Új Szó, 2009. október (62. évfolyam, 226-252. szám)
2009-10-10 / 234. szám, szombat
Egyszer egy lyukas kanna, tele vízzel, átment a szalonon, s összecsepegtette a kifényesített parkettát. Ezt a haszontalan kannát alighanem elfenekelték. ANATOLE FRANCE: SZALON Halottaskamrájában - lent a pincében - egy fenyőfa asztalon feküdt a költő, fekete szalonruhában, a kezében olvasó. BRÓDY SÁNDOR: EGY ROSSZ ASSZONY TERMÉSZETRAJZA 2009. október 10., szombat 3. évfolyam, 40. szám A hármas határszél hosszú távon akár hasznot is húzhat Pozsony közelségéből, vélik a kutatók; a cél a térség mindenki számára előnyös fejlődése CABCIKOVO • PRÍJEMNÉ BÝVANIE ZDRAVÉ PROSTREDIE www.bala.sk 031/562 3141, 0903/772 605 irezidenčný komplex za priateľské ceny. ÉPÍTKEZÉS Idegeneknek belepni TILOS ! y Kiüti park A határtalanságra ítélt térség Építkezés Dunakilitin - ki itt az idegen? Minden kétséget kizáróan a Kárpát-medence Európa egyik legkülönlegesebb helye. Földrajzi behatárolása is viták tárgyát képezi - míg egyesek amellett tesznek hitet, hogy területén nyolc ország osztozik, mások legszívesebben törvénybe foglalnák, hogy nem is létezik. Valóságos „kincsestára” a konfliktushelyzeteknek. LŐRINCZ ADRIÁN Elég csak nagy vonalakban felidéznünk ezerszáz éves írott történelmünk fontosabb mozzanatait, hogy rádöbbenjünk: a Kárpát-medence mindig is egyfajta ütközőzóna szerepét töltötte be kelet és nyugat között, s nincs ez másképp napjainkban sem. A schengeni határok megvonásával erősödött az öreg kontinens megosztottsága; ugyanakkor tévedés volna azt hinni, hogy az Európai Unió tagállamait elválasztó sorompók felhúzásával megszűnt a mesterségesen megrajzolt államhatárok elválasztó szerepe. Úgy is fogalmazhatnék: a térképeken kívül megmaradtak a fejekben, s egy-két emberöltőbe biztosan beletelik, mire elfelejtünk különbséget tenni az „ideát” és az „odaát” között. 1920-ig - kisebb- nagyobb megszakításokkal - a térség egységes területként, természetesen fejlődött, így a trianoni egyezmény után megvont, majd több ízben módosított határok működő- és életképes struktúrákat bomlasztottak fel. A Kárpát-medence Európai Unióhoz csatlakozott öt államának egyik alapvető problémája, hogy a határ menti szétszakított térségeket bizonyos szinten - például gazdaságilag, infrastrukturálisan - újraegyesítse. Megannyi életképes kezdeményezés látott napvilágot, s öt év távlatából működőképes modelleket tudunkfelmutatni. A hirtelen „szellőssé” vált határok olykor egész specifikus problémákat veinek fel - például Pozsony esetében, melynek lakossága egy évszázad alatt csaknem meghatszorozódott, s úgymond „túlcsordult” a város határain. Felvetődik a kérdés: milyen irányban terjeszkedhet tovább? Minta - előnyökkel és hátrányokkal Hogy pontos adatokat idézzek, a koronázóvárosból lett fővárosnak 1910-ben 78 223 lakosa volt, melyből 31 705 magyar, 11 673 szlovák, 32 790 német, 2 055 pedig egyéb nemzetiségűnek vallotta magát. A legutóbbi, 2001-ben végzett hivatalos népszámlálási adatokból az derül ki, hogy lakosainak száma az ezredfordulón elérte a 428 672-t; ebből 16 451 vallotta magát magyarnak, 391 761 szlováknak, 1 200 németnek, 19 260 pedig egyéb nemzetiségűnek. Ezekből az adatokból is kitűnik, hogy a fővárosban kilenc évtized alatt nagy arányú lélekszám-gyarapodás, illetve etnikai kicserélődés és beolvadás ment végbe. Egy olyan agglomeráció kialakulása vette kezdetét, mely napjainkban lépi át a magyar-szlovák országhatárt, felvetve egy sor kérdést, melyekre - minta hiányában - meg kell fogalmaznunk a válaszokat. Ezt a feladatot vállalta-fel a Magyar Tudományos Akadémia Regionális Kutatások Központja győri székhelyű Nyugat-magyarországi T udományos Intézete, illetve a somoijai Fórum Kisebbségkutató Intézet. Az egyéves kifutású projekt a Magyar-szlovák agglomeráció Pozsony környékén - Közszolgáltatás-fejlesztési hálózat Pozsony határon átnyúló agglomerációjában (AGGLONET) címmel indult útjára, s az Európai Regionális Fejlesztési Alap, a „Magyarország -Szlovákia Határon Átnyúló Együttműködési Program 2007- 2013” támogatásával valósul meg. A szeptember 29-én Győrben zajlott nyitókonferencián a két intézmény vezetőin és munkatársain kívül olyan magyarországi és szlovákiai települések képviselői is megjelentek, melyeket a pozsonyi szuburbán zóna teijeszkedése közvetlenül érint - ilyenek Po- zsonypüspöki, Somorja, Vajka, valamint Rajka, Dunakiliti és Mosonmagyaróvár. Nem véletlen, hogy épp ezek a falvak, városok önkormányzatai vesznek részt az együttműködési programban - a hat település együttesen „reprezentatív mintának” tekinthető, melyen lemérhető a főváros terjeszkedésének minden pozitív és negatív vonzata. A vidéki lét eltűnő előnyei „A pozsonyi agglomeráció fejlődésében négy szakaszt kell megkülönböztetnünk - mondja Lelkes Gábor, a Fórum Kisebbségkutató Intézet munkatársa. - Az első a Kis-Kárpátok keleti lejtőinek tövében elterülő településeket, például Szentgyörgyöt, majd Bazint vette célba. A második hullám az Erdőhát felé terjedt, egészen Stomfáig. A kilencvenes évek második felében a kiköltözés Szene felé irányult, az elmúlt tíz évben pedig azt tapasztaljuk, hogy a pozsonyi agglomeráció nagyon erőteljesen terjeszkedik délkelet felé, Somorja és Dunaszerdahely irányába. Fontosnak tartom megjegyezni, hogy míg e folyamat első két hullámának nem volt semmilyen etnikai jellegge - hiszen Szentgyörgy vagy Stomfa esetében nem változott a lakosság nemzetiségi összetétele -, Szene vagy Dunaújfalu esetében ez nagyon erőteljesen nyilvánult meg. A Dunaszerdahely felé való terjeszkedéssel határozottan átrajzolódik az etnikai térkép, ami egészen speciális helyzeteket eredményez. Vegyük például az egyik mintatelepülés, Pozsonypüspöki esetét. Az egykor három és félezer lakosú, szinte tiszta magyar falut 1971-ben csatolták a fővároshoz; most van körülbelül huszonötezer lakosa, a magyarok aránya tizenhat százalék körül mozog, s a hirtelen lélekszám-gya- rapodás, valamint annak kísérőjelenségei, mint például a drogok és a bűnözés megjelenése az önkormányzatot új helyzetekkel állítják szembe. Számolni kell az etnikai váltással Somorja esetében is, ahol a magyar ajkúak aránya még hatvanöt százalék körül mozog, ám szlovák tannyelvű alapiskoláját ma már kétszer annyi diák látogatja, mint a magyar tannyelvűt. Ez előrevetít valamit. Ugyanakkor egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy a Pozsony és Dunaszerdahely közötti sávban a vidéki élet előnyei fokozatosan, úgy tíz-húsz éven belül el fognak tűnni, s kérdés, hogy az önkormányzatok miképp tudnak majd reagálni az egyre növekvő igényekre. Az AGGLONET-projekt célja tehát az, hogy elősegítse a pozsonyi agglomeráció mindenki számára előnyös, zökkenőmentes fejlődését, s létrehozzon egy olyan közös hálózati intézményt, ■ mely összefogja az azonos területi folyamatban részt vevő, de eltérő nyelvű, etnikumú intézményrendszerhez tartozó szereplők együttműködését.” Válaszok, megoldások kellenek A pozsonyi agglomeráció határon túlra terjeszkedésének prózai okai vannak: egyrészt az alacsonyabb ingatlanárak, másfelől pedig az a körülmény, hogy a magyarországi települések „időben” közelebb vannak Pozsonyhoz, mint mondjuk Somorja és vidéke, ami az úthálózat alacsonyabb leterheltségéből adódik. Dr. Hardi Tamás, az MTA tudományos munkatársa szerint fontos felmérni azt, hogy az átköltözők mely elvárásai elégíthetők ki helyi szinten, s melyek azok, amelyeket közös együttműködéssel lehet rendezni. „Intézetünk legfontosabb kutatási iránya a területi folyamatok feltárása - mondja. - A magyarszlovák határszélen kialakult helyzet egészen egyedi, ami határaink történetéből következik. Hasonlót figyelhetünk meg Nagyvárad esetében, ahonnan a városlakók a magyarországi kistelepülésekre költöznek, de felhozhatnám Genf példáját is, melynek külvárosai részben Franciaország területén találhatók. A rendezett kapcsolatokkal rendelkező államok között ez nem okozhat problémát; az AGGLONET-projekt célja pedig éppen az, hogy a gyakorlatban segítse az érintett önkormányzatokat.” Első lépésben a kutatók tehát felmérik a hosszú távú szándékokat és elvárásokat, majd jogászok, önkormányzati finanszírozással foglalkozó szakemberek, illetve gazdasági szakértők bevonásával egyfajta kézikönyvet állítanak össze, mely gyakorlati útmutatásokat fog tartalmazni a felmerülő problémák kezelésére. „A problémamentes települési együttélés megvalósítása érdekében szükségessé vált egy működőképes hálózat kiépítése - mondja Hardi Tamás. - Az előttünk álló egy év során különböző workshopokat fogunk rendezni az érintett önkormányzatok, szolgáltatók számára, melyek a határon átnyúló közlekedés, az iskoláztatás, a kultúra, az integráció vagy a civil szféra problémáit tárják majd fel. A hangsúly persze a válaszok, megoldások keresésén van...” Lakóparkok kora - Pozsony lassan Bősig ér (Somogyi Tibor felvételei)
