Új Szó, 2009. szeptember (62. évfolyam, 202-225. szám)
2009-09-24 / 220. szám, csütörtök
10 Kultúra ÚJ SZÓ 2009. SZEPTEMBER 24. www.ujszo.com Ünnepel a Magyar Állami Operaház Budapest. A Magyar Állami Operaház szeptember 26-án és 27-én (szombaton és vasárnap) Operagálával és jubileumi ünnepi koncerttel tiszteleg az Ybl-palota átadásának 125. évfordulója előtt. Vasárnap este a dalszínház megismétli az 1884. szeptember 27-i ünnepi nyitóest programját: ekkor Erkel Ferenc Bánk bán című operájának I. felvonását és Hunyadi László című operájának nyitányát, valamint Richard Wagner: Lohengrin című operájának I. felvonását hallhatta a közönség, (máo) A Goldfrapp szerezte az új Lennon-film zenéjét Nowhere Boy MTI-JELENTÉS Frankfurt/New York. Az elektronikus zenét játszó brit Goldfrapp duó készítette a John Lennonról szóló új film, a Nowhere Boy zenéjét. Alison Goldfrapp, a zenekar énekese blogján arról számolt be, hogy a Nowhere Boy című film Lennon gyerekkoráról és ifjúságáról szól. Mint írta, hihetetlennek tartja, hogy ilyen nagy lehetőséget kaptak. A zenészek meglehetősen izgatottak voltak, hogy éppen a Beatles révén legendássá vált Abbey Road Stúdióban vehetik fel a zenét egy teljes nagyzenekarral. Mivel hamarosan befejeződnek a filmzene munkálatai, a duó tovább dolgozik saját albumán is. A film Julia Baird, Lennon féltestvére Imagine This: Growing Up With My Brother John Lennon című könyve alapján készült. A kortárs vizuális képzőművészként ismert Sam Taylor- Wood első nagyjátékfilmje John Lenrion Liverpoolban töltött gyermekéveit, anyjához és az őt felnevelő nagynéniéhez fűződő kapcsolatát mutatja be. Míg LenJohn Lennont az újoncnak számító Aaron Johnson kelti életre (Képarchívum) nont az újoncnak számító Aaron Johnson fogja játszani, addig anyját, Júliát Anne-Marie Duff, Mimi nevű nagynénjét pedig Kristin Scott Thomas alakítja majd. A Nowhere Boy premierjét a Londoni Filmfesztiválon tartják október 29-én. A Pozsonyi Városi Galéria Pálffy-palotabeli kiállítótermében nyitották meg tegnap a „modem szlovák grafika atyjának" is nevezett Koloman Sokol (1902-2003) Cuadros című kiállítását. A tárlaton huszonöt kisméretű festményen kísérheti nyomon a látogató azt, amit maga a kiállításcím is jelképez: a művész Mexikó és a mexikói nép iránti tiszteletét. Koloman Sokol: Cuadros Cserna-Szabó András és Darida Benedek, a katzenjammerológia-szakértő szerzőpáros Pozsonyban Mámor, macskajaj, irodalom Az alkohollal szemben csatát vesztett harcost, aki másnaposán, sajgó fejjel, égő gyomorral próbálja újra összerakni magát, talán vigasztalja a tény, hogy állapotának már komoly szakkönyve is van Cserna-Szabó András és Darida Benedek révén. Jaj a legyőzőiteknek, avagy süs- sünk-főzziink másnaposán című kötetük, amely a macskajaj művelődéstörténetét dolgozza fel az ókortól napjainkig, a „katzenjamme- rológia” alapműve lett. MISLAY EDIT Csema-Szabó Andrással és Darida Benedekkel szeptember 21-én Pozsonyban, az Irodalom és mámor című esten találkozhatott a közönség a Magyar Köztársaság Kulturális Intézete székházában. A szerzőpárossal Juhász Katalin beszélgetett. A könyv ötlete - talán nem meglepő - egy kisvárosi kocsmában született, amelynek a szerzők törzsvendégei voltak egy időben. „Tréfának indult - mondta Cserna-Szabó -, de aztán rájöttünk, hogy ennek a témának azért megvan a maga mélysége. Alapvetően azért találtuk ki a könyvet, mert bár a magyar irodalomban minden olyasmi megvan, ami feljogosítaná arra, hogy kicsit komolytalanabbul viselkedjen, szerintem nem sok olyan prűd, álszent és komolykodó irodalomtörténet van, mint a magyar. Még Szerb Antalnak is, aki szerintünk a legjobb fej az irodalomtörténetben, van egy olyan mondata a nagy Kölcsey-esszéjé- ben, hogy a nagy magyar költők nem voltak részegesek...” Szerb Antal állításának erős cáfolata is olvasható a „macs- kajajkönyvben”, Czeizel Endre kutatásaival alátámasztva. Minden bizonnyal senkit nem lep meg ez a tény, hiszen az irodalom és a - legtöbb esetben az alkohol kiváltotta - mámor kapcsolata, szimbiózisa köztudott, és az ismert orvosgenetikus is mindössze két bornemisszára bukkant a nagy magyar költők között: az említett Kölcsey mellett Berzsenyi Dániel volt a másik. Darida Benedektől megtudhattuk: menet közben jöttek rá, hogy valami iszonyatos mennyiségű anyag létezik a témában, „mert ha ügyesen olvassa az ember, akkor gyakorlatilag az egész kultúrtörténet semmi másról nem szól, mint a másnaposságról”. Ezért döntöttek amellett, hogy időrendben gyűjtik össze azokat az írókat, költőket, művészeket, akik számukra valami miatt fontosak. „így jött össze 33 fejezet, ami az ókortól kezdve napjainkig végigveszi ezt a motívumot a művészettörténetben. Azt is szerettük volna, hogy ezek a szerencsétlen másnaposok valami gyógyírt kapjanak a sebeikre, ezért egy szakácskönyv kerettörténetét találtuk ki a témához. Nemcsak gyönyörű sorainkkal akarunk tehát enyhíteni a másnaposság sebein, hanem össze- gyűjtüttünk 52 receptet is a derék másnaposoknak. Egy évben 52 hét van, tehát ha valakivel minden héten megtörténik a baleset, akkor is egész évre van receptje. A középkori erdélyi orvosok azt mondták, és mi természetesen hiszünk nekik, hogy egy hónapban egyszer szükséges egy nagy berúgás ahhoz, hogy az ember lelke az emésztő gondoktól, a teste pedig mindenféle nyavalyáktól megszabaduljon. Csak hát azóta jelentősen felgyorsult a világ, és ma már nem állja meg a helyét, hogy ezt havi egy alkalommal meglehet úszni...” Csema-Szabó Antal, aki „három rendes könyvvel” kezdte írói pályáját, aztán a Levin körút címmel hasnovellákat és gaszt- roesszéket adott közre, majd jött a macskajaj kézikönyve, elárulta: már megszokta, hogy ezt1 a műfajt nem igazán fogadja be a magas irodalom, őt pedig bebe- skatulyázták „levesírónak”. (Olyan írónak, aki túl sokat foglalkozik a gyomrával meg a borral.) „Eleinte nagyon zavart, hogy ez így van - vallotta be -, hogy akkor hívnak a rádióba, amikor a bablevesről kell beszélni, és nem akkor, amikor Tolsztojról. Pedig Tolsztojt is olvastam. De rájöttem, ez így van rendjén, előbb-utóbb mindenki bekerül egy skatulyába, mert úgy könnyű kezelni az embert. És most már nem is nagyon lázadok ez ellen. Különböző skatulyák vannak: a proletár költő, a nagy mesélő stb. Krúdyt is a Huszárik- film hozta vissza a köztudatba, őrá is úgy gondolunk, mint egy halhatatlan ínyencre. Ha meghalljuk a nevét, rögtön velőscsontok jutnak eszünkbe. Ez alapvetően a film hatása. Egyébként baromi jó film, csak mint minden tömörítés, levág dolgokat. Amikor az ember Krúdyt olvas, rájön, ■ Krúdy mennyivel több ennél, és ez csak a századrésze annak a csodának, amit csinált. Neki is ez a skatulyája.” Annak, hogy a mai irodalomban az étel-ital nem jut olyan főszerephez, mint régen, a szerzőpáros szerint az az oka, hogy megváltozott az élet. Az írók, költők ma már nem törzsvendégek a kávéházakban, és nem ott alkotnak, sőt a kocsmák fénykora is lejárt már. Helyükbe a plázák gyorséttermei léptek. A katzenjammerológia jeles képviselőiről az ember azt gondolná, tuti bevált recepjteik vannak másnaposság ellen. De mint kiderült, univerzális gyógymód nem létezik, egyszerűen túl kell esni a másnaposságon. Vannak dolgok, amit másnaposán is lehet csinálni, állítja Darida. Nála például az olvasás és a főzés működik. Másnaposán azonban általában olyan ételbe fog bele, amelynek hozzávalói között alkohol is szerepel... A Szlovák Filmintézet és a Petit Press folytatja a szlovák filmklasszikusok megjelentetését DVD-n Újabb sorozat a 60-as évek szlovák filmjeiből ÚJ SZÓ-HÍR A Szlovák Filmintézet és a lapunkat is kiadó Petit Press folytatja a szlovák filmklasszikusok megjelentetését. Korábban a nyolcvanas évek legendás alkotásai közül jutott el válogatás a Sme napilap olvasótáborához, majd a hetvenes évek műszakilag felújított filmterméséből jelentettek meg tízes DVD- kollekciót, azt követően a kínálattal egy évtizeddel korábbra nyúltak, a hatvanas évekhez. Ezúttal pedig egy, szeptember 25-én induló sorozat újfent a hatvanas évek szlovák filmművészetéből merít. A visszatérést az indokolja, hogy a hatvanas évek a legjelentősebb időszak a szlovák film történetében. Olyan alkotások születtek abban az évtizedben, amelyeket méltán emlegetnek együtt az európai filmkultúra klasszikusaival - nem véletlen, hogy sikerrel szerepeltek az akkori nemzetközi filmfesztiválokon. Az új tízes kollekció első darabja Ján Lacko Skalní v ofsajde (Drukkerek lesen, 1960) című alkotása. A sorozat folytatásaként a következő mozgóképes klasszikusok jelennek meg. Peter Solan Kým sa skončí táto noc (Mire véget ér az éjszaka, 1965); Dimitrij Plichta Šerif za mrežami (Seriff a rácsok mögött, 1965); Stanislav Barabás Zvony pre bosých (Harangszó a mezítlábasokért, 1965) ; Palo Bielik Majster kat (Hóhér, 1966); Štefan Uher Panna zázračnica (A csodás tündér, 1966) ; Martin Ťapák Živý bič (Élő ostor, 1966); Štefan Uher Tri dcéry (Három lány, 1967); Jozef Zachar Zmluva s diablom (Szerződés az ördöggel, 1967); Juraj Jakubisko Vtáčkovia, siroty a blázni (Madarak, árvák és bolondok, 1969). A megjelentetett DVD-ken a filmek mellé bonuszként értékes információkat is kap a néző: tallózót a korabeli sajtóvisszhangok között, az alkotók szakmai bemutatását, amit fotógaléria is kiegészít. A hatvanas évek szlovák filmművészete II. DVD-sorozat részét képezi egy dokumentumfilmeket tartalmazó DVD is, 1989 novembere - szlovák dokumentumfilmesek szemével címmel. A korszak hangulatát minden egyes film előtt egy-egy korabeli filmhíradó is felidézi, (tébé)
