Új Szó, 2009. szeptember (62. évfolyam, 202-225. szám)
2009-09-21 / 217. szám, hétfő
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2009. SZEPTEMBER 21. Vélemény és háttér 5 TALLÓZÓ LOS ANGELES TIMES Az amerikai Központi Hírszerző Ügynökség (CIA) nagymértékben növeli afganisztáni jelenlétét, s ez a titkosszolgálati kiáramlás történelmének egyik legnagyobb ilyen akciója lesz a Los Angeles Times szerint. Az amerikai lap úgy tudja, hogy az évvégéig az Afganisztánbanmárjelenlévő közel 700 CIA-s mellé kémek, elemzők, félkatonai alkalmazottak csoportjait vezényli majd. Az afganisztáni CIA-je- lenlét összevethető lesz a háborús évek Vietnamjával vagy Irakjával. E jelenlét erősítésére a háború társadalmi támogatottságának esése közepette kerül sor, akkor, amikor különösen nagy szükség van a titkosszolgálat hatásos közreműködésére. (MTI/AFP) Alaposan felkészültem az autómentes napra. Az éjjel ellopták a kocsimat. (Peter Gossányi rajza Reagan óta a rakétavédelem sokkal inkább a nemzetközi politikáról szól, mint egy új katonai technológiáról Csillagháborútól a rakétapajzsig Az iráni fenyegetés ellensúlyozására szolgáló rakétapajzzsal kapcsolatban Barack Obama amerikai elnök által csütörtökön előterjesztett új terv fejtetőre állítja Ronald Reagan csillagháborús elképzelését. Ahelyett, hogy az Egyesült Államok kontinentális térségének védelmére koncentrálna, Európa és a Közép-Kelet védelmére összpontosít - mutat rá a New York Times. MT1-ELEMZÉS Az új koncepció igen messze áll az áthatolhatatlan pajzsról alkotott elképzeléstől, amelyet 1983-ban Reagan elnök lángoló szavakkal mutatott be, és amely diplomáciai diadalt hozott, miközben maga a terv technikai fiaskónak bizonyult. A rakétavédelem azóta is sokkal inkább a nemzetközi politikáról szól, mint egy új katonai technológiáról. Megijesztette a szovjeteket A hidegháború utolsó éveiben hozzájárult ahhoz, hogy a szovjeteket olyan egyezmények felé terelje, amelyek erőteljesen csökkentették a nukleáris fegyverek számát. George W. Bush éveiben a rakétapajzs témája a NATO kiterjesztéséről szólt, valamint azon a címen, hogy rakétaelhárító támaszpontokat kell építeni egy esetleges észak-koreai támadás elleni védelemre, közvetett figyelmeztetésül szolgált Kínának: csendes-óceáni hatalmát nem terjesztheti ki tovább ellensúly nélkül. Most, az Obama-korszakban a stratégiai vízió a csillagokból leszállt a tenger felszínére. Az elnök e technológia egy csökkentett méretű, először hajókra telepítendő változatát új küldetéssel ruházta fel. Ennek célja meggyőzni Izraelt és az arab világot arról, hogy Washington haladéktalanul fellép Irán befolyásának ellensúlyozására azzal egy időben, hogy 30 éve először közvetlen tárgyalásokat kezd Teheránnal. Obama elnök számára ez a lépés meglehetősen kockázatos. Alig néhány óra telt el bejelentése után, máris röpködtek a vádak, hogy az első nagyobb szembenálláskor meghátráít az oroszok előtt. Kényes téma az elnöknek A választási kampány idején a rakétapajzs kényes terep volt Obama számára. Liberális bázisa már a szóra is allergikus volt. Obama, aki demonstrálni akarta, hogy nem engedékeny védelmi kérdésekben, azt hangsúlyozta, hogy azokat a technológiákat pártolja, „amelyek már kipróbáltak, és gazdaságosak”. Elnökségének kilencedik hónapjában Obama kezdi kifejteni, mire gondol. Nem adja fel a Bush-években amerikai földön megépített két rakétaelhárító bázist, amelyek közül az egyik Alaszkában, a másik Kaliforniában van. Munkatársai azonban azzal érveltek, hogy Irán és Észak- Korea számára sokkal hosszabb időbe telik az interkontinentális rakéták kifejlesztése, mint azt sokan aggódva feltételezték. Érvelésük szerint jelenleg a közvetlenebb fenyegetést Irán rövid és közepes hatótávolságú rakétái testesítik meg. Ezek közül az első a Shahab III, amely képes elérni Izraelt és Európa bizonyos részeit, és amelyről amerikai, izraeli és európai felderítő ügynökségek azt gyanítják, hogy Irán atomtöltettel kívánná felszerelni. Az Obama- csapat úgy véli, a leggyorsabb és legbiztosabb mód Bush terveinek elvetése, mivel azok értelmében az elhárító rakéták túl messze lennének Irántól a rövid- és középtávú rakéták elhárításához; ehelyett az elhárító rakétákat kell közelebb vinni Teheránhoz. Obama bírálói viszont azzal érvelnek, hogy Irán ugyan a rakétavédelem egyik fő célpontja, de nem az egyedüli, és a Bush-terv elvetésével az elnök Amerika szövetségeseinek helyzetét ássa alá. John McCain szenátor többek között azzal érvel, hogy a kelet-európai országok egyre inkább tartanak a kiújuló orosz kalandortervektől. Kiengesztel bennünket? Obama elnök azonban bízik abban, hogy idővel ki tudja engesztelni ezeket az európaiakat, másfelől pedig nőni fog a hitele a Közel-Keleten, ahol azzal érvelhet, hogy az amerikai rakétapajzs egyaránt védelmet nyújt majd Izraelnek és az arab országoknak, nevezetesen Egyiptomnak és Szaúdi Arábiának. Vannak arra utaló jelek, hogy mindkét ország saját nukleáris kapacitás megteremtésében érdekelt - különösen ha feltételezi, hogy Washington nem lép fel Iránnal szemben. Mások azzal is vádolhatják az elnököt, hogy az Egyesült Államok egyes részei a keleti partvidéken védtelenek maradnak, ha Irán nagyobb előrelépést ér el a nagy hatótávolságú rakéták technológiájában. Februárban Irán mesterséges holdat lőtt fel, amely ismételten elhaladt az Egyesült Államok fölött. A Bush-kormány e fenyegetésre hivatkozva akart újabb elfogó rakétákat telepíteni Lengyelországba. Az Obama-ad- minisztráció viszont azt hangsúlyozza, hogy Iránnak nincsenek hosszú távú rakétái, és Teherán ezen a téren lassabban halad, mint várták. A Bush-terv hitelességét aláásta, hogy az elfogó rakéták többször is kudarcot vallottak a szimulációk során. A kérdés most az, vajon az Obama-terv műszakilag megalapozottabb-e, mint az elődje. Obama számára így a kihívás ma ugyanaz, mint Reagan számára a csillagháborús tervvel volt: meggyőzni a világot arról, hogy rakétavédelmi elképzelése működik - legalább annyira működik, hogy politikai fegyverként hatásos legyen. Az Európai Unió országainak 2011-től csökkenteniük kell egyre nyomasztóbb államháztartási hiányukat Földrészünk államait adósságspirál húzza a mélybe MT1-1NFORMÁC1Ó Az Európai Unió országainak 2011-től csökkenteniük kell állam- háztartási hiányukat, hogy megakadályozzák az ellenőrizetlenül szárnyaló adósságspirált - tartalmazza az Európai Bizottság egyik dokumentuma, amit az unió pénzügyminisztereinek október 1-én kezdődő kétnapos ülésére készült. Az EU-tagországok kormányai több százmilliárd eurót költöttek arra, hogy életet leheljenek gyengülő gazdaságaikba. Az október eleji uniós pénzügyminiszteri ülésen arról lesz szó, hogy miként lehet majd a gazdaságba pumpált állami pénzeket kivonni. A bizottság dokumentuma szerint a legtöbb országnak évente több mint 0,5 százalékkal - néhánynak több mint 1%-kal - kell majd a hazai össztermékhez arányosan csökkentenie államháztartási hiányát éveken keresztül ahhoz, hogy megállítsák a gyors eladósodás irányzatát. A dokumentum szerint, ha az EU gazdasági növekedése a vártnál nagyobb lesz, minden plusz költségvetési bevételt teljes egészében a hitelek csökkentésére kell fordítani. Amennyiben jövőre lendületet kap az EU gazdasága és nem lesznek további állami gazdaságélénkítési intézkedések, az EU-tag- országokegyüttes adóssága eléri az uniós bruttó hazai össztermék (GDP) 100 százalékát 2016-ban. Feltéve, hogy a folytatandó politika nem változik, akkor 2020-ban a GDP-arányos adósságszint 120 százalékra nőne. Az EU-tagorszá- gok államadóssága az uniós GDP 61,5 százaléka volt2008-ban. Magyarország esetében idén az adósságállomány felkúszhat az éves össztermék 80%-ára is, Szlovákia esetében pedig az eladósodottság tavalyi szintje 32% környékén mozgott, ami idén érezhetően meglódul. A dokumentum szerint 2020-ra a GDP- arányos államháztartási deficit 175-200%-ra emelkedhet Nagy- Britanniában, Írországban és Lettországban, ha az érintett országok kormányai nem tesznek további lépéseket a takarékosság terén. KOMMENTÁR Képmutatás LOVÁSZ ATTllA Az egyenlőséget, jobban mondva az egyenlősdit gyakran emlegető politikai garnitúrákkal komoly baj van. Jó ugyanis azt hallani, hogy egyenlők vagyunk, így hát a sikerre hajazó politikusok szívesen hitegetik választóikat azzal, hogy eltörlik a társadalmi egyenlőtlenségeket, mert az így igazságos. Eltekintve attól, hogy nehéz elmagyarázni, mitől igazságos, hogy egyenlőként állítjuk be a Nobel-díjas tudóst és egy sorozatgyilkost, jegyezzükmeg, hogy az egyenlősdi nem kivitelezhető. Vannak tehetséges és kevésbé tehetséges emberek, vannak szorgalmasak és lusták, vannak önállóak és sült galambot várók, vannak tisztességesek és bűnözők. Különbözőek vagyunk. ANagy FranciaForradalom egyébként oly magasztosjelszavát (Testvériség, szabadság, egyenlőség!) az immár kétszáz évesjogfejlődés az „egyenlőség” címszóban a törvény előtti egyenlőség és az esélyegyenlőség alapelveire változtatta. Akét alapelv ugyanis logikus és valóban kivitelezhető: atörvényszegő professzor ugyanolyan elbírálásban részesül, mint a törvénysértő hajléktalan, a demokratikus társadalom pedig olyan struktúrákat, intézményeket épít, amelyekben a rosszabb körülmények közül származó egyén szorgalmával elérheti ugyanazt, amitajobb, gazdagabb körülmények közül érkező. Minden társadalomnak vannak elitjei. Az egyenlőséget oly nagy szeretettel (és gyakorisággal) szajkózó proletárdiktatúrának is voltak. Sőt, a valós szocializmus elitjei még hazugok is voltak, hiszen azt hirdették, hogy a járási párttitkár ugyanolyan ember, mint a marós a gépgyárban, életstílusuk, életszínvonaluk és lehetőségeik terén e két ember köszönő viszonyban nem volt egymással. Robert Fi- co kormányfő fia elit magániskolát látogat. Rendben van. Hajói tanul és édesapja a műveltséget, szakképesítést értéknek tartja, miért ne látogathatná. Még azt is rendjén valónak tarthatjuk, hogy ha a srác tanulmányi eredményei a színjeleshez közelítenek, akkor komoly tandíjengedményeket kapjon. A szlovák bulvár nagy fölfedezését, hogy a kormányfő fia a tandíj egy tizedéért látogat egy elit magániskolát, akár újságírói mocskolódásnak is vehetnénk. Vehetnénk, de nem tehetjük. Robert Fico választásokat nyert azzal, amivel preferenciáit máig nagyon keményen tartja: a kisember (verbális) védelmével, a gazdagok, a magántőke elutasításával, a gazdasági elitek, a magán nyugdíjpénztárak, a magánbiztosítók, a magánbankok vegzálásával. Robert Fico áttételesen egyenlőséget hirdet, ujjal mutogat politikai ellenfeleinek elitizmusra utaló megnyilvánulásaira. Másrésztvígan megtűri klientúrájának sokszor nagyon is kétes ügyeit, milliós, milliárdos tételek tisztázatlan eloszto- gatása során hallgat, vagy csak a sajtó nyomására lép. S lám, most kiderült, az egész egyenlősdi csak nagy szájalás, süket duma. Amikor róla, családj áról van szó, gyermeke boldogulásáról, akkor az egyenlősdit nekünk találta ki. Az elitizmust meg magának. Az értelmező szótár szerint ezt hívják képmutatásnak. JEGYZET Pillantás a gödörbe JUHÁSZ KATALIN Az ötlet óriási. 100 legszegényebb címmelkiadványjelent meg szombaton a legnehezebb helyzetben élő magyarokról, a társadalom peremén élőkről. A száz leggazdagabb magyarról évente készülő lista „negatív megfelelőjének” célj a a közvélemény felrázása, az empátia, segítőkészség és problémamegoldás serkentése. Az összeállítás készítői szerint a szegénység nem csupán pénztelenségként értelmezhető, hanem sokféle hiányt takarhat. A kiadványban szerepelnek függők, fogyatékosok, rabok, rossz tanulók, állami gondozottak, magatehetetlen, elhagyatott idősek, illetve olyanok, akiktestüketkénytelenek áruba bocsátani. És persze hajléktalanok, kuporgatók, sőt éhezők is. Talán mi magunk is közelebb vagyunk a szegénységhez, mint azt tudatosítanánk. Lehetőségeink szűkösek, családikörülményeink vagy testi adottságaink meghatározzák, mi válhat belőlünk és mi nem. Lehet, hogy már gyermekkorunkban „leírtak” minket, és hiába igyekszünk, hiába teszünk bármit is ellene, nem tudunk kimászni abból a bizonyos gödörből, sőt ez a reménytelen állapot egy idő után olyan természetessé válhat számunkra, mint a gazdagok számára az anyagi gondtalanság. De elég egy baleset, egy rossz pillanat, és bármikor kipottyanha- tunk a társadalomból. Onmagá- értbeszélazatény,hogymíg Nyugat-Európában a megváltozott munkaképességűek felének van állása, Magyarországon viszont ezaz arány alig 10 száza- lék. A kiadvány ötletgazdája Hajós András, aki neves fotósokat és újságírókat kért fel a közreműködésre. Olyan sorsokat, történeteket kerestek, amelyekből az egész magyar társadalom képe kiraj zolódik, főleg az a tény, hogyatalajtvesztett emberek koloncnak számítanak, legszívesebben tudomást sem ven- nénkrólukmi, többiek, akiksze- rencsésebbnek érezzük magunkat. Tudom, más ötletét lenyúlni nem szép dolog, ez esetben azonban arra biztatnám a hazai ületékeseket, civil szervezeteket, emberi jogi szakértőket, vállalkozó kedvű újságírókat, hogy nézzenek szét környezetükben, kutassák fel a legmegdöbbentőbb történeteket és jelentessenek meg egy hasonló kiadványt, hátha még nem késő. Ihletért a budapesti Gödör klubba érdemes menni, jelenleg ott látható a történetekhezkapcsolódó kiállítás. Amelyre remélhetőleg a száz leggazdagabb magyar közül is ellátogatnak néhányan. ..
