Új Szó, 2009. szeptember (62. évfolyam, 202-225. szám)
2009-09-30 / 225. szám, szerda
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2009. SZEPTEMBER 30. Vélemény És háttér 7 FIGYELŐ Nem jutottak közös nevezőre Nem jutott még közös nevezőre a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) abban, hogy a szövetség milyen feltételek mellett vállalhatna ismét kormányzati szerepet, s hogy Kelemen Hunornak, az RMDSZ államfőjelöltjének az indulását közösen támogatja-e a két szervezet. A múlt hétvégén Kolozsváron ülést tartott az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum. E paritásos alapon működő testület létrehozásáról február 22-én született megállapodás az RMDSZ és a Tőkés László vezette EMNT között. Feladata a közös álláspont kialakítása a romániai magyar közösség egészét érintő politikai kérdésekben. Ezek között szerepel a közösségi autonómia különböző formáinak egységes képviselete a romániai és külföldi fórumokon, a választási együttműködés részleteinek kidolgozása és a romániai és magyarországi közpénzeken alapuló támogatási rendszerek hatékonyságának növelése. A kolozsvári ülés után mindkét fél elégedetten nyilatkozott a romániai magyarság összefogásának sikeres elemeiről, de két fontos kérdésben várat magára a teljes egyetértés. Az erdélyi Krónika idézte Tőkés Lászlót: az RMDSZ felkérte a nemzeti tanácsot, támogassa Kelemen Hunor államfőjelöltet a november 22-i választásokon. „Megfontoljuk a kérést, de előbb látni szeretnénk a jelölt választási programját is. Másrészt miután bennünket kihagytak a jelölésből, nem tisztelt meg azzal az RMDSZ, hogy hozzászóljunk, akkor számunkra ez a kérdés nem képezte a magyar összefogás közvetlen ügyét, most viszont, a hivatalos felkérés után már foglalkozunk az üggyel” - mondta Tőkés László, akinek e panaszáról a bukaresti Új Magyar Szó (ÚMSZ) is tudósított, „kérdőjelesnek” minősítve az összefogást. A Krónika tudni véli: az EMNT elsősorban azért nem siet határozni az államfőjelölt támogatásáról, mert az EMEF ülésén nem kapott választ az RMDSZ-től arra: milyen feltételek teljesülése esetén hajlandó kormányra lépni a szövetség, ha felbomlana a román nagykoalíció. A lap emlékeztet T őkés megnyilatkozására, amelyben leszögezte: kormányszerepet csak akkor érdemes vállalni, ha közelebb visz az autonómiához. A református püspök, EP-képvise- lő úgy látja: a hatalmi pozícióból eredő források feletti monopóliumát az RMDSZ csúcsvezetői elsősorban politikai klientúrájuk építésére használják, a valós közösségi igények kielégítése háttérbe szorul. Markó Béla, az RMDSZ elnöke elismerte: az RMDSZ és az EMNT másképp, de „nem homlokegyenest ellenkezőleg” látja a kormányszereplést, a szövetségi elnök természetesnek tartja, hogy a két szervezet külön szemléletet képvisel bizonyos ügyekben - úja a lap. (mti)- Drágám, a fejed erősen emlékeztet a Smerre. Annyi a különbség, hogy a fejed nem a preferenciáit veszíti, hanem a hajszálait. (Peter Gossányi rajza) Az NPD rasszista, idegenellenes kampányát elutasították a választók Leszerepelt a német szélsőjobboldal Leszerepelt a szélsőjobb- oldal a vasárnap rendezett német parlamenti választásokon. MT1-HÁTTÉR Kedden nyilvánosságra hozott, hivatalos adatok szerint a neonácinak bélyegzett Német Nemzeti-demokrata Párt (NPD) - amely kampányának középpontjába ezúttal is az idegenel- lenességet és az antiszemitizmust állította - országosan a voksok 1,5 százalékához jutott, ami abszolút számokban 635 437 szavazat. A német szélsőjobboldal fő erejének számító párt mégis elérte minimális célját, azaz kampányköltségei egy részének visszatérítését az állami pártfinanszírozások „kalapjából”. Az érvényben lévő rendszer ugyanis azt mondja ki: az a párt, amely a szavazatok 0,5 százalékánál többet szerez, minden rá adott voks után 0,85 centes támogatásban - hivatalosan költségvisszatérítésben - részesül. Az elmúlt időszakban számos pénzügyi, illetve csalási botrányon átesett pártot már korábban is az ilyen jellegű támogatások mentették meg az anyagi csődtől. A korábbiaknál is halványabb szereplése ellenére az NPD megszilárdította vezető szerepét a szélsőjobboldal táborában. A másik két szélsőjobboldali párt, a Német Népi Unió (DVU) és a Republikánusok még jobban leszerepeltek, az előbbi országosan a szavazatok 0,1, az utóbbi a voksok 0,4 százalékához jutott. A szövetségi parlamenti választásokkal egy időben tartott brandenburgi tartományi választás eredményeként a DVU - korábbi szavazatainak 4,9 százalékát elveszítve - „kiesett” a helyi törvényhozásból. Ebben közrejátszott az is, hogy a NPD felmondta a DVU-val 2004-ben kötött paktumot, amelynek lényege az volt: a két párt egyeztet arról, hogy melyik tartományban melyikük indul a választáson, így Brandenburgban most az NPD is indított jelölteket, a DVU-t túlszárnyalta ugyan, de a 2,5 százaléknyi szavazat kevés volt a potsdami parlamentbe való bejutáshoz. Gyengébben szerepelt az NPD eddigi keleti „fellegváraiban”, Szászországban és Mecklenburg- Elő-Pomerániában is. A pártnak mindkét tartományban vannak képviselői a helyi törvényhozásban; az országos választásokon a két szóban forgó tartományban a korábbinál mégis kevesebb szavazatot kapott. Szakértők szerint az NPD számára „aggasztó” lehet, hogy minden korábbinál szélsőségesebb, rasszista, idegenellenes és antiszemita kampányára a választópolgárok az eddiginél is határozottabb elutasítással reagáltak. Az egyes tartományi küldöttek száma a tartomány népességének függvénye Német koalíciós többség a Bundesratban is MTl-ÖSSZEFOGLALÓ Nemcsak a Bundestagban, hanem a német parlament felsőházában, a Bundesratban is kényelmes többséggel rendelkezhet a vasárnapi választások eredményeként hatalomra kerülő konzervatív-liberális koalíció. A legkülönbözőbb törvények jóváhagyásával foglalkozó felsőház tagjait - szám szerint 69-et - az alsóházéitól eltérően nem közvetlenül választják, hanem a tartományi kormányok delegálják őket. Az egyes tartományi küldöttek száma az adott tartomány népességének a függvénye: a kisebbeknek 3, a legnagyobbaknak (például Észak-Rajna-Vesztfália és Bajorország) 6 mandátumuk van a Bundesratban. A vasárnapi országos választásokkal egy időben tartott tartományi választások közül a schles- wig-holsteini előreláthatóan olyan változásokat hozott, amelyek eredményeként a Bundesratban megnövekszik a feketesárga, azaz a konzervatívok és a liberálisok által irányított tartományi kormányok delegáltjainak száma. Schleswig-Holsteinben az eddigi nagykoalíció helyett minden bizonnyal konzervatív-liberális kormányzati szövetség alakul; ezzel hétre emelkedik az ilyen koalíciók által irányított tartományok száma. így az Angela Merkel kancellár vezette koalíció a Bundesratban a 69-ből 37 szavazattal rendelkezik. Ezáltal pedig csökken annak valószínűsége, hogy a felsőház a konzervatív-liberális koalíció által elfogadott törvényeket torpedózzon meg, amire a múltban - a tartományi érdekekből fakadóan - számos példa volt. Mindazonáltal Merkel csak 2010 májusáig számíthat teljes bizonyossággal erre a többségre. Jövő tavasszal ugyanis tartományi választásokat tartanak Észak-Rajna-Vesztfáliában. A tartományban jelenleg konzervatív-liberális koalíció van hatalmon, de nem zárható ki, hogy a választások eredményeként a szociáldemokraták a Zöldekkel és a Baloldallal szövetkezve alakítanak kormányt. Ebben az esetben pedig a konzervatív-liberális többség a Bundesratban kisebbséggé változhat. KOMMENTÁR Déja vu 20 év után GÁL ZSOLT A rendszerváltó csehszlovákiai értelmiség igyekezett vastag vonalat húzni a múlt után, leszámolások helyett az új alapokon létrejövő demokratikus berendezkedés kiépítésére koncentrált. Bár- a körülményekre való tekintettel - mást aligha tehetett, lépései most bumerángként ütnek vissza, méghozzá hatványozottan. A szlovákiai közéletet és az állami struktúrákat elárasztották az olyan, többnyire kommunista múltú helyezkedők, akik kedvező politikai hátszél idején gyors karriert futnak be simulékonyságuknak köszönhetően. Ennek a következménye az, hogy a közintézmények működése egyre inkább a totalitárius diktatúra idején megszokottra hasonlít: nem a népet, az állampolgárokat szolgálják, hanem a politikai hatalmat. A kilencvenes évek elején kellett volna kirúgni az összes kommunista bírót, aki ellenzékieket ítélt el, a főtiszteket, akik a menekülőkre lövettek, a vezető hivatalnokokat és újságírókat, akik a pártot szolgálták, a titkosszolgálati ügynököket, akik beszerveztek, megfigyeltek, sakkban tartottak és legfőképp az egyetemi oktatókat (mindenekelőtt a legjobban fertőzött jogi, társadalomtudományi és közgazdasági területeken), akik a jövő értelmiségét nevelték. Tény, hogy ez nem történhetett meg, mert többnyire nem volt kivel felváltani őket. Nekünk nem volt Nyugat-Németországunk, ahonnan hozathattunk volna egy csomó szakértőt, akik átmenetileg leváltják a helyi elitet és segítenek kinevelni az újat. Legfeljebb reménykedni lehetett abban, hogy a régi komcsik- főleg viselkedés- mintáik és stílusuk - fokozatosan kikopnak a hatalomból. Nem így lett. Inkább a régiek tértek vissza és jelenleg az ifjak közül is azoknak áll a zászló, akik hozzájuk hasonló módszerekkel nyomulnak. Ezért lehet sokaknak déja vu érzése annak kapcsán, ami újra körülöttünk zajlik. Úgy érezzük, hogy a rendőrség megint futni hagyja az igazi bűnözőket (Tupý gyilkosai), miközben a politikusok által mesterségesen kreált bűnbakok besározásához asszisztál (Maiina Hedvig-ügy). A legfelsőbb bíróság elnöke és az igazságügyi miniszter a bűnözés elleni harc helyett arra koncentrál, hogy az azt hatékonyan végző intézményeket kicsinálja (Speciális Bíróság) vagy az őket kritizáló bírákat elleheteüenítse (fegyelmi eljárások, bírók felfüggesztése, menesztése). Eközben az állami köztévé a köz helyett (és a köz pénzén) a hatalom pártos kiszolgálója lett, az egyetemek meg hallgatnak, mint a sír, sőt nem átallnak segédkezni a politikai kampányokban (a Comenius Egyetem Orvosi Kara dékánja által vezetett csoport szégyenletes jelentése a Malina-ügyben). Az említett intézményekben a hangjukat felemelő tiltakozók újra kisebbségben vannak, és általában a rövidebbet húzták, már csak az a különbség a kommunizmushoz képest, hogy a hatalom (egyelőre?) nem meri lecsukni őket. Az érintettek többsége pedig hallgat, meghúzza magát, újra a túléléssel próbálkozik. Nincs ebben semmi különös, ez csak leképezése a nép viselkedésének. Annak a népnek, amelynek többsége nem szabadságot, hanem jólétet akart, és máig nem fogta fel, hogy egy társadalom tájékunkon nem válhat gazdaggá, ha többségét nem szabad (gondolkodású) emberek alkotják. Amíg ez nem változik, folytatódik a látszatdemokrácia leple alatt rákként terjedő önkény- uralom kiépülése országunkban. Ezt se a NATO, se az Európai Unió - csakis a lakosság többsége tudja megakadályozni. FIGYELŐ Politikusgyerekek villanófényben Újra fellángolt a vita a politikusok és a közszereplők kiskorú gyerekeiről közölt fényképekről, miután az amerikai külügyminisztérium feltöltötte Flickr oldalára a Rodriguez Zapatero spanyol kormányfőről és lányairól készült fotót. A felvétel a MetropolitanMú- zeum előtt készült, amikor az amerikai elnök, Barack Obama és felesége a nemzetközi vendégsereget egyenként fogadva fényké- pezkedett a spanyol kormányfővel, nejével és két lányával. Spanyolországban törvény tiltja a médiának, hogy fotókat közöljön a politikusok gyerekeiről - így a felvétel, amelyen a 16 éves Laura és a 13 éves Álba is látható, a spanyol kormány kérésére lekerült a Fiickr oldalról. A digitális korszakban azonban ez a rövid idő is elég volt ahhoz, hogy a lányokról készült kép bejárja a világot. Az ügyben John McCain amerikai republikánus szenátor, korábbi elnökjelölt lánya is megszólalt. Meghan McCain együttérzését fejezte ki a spanyol kormányfő Iányainak, akiket fekete ruhájuk, bakancsuk és ékszereik miatt sokan a goth szubkultúra képviselőiként jellemeznek. ,Alig hiszem, hogy létezik olyan ország, ahol a média védi a közszereplők gye- rekeiť’-írta Meghan McCain. Az Egyesült Államokban sokkal komolyabb probléma a politikus- gyerekeknyilvánosságelótti megjelenése. Bül Clinton lányát, Chelsea-t olyan szoros őrizet vette körül, hogy a Time Magazin „az elnökgyerekek Garbójaként” emlegette. Chelsea Clintonról mégis rendszeresen jelentek meg felvételek, az apja elnöksége idején még tinédzser korú lánynak azt is el kellett viselnie, hogy az egész vüág előtt nevezték csúnyának. George W. Bush elnök ikerlányairól is gyakran közöltek felvételeket: Jenna és Barbara Busht előszeretettel üldözték a lesifotósok bulizás közben. Az Obama házaspár „trükkösebb” kapcsolatot alakított ki a sajtó és a két Obama-lány között. Maliát és Sashát igen ritkán kaphatják lencsevégre a fotósok, de gondosan megszervezett alkalmakkor lehet róluk fényképet készíteni. (mti)
