Közép- Európa egyik legjelentősebb fesztiváljának számító Mediawave zenei témájú filmjeit láthatták az érdeklődők, illetve egy izgalmas Woyzeck-feldolgozást Tóth Miklós rendezésében és a Gurigongo Symposium előadásában. A pénteki nap koncertek közötti szüneteit pedig Csornáról érkezett, eredeti roma zenét játszó muzsikusok tették színesebbé. Aki nem sajnálta a fáradságot, s a rossz időt leküzdve ellátogatott október 15. és 17. között a duna- szerdahelyi kultúrházba - s ilyenek jó páran voltak -, minden bizonnyal elégedetten távoztak. • • • kus rövidségű verseket tartalmazó Kulcsár-kötetről. És beszélt arról az időről, amikor Szalatnay Rezső a következőképpen minősítette a triumvirátus költészetét: „Ifjú költőink és költő önjelöltjeink tudatosan lemondanak arról, hogy folytassák a magyar lírát, s szervesen illeszkedjenek bele költőink szerepkörébe. Nem óhajtanak érthető szépségeket közölni, életünkről szólni, nem érdekli őket a magyar táj, még kevésbé a magyar múlt.” ,Akkor, Ferenc, Nyílt levél Szalatnay Rezsőhöz című híres versedben válaszoltál a kedves öregnek; így szólítottad, elmondván, hogy tükörtelen üres szobában dolgozol, s érteden gesztusokkal véded, őrződ az Édent, „majdnem meztelen majdnem meztelen”, még tollad sem nőhetett, téveteg, téveteg pehely, ha voltál, s a jó öreg idő előtt pusztuló halálnak vélt, s ha a sorsodtól is elfordultál, mint a szélkakas, „ez volt a válasz életünkre”, de ember vagy, írtad, és nincsen semmi múltad, mégis őrződ az Édent, „majdnem meztelen majdnem meztelen”. Az SZMÍT nevében Hodossy Gyula elnök köszöntötte Kulcsár Ferencet, kiemelve több évtizedes munkásságát. Az ünnepelt (Somogyi Tibor felvétele) A hatvanéves R. C, azaz Kulcsár Ferenc költő köszöntése a Budapest kávéházban „Eljutni az élet pereméről az élet szívébe