Új Szó, 2009. október (62. évfolyam, 226-252. szám)
2009-10-17 / 240. szám, szombat
Osvárt Andrea: „Most lettem harminc, és eldöntöttem: nem fogom az egész életemet a munkának alárendelni, mint ahogy azt az elmúlt tíz évben tettem..." 10 Szombati vendég új szó 2009. október v. www.ujszo.com Rómából hívták haza első magyar filmszerepére Olasz és angol, német és francia nyelvtudására alapozva Osvárt Andrea eddig külföldi produkciók római színésznője volt. AZ ELTE olasz szakán végzett, 2003- ban költözött az örök városba. Magyar filmben most játszik először. Orosz Dénes bemutatásra váró Poliga- myjában Csányi Sándor partnere. SZABÓ G. LÁSZLÓ Heath Ledgerrel forgatott a Casanovában, Lorenzo Crespivel a Pompeiben, Vincent Perezzel a Botrányban. Kosztümös szerepek után ismét történelmi figura: III. Napóleon felesége, Eugénia császárné egy új Sissi-filmben. Paróka és abroncsruha, súlyos ékszerek, palotabelsők, fény és pompa. Gondolom, élvezi az ilyen szerepeket. Én is választok, de az esetek többségében engem választanak ki egy-egy filmre. A Botrány a múlt évszázad végén játszódik. Élveztem, hogy nagyon nőies lehetek benne. A paróka, a szorosra húzott fűző a Sissiben is adott volt. Ez is érdekes történelmi korszak. Nem is tudom, hogyan bírta, akinek minden nap ilyen húszkilós ruhákat kellett viselnie. De hogy válaszoljak a kérdésre: igen, szeretem az ilyen kihívásokat. Az első örömöm mindig az, hogy megint más lehetek, nem az, aki vagyok. Én éppen ezt imádom a színészetben. Megadja a lehetőséget, hogy egyszer kopasz legyek, máskor meg egy időszámításunk előtt élt rabszolganő. Izgat a változatosság. Igazából persze rögtön a karakter foglalkoztat, és nem a ruha. Kíváncsisággal és örömmel tölt el természetesen, amikor felöltöztetnek, és belenézek a tükörbe, látom, hogyjé! Vagy meg sem ismerem magam. De mondom, nem ez a legfontosabb. Ez csak velejárója a szerepnek. Eugénia császárnéról mit tudott meg a felkészülés során? Spanyol származású hölgy, aki huszonhét-huszonnyolc évesen ment féijhez III. Napóleonhoz, és így lett Franciaország utolsó császárnéja. Elolvastam pár róla szóló életrajzi könyvet, s a neten kutakodva még egy-két titkot is felfedeztem vele kapcsolatosan. Annak ellenére, hogy nagyon vallásos volt, tizenöt évesen teherbe esett, de később aztán eltüntették a gyereket. Nem olyan nagy a szerep, viszont jó szerep. Eredeti helyszíneken forgattunk Bécsben. A Hofburgban és Schönbrunnban. A báljelenetben száznegyven statiszta közreműködött. Osztrák-német-olasz koprodukció a film. Tizenkétmillió euró- ból forgatták. Köpcös, bajszos figura volt ül. Napóleon, tizennyolc évvel idősebb, mint Eugénia, de jóval alacsonyabb nála. Egy tekintélyes uralkodó esetében ez aligha számított. Van egy jelenet a filmben, amikor a két császári pár, Napóleon és Ferenc József megismerkednek, hiszen a Monarchiának politikai okokból érdeke volt a francia császársággal jó viszonyban lenni. Végigmentünk a hatalmas báltermen, ahol a vendégsereg már felsorakozott, mindenki meghajolt előttünk, megy a bemutatkozás, mindenki mond valami kedveset, aztán asztalhoz ülünk, és elkezdődik a beszélgetés. A férfiak politikai kérdésekről tárgyalnak, a két nő pedig felszabadultan cseveré- szik. Eugénia is elég akaratos nőszemély volt, akárcsak Sissi. Bismarck azt mondta róla: „Az egyetlen férfi Párizsban.” Ő is belefolyt ugyanis a politikába, és fontos döntéseket hozott, főleg azután, amikor a férjét eltávolították a hatalomból. Eugénia erős kézzel tartotta a gyeplőt. Ami meglepett: fiatal korában örökmozgó, életvidám lány volt. Miután féijhez ment, megváltozott. Komoly lett és visz- szafogott. Anélkül, hogy elárulta volna, nyomaszthatta a feladat, amelyet rá bíztak. Nyilván a gyerekét is másképpen kezelte volna, ha nem császárné. Két jelenetem van a filmben, de le a kalappal a stáb előtt, mert mindkettőt gondosan előkészítették. Fagyikék színű ruhámat eredeti képek alapján tervezték, sőt még a vörösesszőke parókám is méretre készült. Ami nagyon érdekes: Eugénia sosem volt modem szépség, arról volt híres, hogy diktálta a divatot. Állítólag ő hordott elsőként krinolinszoknyát, őt utánozta egész Európa. A kor szépségideáljától azonban elég messze állt. Talán az orra miatt is, ami bizony szép hosszúra nőtt. Örülnék, ha ezek után ismét egy szélsőséges karaktert játszhatnék, ami igazi átlényegülést kíván. Húszas éveimben mindig valamüyen normális szerep jutott nekem, a komoly alakítást megkívánó feladatokhoz kell egyfajta érettség. Ebbe az irányba szeretnék elmenni én is. Tavaly Los Angelesben elvégeztem egy színészkurzust. Az egyik gyakorlat témája az volt: mit kell tudni ahhoz, hogy a színész idős embert játsszon. Végigmentünk ezen, és nagyon élveztem. Amikor felmentem a színpadra, egy idő után magam is úgy éreztem, mintha megöregedtem volna. Tamási, Budapest, Róma, Los Angeles... nem akármilyen útvonal. San Remóban, a dalfesztivál háziasszonyaként sem szédültem el a nyolcvanezer eurós ruhától. Hálás vagyok a sorsnak, hogy olyan külsővel áldott meg, amiből én nagyon jól profitálhatok, és azt gondolom: kötelességem ezt az ajándékot jól használni. Büszkén végigmegyek a bécsi báltermen, de arra azért vigyázok, hogy a külsőm ne vigyen el egy hányba. Azt kérte tőlem a rendező, hogy felsőbbrendűséget sugározzak. Nem is hajoltam meg Sissi előtt, és a többiekre is, akik az utamba kerültek, épp hogy rápillantottam. Közben végig arra ügyeltem, nehogy a karakter merev legyen. Földrajzilag minden szerepe máshová repíti. A Botrányt Belg- rádban, a Pompeit Tunéziában, a Kék tigrist Kínában forgatta. Mint helyszín, melyik volt eddig a legnagyobb élmény? Kína. Tünéziában például csak akkor mozdultam ki a szállodából, ha forgatni vittek. Megvolt az oka, erről nem szívesen beszélnék. Közben ezért is hálás vagyok a sorsnak. A sok utazásért. Minden egyes szerepemmel keményen megdolgozom érte. Ha pedig úgy érzem, nemet kell mondanom, akkor nemet mondok. Egyébként sokan megijednek, ha egy munka miatt fel kell ülniük a repülőgépre, maradnának inkább anyuci szoknyája mellett. Nem szabad. Fel kell nőni a lehetőségekhez, néha gyorsabban, a sors viszont meghálálja, ha elébe mész. Örülök, hogy ennyit utazom, nagyon élvezem a költözéseket. A Botránnyal például két hónapot Belgrádban töltöttem, s ott volt is alkalmam megismerni egy más kultúrát és az ottani embereket. Kínában hat hét sem volt elég ahhoz, hogy mindent magamba szívjak, akkora ország. Ott szívesen maradtam volna. A fészke viszont Rómában van. Ott él már hatodik éve. Most lettem harminc, és eldöntöttem: nem fogom az egész életemet a munkának alárendelni, mint ahogy azt az elmúlt tíz évben tettem. A legkevésbé sem szeretnék bármit elhibázni. Komoly reményeket táplálok egy olasz férfiú kánt, és szeretném, ha a magánéletem is normális kerékvágásba kerülne. Nem akarok állandóan dolgozni, a többhetes, megerőltető forgatások után a pihenés is jólesik, otthon maradni. Gyereket szeretnék, két- három év együttélés után ki kell, hogy derüljön egy kapcsolatból, hogy igen vagy nem. Nem szeretnék sokáig várni. Poligamy, Csányi Sanyi. A könyvbe első olvasásra beleszerettem. Csányi pedig igazán édes fiú. Simulékony, szeretette méltó. Velem nagyon könnyű dolgozni, mellette meg jól érzi magát az ember. Finom, biztonságot kereső nőt játszik a filmben, olyan „nagyon puhát, nagy körülölelőst”, ahogy a partnere fogalmazott, és nem utolsósorban gyerekváróst. Számolgatom magamban, hány év telt el a Kémjátszma óta, amelyben Robert Redford és Brad Pitt között domborított, mert azt követően döntötte el, hogy a mo- dellkedésnek hátat fordítva megpróbálkozik a színészi pályával. És ennyi év, ennyi külföldi produkció után magyar filmben játszhat végre. Nyugtalanította ott legbelül, hogy eddig nem hívták? Én már ezen nem töprengek. Elfogadtam a helyzetemet. Mindenkinek más út jut az életben. Jó ideje már olyanfajta bizonyítási vágy sincs bennem, hogy milyen jó lenne otthon is megmutatni, hogy mit tudok. Nem tagadom, eleinte zavart, hogy nem játszom otthon. Egyébként volt egy film, amelyet rám terveztek, nekem írtak, csak aztán másvalaki kapta. Akkor ez nagyon bántott. Járkáltam a könyvvel, hogy pénzt szerezzek hozzá, aztán a végén kihagytak belőle. Később jött egy újabb lehetőség, de annyira nem volt jó a forgatókönyv, hogy nem vállaltam. A Poligamy nagyon tetszik. Egy férfi, hat nő, és mind a hat teljesen más típus. Régóta vágytam már egy ilyen szellemes vígjátékra. Mennyi előítélettel kellett megküzdenie, amikor a modell- kedést abbahagyva egyszer csak kamera elé állt? Ezért mentem el Olaszországba. Itthon ebből aligha tudtam volna kijönni. Rómában nem is vállaltam modellkedést, sőt el sem árultam senkinek, hogy Budapesten ezzel foglalkoztam. Hat éve tévéreklámra sem tudnak rábeszélni, pedig ugye, válság van. Még mindig. Vagyis jobb dolgozni, mint otthon ülni és várni, válogatni. Nem foglalkozom az anyagi lemondásokkal. A könnyebb és rövi- debb út helyett én mindig a hosszabbat és a nehezebbet választottam. Az igazán komoly szakmai elismerést nem adják csak úgy. Én az odaadó, alázatos munka híve vagyok. Rengeteg erőfeszítésem van abban, hogy bedolgoztam magam ebbe a szakmába. Szép lassan ment, ráadásul olyan közegben, ahol senki sem ismert, és nem álltak mellettem. Engem hetvenegyedszer is vissza lehetett hívni egy meghallgatásra, mert tudták rólam, hogy nem mondok filmben. Boldog vagyok. Minden, ami történt köztünk, az Owen kezdeményezése volt. A rendező csak annyit mondott: csináljatok valamit! Hallottam, hogy csapó, forog a kamera, mire Clive Owen elkezdett hülyéskedni. Amivel annyira meglepett, hogy az is látható a vásznon. És ezek a legjobb pillanatok egy filmben, ott az igazság. Nagyon hálás vagyok neki ezért a jelenetért, tényleg szuper jó fej pasi. Húsz éve együtt él a feleségével, nevelik a gyerekeiket. Színházban ismerkedtek meg, ó játszotta Rómeót, Legyen egyszerű. Ha van is pénze, ne kérkedjen vele. A mostani szerelmem úgy jött értem az első randira, hogy lerobbant az autója, és kölcsönkért egy sportos járgányt. Farmerben, bőrdzsekiben. Én ezt a típust szeretem. Itt nincs műmájerkedés. A születésnapomra fülbevalót kaptam tőle. De azt sem a Tiffanynál vette. A horribilis ár helyett inkább az eredetiségre figyel. Két darab, csak éppen asszimet- rikusak. Neki ez tetszett, és ezt akarta látni rajtam. Ez nagyon imponál nekem. nemet. Ennek aztán meg is lett a gyümölcse. A Kettős játékban egy igazi hollywoodi sztárral, dive Owen- nel ül egy asztalnál egy római kávézó teraszán. Eredetileg szöveg nélküli szerepről tárgyaltak velem, és abba is belementem. Annyira nem hordhatom magasan az orromat, hogy egy ilyen lehetőségről csak azért mondjak le, mert nem szólhatok a partneremhez, aki észreveszi mögöttem Julia Robertset. A forgatáson aztán kaptam két mondatot, ami benne is maradt a a felesége Júliát. Ajánlólevelem mindenesetre van tőle. Lehet, hogy Hollywoodban egyszer még hasznát veszem. Egyébként kit tart szuper jó pasinak? Aki nem próbál többnek látszani, mint amennyi. Akinek humora van, egyénisége, és nem hiper- szuper autóval jön értem. Mert ha azzal jön? Akkor már gyanús. Valamit kompenzálni akar. Jöjjön inkább fehér lovon? A következő évre van már beígért szerepe? Ha minden igaz, Grace Kellyt fogom játszani egy német-olasz tévéfilmben. Huszonévesen Os- car-díjat nyert, harmincévesen hercegnő lett, majd szült három gyereket. A csúcson volt, amikor hátat fordított a filmiparnak, mert a családjának akart élni. Nekem ez nagyon tetszik. Józannak maradni, nem elszédülni, nyugalomban élni, és családanyaként is helyt állni. Két-há- rom év múlva ki kell, hogy derüljön, jól választottam-e. Tovább nem szeretnék várni.
