Új Szó, 2009. október (62. évfolyam, 226-252. szám)

2009-10-19 / 241. szám, hétfő

6 Kultúra ÚJ SZÓ 2009. OKTÓBER 19. www.ujszo.com RÖVIDEN A szlovák Esterházy Péter Pozsony. Ma mutatják be a fővárosban Esterházy Péter szlovák fordításban kiadott könyveit. Az esten jelen levő szerzővel Juraj Kušnierik beszélget. Esterházynak eddig négy műve olvasható szlo­vákul (Harmónia caelestis, Javított kiadás, A szív segédigéi, Semmi művészet), valamennyi a Kalligram gondozásában jelent meg. Hely- szímArtfórum (Kecskeu. 20.),kezdés: 19.00. (cs) Beavatás a magyar észjárásba Dunaszerdahely. APázmaneum Polgári Társulás és a Keresztény Ifjúsági Közösségek szervezésében Czakó Gábor író,-publicista lesz a dunaszerdahelyi Budapest Kávézó (Fő utca) vendége október 21-én (szerdán), 18 órától. Az esten bemutatják a szerző Beavatás a magyar észjárásba című nyelvrégészeti kötetét, (ú) Egy világ sosem elég Budapest. A Magyar Műhely Galériában lesz látható Mésároš Kristína festőművész Egy világ sosem elég című kiállítása. Megnyitó: 2009. október 21-én, szerdán, 18 órakor. Megnyitja: Pallag Márta művészettörténész. Megtekinthető: november 13-ig. Helyszín: MMG, 1072 Budapest, Akácfa utca 20. (cs) A nyár legkisebb kémei, októbertől a hazai mozikban (Képarchívum A Lecsó óta tudjuk: nem minden patkány patkány... A-Team - Rágcsávók KASZÁS DÁVID Címszavak a legutóbbi őrület tartalmából: az Amerikai Egyesült Államok kormánya, FBI, különle­ges osztag, modern kémfelszere­lés, tengerimalacok... Tengerima­lacok??? Újabb mese az animáció­tengerben? Majdnem. Még egy animált állatkákat szerepeltető családi film a polcon. Akcióval fűszerezve! A képzeletbeli DVD-s szekrény tele van tömve az elmúlt évek „rajzfilmjeivel”. Mélyen, legalul szerepelnek a félig animációs, fé­lig élő szereplős termések. Porlep­te fércművek: Space Jam - Zűr az űrben, Kutyák és macskák, Scoo- by-Doo - A nagy csapat, Garfield, Álvin és a mókusok... A G-Forcp - Rágcsávók című kreációval viszont bajban vagyok. Vajon mi lesz a sorsa? Soha nem ér fel például a Roger nyúl a pácban szintjére, de mintha több rejlett volna ebben, mint hasonszőrű sorstársaiban. Nincsenek előzmé­nyek, sem képregényként, sem so­rozatként, melyeket megszentség- teleníthet. Tiszta lappal indult, sztárok, elismert alkotók adták nevüket a produkcióhoz. Több mint százmillió dollárt emésztet­tek fel az előkészületi munkák, és hatékony reklámhadjárat támo­gatta meg. Az eredmény mégis fe­lemás lett. A történet: tengerimalacok mentik meg a világot cool dumával és a legmodernebb felszereléssel. Bővíteni tetszés szerint lehet: a forgatókönyv hézagos mivolta el­bírná. Pedig írói nem ma kezdték pályafutásukat, a „The Wibber- leys”, kiegészítve az ifjabb Hoyt Yeatmannel mégsem alkotott ma­radandót, ahhoz nem elég egy ki­számítható csavar! Az idősebb Hoyt Yeatman a direktori széket foglalta el, ő a kilencvenes évekkö- zepén rendezett már egy rövidet, de nem emiatt ragadhatott meg emlékezetünkben. A kétszeres Os- car-díjas úriember a vizuális effek­tusok mestereként ismert. Jerry Bruckeimer producer is vén róka szakmájában, ennek ellenére tett már rossz lóra (a kalózok negyedik támadása kompenzálhatja). A fő­hősökbe olyan csillagok leheltek életet, mint Nicolas Cage, Penélo- pe Cruz vagy Steve Buscemi. Ma­gyar hangjukat déli szomszédunk celebjei szolgáltatták. A nyár legkisebb kémeit azon­ban így is meg lehet kedvelni, más kérdés, hogy a melléjük rendelt szereplőgárda kritikán aluli. Talán az egész alkotást animáció formá­jában kellett volna a nagyérdemű elé tárni! A Másnaposokból isme­rős Zách Galifianakis (Ben) állat­barát tudósként vérszegény alakí­tást tudhat maga mögött (meg persze zsíros bankszámlát). A szö- szi asszisztens, Kelli Gamer (Mar­cié) minthaavásznonsem volna. A főgonosznak vélt üzletember vagy az FBI-ügynökök pedig szóra sem érdemesek. Maradnak a szőrgombócok, ez­úttal tengerimalacok formájában. Sokkal pozitívabb a megítélésük más rágcsálókénál, bár a Lecsó óta tudjuk: nem minden patkány patkány. Van még itt vakond, egér, bögöly és félig hörcsög, félig görény is. Izgulhatunk értük. Leg­inkább akkor, ha elvakítottak a hatásos plakátok, a remekül időzí­tett interjúk, az ilyenkor kötelező videojáték és a G-Force-csecsebe- csékkel kedveskedő gyorsétter­mek. Burkolt hadviselés a moziba látogatók kegyeiért. Még érezni a gazdasági világválság hatásait, s ha nem mennek is színházba vagy néznek meg egy operát, jól gon­dolják meg, mire költenek el pár ezer forintot vagy néhány eurót. Tengerimalacot pedig ne vásárol­janak a gyerkőcnek csak e film miatt. Jó példa, avagy: miért fontos a folyamatosság a gyermek néptáncegyüttesek fesztiváljában is? Eszterlánc Füleken Több mint háromszáz nép­táncot szerető és azt sze­met gyönyörködtetően, já­tékosan, kifinomult moz­gáskultúrával magas szin­ten művelő gyermek, tiszta hangok, hagyományőrzés és -ápolás. SZÁSZl ZOLTÁN Ha néhány szóban kellene összefoglalni, talán ez lehetne az esszenciája az idén ötödik alka­lommal megrendezett fesztivál­nak és az egyedüli minősítő ver­senynek. Elkezdeni és folytatni Nem kis fába vágta a fejszéjét tíz évvel ezelőtt a Hagyomány Alap civil társulás, amikor felvál­lalta és először megrendezte az Eszterlánc Szlovákiai Magyar Gyermek Néptáncfesztivált. Mert ugye először megrendezni, azt bárki tud, de folyamatosan fenn­tartani, magas szinten szakmailag továbbfejleszteni már nem min­denki képes egy fesztivált. Jó tud­ni, hogy van ilyen, és kétévente, mikorra egy-egy gyermek nép­tánccsoportban újra kinevelődik egy korosztály, van lehetőség a megmutatkozásra. Az idei, immár hagyományosan Füleken meg­rendezett fesztiválra eredetileg ti­zenegy csoport nevezett be, de sajnos előre nem látható objektív akadályok miatt két csapat nem tudta vállalni a fellépést. így is há­romszáznál több gyerek és közel száz kísérő lehelt életet a füleki Klub Kultúrház kissé avítt levegő­jébe. Arányában természetesen ismét az ország nyugati feléből érkeztek többen, egészen a keleti végekről viszont sajnos senki, amit többen meg is jegyeztek a szervezők és a résztvevők közül is. Mintha lanyhulófélben volna ott a hagyományápolásnak ez a formá­ja. De ha így van - és sajnos ez a tény -, akkor előbb-utóbb az a ve­szély fenyeget, teljes űr támad a kultúrának ebben a szeletében az ország keleti végein. Nem hiány­zik még egy seb. Milyen ma a színvonal? A mostani fesztivált összehason­lítva a korábbiakkal, folyamatos fejlődésről, a szakmaiság erősödé­séről, a kapcsolatok szilárdulásá- ról kell szólni. Erre garanciát jelen­tett az együttesek műsorát elemző zsűri összetétele. Hégli Dusán, az Ifjú Szivek vezetője és koreográfu­sa, Agócs Gergely néprajzkutató és Richtarčík Mihály néptáncoktató azok az ismert szlovákiai magyar személyiségek, akiknek vélemé­nye mérvadó, szakmaiságukat pe­dig több évtizedes sikeres és ered­ményes munka fémjelzi. Mind­emellett a zsűri még a bírálatait is mindig úgy próbálta meg megfo­galmazni, hogy az emberi, építő, segítséget nyújtó legyen. Máskép­pen nem is nagyon lehet. Mert vall­juk be, mindennapi munka mel­lett, javarészt önkéntes alapon ha­gyományőrzést és -ápolást felvál­laló emberek vezetik ezeket a cso­portokat, sokszor filléres gondok­kal küszködve az együttes működ­tetésekor. Az idei fesztiválon bemutatott műsorok színvonala laikus és szakmai szemmel is magasnak mondható. Különösen pozitív ér­zéssel töltötte meg a szemlélődőt az a tény, hogy létezik utánpótlás, vannak kiugró tehetségek, és a résztvevők nem tanult kultúra­ként művelik a néptáncot, hanem megélik azt. Mit is jelent ez? Ta­lán azt, hogy a kisebb és nagyobb gyerekekben tartás alakul ki. Testtartás és egyfajta lelki tartás is. Magukat adják, tiszták, játéko­sak, élvezik a táncot, éneket, ze­nét, viselik őseik népviseletét, méghozzá büszkén, de nem gőg­gel. Van bennük tisztelet, alázat, odafigyelés, csapathoz való tarto­zás érzése, a szakmaiság megbe­csülése, odaadás és önfeláldozás. Mondhatni, nagy szavak, de job­ban bele kell ebbe gondolni, mitől volt olyan hiteles minden apró SCOVj4%jß Felvonulásra várva gyerek mozdulata fent a színpa­don és kint az utcán, téren, lép­csőházban, előcsarnokban, ahol szinte mindenütt táncoltak, éne­keltek, népi gyerekjátékot játszot­tak. Nem a műsoruk részeként, hanem mert tényleg szeretnek táncolni, énekelni, játszani. Eny- nyire egyszerű lenne az egész? Persze akár igent is lehet monda­ni. Miközben ezek a gyerekek szabadidejükben művelik ezt a tevékenységet. Odaadva tehát a szabadidőt. Önfeláldozás? Miért ne lehetne annak mondani, ha a gyerek saját őszinteségét hozva éli meg a hagyományt, míg kor­osztálybelijei csak a mának, a pil­lanatnak élnek?! Nem volt ezen a fesztiválon soha molyirtó- és doh­szagú, árvalányhajas sírva vigadj magyarkodás, csak a bartóki tisz­ta forrásból merítés. Talán ez a lé­nyeg. Amikor gyermekkorában beleszokik az emberke a régi, népi kultúra mára már a hétköznapok­ból kiveszett, de ugyancsak meg­őrizendő viselkedésformáiba. Tudja azt a mai világgal össz­hangban élni és használni. Díjak és eredmények Az V. Eszterlánc Szlovákiai Ma­gyar Gyermek Néptáncfesztiválon a fellépő csoportokat teljesítmé­nyük szerint idén is rangsorolták. Bronz-, ezüst- és aranysávos mi­nősítést lehetett elérni. Bronzsá­vos minősítést a losonci Pitypang Gyermek Néptáncegyüttes, a nagymegyeri Kis Megyer és a Csi- lizke Gyermek Néptáncegyüttes ért el. Ezüstsávos minősítést ka­pott a somorjai Kis Csali Gyermek Néptáncegyüttes, a komáromi Kisködmön Gyermek Néptánc­együttes és a famadi Nádas Tánc­csoport. Aranysávos minősítést kapott a zselízi Kincső Ifjúsági Néptáncegyüttes, a dunaszerdahe­lyi Dunaág Néptáncegyüttes és a hazai, Füleken működő Kis Ra- konca Gyermek Néptáncegyüttes, amely az aranysáv mellett még a Fülek városa által felajánlott, a szakmai zsűri által odaítélt külön- díjat is megkapta az idei fesztivál legkiemelkedőbb teljesítményé­ért. Különdíjat kapott még a Gere­ben zenekar, Hégli Máté szólista, Nagy Myrtill énekpedagógus, a Kincső Ifjúsági Néptáncegyüttes és a Dunaág Néptácegyüttes. A szervezők pedig bizakodva a jövőben, 2011-re ismét meghir­dették az Eszterlánc Szlovákiai Magyar Gyermek Néptáncfeszti­vált. Bízva abban, lesz utánpótlás, lesz megmérettetési kedv. Tánctanulás órákon át (Schmelzer Zoltán felvételei)

Next

/
Thumbnails
Contents