Új Szó, 2009. szeptember (62. évfolyam, 202-225. szám)

2009-09-14 / 212. szám, hétfő

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2009. SZEPTEMBER 14. Vélemény és háttér 5 A nyelvtörvényről folytatott vita csupán arról szól, hogy „ki az úr a háznál?" Ki kinek mutat be? FIGYELŐ Trabantkonvoj Párizsban Trabantfelvonulással és a rendszerváltás eseményeit idéző kiállításokkal emléke­zett meg szombaton Párizs­ban közösen a német, az oszt­rák és a magyar külképviselet az osztrák-magyar határ húsz évvel ezelőtti megnyitásáról, ami lehetővé tette több tízezer keletnémet állampolgár kiju­tását Magyarországról. A lát­ványos rendezvénysorozat a francia közvélemény figyel­mét kívánta felhívni a magyar határnyitás jelentőségére a berlini fal leomlásához vezető történelmi folyamatban, s hangsúlyozni Magyarország kiemelkedő szerepét az euró­pai újraegyesítésben. A ma­gyar határt 1989-ben elözön­lő keletnémet autósorokat fel­idézve a három szervező or­szág diplomáciai vezetőinek részvételével Trabantok vo­nultak fel. A konvoj négy óra alatt végigjárta Párizs legne­vezetesebb pontjait. A francia rendszámú kétüteműeket a legnagyobb francia Trabant­klub, a Club Euro Trabi tagjai vezették. A tulajdonosok egy része gyűjtő, és negyvenéves Trabantokkal vettek részt a felvonuláson. Az egyik tulaj­donos 1989-ben Nyugat-Ma- gyarországon nyaralt, és a ke­letnémet „turistákkal” való ta­lálkozás emlékére vett később Trabantot. Egy nyugdíjas tu­lajdonos pedig német barátai­tól kapta születésnapjára az 1982-ben gyártott típust, amelytől azóta sem hajlandó megválni, hétvégenként ki­rándulni viszi vele a családját. A járókelők és a turisták min­denhol megálltak és érdek­lődve figyelték a Franciaor­szágban szinte soha nem lá­tott „kartonautóként” emle­getett járgányokat, integettek a konvojnak, és fényképezték a díszmenetet. A karaván vég­állomása a szenátus mellett található Luxemburg-kertben volt, ahol az osztrák és a ma­gyar nagykövet megnyitotta a Vasfüggöny című kiállítást, amelyet őrtoronnyal és „akna­mezővel” kiegészítve 40 mé­teren felépített szögesdrótke­rítés idéz meg. A határrend­szer 40 évének fő állomásait fotókról és a hozzájuk tartozó magyarázatokból ismerhetik meg az érdeklődők. (MTI) A nyelv, mint az elvont gondolkodás alapját tagla­ló írása után e sorok szer­zője megfogadta, nem ír többet e nyelvtörvényről. Mégis a nyelvtörvény körü­li vita időszerű eseményei határozták meg politika- megfigyelői mindennapja­it, s ezen belül is a két leg­fontosabb esemény: a ma­gyar és a szlovák kormány­fők találkozása, valamint a kulturális tárca fizetett hirdetése a szlovákiai la­pokban (csodálom, hogy a magyarországiakban nem jelentek meg). LOVÁSZ ATTILA A fizetett hirdetés kapcsán egyszerű a véleménynyilvánítás: ha egy törvényt újsághirdetésben kell magyarázgatni, az eleve rossz. A napnál világosabb, hogy erre a törvényre sem a szlovákok­nak, sem a szlovák nyelvnek, sem Szlovákiának semmi szüksége nincsen, hiszen semmi olyat nem szabályoz, ami bármely módon is használna a szlovák nyelvnek. Homályosan, félreérthetően és ci­kiző módon szabályoz viszont olyan dolgokat, amelyek szabá­lyozására az égvilágon semmi szükség. Amennyiben az egységes nyelv használata biztonsági vagy simán értelmi ökokból szükséges (lásd a fegyveres erők vezénylési nyelve, szlovákiai intézmények közötti jogviszonyok, szerződések értelmezési nyelve) ott elég egy rendelet. S a motivációkról min­den fizetett hirdetésnél jobban árulkodnak Belousovová asszony plakátja és a nacionalista futóbo­londok nyilvános kirohanásai. S még egy apróság: a legolva­sottabb szlovák napilap közölte a „Ki ült magasabb lovon?” című opust, amely azt taglalta, ki kinek tett be a szlovák-magyar csúcson. Pontosan s minden más aktivitás­nál érthetőbben fogalmazták meg a nyelvtörvény legnagyobb baját. Nevezetesen azt, hogy itt a „ki az úr a háznál?” meg a „ki kinek tesz be jobban?” kérdésekre keressük a választ, nem a szabályozás fon­tossága ügyében nyelvelünk. Hát, miniszterelnök urak, az adófizető magasról tesz rá, „kié nagyobb”, ezt beszéljék meg egymás közt, ha már ennyire fontos, de ne ezzel foglalkozzanak. Tetszenének esetleg végre megépíttetni né­hány Ipoly-hidat, megegyezni a Miskolc-Kassa autópálya-sza­kaszról, rendezni a középiskolás diákok egymás országában folyta­tott tanulmányainak finanszíro­zását, amiben akkora kupi van, mint a közoktatásban általában. S talán tennének már valamit azért, hogy mondjuk a vüág legtermé­szetesebb módján, szerződéses alapon két egymás melletti kisvá­ros kórháza nyugodtan lehessen mindkét régióé, mert Párkányban és Esztergomban ez így jobb, ol­csóbb, természetes és ésszerű. Ha a nyelvtörvényről nem tudnak megegyezni (szerintem nem is le­het), akkor építsenek, szervezze­nek, szabályozzanak olyan dolgo­kat, amelyekben kompetensek, és amelyek megoldásával adófizető­ik elismerését vívják ki. Dzurinda se nagyon szerette Orbánt, de a Rákóczi hajón a Duna közepén csak aláírták a Mária-Valéria híd­ról szóló egyezményt, s aki azt meri mondani, hogy a híd nem volt fontos, az vagy hülye, vagy fogalma nincs arról, hogyan élnek ott az emberek. Meg esetleg arról is szót ejthet­nének, hogy nagyrégiós közös ügyeink a félmilliárd fős Európá­ban hol tartanak, és hol tarthat­nának. Ha ugyanis nem lett volna Klaus-beszéd és annak egy sze­rencsétlen olvasata, akkor bizony eszembe sem jutott volna, hogy a V-4 még létezik. Apropó: létezik még? Vagy már mindenki azzal van elfoglalva, kié a nagyobb? JEGYZET Cipővel a demokráciáért JUHÁSZ KATALIN Ha minden jól megy, ma helyezik szabadlábra azt az iraki újságírót, akit csak „cipős merénylőként“ ismer a világ. Tavaly december 14-ig csupán egy kis magántévé alig ismert riportere volt, az omi­nózus napon viszont elment egy sajtótájékoztatóra, ahol George Bush felé hajította cipőjét, és esté­re már az egész világ megtanulta a Muntaszir az-Zaidi nevet. Az arab országokban valóságos népi hős lett, tettéről az az általános nézet, hogy bátor, hazafias cselekedet volt. Több gazdag család feje sze­retné hozzáadni lányát, Kadhafi líbiai vezető bátorság érdem­renddel szándékozik kitüntetni, mihelyt ldlép a börtön kapuján, ahonnan nem taxival kell haza­mennie, mivel a katari emírtől állí­tólag több sportautót kap. És ter­mészetesen azóta sokkal többen vásárolnak olyan márkájú cipót, amilyet Zaidiviselt. A tévériporter bizarr performan- sza alapján rögtön háromféle in­ternetes videójátékis készült, az egyikben el kell találni Busht a ci­pőkkel, a másikban mi vagyunk Bush, és ügyesen ki kell térnünk a lábbelik elől. És olyat is kipróbál­tam annak idején, amelyben test­őrvagyok, aki a kellő pillanatban az elnök elé ugrik. Kevesebbet hal­lottunk viszontarról, ami azután történt. A28 éves vagány provo­kátort először három év szabad­ságvesztésre ítélték (a kihallga­táskor állítólagjól helyben is hagytáka rendőrök), majd a bün­tetést egy év börtönre enyhítették. Védői, néhány iraki sztárügyvéd, akik ingyen vállalták az ügyet, ké­relemmel fordultak a legfelsőbb bírósághoz Zaidi szabadon bocsá­tása érdekében. És mivel hősünk ráadásul mind végig jól viselke­dett a dutyiban, ma ldszabadul- hat, azaz a testület mégsem minő­sítette merényletnek az akciót. Ar­ról nem szólnak a hírek, hogy mi lett a vüághírű lábbelivel. Pedig egy lelkes hazafi állítólag tízmillió dollárt fizetne érte. Ma este tehát vélhetően folytatódika történet, megtudhatjuk, milyen ajándé­kokkal várták Zaidit rajongói a börtönkapu előtt, és hogy szándé- kozik-e házasodni a közeljövő­ben. Mindenesetre merész tetté­vel bekerült a sajtótörténetbe, anélkül, hogy leleplező, oknyo­mozó riportot készített volna, vagy a harcmezőn kockáztat) a életét. Sőt az is lehetséges, hogy soha többé nem kell már a tévénél dolgoznia, gazdag emberkéntjár- jamajd avüágot, előadásokat tart a demokrácia fontosságáról és a szabadságjogokérvényesítésének rendhagyó módjairól. Sokszeren­csét, kolléga! VENDÉGKOMMENTÁR Szegény, szerencsétlen szlováldai magyarok! BARAK LÁSZLÓ A Bajnai-F ico presztízsmeccset követően úgy abszolváltak levezető edzést mindkét fél játékosai, amint az a presztízsmeccseket követően általában szokás. Ä felek udvartartásával, a velük szimpatizáló és az őket utáló közönséggel, és persze a rivális kispadosokkal együtt. Az inkriminált poli tikai izé egyetlen pozitívuma, hogy mind Bajnai, mind pedig Fico azt igyekezte kommunikálni, hogy a meccs végül is hasznos volt. Eme tény akkor is pozitívumként könyvelhető el, ha eléggé tetten érhetően csupán a látszat, az önigazolás kedvéért tették ezt. Ami viszont eztán következett, az akkor sem tölthet el senkit elé­gedettséggel, ha mégoly világos, hogy ajelenlegromokbanheverő szlovák-magyar viszonyt nyilvánvalóan lehetetlen rövid idő alatt új­jáépíteni. Hiszen földrengés után építkezni csak romeltakarítást kö­vetően lehet. Márpedig a szóban forgó politikai meccset követően a közvetlen aktorok pozitív szándéknyilatkozatain túl szinte kizárólag újabb rombolás, legalábbis annakszándéka volt regisztrálható. A legenyhébb, tehát a legártatlanabb ebbéli cselekmény az volt, hogy, mindkét fél győztesként igyekezett ünnepelni önmagát. Vagyis amérkőzéstkövetóenmindBajnaiék,mindpedigFicóékasajátszáj- ízükszerintinterpretáltákakettejükközti megállapodást. Egyik ek­latáns példaként a magyar külügyminiszter, Balázs Péter, enyhén szólva vicces nyilatkozata említhető, amely szerint a magyar kor­mány és az Országgyűlés„offenzívájának”köszönhetőenbátranbe­szélhetnek magyarul a szlovákiai magyarok, mertmostmár lehet. Robert Fico erre, mintegy válaszként arról hadováit, hogy a magyar fél belátta, akonfliktust kiváltószlovákállamnyelvtörvénymajdnem olyan tökéletes, mint maga a Szentírás. Az efféle propaganda persze legalább akkora, ha nem nagyobb gurítás, mint a magyar külügymi- niszterprodukciója. A szlovák és magyar kormány politikai ellendrukkereinek megnyi­latkozásai az ilyen politikai zsonglőrködést is nagyságrenddel alul­múlták. Kivált a bunkóságáról elhíresült Ján Slota, aki, mivelFicóék eleddig sikeresen kisajátították előleaszlovák-magyarviszonykút- mérgezési ágendáját, megint összehordott hetet-havat. Ismét régi kedvencét, Szent Istvánt becsmérelve. És azt vizionálva, hogy a ma­gyar szélsőjobb az ő fizikai likvidálásáttervezi. Az efféle dajkamese kapcsán természetesen untig elég annyit megjegyezni, Ján Slota an­nál sokkaljelentéktelenebb ripacs, minthogy érdemes lenne a fizikai likvidálásával, konkrétan kilövésének gondolatával foglalkozni... Slotához viszonyítva sem volt piskóta Németh Zsolt, a magyar parla- mentkülügyibizottságaelnökének(!) kiszólása. Miszerint, Ficoföl- mosórongynakhasználta magyar vendéglátóját. Tulajdonképpen azt vetve Bajnai Gordon szemére, hogy nem köpte szemen Ficót rög­tön, amint az megérkezett a szécsényi kastélyba. Átlátszóan farkcsóváló, önérdekű, tehát kártékony megnyilvánulás­nak tekinthető Csáky Pálnak a magyar Országgyűlés folyosóján elő­adott pénteki magánszáma. Amellyel, mintegy Szlovákiának címzett hadüzenetként abbéli reményének adott hangot, hogy egy Fidesz- kormány tanítj a majd móresre az elszabadult Ficóékat. Ebben az igénytelen szövegkörnyezetben a szlováknapi sajtón kívül egy, csak egy naiv legény, azaz politikus lépett föl egy tévévitában a kölcsönös tárgyilagosság, korrektség igényével, mégpedig Bugár Bé­la, a Híd párt elnöke. Ami viszont a nemzetmentő kisisten szerepében tetszelgő Ficónak épp úgy nem tetszett, mint ahogy nem tetszik a szlovákiai magyar ésa magyar magyar térfélenugyanilyenszerepre ácsingózó „köménymagos”játékosoknaksem. Szegény, szegény szlovákiai magyarok...! FIGYELŐ m u\, WS& SSSS »Mtes^MKWHttnMW Óvatos közeledés? „Óvatos közeledésként” jel­lemezte a Kurier című osztrák napilap a szlovák-magyar kap­csolatok utóbbi eseményeit. Lassan, de megkezdődött a „dip­lomáciai miniháború” feldolgo­zása - állapította meg a cikk szerzője. Pénteken a Visegrádi Négyek csúcstalálkozóján egy­aránt jelen volt „kettő a fősze­replők közül”, Sólyom László magyar és Ivan Gašparovič szlo­vák államfő. A csúcstalálkozó keretében rendezett hajókirán­duláson a két elnök nem tehette meg, hogy nem vesz tudomást egymásról. Ezzel megtörtént az első lépés, egy kétoldalú talál­kozótól azonban továbbra is vo­nakodik Sólyom László - írta az osztrák napilap. A két ország közötti konfliktus enyhülni lát­szik a miniszterelnökök csütör­töki találkozóját követően. Ro­bert Fico „hatékony és hasznos” találkozóról, Bajnai Gordon je­lentős előrelépésekről” számolt be - mutatott rá. Idéz egy meg nem nevezett magas rangú ma­gyar diplomatát is, aki áttörés­ként jellemezte az eredményt. A diplomata szerint megszületett a „képlet”, amellyel megoldha­tók a problémák. El kell érni a szlovák nyelvtörvény módosítá­sát, de Magyarországnak türel­mesnek kell lennie és tekintettel lenni arra, hogy Szlovákia fiatal állam, és így más dolgokra érzé­keny - mondta a név nélkül idé­zett magyar diplomata a Kurier­nek. Közeledésnek nevezte a mi­niszterelnöki találkozót a Neue Zürcher Zeitung is. Tényszerű ismertetésében a svájci lap a kétoldalú találkozó eredményei közül leginkább az EBESZ ki­sebbségi főbiztosa ajánlásainak érvényesítésére tett ígéretet emelte ki. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents