Új Szó, 2009. szeptember (62. évfolyam, 202-225. szám)
2009-09-12 / 211. szám, szombat
16 Szalon ÚJ SZÓ 2009. SZEPTEMBER 12. www.ujszo.com Több vonatkozásban korrekcióra szorulnak a történettudomány reszlovakizációra vonatkozó eddigi ismeretei Egy eddig ismeretlen irat a reszlovakizációról Hatvan éve, 1949. június 30-án készült el a reszlo- vakizáció eredményeit összefoglaló zárójelentés. A mindeddig ismeretlen dokumentum a közelmúltban került elő a kommunista párt Cseh Nemzeti Levéltárban található levéltári iratanyagai közül. POPÉLY ÁRPÁD A reszlovakizációnak, s általában a csehszlovákiai magyarság második világháború utáni történetének magyar (Vadkerty Katalin), szlovák (Štefan Šutaj, Ján Bobák) és cseh (Karel Kaplan) történészek utóbbi két évtizedben folytatott kutatómunkája és publikációs tevékenysége révén ma már bőséges szak- irodalma van. Az említett szerzők tollából származó monográfiák és tanulmányok mindegyike alapos levéltári kutatómunka alapján készült, ezért is meglepő, hogy a Reszlovakizációs Bizottság zárójelentésére egyikük sem figyelt fel, vagy ha mégis, írásaiban nem tett róla említést. Ennek oka talán abban keresendő, hogy a Jelentés az 1946—1949 közötti reszlova- kizációs akció lefolyásáról, lezárásáról és eredményeiről (Správa a priebehu, likvidácii a výsledkoch reslovakizačnej akcie 1946-1949) című irat mindössze öt példányban készült, s nem biztos, hogy a közelmúltban fellelt példányon kívül továbbiak is fennmaradtak. A meglehetősen teijedel- mes - 104 oldalas - jelentés nyolc fejezetre tagolva tekinti át a reszlovakizáció előzményeit, lebonyolítását, lezárását, eredményeit és pénzügyi vonatkozásait, az akciót szabályozó jogi normákat, kísérletet tesz Dél-Szlovákia - reszlovakizáció és lakosságcsere utáni - nemzetiségi összetételének megállapítására, s felettébb érdekes köz- ségenkénti kimutatást közöl a reszlovakizáltak számáról is. Kétségkívül olyan dokumentumról van tehát szó, amely nemcsak tovább árnyalja, hanem több vonatkozásban egyenesen korrigálja is a történettudomány reszlovakizációra vonatkozó eddigi ismereteit. Mielőtt rátérnék a dokumentum ismertetésére; szükséges röviden szólni magáról a reszlovakizációról is. Az akciót hivatalosan a múltban elma- gyarosodott vagy elmagyarosított szlovákok visszaszlováko- sításának szükségességével indokolták, akiknek a reszlovakizáció révén lehetőséget adnak arra, hogy visszatéijenek „eredeti” szlovák nemzetiségükhöz. Noha a reszlovakizáció lehetőségét a szlovák politikai vezetés már 1945 elején körvonalazta, gyakorlati megvalósítása csupán 1946 tavaszán kezdődött meg, miután nyilvánvalóvá vált, hogy Csehszlovákia nem tudja elérni a teljes magyar kisebbség egyoldalú kitelepítését. Ráadásul közeledett a párizsi békekonferencia, ahol a reszlovakizáció eredményeit Csehszlovákia érvként kívánta felhasználni annak alátámasztására, hogy az országban a lakosságcsere és a reszlovakizáció után nem marad több 200 ezer magyarnál, s így kedvezőbb kiindulási pozíciót kívánt biztosítani a kitelepítésük engedélyezésére benyújtott javaslata számára. A szlovák belügyi megbízott 1946. június 17-i hirdetményével útjára indított reszlovakizációs kampány eredménye a legmerészebb, 200 ezer magyar jelentkezésével számoló elképzeléseket is messze felülmúlta. Az elvileg önkéntesnek hirdetett akció szervezői ugyanis nem titkolták, hogy a reszlovakizáló magyarok - már mint szlovákok - visszakapják csehszlovák állampolgárságukat, mentesülnek a vagyonelkobzás és kitelepítés alól, a magyarságuk mellett kitartók azonban továbbra is jogfosztottak maradnak. A július 1-jéig tartó kéthetes kampány során a megfélemlített, s nemcsak lelki, hanem gyakran fizikai nyomásnak is kitett magyar lakosság jelentős része, több mint 352 ezer személy (108 ezer család) kérte szlovákká minősítését. Miután a Reszlovakizációs Bizottsághoz a határidő lejártát követően is nagy számban érkeztek a reszlovaki- zálni szándékozók jelentkezései, a bizottság úgy döntött, hogy ezeket is figyelembe fogja venni. Arról azonban, hogy valójában mennyi is volt a reszlo- vakizálók és a Reszlovakizációs Bizottság által ténylegesen szlováknak minősítettek száma, a források hiánya, illetve ellentmondásossága miatt máig megoszlik a kutatók véleménye. A köztudatban leginkább élő, s a szakirodalom által is leggyakrabban hivatkozott adatok Juraj Zvara szlovák történésztől származnak, ciki 1965-ben A magyar nemzetiségi kérdés megoldása Szlovákiában címmel megjelent kötetében 135 317 reszlovakizált családról és 410 820 reszlovakizált személyről tett említést, akik közül 326 679 személy kérelmét fogadták el. A Zvara által közölt adatokat kritika nélkül átvette, s több évtizeden keresztül használta a történetírás, igaz, a levéltári kutatásoknak nem kedvező pártállami korlátok között azok ellenőrzésére nem is nagyon nyílt lehetőség. Zvaráétól eltérő adatokat elsőként Štefan Šutaj és Vadkerty Katalin hozott nyilvánosságra a kilencvenes évek elején. Vadkerty Katalin 120 636 családban, illetve 435 264 személyben adta meg a reszlo- vakizálók számát, akik közül a bizottság 282 594 személy jelentkezését bírálta el pozitívan. A valós számokhoz talán Štefan Šutaj került a legközelebb, aki szerint a reszlovakizáció „leghitelesebb adatainak” a Belügyi Megbízotti Hivatal osztályvezetőjének 1949. júniusi levelében közölteket lehet tekinteni, amelyek szerint 140 000 család kérvénye közül 108 545 családét fogadták el. A Reszlovakizációs Bizottság 1949. június 30-i zárójelentésének egyik legjelentősebb ho- zadéka éppen az, hogy végre tisztázza a több évtizede vita tárgyát képező, s mindmáig megválaszolatlan kérdést: mennyi is volt valójában a reszlovakizáltak száma? Következzenek tehát a hivatalos adatok: VilEMÉNY* Blogmustra Bugár - Csáky 3:1 Az elmúlt hétvégén a nyári szünetet követően újra beindultak a politikai vitaműsorok a szlovák televíziós csatornákon. Az első adások minden csatornán kivétel nélkül a szlovák- magyar kapcsolatokkal, a szlovák államnyelvtörvény elleni dunaszerdahelyi nagygyűléssel, ill. annak következményeivel foglalkoztak. Sportnyelven szólva, a szezonnyitó tv-szereplések eredménye szlovákiai magyar politikusi szempontból egyértelmű: Bugár Béla - Csáky Pál 3:1. A három kereskedelmi tévé, a JOJ, a Markíza és a TA 3, ill. műsorvezetői, Dániel Krajcer, Zlatica Puškárová és Ľuba Ora- vová mind-mind inkább Bugár Béla független képviselőt futtatták Csáky Pállal, az MKP elnökével szemben. Bugámak és a Most-Hídnak lehetővé tették, hogy az MKP-témában kifejtett aktivitásának köszönhetően szerepeljen, hogy ország-világ előtt elmondhassa a véleményét az utóbbi hetek vezető közéleti témáiról. Nem kevésszer abszurd helyzetek is akadtak, mint amikor pl. a Most-Híd elnöke volt kénytelen az MKP nagygyűlésének körülményeit magyarázni, történetesen azt, hogy ki szólalhatott fel és ki nem, mit keresett a stadionban az a pár jobbikos, 64 vármegyés zászló vagy autonómiát hirdető tábla, illetve mit akart jelenteni a gyakran fel-felzúgó, öblös hangú Ria-Ria-Hungária. A kérdés az, hogy miért? Miért futtatnak feltűnő módon a szlovák televíziók valakit egy olyan témában, melyben van nála kompetensebb személy? (A teljes bejegyzés a Körkép blogon olvasható: www.kor kep.sk) Kitiltották Szlovákiából a dalai lámát A szlovák kormány délután fél négykor diplomáciai jegyzékben tiltotta meg Tendzin Gyacónak, a 14. dalai lámának, hogy belépjen Szlovákia területére. A lámát a látogatásról a nap közben az államfő, a miniszter- elnök és a házelnök is megpróbálta lebeszélni, ám mivel Gya- co kitartott korábbi döntése mellett, hogy átveszi a Ján Langoš-díjat, a kormány délutáni rendkívüli ülésén úgy döntött, megtiltja a tibeti sza- kadár vezetőnek, hogy a független és szuverén szlovák állam területére lépjen. ,A dalai láma provokál, ugyanis a díj átadására szeptember 9-én, a holokauszt szlovákiai emléknapján kerülne sor. Ezen a napon arra emlékezünk, hogy szlovákiai zsidók tízezreit hurcolták el országunkból koncentrációs táborokba, a láma pedig ezzel kapcsolatban egyszer sem adott hangot bánatának” - mondta még délelőtt Robert Fico kormányfő, miután Štefan Harabin legfelsőbb bíró társaságában megkoszorúzta az elhurcolt zsidóknak emléket állító pozsonyi szobrot. A miniszterelnök szerint elfogadhatatlan, hogy a független és szuverén Szlovákiába - akárcsak magánjellegű látogatásra is - olyan külföldi politikus érkezzen, aki nyíltan szeparatista nézeteket hirdet, és szélesebb autonómiát kíván országának. „Nem engedjük, hogy ilyen radikális nézeteket valló emberek mérgezzék a közbeszédet” - mondta a kormányfő. (A teljes bejegyzés Tizedes blog- ján olvasható: http://tizedes. blogspot.com) Egy könyvet és egy kólát Autóbusz-állomás Pozsonyban. Szocializmus, szürkeség, szögletesség, rondaság. Felbecsülhetetlen embertömeg cserélődik itt naponta. Az 5-8 óra közötti sávban szinte percenként állnak meg a buszok, kiokádva magukból a bolygóvárosokból vagy éppen távolról a fővárosba hajtani jött éhes proletárt, aki átsuhan a csarnokon, s gyalog vagy tömegközlekedéssel folytatja útját. Annyira logikus, hogy itt (meg a bevásárlóközpontokban), nem pedig a könyvesboltok arisztokratikus magányában van esély egy-egy könyvet rásózni az emberre. Már aki olvas még mai világunkban. (Ajánlott viselet: Tomcat Én még olvasok pólója.) Bár, kedves Mihály, ha maga olykor még forog kerepe- si sírjában, ne tegye, a világ biztos ment elébb a könyvek által. Nem tudom, mióta áll ott, én tegnap figyeltem fel a könyvautomatára - vagy a bankomat szóképzést követve a könyvoma- tára. Egy üdítős és egy narancs- léfacsarós automata között áll. Elképzelem a kitételt követő napon az emberek megdöbbenését:- Józsi, hozz egy kólát!- Nincsen, csak Všetko alebo nič!- Mondtam, hogy ne füvezz annyit, vazze! (A teljes bejegyzés Lashee blog- ján olvasható: www.lashee.free blog.hu)
