Új Szó, 2009. szeptember (62. évfolyam, 202-225. szám)
2009-09-14 / 212. szám, hétfő
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2009. SZEPTEMBER 14. Vélemény és háttér 5 A nyelvtörvényről folytatott vita csupán arról szól, hogy „ki az úr a háznál?" Ki kinek mutat be? FIGYELŐ Trabantkonvoj Párizsban Trabantfelvonulással és a rendszerváltás eseményeit idéző kiállításokkal emlékezett meg szombaton Párizsban közösen a német, az osztrák és a magyar külképviselet az osztrák-magyar határ húsz évvel ezelőtti megnyitásáról, ami lehetővé tette több tízezer keletnémet állampolgár kijutását Magyarországról. A látványos rendezvénysorozat a francia közvélemény figyelmét kívánta felhívni a magyar határnyitás jelentőségére a berlini fal leomlásához vezető történelmi folyamatban, s hangsúlyozni Magyarország kiemelkedő szerepét az európai újraegyesítésben. A magyar határt 1989-ben elözönlő keletnémet autósorokat felidézve a három szervező ország diplomáciai vezetőinek részvételével Trabantok vonultak fel. A konvoj négy óra alatt végigjárta Párizs legnevezetesebb pontjait. A francia rendszámú kétüteműeket a legnagyobb francia Trabantklub, a Club Euro Trabi tagjai vezették. A tulajdonosok egy része gyűjtő, és negyvenéves Trabantokkal vettek részt a felvonuláson. Az egyik tulajdonos 1989-ben Nyugat-Ma- gyarországon nyaralt, és a keletnémet „turistákkal” való találkozás emlékére vett később Trabantot. Egy nyugdíjas tulajdonos pedig német barátaitól kapta születésnapjára az 1982-ben gyártott típust, amelytől azóta sem hajlandó megválni, hétvégenként kirándulni viszi vele a családját. A járókelők és a turisták mindenhol megálltak és érdeklődve figyelték a Franciaországban szinte soha nem látott „kartonautóként” emlegetett járgányokat, integettek a konvojnak, és fényképezték a díszmenetet. A karaván végállomása a szenátus mellett található Luxemburg-kertben volt, ahol az osztrák és a magyar nagykövet megnyitotta a Vasfüggöny című kiállítást, amelyet őrtoronnyal és „aknamezővel” kiegészítve 40 méteren felépített szögesdrótkerítés idéz meg. A határrendszer 40 évének fő állomásait fotókról és a hozzájuk tartozó magyarázatokból ismerhetik meg az érdeklődők. (MTI) A nyelv, mint az elvont gondolkodás alapját taglaló írása után e sorok szerzője megfogadta, nem ír többet e nyelvtörvényről. Mégis a nyelvtörvény körüli vita időszerű eseményei határozták meg politika- megfigyelői mindennapjait, s ezen belül is a két legfontosabb esemény: a magyar és a szlovák kormányfők találkozása, valamint a kulturális tárca fizetett hirdetése a szlovákiai lapokban (csodálom, hogy a magyarországiakban nem jelentek meg). LOVÁSZ ATTILA A fizetett hirdetés kapcsán egyszerű a véleménynyilvánítás: ha egy törvényt újsághirdetésben kell magyarázgatni, az eleve rossz. A napnál világosabb, hogy erre a törvényre sem a szlovákoknak, sem a szlovák nyelvnek, sem Szlovákiának semmi szüksége nincsen, hiszen semmi olyat nem szabályoz, ami bármely módon is használna a szlovák nyelvnek. Homályosan, félreérthetően és cikiző módon szabályoz viszont olyan dolgokat, amelyek szabályozására az égvilágon semmi szükség. Amennyiben az egységes nyelv használata biztonsági vagy simán értelmi ökokból szükséges (lásd a fegyveres erők vezénylési nyelve, szlovákiai intézmények közötti jogviszonyok, szerződések értelmezési nyelve) ott elég egy rendelet. S a motivációkról minden fizetett hirdetésnél jobban árulkodnak Belousovová asszony plakátja és a nacionalista futóbolondok nyilvános kirohanásai. S még egy apróság: a legolvasottabb szlovák napilap közölte a „Ki ült magasabb lovon?” című opust, amely azt taglalta, ki kinek tett be a szlovák-magyar csúcson. Pontosan s minden más aktivitásnál érthetőbben fogalmazták meg a nyelvtörvény legnagyobb baját. Nevezetesen azt, hogy itt a „ki az úr a háznál?” meg a „ki kinek tesz be jobban?” kérdésekre keressük a választ, nem a szabályozás fontossága ügyében nyelvelünk. Hát, miniszterelnök urak, az adófizető magasról tesz rá, „kié nagyobb”, ezt beszéljék meg egymás közt, ha már ennyire fontos, de ne ezzel foglalkozzanak. Tetszenének esetleg végre megépíttetni néhány Ipoly-hidat, megegyezni a Miskolc-Kassa autópálya-szakaszról, rendezni a középiskolás diákok egymás országában folytatott tanulmányainak finanszírozását, amiben akkora kupi van, mint a közoktatásban általában. S talán tennének már valamit azért, hogy mondjuk a vüág legtermészetesebb módján, szerződéses alapon két egymás melletti kisváros kórháza nyugodtan lehessen mindkét régióé, mert Párkányban és Esztergomban ez így jobb, olcsóbb, természetes és ésszerű. Ha a nyelvtörvényről nem tudnak megegyezni (szerintem nem is lehet), akkor építsenek, szervezzenek, szabályozzanak olyan dolgokat, amelyekben kompetensek, és amelyek megoldásával adófizetőik elismerését vívják ki. Dzurinda se nagyon szerette Orbánt, de a Rákóczi hajón a Duna közepén csak aláírták a Mária-Valéria hídról szóló egyezményt, s aki azt meri mondani, hogy a híd nem volt fontos, az vagy hülye, vagy fogalma nincs arról, hogyan élnek ott az emberek. Meg esetleg arról is szót ejthetnének, hogy nagyrégiós közös ügyeink a félmilliárd fős Európában hol tartanak, és hol tarthatnának. Ha ugyanis nem lett volna Klaus-beszéd és annak egy szerencsétlen olvasata, akkor bizony eszembe sem jutott volna, hogy a V-4 még létezik. Apropó: létezik még? Vagy már mindenki azzal van elfoglalva, kié a nagyobb? JEGYZET Cipővel a demokráciáért JUHÁSZ KATALIN Ha minden jól megy, ma helyezik szabadlábra azt az iraki újságírót, akit csak „cipős merénylőként“ ismer a világ. Tavaly december 14-ig csupán egy kis magántévé alig ismert riportere volt, az ominózus napon viszont elment egy sajtótájékoztatóra, ahol George Bush felé hajította cipőjét, és estére már az egész világ megtanulta a Muntaszir az-Zaidi nevet. Az arab országokban valóságos népi hős lett, tettéről az az általános nézet, hogy bátor, hazafias cselekedet volt. Több gazdag család feje szeretné hozzáadni lányát, Kadhafi líbiai vezető bátorság érdemrenddel szándékozik kitüntetni, mihelyt ldlép a börtön kapuján, ahonnan nem taxival kell hazamennie, mivel a katari emírtől állítólag több sportautót kap. És természetesen azóta sokkal többen vásárolnak olyan márkájú cipót, amilyet Zaidiviselt. A tévériporter bizarr performan- sza alapján rögtön háromféle internetes videójátékis készült, az egyikben el kell találni Busht a cipőkkel, a másikban mi vagyunk Bush, és ügyesen ki kell térnünk a lábbelik elől. És olyat is kipróbáltam annak idején, amelyben testőrvagyok, aki a kellő pillanatban az elnök elé ugrik. Kevesebbet hallottunk viszontarról, ami azután történt. A28 éves vagány provokátort először három év szabadságvesztésre ítélték (a kihallgatáskor állítólagjól helyben is hagytáka rendőrök), majd a büntetést egy év börtönre enyhítették. Védői, néhány iraki sztárügyvéd, akik ingyen vállalták az ügyet, kérelemmel fordultak a legfelsőbb bírósághoz Zaidi szabadon bocsátása érdekében. És mivel hősünk ráadásul mind végig jól viselkedett a dutyiban, ma ldszabadul- hat, azaz a testület mégsem minősítette merényletnek az akciót. Arról nem szólnak a hírek, hogy mi lett a vüághírű lábbelivel. Pedig egy lelkes hazafi állítólag tízmillió dollárt fizetne érte. Ma este tehát vélhetően folytatódika történet, megtudhatjuk, milyen ajándékokkal várták Zaidit rajongói a börtönkapu előtt, és hogy szándé- kozik-e házasodni a közeljövőben. Mindenesetre merész tettével bekerült a sajtótörténetbe, anélkül, hogy leleplező, oknyomozó riportot készített volna, vagy a harcmezőn kockáztat) a életét. Sőt az is lehetséges, hogy soha többé nem kell már a tévénél dolgoznia, gazdag emberkéntjár- jamajd avüágot, előadásokat tart a demokrácia fontosságáról és a szabadságjogokérvényesítésének rendhagyó módjairól. Sokszerencsét, kolléga! VENDÉGKOMMENTÁR Szegény, szerencsétlen szlováldai magyarok! BARAK LÁSZLÓ A Bajnai-F ico presztízsmeccset követően úgy abszolváltak levezető edzést mindkét fél játékosai, amint az a presztízsmeccseket követően általában szokás. Ä felek udvartartásával, a velük szimpatizáló és az őket utáló közönséggel, és persze a rivális kispadosokkal együtt. Az inkriminált poli tikai izé egyetlen pozitívuma, hogy mind Bajnai, mind pedig Fico azt igyekezte kommunikálni, hogy a meccs végül is hasznos volt. Eme tény akkor is pozitívumként könyvelhető el, ha eléggé tetten érhetően csupán a látszat, az önigazolás kedvéért tették ezt. Ami viszont eztán következett, az akkor sem tölthet el senkit elégedettséggel, ha mégoly világos, hogy ajelenlegromokbanheverő szlovák-magyar viszonyt nyilvánvalóan lehetetlen rövid idő alatt újjáépíteni. Hiszen földrengés után építkezni csak romeltakarítást követően lehet. Márpedig a szóban forgó politikai meccset követően a közvetlen aktorok pozitív szándéknyilatkozatain túl szinte kizárólag újabb rombolás, legalábbis annakszándéka volt regisztrálható. A legenyhébb, tehát a legártatlanabb ebbéli cselekmény az volt, hogy, mindkét fél győztesként igyekezett ünnepelni önmagát. Vagyis amérkőzéstkövetóenmindBajnaiék,mindpedigFicóékasajátszáj- ízükszerintinterpretáltákakettejükközti megállapodást. Egyik eklatáns példaként a magyar külügyminiszter, Balázs Péter, enyhén szólva vicces nyilatkozata említhető, amely szerint a magyar kormány és az Országgyűlés„offenzívájának”köszönhetőenbátranbeszélhetnek magyarul a szlovákiai magyarok, mertmostmár lehet. Robert Fico erre, mintegy válaszként arról hadováit, hogy a magyar fél belátta, akonfliktust kiváltószlovákállamnyelvtörvénymajdnem olyan tökéletes, mint maga a Szentírás. Az efféle propaganda persze legalább akkora, ha nem nagyobb gurítás, mint a magyar külügymi- niszterprodukciója. A szlovák és magyar kormány politikai ellendrukkereinek megnyilatkozásai az ilyen politikai zsonglőrködést is nagyságrenddel alulmúlták. Kivált a bunkóságáról elhíresült Ján Slota, aki, mivelFicóék eleddig sikeresen kisajátították előleaszlovák-magyarviszonykút- mérgezési ágendáját, megint összehordott hetet-havat. Ismét régi kedvencét, Szent Istvánt becsmérelve. És azt vizionálva, hogy a magyar szélsőjobb az ő fizikai likvidálásáttervezi. Az efféle dajkamese kapcsán természetesen untig elég annyit megjegyezni, Ján Slota annál sokkaljelentéktelenebb ripacs, minthogy érdemes lenne a fizikai likvidálásával, konkrétan kilövésének gondolatával foglalkozni... Slotához viszonyítva sem volt piskóta Németh Zsolt, a magyar parla- mentkülügyibizottságaelnökének(!) kiszólása. Miszerint, Ficoföl- mosórongynakhasználta magyar vendéglátóját. Tulajdonképpen azt vetve Bajnai Gordon szemére, hogy nem köpte szemen Ficót rögtön, amint az megérkezett a szécsényi kastélyba. Átlátszóan farkcsóváló, önérdekű, tehát kártékony megnyilvánulásnak tekinthető Csáky Pálnak a magyar Országgyűlés folyosóján előadott pénteki magánszáma. Amellyel, mintegy Szlovákiának címzett hadüzenetként abbéli reményének adott hangot, hogy egy Fidesz- kormány tanítj a majd móresre az elszabadult Ficóékat. Ebben az igénytelen szövegkörnyezetben a szlováknapi sajtón kívül egy, csak egy naiv legény, azaz politikus lépett föl egy tévévitában a kölcsönös tárgyilagosság, korrektség igényével, mégpedig Bugár Béla, a Híd párt elnöke. Ami viszont a nemzetmentő kisisten szerepében tetszelgő Ficónak épp úgy nem tetszett, mint ahogy nem tetszik a szlovákiai magyar ésa magyar magyar térfélenugyanilyenszerepre ácsingózó „köménymagos”játékosoknaksem. Szegény, szegény szlovákiai magyarok...! FIGYELŐ m u\, WS& SSSS »Mtes^MKWHttnMW Óvatos közeledés? „Óvatos közeledésként” jellemezte a Kurier című osztrák napilap a szlovák-magyar kapcsolatok utóbbi eseményeit. Lassan, de megkezdődött a „diplomáciai miniháború” feldolgozása - állapította meg a cikk szerzője. Pénteken a Visegrádi Négyek csúcstalálkozóján egyaránt jelen volt „kettő a főszereplők közül”, Sólyom László magyar és Ivan Gašparovič szlovák államfő. A csúcstalálkozó keretében rendezett hajókiránduláson a két elnök nem tehette meg, hogy nem vesz tudomást egymásról. Ezzel megtörtént az első lépés, egy kétoldalú találkozótól azonban továbbra is vonakodik Sólyom László - írta az osztrák napilap. A két ország közötti konfliktus enyhülni látszik a miniszterelnökök csütörtöki találkozóját követően. Robert Fico „hatékony és hasznos” találkozóról, Bajnai Gordon jelentős előrelépésekről” számolt be - mutatott rá. Idéz egy meg nem nevezett magas rangú magyar diplomatát is, aki áttörésként jellemezte az eredményt. A diplomata szerint megszületett a „képlet”, amellyel megoldhatók a problémák. El kell érni a szlovák nyelvtörvény módosítását, de Magyarországnak türelmesnek kell lennie és tekintettel lenni arra, hogy Szlovákia fiatal állam, és így más dolgokra érzékeny - mondta a név nélkül idézett magyar diplomata a Kuriernek. Közeledésnek nevezte a miniszterelnöki találkozót a Neue Zürcher Zeitung is. Tényszerű ismertetésében a svájci lap a kétoldalú találkozó eredményei közül leginkább az EBESZ kisebbségi főbiztosa ajánlásainak érvényesítésére tett ígéretet emelte ki. (MTI)
