Új Szó, 2009. október (62. évfolyam, 226-252. szám)

2009-10-15 / 238. szám, csütörtök

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2009. OKTÓBER 15. Tudomány- hirdetés 13 Ötven évvel ezelőtt halt meg Fejér Lipót, a híres magyar matematikus, aki szellemi partnere és jó barátja volt Ady Endrének Lényével, tudásával nem csak a tanítványait nyűgözte le Általános a nézet, hogy a művészetek és a matema­tika meglehetősen távol állnak egymástól, így az­tán az egyszerű halandó el sem tudja képzelni, hogy e két terület művelői egyál­talán szót tudnak érteni egymással. OZOGÁNYERNŐ Ez a tévhit abból ered, hogy a matematikát a természettudomá­nyok közé sorolják, bár már az első fizikai egyenlet megalkotója, Gali­leo Galilei- négyszáz évvel ezelőtt - azt vallotta, hogy a természet a matematika nyelvén beszél hoz­zánk. Ha pedig abba is belegondo­lunk, hogy az alkalmazott mate­matika legfontosabb ágát a számí­tógépes programozási nyelvek al­kotják, érthetővé válik, hogy na­gyon sok zenész, író, festő gyer­mekkorában kitűnt az „isteni tudomány” iránti fogékonyságá­val. Ennek fényében már nem is olyan meglepő, hogy egymásra tud hangolódni a művész az eg­zakt tudományág művelőjével. A magyar irodalom jó ismerőit minden bizonnyal mégis meglepi, hogy épp a legszertelenebb, legin­kább önpusztító életet élő Ady Endre keveredett életre szóló ba­rátságba egy szemlélődő, vissza­húzódó természetű matematikus­sal. Az érintett haláláig az íróaszta­lán őrizte a költőfejedelem arcké­pét az alábbi dedikáció kíséreté­ben: „Fejér Lipótnak, testvérem­nek a nagy szenvedésben, a hiába­valóban, mellyel meg akarjuk, meg akamók mutatni magunkat a világnak, s megimádtatni a világ­gal, melyet néha csaknem úgy le­nézünk, mint önmagunkat - igaz barátja: Ady Endre”. Találkozásuk, egymásra hango- lódásuk sorsszerűnek is mondható: a huszadik század legnagyobb ha­tású magyar költője lett szellemi partnere annak a zseninek, akit csak amiatt nevezhetünk a máso­dik legnagyobb magyar matemati­kusnak, mert saját maga nevelte ki az elsőt Neumann János személyé­ben. Már e két adat miatt is érde­mes közelebbről megismerkedni a személyével, holott ennél sokkal többet tett: saját kutatásokat vég­zett, önálló felfedezéseket tett, ma­tematikai tételeket neveztek el ró­la, kialakította a világhírű magyar matematikai iskolát, fél évszázad­nyi pedagógiai munkássága alatt matematikatanárok ezreit képezte ki. Szellemi kisugárzása napjainkig érezhető. Lényével, borotvaéles eszével nemcsak tanítványait nyű­gözte le, hanem még az író Ottlik Géza is ájult tisztelettel írt róla: „Kí­vülállónak nem lehet elmondani, hogy milyen volt Fejér Lipót. Óriás volt. Földöntúli vigasztalás a pusz­ta lénye. Aki nem ismerte, az vala­mit nem tud a világról, és sohasem fogja megtudni. Polgári családban Pécsett szüle­tett 1880. február 9-én. Édesapja mindkét fiának a lehető legjobb ne­velést biztosította, bár a kis Lipót esetében úgy tűnt, hiábavaló a fá­radozása: házitanítót kellett fo­gadni mellé, nehogy elhasaljon az iskolai feleleteknél. Mint a később kivételes képességeiket felmutató nagy szellemek esetében, minden valószínűség szerint csak azt tanul­ta, ami érdekelte. Iskolai előmene­tele alapján megállapítható, hogy az osztálytermekben folyó munkát halálosan unta. Az áttörésre ne­gyedikes gimnazista korában ke­rült sor, amikor tizennégy évesen elkezdte olvasni a Középiskolai Ma­tematikai Lapokat. Ettől a pillanat­tól kezdve tudása kozmikus sebes­séggel gyarapodott: hamarosan a lap eredményes feladatmegoldója lett. Matematikatanára, Maksay Zsigmond ekkor komolyan kezdett Csak amiatt nevezhetünk a má­sodik legnagyobb magyar mate­matikusnak, mert saját maga nevelte ki az elsőt, Neumann Já­nost (Képarchívum) foglalkozni vele, aminek eredmé­nyeként tizenhét évesen második lett a Mathematikai és Physikai Társulat országos döntőjén. A díjat az elnök, a legendás magyar fizi­kus, Eötvös Loránd kezéből vehette át. Ezzel megnyílt előtte a Műegyetem kapuja, még csak fel­vételiznie sem kellett. A gépész­mérnöki karon kezdte tanulmánya­it, viszont hamarosan tudatosítot­ta, hogy hiányzik belőle a műszaki érzék, ellenben matematikatanára­inak - König Gyulának, Rados Gusztávnak és Kürschák Józsefnek - a kedvencévé vált, így átpártolt a „szomszédvárhoz”: a Tudomány- egyetemen folytatta tanulmányait. Itt Beke Manó vette szárnyai alá. Töretlen fejlődése hamarosan ki­kényszerítette, hogy Berlinben folytassa tanulmányait, ahol a kor legjobb matematikusai: Georg Frobenius, Immanuel Fuchs és Hermann Amadeus Schwarz taní­tottak. Különösen ez utóbbi foglal­kozott-sokat Fejér fejlesztésével. Ó hívta fel a figyelmét a Fourier-sorok összegezhetőségének korlátáira. Ennek a kérdésnek különösen a rezgések területén, az elektroniká­ban és a hangtechnikában lett a ké­sőbbiek folyamán óriási jelentősé­ge. Az általa kidolgozott összegzési eljárás annyira újszerűre sikere­dett, hogy hamarosan csak Fejér­tételnek kezdték nevezni. Megol­dásának jelentőségét az is aláhúz­ta, hogy a kor vezető tudományos kiadványa, a Francia Tudományos Akadémia lapja, a Comptes Rendus 1900-ban közölte a mindössze húszéves tudósjelölt tanulmányát. Ennek az elméletnek a továbbfej­lesztésével szerezte meg doktorá­tusát a budapesti tudományegye­temen huszonkét éves korában. Nem maradt sokáig idehaza: 1902őszéna matematika másik fel­legvárába, Göttingenbe utazott, vi­szont a következő év tavaszán már Párizsban volt. Hazatérve, anyain­tézményénél helyezkedett el, míg­nem két év múltán kinevezték a ko­lozsvári Ferenc József Tudomány- egyetem tanárának. Ekkor kezdett behatóan foglalkozni a függvény­elmélet több ágával. Tevékenysé­gének jelentőségét szinte publiká­ciói megjelenésével egy időben el­ismerték: mindössze huszonnyolc évesen megválasztották a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjának., egy év múltán pedig a Circolo Matematico di Palermo igazgatótanácsának a tagja lett, sőt rábízták a társaság által kiadott fo­lyóirat szerkesztését is. 1911-ben lett a budapesti Tu­dományegyetem nyilvános rendes tanára. Ekkor kapta élete legizgal­masabb magántanári feladatát: Rátz László, a világhírű fasori evangélikus gimnázium tanára, a magyar matematikaoktatás megre­formálója úgy érezte, hogy már nem sokat tud adni a kis Neumann Jancsinak, így beprotezsálta őt Fe­jér Lipóthoz. A harminckét éves tu­dós ekkor csillogtatta meg először kivételes pedagógiai képességeit: a kis Jancsiból a huszadik század legnagyobb hatású matematikusát faragta. Nemcsak magyar, hanem világviszonylatban is. O nevezte el a pöttömnyi gyereket „hazánk leg­nagyobb Jancsijának”. Ez a kedves becenév azóta is közszájon forog. Külföldön is gyorsan emelkedett a csillaga: 1912-ben felkérték, le­gyen a Cambridge-i Nemzetközi matematikai kongresszus alelnö- ke, a következő évben megválasz­tották a Göttingeni Tudományos Akadémia, hamarosan a Bajor és a Lengyel Tudományos Akadémia tagjának, valamint a calcuttai ma­tematikai társaság tagj ává vált. Az első világháború idején a ma­tematika és a fizika egy nagyon fontos kérdésével, az interpoláció­elmélettel foglalkozik. A gyakor­latban arról van szó, hogy egy adott számsor közé olyan számo­kat lehet ékelni, amelyek a sor lo­gikáját nem bontják meg. Vannak égitestek, amelyek időnként egy másik test árnyékába kerülnek. Ez vonatkozik a naprendszer vala­mennyi bolygójára. Az interpolá­ció arra szolgál, hogy pontosan előre meghatározhassuk, a megfi­gyelt test épp hol helyezkedik el egy adott pillanatban. Az erről szó­ló tanulmányával 1918-ban el­nyerte az MTA nagydíját. Ezt követően a francia matema­tika egyik nagy csillaga, Achim Maria Legendre elméleteit fejlesz­tette tovább. Újabb publikációinak elismeré­seként 1930-ban a Magyar Tudo­mányos Akadémia rendes tagjává választotta, három évvel később egyike volt a chicagói világkiállítás­ra díszvendégként meghívott négy matematikusnak, ebből az alka­lomból a Brown Egyetem díszdok­torává avatták. 1946-ban az MTA tiszteletbeli örökös tagjává válasz­tották, majd két évvel később meg­kapta a legnagyobb országos kitün­tetést, a Kossuth-díjat. Kutatásai mellett dicső elődeiről sem feledkezett meg. Talán ő tette a legtöbbet Bolyai János munkás­ságának külföldi elismeréséért. De utódokról is gondoskodott: egy­részt több ezer matematikatanár volt a diákja, de barátjával, az ugyancsak világhírű Riesz Frigyes­sel megalapította azt a matemati­kusiskolát, amelyet napjainkig tisztelettel emlegetnek a világ négy táján. A szó szoros értelmében nem volt jó előadó. Az óráira soha nem készült fel, csak bejött az előadóte­rembe, felvázolt egy problémát, és hangosan gondolkodva megoldot­ta. A szemináriumokat ugyanígy vezette, ami igazi szellemi kalan­dot jelentett diákjai számára. Rossznyelvek szerint nem ezért, hanem vizsgáztatási módszere miatt volt tanítványai kedvence. Alig tette fel a kérdést, a diák még el sem kezdett rajta gondolkodni, amikor saját maga kezdett vála­szolni. A diáknak csak az volt a dolga, hogy értelmes képet vágva bólogasson. Hetvenkilenc éves korában, 1959. október 15-én huny el. Élete utolsó pillanatáig az Eötvös Lo­ránd Tudományegyetem megbe­csült tanára volt. Gazdag tevékenységét ponto­san jelzi százkilenc tudományos tanulmánya. Munkamódszerét bi­zonyosan sokan irigylik: fekve tu­dott a legjobban alkotni. Ezt bejá­rónője jellemezte a legjobban, amikor egy alkalommal felhábo­rodottan kérdőre vonta: „Az egye­temen leadja azt a pár órát, ha ha­zajön, akkor meg lefekszik, és a plafont bámulja, hát mikor dolgo­zik a méltóságos úr?”. Amerikai kutatók vizsgálatuk eredményét magyarázzák A csokoládé ugyanúgy tompítja a fájdalmat, mint a víz MTl-HÍR Washington. A csokoládé olyan agyi területet aktivál, amely tompítja a fájdalmat, és megnehezíti az evés abbaha­gyását - közölték amerikai ku­tatók a Journal of Neuroscience című szaklap tegnapi számá­ban. A vízivásnak azonban ugyan­ilyen hatása van, ráadásul a víz nem hizlal - állítja Peggy Ma­son és Hayley Foo, a Chicago Egyetem munkatársa. A kutatók csokoládét vagy vi­zet adtak a kísérleti patkányok­nak, amikor azok felkapcsolták a ketrecükben lévő izzólámpát. A forró lámpa hatására a rág­csálók evés és ivás előtti állapo­tukban azonnal elkapták lábu­kat, ám csokievés vagy vízivás után tompult a fájdalomreakci- ójuk. Azt is megfigyelték a ku­tatók, hogy ilyenkor tovább et­tek az állatok. A vizsgálat eredményét azzal magyarázzák, hogy az evés az agynak egy olyan területét in- gerli, amely a fájdalom tompí­tásában is szerepet játszik. Mason szerint ez a mecha­nizmus előnnyel járt az állatok és az ember számára akkor, amikor szűkében volt az éle­lem, hiszen amikor eledelhez jutottak, raktároztak is belőle. A mostani bőségben azonban - nagy kalóriatartalmú ételek­kel körülvéve — túlevéshez, el­hízáshoz vezet a tudattalan vá­laszreakció. A fájdalom tompítása ugyan­akkor az energiamentes víz ha­tására is bekövetkezik, ezért Mason ezt javasolja nassolás helyett. „Az evés-ivás fájdalom- csillapító, de nincs szükség eh­hez cukorra, a víz is tompítja a fájdalmad’ - mondta. Tanuljunk az üfl^l-val! Program a tudás közvetítésére - szórakoztató formában* Az Új Szó munkatársai a Groupama Biztosító támosatásával a 2009/2010-es tanévben (október-november) 309 diák számára biztosítottak lehetőséset a közlekedési alapismeretek elsajátítására szórakoztató módon. Tanuljunk az HUSS]-vall Munkafüzet felső tagozatos diákok számára SzalagavatósoK bulizzatok az Új Szóval! ftz Új Szó fejlécéneír gyűjtésével benne lehettek az újságban, és még a szalagavató szervezési Költségeihez is hozzájárulunt. A főttíjat: 700 euró+ színes Képriport a szalagavatóról az a végzős osztály nyeri el, amely a legtöbb fejlécet gyűjti össze. A jateK oírtofjer 19-en indul es október 23-ig tart.

Next

/
Thumbnails
Contents