Új Szó, 2009. szeptember (62. évfolyam, 202-225. szám)

2009-09-22 / 218. szám, kedd

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2009. SZEPTEMBER 22. Kultúra 7 Beszélgetés Farkas Ádám szobrászművésszel, akinek alkotásai október 5-ig láthatók Dunaszerdahelyen Felismerni újra a fontos dolgokat RÖVIDEN _____ Deja vu-klub Tornóczi Tiborral Pozsony. Szeptember 23-án, szerdán nyolcadik évadját kezdi a Deja vu klub. Az est ezúttal a blues jegyében zajlik, a vendég Tomó- czi Tibor, a Last Blues Band énekese és szájharmonikása lesz, aki a Deja vu együttes kíséretében lép majd színpadra. A helyszín válto­zatlan (Hlava XXII, Bazová 9.), kapunyitás 18 órakor, (ú) Mihályfi Imre az új örökös tag Budapest. Mihályfi Imrét, a nagyobbik köztévé egyik alapítóját választották a Magyar Televízió örökös tagjává titkos szavazással. A Balázs Béla-díjas rendező, aki több mint négy évtizeden át dolgo­zott a televízióban, a közelmúltban elhunyt Bíró Istvánná helyére került a testületben, amelyet 2004 szeptemberében hozott létre az MTV akkori elnöke, hogy a magyar közszolgálati televíziózás „nagy öregjeit” erkölcsi és anyagi elismeréssel illessék, (mti) Az eddigi legsikeresebb Bažant Kinematográf Vezet a Menny, pokol... föld A magyarországi szobrászok legkiválóbbjai között emle­getik. Számos díj birtokosa, a Magyar Képzőművészeti Egyetem szobrász tanszéké­nek vezetője, aBrit Királyi Szobrásztársaság tagja. Far­kas Ádám alkotásai október 5-ig a dunaszerdahelyi Kor­társ Magyar Galériában lát­hatók, azon a kiállításon, amelyen feleségével, Rákos- sy Anikó festőművésszel kö­zösen szerepel. Farkas Ádámmal a kiállítás megnyi­tóján beszélgettünk. VOJTEK KATALIN Japánban, Fujimi Kogenben nagy méretű köztéri szobra áll. Mi a története? 1991-ben a villányi szobor­parkban együtt dolgoztam több japán művésszel, és rá egy évre meghívtak, hogy készítsek Japán­ban egy szobrot. Nekem az az út óriási élmény volt, a japán kultúra tele van olyan mélységekkel és kvalitásokkal, amilyenekről mi csak álmodni tudunk. Az emberek viszonyrendszere sokkal erősebb és érintetlenebb, mint nálunk. Mielőtt elutaztam, tanulmányoz­ni kezdtem a japán kultúrát. A ja­pánok érezték ezt az őszinte ér­deklődést, mert teljesen kinyíltak, szinte a tenyerükön hordoztak. A szobrai azt az érzést keltik, mintha kikívánkoznának a ter­mészetbe. De olyan rendezett természetbe, mint a japán ker­teké, ahol a növényzet művészi kompozíciót alkot egy-egy ér­dekes alakú sziklával. Lehet, hogy ez fogta meg munkáiban a japánokat? Biztosan ez, mert a rendkívül erős természetszeretetem vitt el abba a szobrászati irányba, amelyre a tömörítés, az egy­szerűség, a jelekkel való kommu­nikálás a jellemző. Ezt a japánok kitűnően értik és magas fokon művelik. Ezért lehettek fogéko­nyak a munkáimra, és én is telje­sen otthon éreztem magam közöt­tük. Talán ennek köszönhető, hogy többször is visszahívtak. Farkas Ádám Ön a képzőművészeti főisko­la elvégzése után Párizsban ta­nult, ami az előző rendszerben ritkaságnak számított. Véletlen szerencse volt, vagy tudatos tö­rekvés? Mindig izgatott az a könnyed­ség, ugyanakkor pontosság, tisz­ta kifejezésmód, ami a Francia- országban alkotó képzőművé­szeket jellemezte. Párizs részem­ről tudatos választás volt, a sze­rencse ott játszott közre, hogy a kiváló francia kapcsolatairól is­mert Illyés Gyula apám egyik legjobb barátja volt, ő szerzett számomra francia meghívóleve­let, ami nélkülözhetetlen volt a kijutáshoz. Alkotásaival kapcsolatban a szakemberek Brancusit szokták (Fotó: KMG) emlegetni. Valóban hatással volt önre? Brancusi kikerülhetetlen, aho­gyan Giacometti vagy bizonyos fokig Moore is. Moore az indulás­nál hatott rám a tömörítésével, a nagy, erőteljes formáival és a ter- mészetközeliségével, de a döntő hatást Brancusi kevés eszközzel elért, nagyon mély, nagyon tiszta, nagyon emelkedett kifejező ereje jelentette. Ma is őt tartom a 20. század egyik legnagyobb mű­vészének. Brancusi román pa­rasztfiú volt, egy kicsit ugyanarról a tőről fakadt, mint az erdélyi fa­ragók, akik elképesztő szépsége­ket tudtak teremteni. Elég gyak­ran járok Erdélybe a tanítványa­immal, nézegetjük a régi sírköve­ket, kapubálványokat. Az a spon­tán erő és szépség árad belőlük, ami a népdalokból. Arrafelé a fa­ragás olyan természetes önkifeje­zése volt az embereknek, mint a bánatuk vagy az; örömük kiének­lése. Hihetetlen kifejező erő van ezekben a régi faragványokban, Brancusi valószínűleg ezt vitte magával Párizsba. Művészekkel beszélgetve gyakran hallani nagyon pesszi­mista nézeteket a kultúra jelen­legi állapotát és jövőjét illetően. Osztja a véleményüket? Bizonyos pesszimizmus jogos, mivel az európai civilizáció elég rossz irányba halad, és tekintve, hogy az emberi létnek a kultúra az alapja, létezik bizonyos veszélyez­tetettség. De amíg ember lesz a Földön, addig művészet is lesz. A művészet nem mesterséges vala­mi, hanem az emberi léleknek egy nagyon fontos kifejezési formája, amellyel kommunikálunk egy­mással és erőt adunk egymásnak. Évezredeket tudunk átkommuni­kálni a művészeten keresztül és tudjuk erősíteni egymást. A művészet halála - ilyen nem léte­zik, ez nonszensz. Mit ért az alatt, hogy Európa rossz irányba tart? Az előbb említettem a japánok­nál az emberi kapcsolódásokat, amelyek háromirányúak: befelé, önmagához, kifelé, a környezeté­hez, a harmadik pedig egy felsőbb hatalommal való kapcsolattartás. Európa olyan helyzetbe került, hogy teljesen zavarossá váltak ezek a kapcsolatok, és ezzel bor­zasztóan sebezhetővé vált. Ott az iszlám, ott a buddhista világlátás, ezek sokkal életképesebbek és erőteljesebbek, mint az európai lét jelenlegi formája. Itt egy ön­pusztító folyamat zajlik, az egész 20. század erről szól. A 21. szá­zadban két lehetőségünk van: vagy felnyílik a szemünk, és fel­ismerjük újra a fontos dolgokat, amelyek nem az anyagiak, vagy pedig el fognak minket sodorni. Ön melyik lehetőséget tartja valószínűbbnek? Azt hiszem, Európa rá fog jön­ni, mik a valódi értékei. Lehet, hogy egy katasztrófa árnyékában, lehet, hogy egy tisztítótűzben, de rá fog jönni. ÚJ SZÓ-HÍR Hetedik alkalommal járta az ország nagyvárosait a népszerű mozgó nyári mozi: a Bažant Ki­nematográf. A trencsénteplici Art Film Festről indult, megjárta a je­les nyári kulturális, zenei, filmes fesztiválokat, s harminc megálló után a fővárosban fejezte be ván­dorlását. Az idei évfolyam minden eddiginél nagyobb látogatottság­gal büszkélkedhet, 54 300 néző volt kíváncsi arra az öt filmre - há­rom szlovák és két cseh produkció -, amely a programján szerepelt. Ezzel a nézettséggel sikerült túl­szárnyalni az eddigi rekordot, amelyet 2006-ban ötvenezer lá­togatóval értek el. A nyári szabadtéri moziban a legtöbben Laura Siváková- Paššová Menny, pokol... föld című lélektani drámájára voltak kíváncsiak: 11 860-an látták. A film egy fiatal balett-táncosnő, Klára kényszerű és nem könnyű választását elemzi, azt a folyama­tot, amely a fiatal nőt meggyőzi arról, hogy (félresiklott) kapcso­lata helyett a világhír felé ívelő karriert válassza. Klárát Kanócz Zsuzsa alakítja. Siváková-Paššová mozgóképét Tomáš Barma Bogyók című alko­tása (10 500 néző), Juraj Nvota Muzsikája (10 250 néző), Miro­slav Luther Szúnyogtangója (9 870 néző), végül Jan Hfebejk Ná­lam jó című mozija (8 520 néző) követi a nyári mozi nézettségi lis­táján. (tébé) A Menny, pokol... fold című szlovák filmet Kanócz Zsuzsa ajánlotta a pozsonyi nézők figyelmébe (Fotó: Bažant Kinematográf - Peter Procházka) A Reklámőrültek és A stúdió lett a legjobb tévésorozat a dráma, illetve a vígjáték kategóriában; a tévécsatornák közül pedig az HBO gyűjtötte be a legtöbb trófeát Kihirdették az Emmy-díj nyerteseit Glenn Close-nak A hatalom háló­jában hozta meg az újabb Emmyt (ČTK/AP- felvétel) Toni Collette először vehette kezé­be a legjobb tévészínészeknek járó szobrot (ČTK/AP-felvétel) Kristin Chenoweth egyik szeme sírt, a másik nevetett (TASR/AP-felvétel) MT1-JELENTÉS Los Angeles. Bár voltak új arcok a nyertesek között, nem okozott túl sok meglepetést az amerikai „televíziós Oscar-díjak” kiosztása: idén is a Reklámőrültek és A stúdió lett a legjobb tévésorozat a dráma, illetve a vígjáték kategóriában. Először vehette kezébe a leg­jobb tévészínészeknek járó Emmy- szobrot többek között Toni Collet­te (Tara alteregói), Jón Cryer (Két pasi meg egy kicsi) és Kristin Che­noweth (Halottnak a csók). Míg az ausztrál Collette „őrületes talál­kozásnak” nevezte az élményt, Chenoweth egyik szeme nevetett, a másik sírt, mivel sorozatát épp most szüntette meg az ABC. „Kö­szönöm az Akadémiának, hogy egy olyan sorozatot ismert el, ami nincs többé” - mondta. A hatalom hálójában című drá­mai sorozatból Glenn Close, A stú­dió című vígjátékból pedig Alec Baldwin tudott duplázni: mind­ketten másodszor kaptak alakítá­sukért Emmyt. A stúdió című sorozat egyik al­kotója, egyben szereplője, Tina Fey szertelen jókedvében a tévé­csatornának hálálkodott: „köszön­jük az NBC-s barátainknak, hogy műsoron tartottak minket, holott többe kerülünk, mint egy talk- show”. Ezzel Jay Leno új tévé­műsorára célzott, amiről az NBC többször megjegyezte, hogy ol­csóbb, mint egy tévédráma. Baldwin, aki Rob Lowe-tól vette át a díját, azzal okozott derültsé­get, hogy kijelentette: simán elcse­rélné a szobrot, ha úgy nézhetne ki, mint Lowe. A tévécsatornák versenyében - ahogy évek óta mindig - vasárnap ismét az HBO gyűjtötte be a leg­több elismerést, 21 díjjal vezetve a mezőnyt. Az NBC a tavalyi 10 Emmy után alaposan belehúzott: összesen 16 díjjal távozott a gálá­ról. Az ABC 11 szobrot, a Fox tízet, a CBS és a PBS pedig egyaránt nyolcat vihetett haza tévémű­soraiért. A kábeltévék között sem csak az HBO számára termett ba­bér, a Showtime hat díjat nyert - az egyiket az említett Tony Collette kapta a legjobb vígjátékbeli szí­nésznő kategóriájában. Az AMC a Reklámőrültekkel és a Breaking Baddel szedett össze öt Emmyt. A Comedy Central három, az FX pe­dig két díjjal távozott. Bryan Cranston - aki a Breaking Bad című sorozatban nyújtott já­tékával szintén másodszor harcol­ta ki magának az Emmyt - arról be­szélt a színpadon, hogy már csak az ő tanárból lett drogdíler szerepe is mutatja, mennyit változott a té­vé - előnyére. ,A televíziózás egy újabb aranykorát éljük” - jelentet­te ki a színész.

Next

/
Thumbnails
Contents