Új Szó, 2009. október (62. évfolyam, 226-252. szám)
2009-10-07 / 231. szám, szerda
2009. október 7., szerda 6. évfolyam, 37. szám A tapasztalatok azt mutatják, hogy a zenetagozatos gyerekek könnyebben tanulnak, ami a legkisebbeknél főleg a számolás és az olvasás terén szembetűnő Kincset osztogató iskola r/i SZÜLŐFÖLDÜNK Nem muzsikusokat akarnak faragni belőlük, habár már ilyenek is kikerültek a iskola falai közül (Kanovits Gábor felvétele) Dunaszerdahely. Nagyon sokan haszontalan, felesleges tantárgynak tartják a zenei nevelést. Még a pedagógusok között is akadnak, akik a legszívesebben „hasznosabb” órákkal helyettesítenék. Például matematikával. Nem tudják, hogy a zeneóra egyebek között a matematikához is a legjobb alapozás. ÚJ SZÓ-ÉRTESÜLÉS Sajnos még mindig nem eléggé ismert a zenei nevelés más tantárgyak tanulására gyakorolt pozitív hatása, pedig az erre vonatkozó vizsgálatokat világelsőként épp magyar szakemberek végezték, több mint negyven éve. Őket is ámulatba ejtette a zenei csoportok „fölényesen magasabb teljesítménye”, mert persze a vizsgálatba kontrollcsoportokat is bevontak, amelyeknek csak a tantervben előírt mennyiségű zeneórájuk volt. Később egy hátrányos helyzetű, de több énekórát kapó csoport is bekerült a vizsgáltak közé. Ez már a második évben utolérte (sőt, néha meg is haladta!) a magasabb szociális környezetű kontrollcsoport teljesítményét, bizonyítva, hogy a zenei nevelés képes kiegyenlíteni a kulturális hátrányt. A kutatók azt is megállapították, hogy a mindennapos zenélés hatására integráltabb személyiség alakul ki, amelynél az intellektuális és emocionálismotivációs működések fokozottabban kapcsolódnak össze. Kokas Klára és Eiben Ottó 1968-ban végzett vizsgálatainak folytatása lett és vaskos irodalma, de mi haszna, ha épp azok nem tudnak róla, akiknek leginkább kellene: a szülők és az iskolák. Szerencsére a hazai magyar iskolák között van egy ragyogó kivétel, amely pontosan tudja, milyen többletet ad a gyerekeknek a zenei nevelés. A dunaszerdahelyi Kodály Zoltán Alapiskolában 1991 óta működik zenei tagozat, ahol a Kodály-módszerrel tanítanak. Az itteni pedagógusok nap mint nap tapasztalják Kokasék és követőik megállapításainak helytálló voltát. Ők is azt állítják, hogy a zene-, tagozatos gyerekek könnyebben tanulnak, ami a legkisebbeknél főleg a számolás és az olvasás terén szembetűnő. A nagyobbak a tanulmányi versenyeken gyakran jobb eredménnyel végeznek, mint matematika tagozatos kortársaik. De még azokra is jó hatással van a zene, akik „csak” az énekkarban énekelnek. Bátrabbak, önállóbbak, kiegyensúlyozottabbak. A közös éneklés örömérzetet kelt és erősíti az összetartozás érzését. A dunaszerdahelyi Kodály Zoltán Alapiskola zenei tagozata az első osztállyal kezdődik. A „felvételi” játékos formában zajlik, a tanító néni énekelteti, ritmusra tapsoltatja a kicsiket. Nem jövendő muzsikusokat akarnak faragni belőlük, habár már ilyenek is kikerültek a falai közül. A gyerekek ugyanazt tanulják, mint másutt, a különbség „csupán” annyi, hogy kapnak útravalóul egy csodálatos ajándékot is. Hogy mit? Kodály így határozta meg: „Aki zenével indul az életbe, az evvel bearanyozza minden későbbi tevékenységét, az életnek olyan kincsét kapja, amely átsegíti sok bajon. A zene táplálék, vigasztaló, elixír, meghatványozza az élet szépségét, és azt, ami benne érték.” (vojtek) JEGYZET A magyar ugar meg a jövőkép Tisztelt Elnök úr! Ámbár közelmúltban kelt leveleinkre a mai napig nem válaszolt, mi azért nem adjuk fel! Élünk a gyanúperrel, hogy a többnyelvűség nem erős oldala; így legközelebb képregényben is kézhez kapja nagyra becsült mondanivalónkat, amihez máris hasonló jókat kívánunk innen, Gömörör- döngősről. Nos, mint az műveltebb helyeken ilyestájt, szeptember végén lenni szokott, kis hazánkba is egy emberként köszöntött be az ősz. A fák leveleivel egyenes arányban kezdtek potyogni a mezőgazdasági felvásárlási árak, amit mi, a Vidám Vasmacskához címzett fogadó bal és jobb oldalán elterülők egyaránt azzal rejagáltunk le, hogy ittunk még egy pohárkával. Az adott helyzet ugyanis annyira kétségbeejtőnek tűnt, hogy kénytelenek voltunk egy emberként megfogadni: no, ezt még megisszuk, oszt’ maradunk, míg pontot nem teszünk az „i” végére. A történelmi hitelesség kedvéért jegyezzük meg, tisztelt Elnök úr, hogy annak idején, midőn párducos Árpád atyánk kimérte nekünk ezt a parcellát, a lelkünkre kötötte: itt élnetek, s halnotok kell! Hát mi úgy is tettünk; két kezünkkel, meg persze a fejünkkel törtük fel a magyar ugart, mert mégiscsak ésszel él a magyar, s az ugar bizony meghálálta a gondoskodást. Kilenc és fél évszázadon át ontotta a földi javakat, egészen ötvenháromig, mert attól kezdve már csak az ötéves terv alapján. De ezt is megódottuk: a föld épp annyit termett, amennyit az elvtársak odafönt előirányoztak, vagy annak minimum a százharminc százalékát, s egy idő után a barmok is megtanultak terv szerint, pontosan elleni, pártunk és kormányunk nagyobb dicsőségére. Igaz, ez az időszak sem volt fenékig méznyalás, hiszen megesett, hogy a kútban kellett nevelnünk a disznót (egy időben fontolgattuk is, hogy sutyiban áttérünk a vízilótartásra), s őszirózsának kellett álcáznunk a háztájiban megtermelt dohányt - de túléltük. Húsz év távlatából már elárulhatjuk: azon bukott el az egész rendszer, hogy nem főzhettük otthon zavartalanul a pálinkát. De lássa be, drága Elnök úr: egy rezsim, mely polgáraitól megtagadja az ehhez hasonlatos alapvető emberi jogokat, eleve bukásra ítéltetett. No hiszen, nem is volt nekünk semmi bajunk a ránk köszöntő demokáréval; az eleinktől megöröklött földet szépen bérbe adtuk a kisgazdáknak, akik most egy emberként ülnek itt velünk, s fojtogatják bánatukat szilvapálinkába. Mert mióta felragyogott fölöttünk a Zeurópai Unió kék alapon sárga csillagos ege, nem kell többé a magyar ugaron termett gabona, kukorica, sem az alma, a barack, de még a szőlő sem igazán. Helyi szinten persze megtaláltuk a megoldást, de azért rákérdezünk: ön szerint járható vol- na-e az az út, hogy mi itt, a banánköztársaságon belül közös erővel létrehoznánk egy pálesz-republikát? Higgye el, mindenki jól járna - a gazda azért, mert helyben volna az állandó felvevőpiac, mi meg azért, mert egyszerűen szeretünk jól járni. Hogy szakmai jellegű aggodalmait eloszlassuk, tudatjuk önnel, hogy ezredéves tapasztalatainkra alapozva mi olyan dolgokból is tudunk gyümölcspálinkát főzni, amelyekből gyakorlatilag nem lehet. Ami meg az európai gazdák által Brüsszelben, meg a művelt világ más pontjainak utcáin kiöntözött tejet illeti, arra is tudunk megoldást: ha megküldik a címünkre, kumisszá erjesztve postázzuk vissza. így majd a marhák sem érzik becsapva magukat. Amúgy meg figyelmeztetjük, igen tisztelt Elnök úr, hogy új kísértet járja be a mi hőn szeretett magyar ugarunkat - mégpedig az iparosodás kísér- tete. Odalenn, a Csallóközben kőolajat keresnek, a mi hegyeinkben meg urán után kutatnak szorgos külföldi tőkéskezek, ami már csak azért sincs rendben, mert mi mindkettőt ki tudnánk termelni, s ha úgy hozza a szükség, fáintos pálinkát főznénk belőlük. Főképp az utóbbi kecsegtet nagy reményekkel - fogyasztóit nem csak felmelegítené, hanem fény sugárzására is serkentené, miáltal hazánk úgy vonulna be a világtörténelembe, mint az Ötmillió Kicsi Lidérc Országa. Lássa be, ez idegen- forgalmi látványosságnak sem utolsó, amihez hasonló jókat kívánva maradunk tisztelettel: Gömörördöngős lakosai, eská. Utóirat: Ha az üzlet beüt, vállaljuk, hogy bonuszként egy éjszaka szétkapjuk a fölöslegessé váló mohi atomerőművet, s elhordjuk a vasba. Lőrincz Adrián
