Új Szó, 2009. szeptember (62. évfolyam, 202-225. szám)
2009-09-17 / 214. szám, csütörtök
www.ujszo.com UJSZO 2009. SZEPTEMBER 17. Vélemény És háttér 7 FIGYELŐ Bűnbánó bankárok A bankároknak bűnbánatot kellene tanúsítaniuk azon hibáik miatt, amelyek a gazdasági válságot okozták - vélte a canterburyi érsek. Rowan Williams szerint az emberek neheztelnek a bankárokra amiatt, hogy nem vállalják a felelősséget. „Nem hallottuk, hogy elismerték volna, igen, tévedtünk, és az egész alapelv irreális volt” - mondta az anglikán egyház vallási vezetője a BBC televízióban. Williams attól tart, hogy a pénzügyi szektor máris kezd visszatérni a régi kerékvágásba, ezért szorgalmazta, hogy a kormány szabjon határt a prémiumok összegének, (mti) Tudod, mit tett a miniszter, amikor megmondtam neki a véleményemet? Megszüntette az állásomat. (Peter Gossónyi rajza) A Frankfurter Allgemeine Zeitung konzervatív német napilap a magyar-szlovák kapcsolatokról Nemzetfogalom - másként Új nemzetfogalmat keresve címmel a szlovák-magyar kapcsolatokkal foglalkozott a Frankfurter Allgemeine Zeitung. MTl-ÖSSZEFOGLALÓ A német napilap magyar származású szemleírója, Georg Paul Hefty bevezetőjében leszögezte: amióta Sólyom László magyar államfő múlt heti berlini látogatása során közölte, hogy a pozsonyi kormányt a szokásos diplomáciai csatornákon keresztül már két hónappal korábban tájékoztatta tervezett részvételéről a révkomáromi Szent István-szobor avatásán, Szlovákiába való belépésének elutasítása új megvilágításba kerül. Már nem lehet arról beszélni, hogy a Fico-kormányt meglepetésként érte Sólyom terve. A szlovákiai látogatás megtagadásának előzményeivel kapcsolatban a konzervatív újság hírelemzője ismertette azokat a részleteket, amelyekről a magyar államfő a német fővárosban tartott előadásában számolt be. Hefty úgy értékelte: a hirtelen elutasításnak kevesebb köze volt a Szlovákiában nem kedvelt látogatóhoz, mint a szlovák belpolitikai fejleményekhez. Emlékeztetett arra, hogy ugyanebben az időben tetőpontjára hágott az erőpróba Fico kormányfő Smer szociáldemokrata pártja és a Ján Slota vezette szélső- jobboldali SNS között. Hefty ezután az 1990-ben alakult SNS történetével foglalkozott. Utalt arra, hogy a Slota vezette párt az 1871-ben létrehozott Nemzeti Párt örökébe lépett. Ez utóbbi megalakulása annak idején a szlovák kisebbség válasza volt az 1867-es osztrák-magyar kiegyezésre, amely aláásta a kis nemzetiségek önállóságának kilátásait. A Magyarország elleni harc, vagy legalábbis polémia azon pártok lényegéhez tartozik, amelyek az SNS nevet viselik - vélekedett a cikkíró. A pártelnök magyarellenes kijelentéseit idézve utalt arra: ezt a hagyományt Slota évek óta „új magasságokba emeli”. Fico mégis koalíciós partneréül választotta, noha lett volna más lehetősége. Ám most nemcsak gyengíteni kívánja az SNS-t, hanem szavazóinak egy részét is meg akarja kaparintani. Annak megakadályozására, hogy Slota „politikai üldözöttként” nagyobb támogatásra találjon, Fico csábító ajánlatokat tesz az SNS választóinak, és magyarellenes eszközökhöz nyúl - írta Hefty, megemlítve az új szlovák nyelvtörvényt, mely súlyosan megterhelte a két ország viszonyát. Ficónak nyüván kapóra jött Sólyom bejelentett látogatása ahhoz, hogy példát statuáljon. Hefty emlékeztetett a visegrádi csoport országainak legutóbbi csúcstalálkozójára és arra, hogy az ott elfogadott határozat értelmében a csoport fennmarad. Ebből arra következtetett: a pozsonyi kormánynak nem marad más hátra, mint az, hogy Budapesttel egyfajta modus vivendit keressen. A cikkíró utalt arra is: a Szent István-szobor avatását Sólyom ki akarta használni arra, hogy a magyar nemzet fogalmát újra értelmezze. A magyarok számára a nemzetfogalmat bizonyos tartalmakra szűkíti, felhagyva a szokásos átfogó értelmezéssel. Hefty idézett az államfő révkomáromi beszédéből, kiemelve, hogy „a magyar nemzet egységét ma kizárólag .etnikai, nyelvi, kulturális és egyfajta identitásközösségként, azaz kulturális nemzetként kell elképzelni”. Ebből kiindulva kell tisztázni a nemzet és az állam viszonyátis. Hefty szerint a magyar államfő „az álmodozó és főként a kötekedő, randalírozó” magyarok számára is megfontolásra érdemesnek tartotta a kijelentését, hogy a magyar állam és a magyarság határai soha nem estek egybe, hogy a magyarok egy része a történelem során mindig is a magyar államhatárokon kívül élt. Sólyom Révkomáromban arra akart utalni: az EU-nak tisztáznia kellene, mi következik egy kulturális nemzet egységének fenntartásából. Az uniónak a régiók és a kulturális nemze- tekközösségénekis kell lennie. KÉZ,IRAT Lenyomósdi MIKLÓSI PÉTER Most, hogy immár kilencvenedik hete rovom azzal a szándékkal soraimat, hogy az értelem szenvedélyeit próbáljam felkelteni az emberekben, úgy tapasztalom, hogy régebbi barátaim, egyébjóismerőse- im gyakrabban tisztelnekmeg érdekes, mondhatni közérdekű meglátásaikkal. Például aminap azt kérdezte tőlem telefonon rég látott amicem, mi a véleményem arról, hogy az MKP szeptember elsejei dunaszerdahelyi nagygyűlésén csakazértnemengedtékfelszólal- ni Bugár Bélát, mert ő most nem korábbi pártja, hanem a „magyarügy” érdekében ugyan, de a Híd - Most színeiben politizál. Vagy mit szólokahhoz, hogy akad olyan országos szintenjegyzett MKP-politikus, aki egy rádióinteijúban, nyilván pártfegyelemből, csak„a többi magyarulbeszélő képviselőt” említve, egyszerűennem veszi szájára az immáron konkurenssé vált politikai formáció nevét... Mittagadjam, gyakran eltűnődöm önmagunkon, szlovákiai magyarokon. Eltűnődöm, mertanevelte- tésemrevisszavezethetőpolitikai nézetrendszeremelevekizáijaaki- szorítósdit. Gyerekkoromat úgy jellemezhetném, hogy inkább mi- nistránsnakvoltam lelkes, semmint pionírnak, acsaládomaz úgynevezett keresztény, differenciáltan is gondolkodni képes polgári középosztályhoztartozott, amelya jogfosztottság éveiben megkapta a kitelepítési parancsot, de az 1948-as kommunista hatalomátvétel után, a magyarüldözés megszűntétőlmégnemdőltbeaz „aktivista” sültprolinak. így aztán érthető, hogy húsz éve örültem a rendszerváltásnak, és ha szavazni kellett, mostanáig minden hatalmi arrogancia ellenésahazai magyar elődpártokra, 1998ótapedigaz MKP-raszavaztam. Mostviszont- őszinténszólva-szomorkásánlá- tom, hogy ebben a pártban elha- talmasodottataplóság, alenyo- mósdi; aficói vagy éppenséggelor- báni akamoksághoz közeli radikalizmus. Az igazat megvallva, az MKP2007-es elnökváltása után sokáig reménykedtem, hogy nem így lesz; most viszont kénytelen- kelletlenaztkellmondanom: az ítélőképességgelgondolkodószlo- vákiaimagyarpolgároklassan rájönnek, nem ezt akarták/akaiják. Rögvesthozzáfűzöm: alaptalanul vádaskodik, aki találva érezvén magátmátólmajd azt állítja,hogya Híd - Most érdekébenpedálozok, elvégre őróluk utóbb épp úgy kiderülhet, őksemméltókaközbiza- lomra. Viszont abban sem hiszek, hogy független tollúújságíróként és önjogú szlovákiai magyar polgárként szótlanul kell elnéznem az MKPBugáréknakcímzettjobb- egyeneseit, sőt a fideszi stílust majmoló mélyütésnekszántjobb- horgait. Bánt,hogyebbenaz MKP-Híd-Mostmeccsé züllött szlovákiai magyarközéletbenaz egyelőre nagyobb, nem érvekkel kíván bizonyítani, hanem politikai tülekedéssel, tolongással lenyo- mósdit játszik. De már megbocsássa nekem az MKP elnökétől a párt- székházfűtőjéigmindenki: azegya tábor, egy a zászló elve helyett, miért ne lehetnékén (sokadmagam- mal) gerincességembenmagyar, ízlésem szerintkonzervatív, élet- szemléletemben liberális és konszenzuskereső? Különösképpen, ha MKP-közeli távolodóként azt kell tapasztalnom, hogy régibará- taim a lendületes és cinikus felesel- getéssel már-már az útszéli stüus- hozémek, miközbenazthiszik, hogy egyedül őkaszlovákiaima- gyar nemzetijobblét letéteményesei, és a kisebbségi ügyeket mérsékeltebb hangnembenprezentáló pártmagaabalsors. Egyre sűrűbbé váló magánbeszélgetéseimet ezért azzal szoktam zárni, hogy nem naivvagyok, inkább konok- konokul nem „ezekben” vagy „azokban” hiszek, hanem a józan eszű demokráciában. Ahőbörgéstől, nyomulástól, elvakultságtól, sértegetésektől mentes, elegáns és korrekt dialógusban. A magam hatvanvalahány évével ugyanis nincsjó hírem-nem létezikmás eszköz, mintáz elszánt és okos racionalitás. Aszívós, szellemes, világos igazmondás; az indulatűzőelőrelátás. Csupa olyasmi, amibefogadóitólhasonló erényeket kíván. S főként figyelmet azértelmes (pár)beszédre. KOMMENTÁR Medvegyev karórája AAALINÁK ISTVÁN Ha akadt volna olyan beteges optimista Európában, aki abban reménykedett, hogy a kemény putyini külpolitikát lassan-lassan felválthatja egy liberálisabb orosz gondolkodásmód, annak ismét ki kellett józanodnia. Medvegyev újfent szerényenjelezni próbálta, esetleg gondolatai is támadhatnának, mire Putyin rögtön rövidebb- re fogta a pórázt. A két kis emberben - termetüket leszámítva - nincs sok közös. A KGB-s Putyin titkosszolgálati múltjának megfelelően a szilovikokra épít, Medvegyev inkább a liberális közgazdászok szemléletét tette magáévá. A múlt héten egy internetes újságba írt cikkében arról ábrándozott, hogy Oroszországot messzemenően nyitott, demokratikus társadalommá kell formálni, s kifejtette: a demokrácia fejlődését az elmaradott gazdaság, a korrupció és a paternalista ideológia akadályozza. Úgy vélte, az életminőség javításához az ország belső pénzügyi és technológiai lehetőségei nem elegendőek, szükség van Európa, Amerika és Ázsia országainak pénzére és technológiájára, szellemi forrásaira. Az orosz gazdaság az energiaexportból él, az orosz válla- latoktermelékenysége „szégyenletesen alacsony”. Másnap az orosz média és Putyin kormányfő is reagált az államfő gondolataira. A sajtó szkeptikus volt. Medvegyev sorozatos felhívásait a korszerűsítésre a Putyin-kormány teljesen ignorálja. A lapok szerint a Medvegyev által felvázolt szép jövő nagyon távoli, a frázisokon kívül nincsenek is róla konkrét elképzelései, sem eszközei (ereje) a megvalósításhoz. Az olvasók pedig azt ajánlották neki, szabadítsa fel az orosz sajtót a (putyini) cenzúra alól, engedélyezze a tiltakozó megmozdulásokat, szüntesse meg a bírósági rendszerre nehezedő politikai nyomást és viseljen szerényebb karórát, például olyat, mint Obama. Medvegyev cikke után egy nappal Putyin első ízben jelezte félreérthetetlenül visszatérési szándékát az elnöki székbe. Az ún. Valdaj klubban a politikai jövőjét firtató kérdésekre azt válaszolta, még nem döntött arról, hogy indul-e az államfői tisztségért 2012-ben, de biztosan nem lesz versenyfutás közte és Medvegyev között, ahogy 2008-ban sem volt. „2012-ben együtt átgondoljuk, számításba vesszük a realitásokat és személyes terveinket, a politikai helyzetet és az Egységes Oroszországért párt véleményét, s döntést hozunk” - mondta Putyin. Világos beszéd, senkinek sem lehetnek kétségei afelől, hogy Medvegyev személyes terveit Putyin fogja meghatározni. A parlamentben egyeduralkodó - szinte már állampártnak számító - Egységes Oroszországért párt vezetője is Putyin, úgyhogy 99,9 százalékra megjósolható az apparátus véleménye. Medvegyevnek- aki mögött nem áll semmilyen politikai, katonai, titkosszolgálati stb. erő és épp ezért csinált belőle Putyin elnököt - pedig keresnek egyjól fizető állást. A tanulság: minden marad a régiben. A Putyin második elnöki megbízatása alatt kitenyésztett orosz „irányított demokrácia” még irá- nyítottabb lesz, a Kreml befolyási övezetének tekintett térség államai nem lélegezhetnek fel, Európa vezetői gazsulálhatnak Moszkvának, hogy ne - legalább is ne túl gyakran - vesse be az energia- fegyvert, és tovább fogják gyilkolni azokat az orosz újságírókat meg emberi jogi aktivistákat, akikben feltámad a civil kurázsi. TALLÓZÓ ________________ PER SPIEGEL Rendületlen hűség címmel a magyar-szlovák kapcsolatokról közölt kétoldalas riportot a Der Spiegel. A hamburgi hetilap emlékeztetett arra, hogy a szlovákiai magyar kisebbség és a szláv többség között éles a vita. Az EU- ban sehol másutt nem olyan rosszak a szomszédi kapcsolatok, mint Pozsony és Budapest között - tette hozzá. Jan Puhl révkomáromi riportjában beszámolt a helyi magyar gimnázium tanévnyitójáról, ahol nem hangzott el szlovák szó, noha ez tilos - írta, emlékeztetve arra, hogy Szlovákiában életbe lépett a nyelvtörvény, amely a szlovák nyelvet előnyben részesíti a közéletben. A révkomáromi Selye János Gimnázium diákjai és tanárai elnyomva érzik magukat, ezért kizárólag anyanyelvűket használták. Az ünnepség végén nem a szlovák himnusz hangzott el, hanem a XIX. századból származó „harcias dal”, a Szózat - írta Puhil. Szerinte a szlávok és a magyarok - a focihuligánok összetűzéseitől eltekintve - eddig békében éltek, nem voltak véres etnikai tisztogatások sem - ami történelmi különlegesség a soknemzetiségű Kelet-Európá- ban. Öt évvel a két ország EU- csatlakozása után Pozsony és Budapest a kisebbségek miatt veszekszik. A szlovákok félnek a régi magyar nagyhatalmi álmoktól, a magyarok kisebbségi státusuk, illetve a nyelvtörvény miatt vannak megütközve - írta Puhl, idézve Ivan Gašparovič szlovák államfőt, aki szerint a magyarok nem tántoríthatok el attól, hogy Szlovákia déli része az ó területük, továbbá Sólyom Lászlót, aki szerint a nyelvtörvény nemzetközi megállapodások megsértése. A riport szerzője emlékeztetett a Szent István- szobor avatásával kapcsolatban kirobbant vitára és Sólyom beutazásának megtagadására. A történtek kapcsán megszólalt Bastrnák Tibor révkomáromi polgármester, aki szerint a szlovákok is büszkék lehetnének Istvánra, mert olyan király volt, aki akarta, hogy „birodalmában sok nyelvet beszéljenek”. „Ha a szlovákok mégsem így látnák, Bastrnák az István- szobor mellé odaállíttatott egy rendőrautót és két rendőrt” - írta a szerző, aki szerint Révkomá- rom szépen felújított belvárosában „hemzsegnek a magyar hősök emlékművei”. (mti)
