Új Szó, 2009. október (62. évfolyam, 226-252. szám)
2009-10-19 / 241. szám, hétfő
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2009. OKTÓBER 19. Vélemény És háttér 5- Megint Ficót idézte valaki a kocsmában. (Peter Gossányi rajza) Mivel képes lyukat csinálni a világba Szlovákia és a szlovákiai magyar? Jobb már volt FIGYELŐ ^gs&iigisi Dutyiba mennek a képviselők? Adóhivatali vizsgálat indult brit parlamenti képviselők ellen, akik belekeveredtek a költségtérítési botrányba. A The Daily Telegraph - melynek értesülését a hatóságok megerősítették-aztírta: abrit adóhivatal huszonhét alsóházi képviselő ügyében kezdett vizsgálatot, hogy költségvisszaigényléseikkel nem sértették-e meg a jogszabályokat. A brit képviselők költségvisszatérítései csak akkor adómentesek, ha az elszámolt költségek teljes egészében a parlamenti munkához köthetők. A törvényhozók azonban az elmúlt években sokszor meglehetősen bizarr címeken vettek fel nagy összegű költségtérítést. A legkirívóbb elszámolási igények között szerepelt kerti medencébe való úszó kacsaház beszerzési költsége, helikopter-leszállóhely kialakítása, várárok-tisztítás és fizetős pomó-tévécsa- toma ugyanúgy, mint templomi jótékonysági adomány, ajándéknak szánt teddy mackók, vagy karácsonyra vett rózsaszín laptop árának visszaigénylése. Gordon Brown munkáspárti miniszterelnök több mint 12 ezer fontot utal vissza a kincstárnak. A kormányfő által 2004 óta elszámolt összeg zöme kertrendezési és takarítási munkák számláiból adódik. A legnagyobb tételek azonban a képviselői lakásokkal kapcsolatosak. Számos törvényhozó vidéki nyaralók, vagy éppen hozzátartozók birtokában lévő lakások rezsijét számolta el hivatali költségként, és előfordult az is, hogy a képviselő a közpénzből felújított lakását jelentős haszonnal eladta. A képviselői munkához közvetlenül nem kötődő költségekre a hatóság akár 40 százalékos adót, valamint pénzbírságot és visszamenőleges kamatfizetési kötelezettséget is kiróhat. A Telegraph értesülése szerint büntetőeljárás is indulhat az ügyben. A rendőrség állítólag vádemelési javaslatot fontolgat egy képviselő ellen, aki már teljes egészében törlesztett lakáshitelének kamata után nyújtott be költségtérítésiigényt. (MTI) Ez itt a vég- mondják ki tudja hány párkányi és környékbeli családban, oda a munkahely, az adott szakképesítéssel a régióban lehetetlen új munkát találni. A közüzemi számlákat, netán hitelrészieteket pedig fizetni kell, a gyerek iskoláztatása pénzbe kerül, az idősebb, feltehetően kevésbé egészséges egyén orvosságra költ, s hol marad a jó élet, a good live, a kultúra, a művészet, a szórakozás. LOVÁSZ ATTILA Tudom, sovány vigasz, sőt nem is vigasz: ez nem a vég, ez csak a kezdet. Most Párkányba költözött a válság, és sorra kerül még néhány cég, gyár, régió, ahol rossz, vagy még rosszabb lesz a helyzet. A válságok ugyanis hullámokban jönnek, s mint ahogyan a hitelválság 2006-os első jelei csak két évvel később robbantak be az európai, majd a szlovákiai pénzpiacra, úgy a most már lassan mégiscsak felemelkedésben lévő amerikai belső fogyasztás lassú emelkedése sem jelenik meg azonnal a megrendelésekben, munkahelyekben, jövedelmekben. Eltart még egy ideig, míg Szlovákiában a negatív tendenciák nullára vagy pozitív szaldóba csapnak át. Kiderült, igaza van annak a nagy politológus koponyának, akinek nevét az e tárgyban jártasak biztos kapásból tudják, s aki tíz éve mondta ki: „a szocializmusban felnevelkedő generációk azt hitték, a demokrácia az, ahol mindenkinek van autója. Nos, a demokrácia ezzel szemben az, amikor senkinek nincs parkolója.” Vége a semmi biztonságának, és amikor úgy látszott, jobb lesz, valami nagyon elromlott. Pont ebben az időszakban nézi meg az ember a hétvége hírtermését, s rájön, mennyire nem a lényeges dolgokról folyik a közbeszéd. Szlovákia politikusainak egy jelentős része felháborodott Orbán Viktoron és az MKP-kongresszu- son előadottakon, az MKP-kong- resszus sajtóvisszhangja a legolvasottabb netoldalakon és a legnézettebb televízióban pedig nem más, mint az autonómia szűnni nem akaró álma, igénye. Robert Fico elmegy Pista Hríb barátunkhoz a tévévitába, ahol a Napnál világosabbá válik, Fico legyőzhetetlen, mert egyszerűen mondja a magáét, nem érdekli őt a műsorvezető személye, véleménye, sőt a kérdése sem. S ezek után majd a jövő héten elkezdünk arról polemizálni, a regionális választásokon ki a befutó, miközben hiányzik a koncepcionális tervezés. Hiányzik annak a kimondása, hogy vajon mivel csinál lyukat a világba a csallóközi, mátyusföldi mező- gazdaság, vajon milyen technológiákat kínál fel az ötvenes évek közepétől folyamatosan iparosított Szlovákia, vajon mivel veszünk részt a nemzetközi áruversenyben, netán a termelés újraelosztásában. Miről lehet ma kimondani, hogy echte szlovák (magyar, lengyel) termék, hol vannak azok az állandósult szó- kapcsolatok, amelyek évekig Svájcot (óra, gyógyszer), Svédországot (acél, Volvo), újabban Finnországot (Nokia) jellemezték. Mit akarunk felkínálni a glo- balizált világnak? Juhtúrót? Kukoricát? Koreai és francia autót? Mohi erőművet? Mitől lábal ki ez a régió és benne ez az ország abból a nagy rakásból, amiben még benne sincs nyakig? Háborúzni, veszekedni fogunk addig, amíg mindenki nem foglalja el az újonnan alakuló, krízis utáni piacokat? Erre tartunk politikusokat? És úgy 10-15 év múlva kit fogunk hibáztatni? Megint a zsidókat? Vagy a magyarokat és a szlovákokat? A cigányokat? Mikor térünk végre észhez és vesszük észre, hogy jelen közbeszédünkben nem a sok beszédnek sok az alja, hanem az összes szónak? Mikor vesszük észre, hogy a saját nyomorunkat építgetjük azzal, amivel el vagyunk foglalva, vagy éppen amivel meg nem vagyunk elfoglalva? Nap mint nap találkozom kortársakkal, barátokkal, utcabeliekkel, akik megkérdezik: szerkesztő úr, mikor lesz jobb? Nincs jó válaszom, most úgy néz ki, hogy jobb már volt! JEGYZET Angyalbögyörők szökőkútja JUHÁSZ KATALIN Lelkes David Čemý-rajongó vagyok. Arégió legeredetibb, legtehetségesebb és legjobb humorú képzőművészének tartom a cseh fenegyereket, aki rózsaszínre festett egyszoyjettankot, neonszívet kreált Prága fölé, döglött lóra ültette Szent Vencelt, legutóbb pedig egész Európa vele foglalkozott egy Brüsszelben kiállított plasztika kapcsán. Az Entropia meghozta a világhírt hősünknek, csak emlékeztetőül: Szlovákia térképét magyar trikolórral átkötöttszalámikéntábrázolta, Németországban az autópálya-hálózatból horogkereszt rajzolódik ki, Bulgária a pottyantós vécék országa, Lengyelországban pedig papok tűznek ki egy szivárvány- színű melegzászlót. Szóval elfogult rajongó lettem, izgatottan vártam, mivel rukkol elő megint. Nos, alegújabb provokatív művet már most szeretem, pedig még el sem készült, egyelőre csak beszéltek róla. Sőt az a pláza is csak most épül, ahol a mű helyet kap. Nem csigázom tovább önöket: cseh politikusok péniszeit szimbolizáló szökőkutat álmodott a nemzeti színház közelébe ez a betyár: harminc kisebb, és középen egy nagyobb szerszám alkotj a majd a kompozíciót, abeléjükszerelttévéképemyőkön pedig az aktuális belpolitikai eseményeket követhetik a polgárok. A falloszokon látható nevek az eseményekre reagálva változnak majd. A botrány garantált, ám az érintett politikusokvalószínűlegsemmit sem tehetnek majd, hiszen az alkotás nem köztéren fog állni, az áruházat építő beruházó pedig szintén rajongó, és nyilván neki is nagyon elege van egyes cseh politikusokból, amin nincs mit csodálkozni. De nem a politikáról, hanem a művészetről szeretnék pár szót ejteni. Már az iskolában megtanultuk, hogy a művészet feladata tükrö t tartani a valóság elé, és az alkotó szíve joga, hogy olyannak ábrázolja a valóságot, amüyennek látja. Hagörbe tükröt tart a világ elé, általában szeretné rádöbbenteni környezetét valamilyen visszásságra, deformált értékrendre, hibás berögződésre. EzttesziDavidCemýfolyamato- sanés fáradhatatlanul. Ámi azért is nagy szó, mert legtöbb kollégája büszkén kerüli a közélettel való foglalkozást, olyannyira elegük van belőle, hogy nem is néznek híradót, mondván, ők magasabb szférákbanjárnak, hiszen ők művészek. Az a bizonyos tükörtartás ezért önmaguk nézegetésében merül ki, ami szép dolog ugyan, de meglehetősen egoista hozzáállást feltételez. Kíváncsian várom, müyen lesz az a bizonyos szökőkút. És bár kinem állhatom a plázákat, abba az egybe biztosan bemegyek... KOMMENTÁR Az MKP szerint a világ BARAK LÁSZLÓ Csáky Pál, a Magyar Koalíció Pártja elnöke szombaton, több mint kilencven százalékos arányban kapott bizalmat a pártkongresszus küldötteitől. Nincsen ebben semmilyen szenzáció, hiszen a párt elnöke immár ellenlábasai híján abszolválta a rimaszombati programalkotást és a bizalmi szavazást. Értsd, Bugár Béla és társai nélkül, akik új pártot alapítottak, miután képtelenek voltak azonosulni Csáky pártbeli doktrínájával. E tényt, természetesen attól függően, hogy melyik „oldalhoz” tartoznak, egymásnak homlokegyenest ellentmondó retorikával kommentálják az érintettek. Csáky Bugárék távozását és politikai aktivitását egyértelműen árulásnak, önérdekű és haszonelvű cselekménynek minősítette kongresszusi beszédében. Kijelentvén, hogy szerinte volt kollégái „elhagyták a zászlót, becsapták társaikat és választóikat”. Csáky továbbá aláhúzta: „Ez az egész kitaláció (mármint a Bugárék által alapított Híd párt - B. L. megjegyzése) nem a mi közösségünk érdeke, ez kiáltóan idegen politikai érdek, amit el kell utasítani.” (Vajon a szlovákiai magyarok vagy až MKP „közössége” érdekeire gondolt Csáky? - B.L.). Ezt a düemmát talán a szlovákiai magyar, illetve a dél-szlovákiai választók szíveskednek majd feloldani. Ugyanis nyilván sokkal őszintébben vannak tisztában saját érdekeikkel, mint azok a politikusok - tekintet nélkül arra, hogy Csáky vagy Bugár „istállójából” szállnak-e ring- be a politikai babérokért -, akik a bizalmukra, vagyis a szavazataikra hajtanak. Egyelőre úgy néz ki - legalábbis az utóbbi két hónap közvélemény-kutatási adatai szerint hogy döntetlenre áll a meccs. Hiszen tulajdonképpen hajszálnyira megegyezik az MKP-val és a Híddal szimpatizáló lehetséges választók arányszáma. Ebben a szimpátiatendenciában azért nincsen semmi különös, mert a két párt értékrendje és programja közt majdnem csak annyi a különbség, hogy az egyik több mondattal van leírva, mint a másik... A két párt közti rivalizálást tehát valószínűleg az dönti majd el, kinek hisz inkább a megszólított választóbázis? Csákyt vagy Bugáit taija-e alkalmasnak az általuk kiszemelt célközönség arra, hogy programjaikat képesek megvalósítani? A lehetséges délszlovákiai - legalább nyolcvan százalékban magyar nemzetiségű - választónak e tekintetben szinte csak azt kell mérlegelnie, milyen pártokkal, milyen politikusokkal együttműködve lehetséges pártprogramot teljesíteni, illetve választói érdeket érvényesíteni Szlovákiában. Az MKP kongresszusán egyértelműnek tűnt, Csáky ilyen értelemben arra az Orbán Viktorra számít, akiből jövőre nagy valószínűséggel Magyarország miniszterelnöke lesz. Feltételezhető ugyanis, hogy Orbánt nem csupán holmi „kampánycelebként” hívták meg Rimaszombatba, és persze ő sem csak ezért vállalta az aktív vendégeskedést. Bugárék viszont, az MKP politikusaival ellentétben, inkább idehaza, Szlovákiában keresnének erős szlovák szövetségeseket. Hogy velük együttműködve próbálkozzanak programjuk teljesítésével, választóik érdekeinek érdemi érvényesítésével, nem kevésbé pedig párbeszéddel. Legyen szó akár az MKP programjában „területi önrendelkezésnek” álcázott, Orbán kongresszusi beszédében pedig nyíltan autonómiaként fölbukkanó vágyálomról. Arról, milyen az MKP és Orbán szerint a világ... Mert hiszen a szlovákiai választók sorsa vitathatatlanul sokkal inkább a pozsonyi törvényhozásban befolyásolható, mint a budapestiben... FIGYELŐ A volt NDK-nak is 50 év kell Húsz esztendővel a rendszerváltás után Kelet- és Kö- zép-Európa országai számára meglehetősen rossz hír, hogy az egyik vezető német gazdaságkutató intézet szerint Németország keleti része, a volt NDK is csak ötven év alatt éri utol az ország nyugati felét az egy főre jutó jövedelmet tekintve. A hallei IWH mérései alapján évente átlagosan csupán egy százalékkal csökken a különbség az egykori szocialista és a kapitalista országrész között. „Rohamléptek helyett tyúklépésben halad a felzárkózás, ha egyáltalán lehet ilyen folyamatról beszélni” - mondta Udo Ludwig, az intézet vezető elemzője. A kilencvenes évek első felében a keleti német tartományok egy főre jutó gazdasági teljesítménye még gyorsan nőtt, fél évtized alatt a nyugati átlag 40 százalékáról 60 százalékra emelkedett. 1995-től kezdve aztán a fejlődés lelassult, 1997 és 2001 között pedig a hazai össztermék (GDP) növekedési üteme el is maradt a nyugati régió bővülési tempójától, tehát a nyugati rész ismét elhúzott a keletitől. Jelenleg a kelet-németországi gazdasági teljesítmény a nyugati 70 százalékán stagnál - mutatta ki felmérésében az IWH, a legtekintélyesebb kelet-németországi gazdaságkutató intézet. A szeptember végi országos választások nyomán formálódó új, konzervatív-liberális kormánykoalíció azt kívánja rögzíteni programjában, hogy 2019-re ki kell egyenlíteni az életszínvonalbeli különbségeket az ország két része között. „A valóságtól elrugaszkodott elképzelésről van szó, amelyet bajosan lehetne megvalósítani” - mondta Udo Ludwig a Leipziger Volkszeitung című lap hétvégi száma szerint. (MTI/dpa)
