Új Szó, 2009. szeptember (62. évfolyam, 202-225. szám)

2009-09-03 / 203. szám, csütörtök

10 Vélemény-hirdetés ÚJ SZÓ 2009. SZEPTEMBER 3. www.ujszo.com SZEMSZÖG Ki nem mondott igazat? Ki nem mondott igazat? A Ma­gyar Köztársaság elnöke? Szlová­kia kormányfője? Szlovákia nagykövete vagy a tolmács? Augusztus 21-én Sólyom László a komáromi hídon azt mondta, két hónappal korábban jelezte Peter Weissnek, hogy szándékában áll eleget tenni egy civil szervezet meghívásának, s átjönni Révkomá- romba Szent István szobrának le­leplezésére, ahol szeretne szlovák kollégájával is találkozni. A nagy­követ ekkor úgy tájékoztatta, hogy a szlovák köztársasági elnök akkor Horvátországban fog üdülni, de Weiss a szlovák külügyi masinériát beindította. Nagyon rokonszenve­sen, készségesen kezelték az ügyet egészen augusztus 13-ig. A hiszté­ria csak utána tört ki. Ezt így hallottam a Duna, az ml és a Markíza televízióban is. A magyar államfő nem kívána­tos személlyé nyilvánításának másnapján a TA3-ban Robert Fico azt állította, hogy Sólyom nem mondott igazat, mert a magyarok csak egy héttel korábban jelezték elnökük komáromi látogatását. Szlovákia szuverén ország, min­denkitől elvárja a kellő tiszteletet! Legalább annyit, ha ide jön a szomszéd elnök, jelezze, hogy it­teni kollégájával is szeretne talál­kozni. Ehelyett a magyar köztár­sasági elnök azt képzeli, hogy csak átsétál ide, mintha a saját or­szágában látogatna meg egy já­rást. A szlovák hazafiakat sérti ez a viselkedés, ezért nem tudják szavatolni a magyar államfő biz­tonságát. Sólyomot már Szerbiá­ból is kitiltották, Romániával is volt problémája, mert minden magyar köztársasági elnökének érzi magát. A magyar törvények szerint az államfőnek és a kormányfőnek is alkotmányos kötelessége törőd­nie a határon túli magyarokkal. Nem Sólyom László tehet arról, hogy nyelvtestvéreinek milliói ke­rültek a trianoni határokon kívül­re. Oda megy tehát leggyakrab­ban, ahol legnagyobb tömbökben élnek, vagy ahová leggyakrabban hívják. Peter Weiss aligha hallotta fő­nöke állításait, mert augusztus 27-én a Nap-kelte című műsorban alaposan rácáfolt Fico állításaira. Ugyanazt mondta, amit Sólyom állított, hozzátéve, hogy ő azon­nal értesítette saját kormányát. Azt is megerősítette, hogy Gašpa- rovič Horvátországban üdült, de korábban hazajött a tervezettnél. Arról nem beszéltek, hogy a nagy­követ erről értesitette-e a magyar elnököt. A beszélgetés angolul folyt, s a riporter tolmácsolta magyarra. Tehát én azt az abszurditást is feltételezhetem, hogy a riporter nem azt fordította, amit a nagy­követ mondott, hanem azt mond­ta, amit a magyar hallgatók sze­rettek volna hallani. Vagy Weiss nem mondott igazat, s csak au­gusztus 13-án értesítette kormá­nyát Sólyom tervéről. Ha a nagykövet értesítette Só­lyom Lászlót a szlovák államfő hazatértéről, de Sólyom már nem akart a kollégájával találkozni, akkor a magyar államfő nem mondott igazat, mert ha egy köz­lésből elhallgatunk egyetlen fon­tos szót, akkor már nem az igazat mondjuk. Ezért lenne nagyon fon­tos minden szereplőt szembesíte­ni saját szavaival, hogy kiderüljön az igazság. Ha végül az sül ki, hogy Fico nem mondott igazat, akkor sincs semmi új a nap alatt. Mindnyájan emlék­szünk rá, hogy a magyaroknak is volt hazudós kormányfőjük. De ő már eltakarodott. Cinkostársai népszerűsége is zsugorodik. Slota és Fico fjedig ezzel az erkölcsileg és gazdaságilag is tönkretett nemzet­tel riogatja saját országának népét. Szerencsére nem hisz nekik min­denki. Utazás közben hallom, hogy azokban a közösségekben, munka­helyeken, kisebb településeken, ahol ismerik egymást az emberek, nem aszerint osztályoznak, ki mi­lyen nemzetiségű, hanem hogy be­csületes-e vagy sem. Azokkal, akik nem tudnak gondolkodni, vagy nem ismernek minket, el lehet hi­tetni, hogy minden magyar maga a sátán. Fél évvel ezelőtt az egyik keres­kedelmi televízió riportere az em­berek terveiről érdeklődött. Csu­pa elfogadható álom, terv hang­zott el. Végül egy 8-10 év körüli fiúcskára került a sor. Ezt felelte: Első célom jól tanulni, hogy ami­kor felnövök, kiűzhessek innen minden magyart és romát. Remé­lem, az Isten megsegít. Néhány eszement lélekmérge­ző ebbe az istenfélő, ártatlan gye­rekbe ilyen hallatlan, könyörtelen gyűlöletet tudott beoltani. Én egy magyar többségű, de szlovákok által is lakott kis faluban élek évtizedek óta. Soha nem ta­pasztaltam, hogy nemzetiség, vagy nyelvhasználat miatt valamilyen nézeteltérés lett volna szlovákok és magyarok között. Számtalanszor megesett velem, hogy amikor a szembejövő szlovák ismerősnek Dobrý deň!-t köszöntem, ő Jó napot!-tal válaszolt. Olyan azon­ban még sohase történt, mint a mi­nap. Vonatra siettem, észrevettem, hogy az útszéli villanypóznán egy falunkbeli férfi dolgozik. Szlovák, tehát Dobrý deň-t köszöntem neki. Vissza nekem ő is ugyanazt. Már el­haladtam mellette, amikor le tu­dott pillantani. Megismert és egy hangos Jó napot!-ot küldött utá­nam. ,Adjon az Isten mind­nyájunknak!” - válaszoltam. Való­ban jó napom lett ettől a gesztustól. Legyenek áldottak a békességre törekvőemberek! Dobainé Kiss Ilona, Kisújfalu nyisson on i Id IQ VI Hr IV.UO v 111C myszámlá es ne sajnálja a f papírtól a szebl $ mmmß /'s má /mm Az elektronikus villanyszámlával most bárki 15%-os kedvezményt kap egyes Whirlpool villamos fogyasztókra a NAY Elektródom hálózatában. www.elektroweb.sk villanyáram interneten keresztül Západoslovenská energetika Člen skup Gon SZEMPONT Egy kis kínai demokráciát Az Új Szó július 31-i számá­ban megjelent kommentár (Számok, számítások - Nagy András) a szlovákiai korrupció­ról szól, amely a lakosság 74 százalékát aggasztja. Felötlött bennem egy megol­dás - a Kínai Népköztársaság­ból ne csak silány minőségű, egyszeri használatra alkalmas ruhát, cipőt importáljunk, ami a hazai gyártást veszélyezteti, hanem hozzunk magunknak pár bírót is. Az egész világ elítéli Kínát a tömeges halálbüntetések miatt. Nemcsak a köztörvényeseket végzik ki nyilvánosan tarkólö­véssel, hanem a politikusokat is, korrupció miatt. Milyen szép lenne az az „intemacionális” segítség a ba­ráti Kínától, hogy segít megol­dani korrupciós ügyeinket. Képzeljük csak el, a faliújság­pályázat ügyének kipattanása után a miniszter urat nem a par­lamenti székbe vezetik vissza, hanem a Slovan stadionjába szállítják, ahol letérdeltetik, mögé áll egy fehér kesztyűs rendőr és az úriembert tarkón lövi. A magánrepülőjével szá­guldozó, erkélyről hugyozó (sic) nemzetvédőt, vagy a kormány­ból „csak” egy panellakással és egy Opel Corsával távozó or­szágalapítónk is a nyilvánosság előtt vezekelne a „hirtelen ki tudja honnan lett” vagyongyara­podása miatt. Kihalna egy faj - a politikusoké. Mi lenne velünk, egyszerű dolgozó állampolgá­rokkal, ha nem tudnánk kire ad­ni voksunkat a választásokon, nem volna kinek adni a boríté­kot a járandósággal az elintézett eurótámogatásért. Ettől sem nekünk, sem szere­tett vezetőinknek nem kell tar­tani. Szlovákia demokratikus köztársaság, ahol tiszteletben tartják az emberi jogokat, a független bíróságok védik érdekei(n)ket. Becsapva mi, egyszerű embe­rek vagyunk, akik bízunk abban, hogy ez vagy az a politikus jobb lesz, többet tesz értünk, s ha nem, akkor legközelebb nem szavazunk rá. Választunk mást, hisz oly szépen szónokol - csak az emberek érdeke a fontos neki. A politikai élet megtisztítása a korrupciótól a mi feladatunk - választóké, a közvéleményé. Nem szabad hallgatni, még ak­kor sem, ha talán félni kell a lehetséges reakciótól. Sidó Zsolt OLVASÓI LEVÉL Nem iszom több pivót Magyarországi magyar va­gyok. Korábban sokszor és szívesen jártam át Szlovákiá­ba. Vonzottak a szép tájak, a jó sörök és a szlovák ételspe­cialitások, mint a parenica, oštepka, bryndza vagy a knédli. Szimpátiát éreztem a szlo­vák nyelv iránt, szépen hang­zónak, lágyabbnak találtam, mint amilyen a cseh vagy az orosz. Késztetést éreztem, hogy legalább turistaszinten tanuljak meg néhány szót. A Tátra szerelmeseként megtanultam a földrajzi fo­galmakat - sedlo, štít, vodo­pád stb. Még ha magyar ki­sebbségiek által üzemeltetett kocsmákba tévedtem, ott is pivoként kértem a sört, és Zlatý Bažantot mondtam Arany Fácán helyett. Mára - ősi nyelvünk diszk­riminálása miatt - a szlovák nyelv iránti szimpátiám hűvösebbé vált. Nem is terve­zek több utat Szlovákiába. Van még elég sok más ország, amely hasonlóan szép, és ahol a magyart is embernek tekintik. Szekeres Béla, Budapest A rovatban közölt írások nem feltétlenül a szerkesztőség véleményét tükrözik. BP902490

Next

/
Thumbnails
Contents