Új Szó, 2009. október (62. évfolyam, 226-252. szám)
2009-10-20 / 242. szám, kedd
6 Vélemény-hirdetés ÚJ SZÓ 2009. OKTÓBER 20. www.ujszo.com KÁRPÁT-MEDENCEI KITEKINTŐ Gašparovič-vizit áldozatokkal A rendőrségen töltött több mint két órát szombaton az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) kilenc nagyváradi tagja, aki villámcsődülettel kívánt tiltakozni Nagyszalontán Ivan* Gašparovič szlovák államfő ottani látogatása idején. A fiatalokat egy közúti baleset ürügyén vitték be a rendőrségre. Lovassy Tamás, az EMI nagyváradi szervezetének elnöke az ÚMSZ-nek elmondta: néhány transzparenssel akartak tiltakozni a szlovák nyelvtörvény ellen, szolidaritást vállalva a felvidéki magyarsággal. Tájékoztatása szerint szombat reggel kilencen utaztak három gépkocsival Nagyváradról Nagyszalontára. A város bejárata előtt mintegy három kilométerrel rutinellenőrzés keretében megállították, majd tovább engedték őket. A tüntetni készülők a Gašparovič által meglátogatni kívánt szlovák tiszteletbeli konzulátus épületének közelében parkoltak le; a szlovák elnök akkor még nem érkezett meg. „Leparkolá- sunk után tíz perccel megjelent mellettünk egy civil ruhás rendőr és egy csendőr. Azt mondták, fáradjunk be az őrsre, de nem mondták meg, hogy miért. Odabent kü- lön-külön terembe vittek, s nyilatkozatot kértek arról, mit keresünk Nagyszalontán. Két órán keresztül tartottak bent, s a végén azt mond - ták: azért kísértek be, mert a város mellett valaki elgázolt az autójával egy biciklistát, s gyanúsak voltunk” - magyarázta Lovassy. Az EMI-elnök szerint a rendőrök ellentmondásba is keveredtek, amikor a gázolás áldozatáról kérdezték őket. „Az egyikük azt állította, hogy az áldozat meghalt, a másik azt, hogy csak megsebesült. Valójában baleset nem történt, ez csak ürügy volt a feltartóztatásukra” - vélekedett. Lovassy szerint egyébként a rendőrségen töltött két óra alatt nem esett szó a Gašparovič-lá- togatásról. „A rendőrség csak az időt húzta, így akarta megakadályozni, hogy tüntessünk. A bent töltött két óra alatt mindenről beszéltünk: időjárásról, autómárkákról, de a szlovák elnökről nem” - jelentette ki. Ivan Gašparovič Nagyszalontán a tiszteletbeli szlovák konzulátust látogatta meg szombaton. Előtte Bukarestben Traian Básescu román államfővel tárgyalt. A tanácskozás során részletesen beszéltek a nemzeti ki- sebbségekkérdésérőlis. (Új Magyar Szó) A tárca a közvetett választás mellett A Vajdasági Magyar Demokrata Párt (VMDP) méltatlankodva állapítja meg, hogy letelt a törvényben megadott határidő, s a korábbi idevágó utalások ellenére a szerb kisebbségügyi minisztérium a nemzeti tanácsokról szóló törvény 52. szakaszának második és harmadik bekezdésére vonatkozóan nem adott rásegítő végrehajtási utasítást. Ebből következik, hogy a törvény végrehajtása során a szerb hatalom, az illetékes minisztérium a közveden választásokkal szemben nyíltan a közve- tettválasztásokatszorgalmazza. (Vajdaságma.info) Példa nélküli mise Történelmi esemény Csángóföldön. Együtt misézett Petru Gherghel moldvai római katolikus püspök és Cserháti Ferenc esztergomi segédpüspök a Bákó melletti Lábnyikon. A példa nélküli szertartás a csángó konferencia záróakkordja volt. A moldvai csángómagyarok 1990 óta kérik a Jászvásári Püspökséget, hogy engedélyezze magyar mise tartását. A pusztina- iak egy csoportja a Vatikánig is eljutott a kéréssel, de eddig csak ígéretet kaptak. A magyar, román és latin nyelvű szertartáson Petru Gherghel jászvásári püspök arra bíztatta a híveket, hogy anyanyelvükön dicsérjék az Urat. Két püspök egy kis csángó faluban. Az egyik megyéspüspök, Petru Gherghel, aki részt vett a magyar nyelvű szentmisén, természetesen ő román nyelven celebrálta, ezzel egy olyan ajtó nyílt ki, amin most már be kell menni és szépen végigmenni az úton - mondta Diószegi László, a Teleki László Alapítvány elnöke. A konferencia résztvevői áttörésnek nevezték a többnyelvű egyházi szertartást, és egyetértettek abban, hogy radikális lépések helyett a párbeszédre kell alapozni a magyar mise kérdését Csángóföldön. (Csango.ro) Megjelent a Vasárnap LEGÚJABB SZÁMA A tartalomból: • Több gyermek születik, vagy kevesebb a kórház? • Ki az a 12 éves kislány, aki legyőzi az agydaganatot? • Egy anyós sem okosabb! 9. lap 1 árátü^ .... í®«*!« ****$£££■ finden. °^ini kell Micsoda VASÁRNAP! VITAIRAT Kinek és miről szól a Pátria rádió? Légvonalban alig 1 km-re lakom a Szlovák Rádió épületétől, 2008 tavaszától mégsem tudom fogni a Pátria rádió adását. A hiba nem az én készülékemben van, ezért a főszerkesztőnő által az Új Szó október 15-ei számában „a Pátria ügyében őszinte örömmel fogadott társadalmi vita” első témájául ajánlanám a „hol és miért nem lehet fogni az adást” kérdést. Azt az érvet, hogy a Pátria interneten is hallgatható, nevetségesnek és elfogadhatatlannak tartom. Ez csak kiegészítő és nem alapszolgáltatás. Vételéhez külön felszerelés (számítógép, intemethálózat) kell, s az ilyen vétel hangminőségéről ne is beszéljünk... Mivel adófizető, törvénytisztelő állampolgár vagyok, igenis diszkriminációnak tartom, hogy bár fizetem a közszolgálati rádió havi díját, nem kapom meg érte a nekem járó szolgáltatást, nem tudom hallgatni az egyetlen országos, hazai magyar rádióadást. Ezzel a véleményemmel bizonyára nem va- gyokegyedül. A társadalmi vita következő témájául ajánlanám a közszolgálati- ság kérdését. A Pátriának - lévén a Szlovák Rádió egyik adója - ennek kell megfelelnie (és nem a közízlésnek, ahogy azt a főszerkesztőnő írja!). Sok minden beletartozik a feladatkörbe, de az biztosan nem, amit ugyancsak a főszerkesztőnő mondott az Új Szó szeptember 22-ei számában: „Ha a közszolgálati szerepet be akarjuk tölteni, akkor a jövőt alakító, döntéshozó pozícióban lévő emberek többségéhez kellene szólnunk.” Vajon kikhez? - merülhet fel jogosan a kérdés. Amihez nem férhet kétség, mert a közszolgálati rádiózás alapkövetelménye a pártatlanság. Ezt árgus szemmel figyelik, vagy hogy stílusos legyek: nyitott füllel hallgatják a Frekvenciatanács és a Rádiótanács tagjai, politikusaink és nem utolsósorban a tisztelt hallgatók. Ám nem az ő kedvükért kell eleget tenni az írott és íratlan szabályoknak! Nemcsak a politikai vitaműsoroknak kell kiegyensúlyozottaknak lenniük, hanem minden terítékre kerülő kérdésben a „hallgattassák meg a másik fél is” elvnek kell érvényesülnie. Ez a szakma első alapszabálya. Az egyetemi ön- kormányzatok, a Csemadok-tagok és a Szlovákiai Magyarok Kerékasztala résztvevői elmondhatják véleményüket, ám a „főcsapást” a Pátria mindenkori vezetőjének kell ismernie. Aki tudj a a rádiózás elméletét és gyakorlatát, az társadalmi vita nélkül is képes eldönteni, minek van helye és minek nincs a nemzetiségi, közszolgálati rádióműsorokban. Mint a Pátria rádió volt igazgatója kénytelen vagyok visszautasítani Both Enikő azon állítását, hogy „az egyoldalú tájékoztatás tendenciáit sokszor tapasztaltam korábban”. Ezt sem igazgatóként, sem a Rádiótanácsban 6 évig betöltött tisztségem alatt én nem tapasztaltam. De nem kizárt, hogy éveken át nem ugyanazt az adást hallgattuk. Szintén témája lehetne a társadalmi vitának, hogy „lerázva a port és ledobva a provincializmus nyomait” (idézet a főszerkesztőnőtől) kell-e korszerűsíteni a Pátria adását. Ha valóban ilyen, annak az okát kell megvizsgálni. Például, hogy a magyar adás működési feltételei (létszám, műszaki felszereltség, anyagi háttér stb.) mindig azonosak voltak-e a szlovák szerkesztőségekéivel. És ha nem, annak mi volt az oka illetve a következménye? A Both Enikő által meghirdetett „fiatalítás, arculatváltás, perszonális átalakítás, új műsor- struktúra, új munkatempó, tartalmi és műszaki fejlesztés, rádiójáték-készítés, szlovákiai magyar írók műveinek feldolgozása, széles körben hallgatott, közkedvelt csatorna” stb. stb. nagyon komoly feladat. Teljesítéséhez nekem hiányzik a főszerkesztőnő biztató fél mondata. Nevezetesen, hogy mindehhez megvan az anyagi háttér. Mert ha nincs, akkor mindez csak üres szólam. Ľubomír Machaj, a Szlovák Rádió műsorigazgatója az Új Szó szeptember 22-i számában ugyanis azt mondta, hogy „Szeretnénk növelni a külső munkatársak számát, de csak a jelenlegi pénzügyi keretek között”. Értsd: lehet akárhány külső munkatársa a Pátriának, költségvetése nem lesz több! Vajon az irodalmi és kulturális műsorok bővítéséről is így vélekedik? Mert ha igen, akkor marad a „por” és „provincializmus”, meg a főszerkesztőnő álma. Fontosnak tartom leszögezni, hogy ha egyesek szerint poros és provinciális is a magyar adás, mégis 81 éve létezik. T avaly a kerek jubileumról illett volna méltóképpen megemlékezni, és köszönetét mondani mindazoknak, akik évtizedeken keresztül munkájukkal, tudásukkal fenntartották, építették, népszerűsítették az adást. Mert ha ők nincsenek, akkor ma nem lenne Pátria rádió, sem annak főszerkesztői széke. Ez a múlt pedig kötelez. A korszerűsítésen túl az elődök munkájának a megbecsülésére, egy bizonyos hagyomány folytatására és ne szégyelljük kimondani: a másság vállalására. A „mi Pátriánk” nem azért a miénk, mert alkalmazottai netán irányítói vagyunk, hanem mert rólunk és nekünk szól (már ha szól!). Mindennapjainkról és ünnepeinkről, gondjainkról és örömeinkről, közismert személyiségeinkről és az utca emberéről. A mi hangunkon, a mi nyelvünkön, tisztán, helyesen magyarul. De másképp, mint a magyar és szlovák közszolgálati vagy kereskedelmi rádiók. Nos, ennek megértéséhezés vállalásához kell az a kis többlet, amit küldetéstudatnak hívnak, és amit nem tanítanak egyetlen menedzserképzőben sem! Abban senki sem kételkedik, hogy a Pátria rádiónak is lépést kell tartania a korral, meg kell felelnie napjaink követelményeinek. Ehhez jó minőségű sugárzásra, a színvonalas szerkesztőségi munkát biztosító anyagi háttérre, gazdag, változatos műsorra és szakmailag képzett, a magyar nyelvet jól ismerő és tisztán beszélő munkatársakra van szükség. Az első két feltétel teljesítése a Szlovák Rádió vezetésének a kötelessége, a többi a Pátria vezetőjéé. Házon belül kell tehát a feladatokat elvégezni, nem áthárítani a felelősséget a nyilvánosságra. Itt tartom szükségesnek nyomatékosan kijelenteni, hogy nagy tévedés az adás korszerűsítése és az úgynevezett fiatalítás közé egyenlőségjelet tenni. Hadd utaljak csak a Kossuth rádióra, ahol szinte ugyanazok a szerkesztők képesek voltak a megújulásra és műsoraik megújítására, nyilván egy jól átgondolt vezetői elképzelés nyomán. Nagy felelőtlenség volt a Pátriából azzal a semmitmondó magyarázattal, hogy „nem feleltek meg a velük szemben támasztott követelményeknek, az élő adással összefüggő nyomásnak” stb. elbocsátani a szerkesztőség néhány oszlopos tagját. Többségükélő adást vezetett eddig is, és szakmailag felkészült, elismertszerkesztővolt. Pótolhatatlan hiányuk rányomta bélyegét az adásra. Kérdés, helyüket betöltheti-e bárki is? Mert ha távozásukkal a helyük is megszűnt, akkor túlzás nélkül állíthatjuk, hogy elkezdődött a Pátria rádió leépítése. És ez nem rémhírteijesztés, hanem a valós helyzet ismerete. Ugyanis színvonalas, közszolgálati, nemzetiségi adást külső munkatársakra építeni nem lehet. Az adás megsínylette már a három évvel ezelőtti létszámcsökkentést is, amelyet a Szlovák Rádióban történt általános leépítés miatt kellett végrehajtanom. És bizony csak nagy nehézségek árán, többletmunkával tudták a szerkesztőség megmaradt tagjai átvállalni az elküldöttek feladatait is. Bármennyire bízunk is a pályakezdőkben, adassák meg nekünk, régi rádiósoknak, a bírálat joga is. A rádiózás is szakma, amelyet tanulni kell! Nem biztos, hogy az újságíró szakon, de biztosan az idősebb, tapasztaltabb kollégák mellett, a szerkesztőségben. Ahogy azt hajdanán mi is tettük, nem eredménytelenül. S ha ilyenek nem lesznek, ki fogja a rádiózás útvesztőiben eligazítani a merész, ámde tapasztalatlan ifjakat? Hiszen, amint a már idézett programigazgató kijelentette: ,,Az a célunk, hogy a szerkesztőség modernebb módszereket alkalmazzon, növeltük a műsoridőt, több a zene. Minden alkalmazottról azonban nem tudok véleményt mondani, mivel nem értek mindent pontosan magyarul, de látom a fejlődést”. Nos, mi Machaj úrral ellentétben sajnos, a visszafejlődést látjuk. Talán, mert mindent pontosan megértünk magyarul! Nagy Ildikó A rovatban közölt írások nem feltétlenül a szerkesztőség véleményét tükrözik.
