Új Szó, 2009. szeptember (62. évfolyam, 202-225. szám)
2009-09-05 / 205. szám, szombat
8 Kultúra ÚJ SZÓ 2009. SZEPTEMBER 5. www.ujszo.com Német és osztrák Oscar-nevezések Becs/München. Megszületett a döntés: Ausztria az Ein Augenblick Freiheit (Egy pillanatnyi szabadság), Németország pedig A fehér szalag című filmmel nevez a 2010-es Oscar-díjra a legjobb idegen nyelvű film kategóriában. Az osztrák zsűri a napokban döntötte el, hogy Arash T. Riahi Ein Augenblick Freiheit című filmjét nevezi be a 82. Oscar-díjra. Magyarországot Goda Krisztina Kaméleon című játékfilmje képviseli. A díjátadó gálára március 7-én kerül sor. (mti) A szaklapban magyar versenyeinkről is olvashatnak A Javisko őszi száma LAPISMERTETŐ A napokban jelent meg a Javisko című színházi szaklap őszi száma, amely az idén megvalósult amatőr szakmai fesztiválokat veszi górcső alá. A lapban részletesen olvashatnak az Alsókubinban szeptember végén sorra kerülő Hviezdoslavov Kubín címet viselő, legnagyobb szlovák szavalóverseny előfordulóiról, de a napokban a Turócszentmártonban zajló Scénická žatva kerületi fordulóiról, valamint a júniusban Tőketerebesen zajlott falusi színjátszók fesztiváljáról. A Javisko az utóbbi időben rendszeresen beszámol a magyar nyelvű fesztiválokról is, így olvashatnak a Tompa Mihály Országos Vers- és Prózamondó Verseny, valamint a Duna Menti Tavasz idei évfolyamáról is. Kamenár Horváth Éva írásának végén megállapítja, hogy voltak a fesztivál életében stagnáló, átlagos és kiemelkedő évfolyamok is. Az idei mindenki megelégedésére zajlott, ami nem jelenti azt, hogy szakmailag előrelépés történt. A lap elolvasható a www.javisko.sk honlapon is. (jdj) Spanyol művésznek ítélték oda a Grand Prix-t Megnyílt a BIB 2009 ÚJ SZÓ-HÍR Pozsony. Tegnap a Szlovák Nemzeti Színház régi épületében nyitották meg a 22. Illusztrációk Pozsonyi Nemzetközi Biennáléját (BIB). Egyben kihirdették és átadták az illusztrációs szemle díjait is. Az Anasztaszia Arkhipova orosz művész által vezetett nemzetközi zsűri a Grand Prix-t Josep Antoni Tássies Penella spanyol illusztrátornak ítélte oda. A BIB Aranyalma díját öt művész kapta meg: a fehérorosz Pavel Tatamyikov, a cseh František Skála, a dél-afrikai Piet Grobler, az orosz Borisz Zabi- rohin, valamint a hazai Martina Madoviéová-Králová. A BIB ez évi tárlataival 37 ország 344 illusztrátorának 2 437 munkáját tálja közönség elé. A képzőművészeti mustra központi kiállításait az Sznf téri Kultúra Házában láthatja a közönség: itt tekinthetők meg a versenykategóriában értékelt alkotások, valamint a 2007-es BIB Gand Prix-vel kitüntetett alkotója, Einar Tur- kowski német illusztrátor önálló kiállítása. Ugyanezen a helyszínen nézheti meg a közönség a tavalyi irodalmi Andersen-díjas Jürg Schubiger munkásságát bemutató anyagot, valamint az olasz Roberto Innocenti tárlatát, aki 2008-ban illusztrációival érdemelte ki az Andersen-díjat. 1997-ben az Albín Brunovský munkásságát bemutató tárlattal rakták le az alapját a BIB rendezői annak a hagyománynak, hogy minden biennálén közönség elé tárnak egy-egy hazai alkotó illusztrációs tevékenységét felvázoló kollekciót is: idén Ladislav Nesselman művészetéhez kerülhetnek közelebb a BIB látogatói, (tébé) A Somorjai Városi Művelődési Házban tekinthető meg a Dúdor István- emlékkiállítás. A vándortárlatot, amely magángyűjteményekből származó alkotásokat mutat be, abból az alkalomból rendezték, hogy Dúdor István az idén lenne hatvanéves. (Ján Čikovský felvétele) Esztergályos Krisztina fényes sikere a locarnói filmfesztiválon - A holnap leopárdja lett Variációk töredezett kapcsolatokra Esztergályos Krisztina Kiss Rudolf Péterrel, a film operatőrével (Képarchívum) Locarno, Piazza Grande. Díjkiosztó a világ egyik legrangosabb filmfesztiválján. Tízezer néző tapsa a város lenyűgöző főterén. Variációk című kisjátékfilmjével Ezüst Leopárdot nyer egy frissen diplomázott magyar lány: Esztergályos Krisztina. SZABÓ G. LÁSZLÓ A Parkélet és a Kompakt kis szerelem után a Variációk a harmadik kisjátékfilmje. Még el sem kezdte a főiskolát, amikor az elsőt forgatta, már Almási Tamás növendéke volt, amikor á másikat, diplomamunkaként készítette a nemrég díjazottat. Huszonnyolc perces hosszúságával a Variációk már nem kisfilm, de még nem nagyjátékfilm. Széles körű bemutatója azonban már biztos. Szeptember 17-én, a Moziünnep alkalmából tűzi műsorára a Művész. „Eredetileg egy amerikai novellát szerettem volna adaptálni, csak nem kaptam meg a jogdíjat. A terepszemlét azonban már nem akartam lefújni. Reggel indultunk a Balatonra, még a kocsiban is azon törtem a fejem, mit tehetnék, s mivel Siófokon lett volna a helyszín, szóltam, hogy menjünk le a parti útra. Egyszer csak ott álltunk az Ezüstpart Hotel előtt. Fantasztikusan néz ki ez a 800 személyes monstrum. Mintegy ufó. Panelhotel, ráaggatott körer- kélyekkel. Utószezon volt, nagyon furcsa hangulat, bementünk. A gazdasági igazgató annyira készséges volt, hogy meg is beszéltük, télen jönnénk forgatni, ami nekik nem szezon. Tudtam, hogy addig ki kell találni, sőt meg kell írni valamit, mielőtt az anyagi támogatás lejárna. Januárban már forgattunk.” Szilveszterkor játszódik a történet, amikor mindenki szinte kötelezően igyekszik jól érezni magát. Balaton, tél, időn kívül helyezett tér - és csupa nem működő kapcsolat. Ez utóbbi érdekelte Esztergályos Krisztinát, ez lett tehát a történet magva. „Mintha a hotel tenne egyfajta csodát az emberekkel. Mintha egy dobókockában megrázná őket, és majd látjuk, hogyan esnek le következő nap. Ez is egyjáték. Annyi kapcsolatot vázoltunk fel, amennyi huszonnyolc percbe belefér. Van itt vasárnapi apuka, anya és lánya, fiatal szerelmespár... mindegyikük azt hiszi, mennyivel boldogabb lenne, ha másvalakivel lehetne. Én nem így gondolkodom. A jobb lenne mással csak egy lehetőség, de nyilvánvaló: úgysem tud kilépni magából az ember, ott is olyan marad, amilyen. Vagyis visszatér a kiindulóponthoz.” Érzelmi Rubik-kocka? Az angol és kommunikációs diplomát is szerzett locarnói díjazott elfogadja a megállapítást. „Nekem már az is nagy dolog volt, hogy a Variációkat beválogatták a Magyar Filmszemlére. Ott is nagy a verseny, oda sem minden film jut be. Bennem amúgy is rengeteg a kétely. Azért is rugdosni kellett, hogy ez a film elkészüljön, de ma már örülök, hogy nem adtam fel. Locarno a meglepetések sorozata. A Magyar Filmunióból telefonáltak, amikor a szemlén vetítették a filmet, hogy Krisztina, gyorsan gyere, a locarnói fesztivál embere nézi a Variációkat, nagyon tetszik neki, de ugrál a DVD. Éppen akkor keltem, lemásoltam vagy nyolcat a filmből, és már rohantam is, hogy ebből adjatok, valamelyik csak jó lesz! Utána csend. Semmi visszajelzés. Én már nem is foglalkoztam ezzel, boldog voltam, hogy azóta sokaknak tetszett a film, amikor pár héttel ezelőtt megint keresnek a Filmunióból, hogy Krisztina, beválogatták a filmedet Locamóba, indul a versenyben. Na, az volt a csoda! Felhívtam a mamát, és mindketten ordítottunk a telefonban. Fülig ért a szám egész nap, olyan boldog voltam. Kiss Rudolf Péterrel, az operatőrrel együtt mentünk ki a vetítésre Svájcba. Nem vígjáték a film, de van humora, és nagyon jól vette a kinti közönség. Két nappal később, miután hazajöttem, elkezdtük forgatni a mama filmjét, az Aglaját, amelyben első asszisztens vagyok. Ebédszünetben bekapcsoltam a mobüomat, és látom, hogy három nem fogadott hívásom volt Svájcból. Remegve visszahívtam a rövidfilm szekció elnökét, aki azt mondja: Krisztina, szeretnénk, ha visszajönnél, de már holnap reggel kellene repülnöd. Megint a sírás a mamával, másnap felpattantam a gépre, este díjkiosztás. Teljesen összezavarodtam, ebédre, vacsorára vittek, de nem tudtam enni, mert egyfolytában azon töprengtem, hogy mit fogok mondani a díjjal a kezemben. Locamo gyönyörű főterén aztán tízezer ember tapsa biztatott. Nehéz volt felfogni, de rengeteg erőt adott.” A holnap leopárdjai elnevezésű versenyben korábban olyan rendezők tűntek fel, mint Francois Ozon vagy Fatih Akin, akik ma már a francia és a német film meghatározó egyéniségei. Az idei mezőnyben 24 alkotás szerepelt, Esztergályos Krisztina tehetségét a világ egyik legrangosabb fesztiválja díjazta. Kérdezem tőle, hol tanult többet a szakmából, otthon, rendező szüleitől, Esztergályos Károlyról és Deák Krisztinától, plusz a „másik papától”, Bálint Andrástól (aki Takács Kati, Kovács Patrícia, Balia Eszter, Elek Ferenc, Haumann Máté, Szabó Kimmel Tamás és Boros Bálint mellett játszik is a Variációkban) vagy a főiskolán? „A tanáraimtól is nagyon sokat tanultam, de az is biztos: kiskorom óta más példa szinte nem is volt előttem. Forgatókönyveket olvastam, és forgatásokra jártam. Bár nem az a típusú gyerek voltam, aki egyfolytában kamerával a kezében rohangál, mégis csak ez a pálya vonzott. Nagyon nagy iskola volt számomra Szabó István filmje, A napfény íze, amelyben a 86. asszisztens voltam. Én ott az összes beállítást lerajzoltam. Dolgoztam a mama rendezéseiben is. A Jadviga párnájában ügyelő voltam, A miskolci boniésklájdban már társforgatókönyv-író. A Variációk novemberben újabb fesztiválra megy. A locarnói díjhoz Ko- dak-nyersanyagot is adtak, így könnyebb lesz elkezdenem a következő rövidfilmemet. Nagyjátékfilm terve is foglalkoztat már, de addig sem szeretnék kiesni a gyakorlatból.” A Magyar Nemzeti Múzeum katalán-magyar kiállítása igazi különlegességeket is felvonultat Királylányok messzi földről - mától látogatható MTI-TUDÓSÍTÁS Budapest. A rekordszámú barcelonai látogató után szeptember 5-étől a Magyar Nemzeti Múzeum (MNM) közönsége is megtekintheti a Magyarország és Katalónia középkori kapcsolatait bemutató nagyszabású időszaki kiállítást; a számos kultúrtörténeti kincset felvonultató tárlat a Katalán Történeti Múzeummal együttműködésben jött létre. „Különleges kiállítás, amely biztosan bekerül az intézmény aranylapjaira” - fogalmazott Kovács Tibor, az MNM vezetője a pénteki budapesti sajtótájékoztatón a nyolc ország 38 kulturális intézményének 303 műtárgyát bemutatótárlatról. Hiller István kulturális miniszter emlékeztetett: a kiállítás a Katalán Autonóm Közösség és Magyarország eddigi legátfogóbb közös kulturális vállalkozása. A katalán-magyar kiállítás a legmodernebb technikai és muzeológiai eszközökkel eleveníti fel a történelmi múltat - mondta Hüler István, aki szerint a tárlat nem egyszerűen történelmi, kulturális, mentalitásbeli tanulság, hanem az együttműködés legkorszerűbb múzeumi megjelenése is. A tárlatot bemutatva Révész László főkurátor elmondta: igyekeztek feleleveníteni a két nép középkori kapcsolatainak minden jelentős mozzanatát. A látogatók megismerhetik a katalán-magyar „kapcsolatfelvétel” időszakát - amikor a 942-es hadjárat során a magyar seregek számos ibériai települést kifosztottak -, majd a két állam kialakulásának időszakába is bepillantást nyerhetnek, részben a tanulmányait Katalóniában végző Gerbert dAurillac révén, aki már mint II. Szüveszter pápa koronát küldött Szent Istvánnak. Mint Révész László megjegyezte, a Királylányok messzi földről cím a XII. század végétől kialakuló dinasztikus kapcsolatokra utal: Imre király ekkor vette feleségül Aragóniái Konstanciát, majd néhány évtizeddel később fivére, II. András Jolánta nevű lánya lett I. (Hódító) Jakab katalán uralkodó hitvese. A királylányok sorát a középkor végén Aragóniái Beatrix, Mátyás királyfelesége zárta. A tárlat igazi különlegességeket is felvonultat: üyen az egyetlen hiteles Szent Ist- ván-i oklevélszöveget tartalmazó veszprémvölgyi kolostor alapítólevele, Jaume Huguet Árpád-házi Szent Erzsébetről festett 1465-ös, későgótikus-prereneszánsz oltárképe, Mallorcai Sancha „angyali szépségű” sírszobra, és a rendezők tucatnyi corvinát is bemutatnak.
