Új Szó, 2009. október (62. évfolyam, 226-252. szám)

2009-10-07 / 231. szám, szerda

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2009. OKTÓBER 7. Vélemény és háttér 7 _____TALLÓZÓ______ NÉPSZABADSÁG Nemcsak a 2010-es év költ­ségvetésének 40 milliárd forin­tos megkurtítása miatt aggód­hat a MÁV, hanem amiatt is, hogy a kormány meg akarja fosztani a 19 milliárd forintnyi áfától is, amelyet a társaság 2004-ben és 2005-ben fizétett be, ám kiderült, fölöslegesen - írta a Népszabadság. Az akkori adószabályozás ellentétes volt az uniós elvekkel, s ezt egy eu­rópai bírósági ítélet is alátá­masztja. A MÁV-nak október 20-ig vissza kellene igényelnie a 14,3 milliárd forintos áfát 4,5 milliárdos kamataival együtt. Ez nem lesz egyszerű. A MÁV felügyeletét ellátó Hónig Péter miniszter levélben kérte a vas­úttársaság vezetését, „tekint­sen el” a visszaigényléstől, mertnincsráfedezet. (mti)- Kemény tél lesz. A magyar-szlovák kapcsolatok már most fagyponton vannak. (Peter Gossónyi rajza' A szabadság egyik alapvető eleme az, hogy szabadon mozoghatunk, és jobb lehetőségeket kereshetünk Vándorlás a hosszú úton A munkaerőpiac és a köz- szolgálat korlátozott befo­gadóképessége a beván­dorlók célországaiban a gazdasági válság idején sokkal jobban rezonál, mint a recesszió előtt. JENI KLUGAAAN A nyilvános viták a migráció következményeiről azt jelzik, hogy explicit teher, amit a be­vándorlók jelentenek az amúgy is nehéz helyzetben levő gazdaság­nak. A figyelem középpontjába az illegális bevándorlók kérdése kerül. A vitában megfeledkeznek a bevándorlás pozitívumairól, a bevándorlóktól való félelem és xenofóbia egyre fokozódik. Ennek nem kellene így lennie. Nem kellene, mert az emberi sza­badság egyik alapvető eleme az, hogy szabadon mozoghatunk, és jobb lehetőségeket kereshetünk más országokban. És nem kellene így lennie, mert a bevándorlási po­litika a hazai szükségleteket és minden társadalom fejlődését szolgálhatja. ,A migráció olyan folyamat, amelyet irányítani kell, nem pedig gond, amelyet le kell küzdeni” - ál­lítja Az emberiség fejlődéséről szó­ló 2009-es független jelentés, ame­lyet az ENSZ Fejlesztési Programja hozott nyilvánosságra. A gátak le­küzdése: A mobilitás és az emberi­ség fejlődése (Overcoming barri­ers: Human mobility and develop­ment) című tanulmány alaposan vizsgálja a tényeket a migrációról azoknakaszempontjából, akiket ez a téma közvetlenül érint, tehát a bevándorlók, azok családja szem­szögéből, valamint azon közössé­gek szempontjából, ahonnan származnak, valamint amelyekben élnek vagy dolgoznak. A tanulmány felsorolja a migrá­ció lehetséges előnyeit, de ír veszé­lyeiről is, azokról a kiadásokról, amelyek a migrációval járhatnak és negatívan befolyásolhatják a be­vándorlás folyamatát - legyen szó az abszolút tiltásról, a magas admi­nisztrációs költségekről, a diszkri­minációról vagy azokról a hátrá­nyokról, amelyeknek ki vannak té­ve abevándorlók. A tanulmány lerombol néhány mítoszt is, amelyek megnehezítik a migrációról szóló vitát. Az úton le­vő, egymilliárd ember nagy része a saját hazájában vándorol. Sok be­vándorló a fejlődő országokból a fejlett országokba megy, és a mig­ráció következményei az egyes ré­giókban alapvetően eltérhetnek. A jelentés kétségbe vonja a szte­reotípiákat, amelyek a bevándor­lókat olyan színben tüntetik fel, mintha „ellopnák a hazaiak mun­káját” vagy „az adófizetők nyakán élősködnének”. Ugyanakkor két­ségbe vonja azt is, hogy „áldo­zatok”. A migráció ritkán egyszerű folyamat. A konfliktusok, a termé­szeti katasztrófák és a gazdaságüag elviselhetetlen körülmények túl sok embert kényszerítenek az el­vándorlásra. Sokan kerülnek em­berkereskedők kezébe, ami ször­nyű következményekkel járhat. Az elvándorlásra kényszerült embe­rek többségének a migrációval kapcsolatos kiadások, nehézségek és a stressz szorosabban kapcsoló­dik a vándorlás fogalmához, mint a kiegyensúlyozott, jobb minőségű élet. Nemcsak a jövedelem szem­pontjából, hanem például az egész­ségügy, az oktatás és a közéletben való részvétel terén is. A tapasztalatok, a gondolatok, a diverzió, amelyeket a bevándorlók hoznak ugyancsak érték, hozadéka célországnak. A tanulmányban nem szerepel, hogy a bevándorlók miatt a hazai lakosság tömegesen elvesztené a munkahelyét. A be­vándorlók nagymértékben hozzá­járulhatnak a gazdasági növeke­déshez, a közszolgálatokra gyako­rolt rossz hatásuk csekély, sót ese­tenként pozitív is lehet, még akkor is, ha vannak közösségek, amelye­ket a bevándorlók jelenléte megza­var. A jelentés bizonyítékokkal szolgál arra, hogy sok országban a közvélemény elfogadja a beván­dorlókat - ha az adott községben vannak betöltetlen munkahelyek. A munkahelyek központi kérdés a célországokban. A jelentés intéz­kedéscsomagot javasol, amely alapj án a bevándorlók könnyebben juthatnak legális munkához. A ta­nulmány készítői megjegyzik, megérett az idő arra, hogy más szemmel nézzük a migrációt: tá­mogatni kell azokat, akik úton van­nak, azokat, akik a célországban vannak, s az otthon maradiakat is. Az intézkedéseket a gyakorlati élet is igazolja, politikailag is reáli­sak, főként akkor lesznek idősze­rűek, amikor bekövetkezik a gaz­daság frissítése. A növekedés által új munkahelyek jönnek létre, és a jól irányított migrációs politika mind a bevándorlókat, mind a cél­országokat támogatja. Az öregedő, gazdaságüag fejlett társadalmak­ban - főleg Európában - a munka­erő-vándorlás elkerülhetetlen a tartós gazdasági növekedéshez. A migrációt a növekvő egyenlőt­lenség élteti. Általa a szegények nyerhetik a legtöbbet, ezzel együtt fontos, hogy a bevándorlókkal igazságosan bánjanak. Jogaikat is védeni kell, akkor is, ha ülegális be­vándorlók. A migráció kiegyensúlyozott po­litikája adott. Akormányokelőtt ál­ló kihívás nem egyszerű. Sok közü­lük helyes irányba tart, noha a gaz­dasági válság alatt tapasztalható némi elhajlás. Hosszú távon azon­ban megoldható a bevándorlók kérdése a munkaadók, a szakszer­vezetek és a polgári társadalom összefogásával. A szerző az ENSZ Fejlesztési Program Regionális Központjá­nak igazgatója Az első női republikánus alelnökjelölt visszaemlékezése az első körben másfél millió példányban jelenik meg Máris megírta memoárját Sarah Palin AATl-ÖSSZEFOGLALÓ Sarah Palm volt amerikai alel­nökjelölt a tervezettnél korábban, négy hónap alatt megírta memoár­ját, amely novemberben kerül a könyvesboltokba. Az első női republikánus alelnök­jelölt visszaemlékezése két hónap­pal azután lát napvilágot, hogy a 45 éves alaszkai kormányzó lemon­dott posztjáról. Palin másfél évvel mandátumának lejárta előtt lépett vissza. Azonnal megindult a talál­gatás, hogy esetleg a 2012-es el- nökválasztásrakészül. A Republikánus Pártot támogató amerikaiak körében máig rendkí­vül népszerű politikus a nyáron az­zal indokolta távozását, hogy az el­lene indított etikai vizsgálatok el­lehetetlenítették; a demokraták ál­tal kezdeményezett ügyekre, ame­lyek mindegyikében tisztázta ma­gát, rengeteg időt és pénzt kellett fordítani. A 2 mülió dollárt ehelyett az állam közügyeire, például alasz­kai tanárok és rendőrök támogatá­sára lehetett volna fordítani, s ő bár szokatlan, de nem üyen politikát ígért-mondta. Lemondása nem tükröződött népszerűségi mutatóin, máig az egyik legnépszerűbb republikánus politikus, holott az ismeretlenség­ből robbant be a nagypolitikába, amikor John McCain elnökjelölt maga mellé emelte. Egy friss felmé­rés szerint Mike Huckabee volt alaszkai kormányzó és elnökjelölt­aspiráns mögött ő a második a népszerűségi rangsorban Mitt Romney egykori massachusettsi kormányzóval, aki szintén elnökje­löltségre pályázott tavaly. Sarah Palin 400 oldalas könyvét - Külön úton: egy amerikai élete - első körben másfél millió példány­ban jelenteti meg a Harper, ugyan­annyit ad ki belőle, mint a nemrég elhunyt tekintélyes demokrata po­litikus, Edward Kennedy Igazi iránytű című memoárjából a Twel­ve kiadó. (Palin könyvének címe arra utal, hogy elemzők tavaly arról cikkeztek: az alaszkai politikus visszavethette McCain győzelmi esélyeit azáltal, hogy külön úton járt, vagyis nem mindig tartotta be, McCainkampányelőírásait.) Palin naplóját eredetileg 2010 tavaszán adták volna ki, de már no­vember 17-én piacra kerül. „Ezek az ő szavai, az ő élete, mindez tel­jes, magával ragadó részletessé­gében olvasható” - fogalmazott Jonathan Burnham, a Harper ki­adó alelnöke. ______ __________KOMMENTÁR Kerek évforduló LOVÁSZ ATTILA Az államok azokon az ideálokon buknak meg, amelyeken alakultak. Szabadon valahogy így hangzik T. G. Masaryk, az első Csehszlovák Köztársaság elnökének elhíresült mondása. Ez az a mondás, ame­lyet Robert Fico regnáló kormányfő nem ismer, mert vajon honnan is ismerné. 2000-ben azt nyilatkozta, nem vette észre, hogy történt volna valami 1989 novemberében. Hát, ez is hozzáállás. Fico más ünnepeket szeret. Nem azokat, amelyek az embereknek szabadságot hoztak, nem azokat, amelyek jelentős eseményekre emlékeztetnek, rádöbbentve minket néha arra is, rendszeresen át kellene értékelnünk, hol tartunk, mi érvényes még a sorsfordulós dátumok üzenetéből. Ezt az értékelést mindannyian megtehetjük, a politikai elitnek viszont kötelessége. Kötelessége például meg­nézni, miért érzik sokan - valós vagy vélt sérelmek alapján -, hogy a rendszerváltás vesztesei. Miért érzik sokan kellemesebbnek a biztos semmit szabadságuk rovására is, mint a mindennapiért való küzdés idején a szabadságot. A szabadság érték, írtuk le százszor, s nem is mi találtuk ki, hogy az. Még világvallásaink alaptételeibe ütközőt sem mond a liberális demokrácia, amikor az ember sza­badságát, az egyén méltóságát alapvető értéknek (horribile dictu: alapvető jognak) tartja. Robert Fico regnáló kormányfőnek fonto­sabb az elégedetlenség hullámain szörfözgetve gyűjteni be sikere­sen azt a társadalmi támogatottságot, amelynek köszönhetően 89 novemberének legfontosabb vívmányai kerülhetnek - ha nem vi­gyázunk - komoly veszélybe. Sajnos, Szlovákia esetében hatványozottan érvényessé kezd válni a masaryki mondás, hiszen nézzük csak meg, hogy bár az ország megalakulása, önállósodása 89 novemberének következménye ugyan, de nem a szabadság elnyerésének jegyében, hanem a hata­lom gyakorlásának szüksége révén jött létre. Nem a hivatalosan zengedezett „évszázados felszabadítási harc” eredményezte 1993-at, hanem olyan hatalmi tényezők, amelyek máshová, mint a váláshoz, nem is vezethettek volna. Azóta Szlovákiának voltak jobb évei. Voltak helyzetek, amikor azt érezhettük, a térség felnőhet a szabad, gazdag országok színvonalá­ra, s itt korántsem csak az anyagi értékekről, jövedelemről, gazdag­ságról beszélünk. Ajelenlegi szlovák kormány kormányfőstül tu­datta, nem ünnepli meg a múlt század egyik legfontosabb esemé­nyének egyébként kerek évfordulóját. Fontosabb volt nagy nemzeti szólamokat pufogtatni, Jánošíkot in memoriam tisztté avanzsálni, ószlovák zagyvaságokat kormányzati politika szintjére emelni. Ezek a mai szlovák kormány ünnepei, évfordulói - és értékei. Nem mintha Fico személye november 17-én bárkinek is hiányoz­na. De hozzáállása jelzésértékű, s a szabadságot még mindig meg­becsülő polgároknakjobb lesz résen lenniük. FIGYELŐ Védik a volt ellenzékit Alekszandr Podrabinek ismert volt ellenzékit, akit hetek óta tün­tetésekkel és feljelentésekkel ül­döz az Egységes Oroszország Párt ifjúsági szervezete, védelmébe vette az orosz államfő emberi jogi kérdésekkel és a civil társadalom intézményeinek fejlesztésével foglalkozó tanácsa. Podrabinek üldöztetése azzal kezdődött, hogy az interneten megjelent cikkben adott hangot elégedet­lenségének, amiért a városi ható­ságok a veteránok városi taná­csának követelésére köteleztek egy éttermet neve megváltozta­tására. Az étterem neve az volt: Antiszovjetszkaja (Szoyjetelle- nes). A fura elnevezésnek nem volt politikai tartalma, azért ad­ták, mert a Szovjetszkaja szálló­val szemben van. Az 1953-ban született Podrabinek a hetvenes évektől másként gondolkodó volt a Szovjetunióban, a szovjet pszi­chiátriai gyakorlatról írt Büntető orvostudomány címmel Nyuga­ton is megjelent könyvet, s ezért öt évet Szibériában, hármat munkatáborban töltött. A Mint szovjetellenes a szovjetellene- seknek című, vitatott cikkében felhívta az étterem nevének meg­változtatását kikövetelő veterá- nokfigyelmét, hogy léteznekmás veteránok is, akikről ők hallani sem akarnak, a szovjet hatalom elleni harc veteránjai. Az állami dumában több mint kétharmados többséggel rendelkező Egységes Oroszország Pártja - Vlagyimir Putyinminiszterelnökpártjának- Nasi (Mieink) elnevezésű, a saj­tóban „nasisztákként” emlegetett ifjúsági mozgalma úgy látta, hogy Podrabinek ezzel megsértette a veteránokat. Tüntetni kezdtek la­kásánál (a moszkvai hatóságok szükséges engedélyével), és köve­telték Oroszországból való távo­zását. Már hat veteránt rábírtak arra, hogy pert indítson Podrabi­nek ellen, és odacsődítettek a házhoz vagy száz idős embert tün­tetni. Podrabinekblogjában azt ír­ta: a Nasi tüntetése csak afféle propagandatrükk, de mögötte komoly emberek állnak komoly szándékokkal, és úgy értesült, hogy magas szinten eldöntötték, vele bármi áron le kell számolni. Az orosz elnök tanácsa a honapján közzétett állásfoglalásában rá­mutatott: törvénysértőnek és er­kölcstelennek tartja Podrabinek felelőtlen kalandorok által szer­vezett üldözését, hiszen minden más állampolgárhoz hasonlóan neki is joga van saját vélemény­hez. A testület felszólítja az illeté­kes hatóságokat Podrabinek és családja alkotmányos jogainak védelmére s üldözői akcióinak le­állítására. „A Podrabinek elleni kampány túlmegy a törvény szab­ta határokon, a szélsőség jegyeit viseli magán, és felidézia másként gondolkodók elleni szégyenletes szovjet kampányokat” - mutat rá az állásfoglalás, (mti)

Next

/
Thumbnails
Contents