Új Szó, 2009. október (62. évfolyam, 226-252. szám)
2009-10-07 / 231. szám, szerda
14 Szülőföldünk ÚJ SZÓ 2009. OKTÓBER 7. www.ujszo.com „Emlékek nélkül nemzetnek híre csak árnyék” X. Honismereti Mozgó Egyetem - tizedszer ÖSSZEFOGLALÓ A Szepsi és Környéke Társulás valamint Köteles László, a Magyar Koalíció Pártja parlamenti képviselője 2009. október 1-jén és 2-án rendezte meg a tíz éves múltra visszatekintő Honismereti Mozgó Egyetemet, melyen a történelmi Szepesség, Gömör és Torna festői tájain kalandozhattak a nagyka- posi, rozsnyói, kassai és szepsi magyar középiskolák diákjai. A túra fő célja minden évben azonos, a szülőföld kevéssé ismert zugainak felkutatásán kívül a résztvevők önként vállalt kötelezettsége az elhagyatott, de a magyar múltat idéző emlékhelyek és honvédsírok rendbehozatala. Az idei, jubileumi emléktúra első állomása Dobsina volt, ahol a résztvevők a helyi temetőben a II. világháború befejezése után legyilkolt kárpáti németekről emlékeztek meg. A Podlesoktól induló, a Szlovák Paradicsomon átvezető szurdoktúrán a diákok a menedékkői karthauzi kolostornál is meghallgathattak egy előadást, majd a kimerítő gyaloglás végén érkeztek meg végcéljukhoz, a Hernád-áttöréshez. Másnap a túrázók Iglón, a város védelmében 1849 februárjában hősi halált halt honvédek tömegsírja és síremléke előtt tisztelegtek, majd a szepesi káptalan és székesegyház megtekintése volt soron. Korotnokon, a Bra- nyiszkói hágó bevételénél elesett 48-as honvédek síremlékét is meglátogatták, Szepesgörgőn pedig az 1918-ban a Felső-Ma- gyarországért vívott harcokban elesett Görgey fivérek sírjánál tartottak ünnepélyes megemlékezést. A késmárki városnézésből nem maradhatott ki Thököly Imre mauzóleumának és a híres evangélikus fatemplomnak a megtekintése sem. Szepesszom- batban az „egyetemisták” a város egyéb nevezetességei mellett az 1848/49-es honvédemlékművet is meglátogatták, és megálltak annál a háznál is, melyben egykor Mátyás király többször is megszállt. A tíz évvel ezelőtt Köteles László által életre hívott - és azóta minden évben megrendezett - Honismereti Mozgó Egyetem céljairól legbeszédesebben talán a rendezvény programfüzetében olvasható sorok árulkodnak: „Múlt nélkül nincs jelen és jövő. Történelmünk nélkül ingatag a jelenünk és bizonytalan a jövőnk. Szerencsére olyan nemzet fiai vagyunk, akiknek nem kell új történelmet írni és kitalálni, egyszerűen csak el kell zarándokolnunk a történelmi helyeinkre, a városokba, a falvakba, ahol a „kövek” beszélnek helyettünk is. A múltból minden józanul gondolkodó nemzet erőt, hitet és tartást menthet. Tudták ezt elődeink, és tudnunk kell nekünk is. S ha valaki hasonlóságot vél felfedezni a múlt és a jelen között - legalábbis az 1989 utáni eseményeket követő „magunkra találás” terén -, talán nem jár messze az igazságtól. Ezért indítottuk útjára ezt a mozgó egyetemet és ezt a kis füzetet, a teljesség igénye nélkül. Úgy gondoljuk, nagy szükség van ezekre a kirándulásokra azért is, mert olyan területen visz utunk, mely csodálatos természeti szépségek sokaságát kínálja látnivalóul. Középkori városok, várak, kastélyok, magyar történelmi emlékek és emlékművek szegélyezik az utunkat. Jókai, Mikszáth regényei, a Szapolyaiak, Csákyk és a Thökölyek világa elevenedhet meg előttünk. És persze szeretnénk, ha barátságok is szövődnének, amelyek akár életünk végéig elkísérnek.” Az Új Szó a rendezvény médiatámogatója Túra előtti eligazítás Az Iglón elesett honvédek emléktáblája nemrégiben került elő Túra előtti eligazítás (Képarchívum) ld. Kelecsényi Zoltán ß Szenei járásban ma már az egyetlen, aki ilyen szakképesítéssel büszkélkedhet Drogista - drogéria szakképzett vezetője, alkalmazottja Beszélgetésünk legelején arra kér, magyarázzuk meg a mesterségét jelölő szó jelentését. A Magyar Értelmező Kéziszótárban a drogista címszó alatt a következő áll: drogéria szakképzettvezetője, illetve alkalmazottja. SUSLA BÉLA Ezt a szakmát (is) tanulta a nyolcvanéves id. Kelecsényi Zoltán. A Szenei járásban ma már ő az egyedüli képzett drogista. Végzettsége pontos megjelölése: drogériái asszisztens. Pedig gyerekkorában egészen más érdekelte. r-------------------------------^ Mesteiségek, mestetek Jövő héten Gálik Éva restaurátort mutatjuk be. Hogyan nem lett gyógyszerész? „Patikus akartam lenni, de a jegyeim nem voltak valami jók, így a polgári iskola elvégzését követően gondolni sem nagyon lehetett az egyetemi tanulmányokra” - meséli Kelecsényi Zoltán. A patikusságból így nem lett semmi. Persze, egyéb szakmák is érdekelték. Tetszett neki például az optikusi munka is. AKP Gerz optikai céghez lényegében már felvették, de a végén mégsem sikerült. „Nagyon érdekelt a laboratóriumi munka is, mindig kíváncsi voltam, mit is csinálnak a laborban, müyen kísérleteket 'végeznek, hogyan állítanak össze bizonyos ve- gyületeket. Ez a kíváncsiság vezetett el a pozsonyi Avion Drogériába, ahol Puha András kozmetikai gyárába kerültem, Récsére. A rácséi Kozmetika egyebek között kölnivizeket, fogkrémeket, testápoló szereket, samponokat gyártott. Kapcsolatban álltunk a budapesti Molnár-Moser céggel, amely vetekedett a híres francia kölni- és parfümgyártókkal” - idézi fel a múltat Kelecsényi Zoltán. „Életem egyik legszebb időszaka volt” Azzal, hogy erre a munkahelyre került, megadatott számára a szakképesítés megszerzésének lehetősége. Akik az említett gyárban dolgoztak, kötelesek voltak elvégezni egy szakmai tanfolyamot. A Český Krumlovban, a Kereskedelmi Drogériái Iskolában végezte el a tanfolyamot, a fő tantárgy a kémia volt. „Kétéves szakképesítésről volt szó, összesen negyvenkét diákkal, ebből 16 volt szlovákiai. A krum- lovi diákévekre nagyon szívesen „Felkészültem a szakmára, a politikai rendszer azonban a termelésbe vezényelt (A szerző felvétele) emlékszem vissza, életem egyik legszebb időszaka volt” - mondta Zoltán. Az 1948-as államosítási folyamat jelentős mértékben meghatározta a további életét. Miután Puha András cégét is államosították, Kelecsényi Zoltán átkerült az ugyancsak pozsonyi Chemodroga vállalathoz. Otakar Svatoš boltjában dolgozott és vegyszereket árusított. Ma már bárki beállhat a pult mögé „A kínálatunk ahhoz az időszakhoz képest valóban gazdag volt. Árultunk fényképezéshez szükséges kellékeket, nyersanyagot, előhívót, különböző lúgokat, enyvet, festésnél használatos alapanyagokat, kémiai szereket kisiparosok részére. Az üzlet valóban jól ment, csakhogy közbeszólt a politika, amely azt diktálta, hogy a nőket kell a pult mögé állítani, a férfiak helye pedig a termelésben van. Jómagam is a termelésben folytattam. Azért is, mert kellett a pénz. Építkezni kezdtünk, és más volt a termelésben megkeresett 1400 korona, mint a drogériában a 600. De ami nagyon fáj, és egyúttal bosszant is: a mostani kereskedők a drogériákban (is) gyakran felkészületlenek, a szakma sokat veszített korábbi értékéből. A drogéria pultja mögé ma már szinte bárki beállhat, aki éppen kéznél van, és kevés pénzért is vállalja a munkát. A hozzáértés csak másodlagos szempont. Sajnos... Ezért néz ki úgy kereskedelmünk, ahogy kinéz” - legyint Kelecsényi Zoltán. lpolyszalkán rendezték meg a magyarlakta vidékeken működő tájházak vezetőinek tanácskozását Hagyományok és értékek A résztvevők egy része (Németh Tibor felvétele) GULYÁS ZSUZSANNA lpolyszalka. Idén az jpolyszal- kai tájház adott otthont a hetedik alkalommal megrendezett Hagyományok és értékek elnevezésű szemináriumnak. Az Ipoly menti Kulturális és Turisztikai Társaság, a Mátyusföldi Muzeológiai Társaság, a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum és a Magyarországi Tájházak Szövetségének összefogásával ületve a szlovák kulturális minisztérium támogatásával megvalósuló tanácskozáson a magyarlakta vidékeken működő tájházak vezetői voltak jelen. „Minden évben más helyszínen rendezzük meg ezt a szemináriumot. Idén azért esett a választásunk az ipolyszalkai tájházra, mert itt, amellett, hogy gyönyörködni lehet a paraszti világot bemutató gyűjteményben, ki is lehet próbálni bizonyos tevékenységeket. A szeminárium ideje alatt is kora reggeltől sürögtek-forogtak az asszonyok a tájház konyhájában, és dagasztották a pogácsának, lepénynek és kuglófnak valót. Az udvaron korsárfonó és kötélverő dolgozott, így valóban nagyon hangulatos környezetben zajlott a szeminárium” - mondta Danter Izabella, a rendezvény főszervezője. Dikácz Zsuzsanna, a tájház vezetőjének üdvözlése és Józsa János polgármester köszöntője után több szakmai előadás hangzott el. Danter Izabella előadásában kiemelte, hogy a törvény a muzeális értékű gyűjtemények nyüvántartását a Szlovák Nemzeti Múzeum feladataként jelöli meg. Besorolásukat meghatározza, hogy az épület korabeli építmény-e illetve belső berendezése azokat a tárgyakat tartalmaz- za-e, melyek összhangban vannak az adott időszakkal. Örömmel nyugtázta, hogy a tájházak, néprajzi, helytörténeti és tematikus műgyűjtemények száma a magyarlakta községekben is évről évre gyarapszik. Szablyár Péter előadásának témája a tájházak kistelepülések életében betöltött szerepe volt. A tájházak sokszínű kihasználásának lehetőségét hangsúlyozta. Füzes Endre, a Magyar- országi Tájházak Szövetségének tiszteletbeli elnöke a tájházakban található tárgyak szerepéről tartott előadást. Bereczki Ibolya, a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum főigazgató-helyettese az időszaki kiállítások rendezésének módjairól beszélt. Gaál Ida, a komáromi Duna Menti Múzeum néprajzkutató-művészettörténésze a martosi tájházat, Császár Zsuzsanna, az érsekújvári Thain János Múzeum történésze pedig az érsekújvári régió helytörténeti és néprajzi gyűjteményeit mutatta be. Az előadásokat követő beszélgetés és tapasztalatcsere után a résztvevők kipróbálhatták a tájház udvarán bemutatott népi mesterségek fortélyait is.
