Új Szó, 2009. szeptember (62. évfolyam, 202-225. szám)
2009-09-10 / 209. szám, csütörtök
8 Vélemény ÚJ SZÓ 2009. SZEPTEMBER 10. www.ujszo.com SZEMSZÖG Magyarország cigányúton A társadalomtudományokkal foglalkozók körében közhelynek számít, hogy a magyar rendpárti társadalom. A Kádár-kort és örökségét több ízben ecseteltem már sötét színekkel ezeken a hasábo- 'kon, ám azt el kell ismerni, hogy a korszakban a közbiztonság sokkal jobb volt, mint napjainkban. Ez volt a rendszer egyik legitimációs bázisa, szembeállítva a nyugati nagyvárosok drámai bűnözési statisztikáival. A rendszerváltozás után a rendőrség szakmai és anyagi háttere, a költségvetési szigor mellett talán pszichológiai okokból is, folyamatosan beszűkült. Ettől biztosan nem függetlenül a kilencvenes években a magyar közvélemény megdöbbenve szembesült a maffiaháborúra emlékeztető leszámolásokkal, utcai merényletekkel, sőt a politikai terrorizmus megjelenésével. A közbiztonság érzékelhető romlása a 98-as választási kampány egyik kulcstémája lett. Horn Gyula akkori miniszterelnök, a Fenyő János médiamogul elleni merénylet után tette azt a tőle igencsak szokatlan kijelentést, hogy ami ma Magyarországon van, az minden, csak nem közbiztonság. A túlzottan elbizakodott kormányfő kijelentésével a szabad demokrata belügyminisztert támadta, azt gondolva, hogy a választás koalíciós háziverseny lesz. A szociálli- berális kormány vereségéhez végül nagyban hozzájárult ez a kijelentés. Ugyancsak 1998 tavaszán robbantottak ismeretlenek az akkor még ellenzéki Szájer és Tor- gyán házánál. A máig nem tisztázott hátterű Aranykéz utcai merényletre Orbán Viktor eskütételének napján került sor. Pintér Sándor belügyminiszteri kinevezését követően az utcai robbantások sora megszakadt. Ezzel kapcsolatban többféle találgatás jelent meg a sajtóban. Egyfelől a politikai terrorizmus gyanúját vetették fel, lévén az előző rendszer szolgálataiból sokan tapasztalataikat a rendszerváltozás után a vagyon- és személyvédelem terén kamatoztatták, a gyanú szerint így mentve át informális befolyásukat a gazdasági és politikai életre. Másfelől Pintér Sándor személyét középpontba állítva a belügyminiszter alvilági kapcsolatait, illetve alkuk sorozatát feltételezték a merényletsorozat vége mögött. A rendőrség szakmai és morális állapotával a közvélemény leginkább az őszödi beszéd kiszivárgását követő zavargások alkalmával szembesülhetett. Máig tisztázatlan, hogyan tudta elfoglalni a számszerűségében sem jelentős csőcselék a Televízió épületét. Annál érthetetlenebb az MTV ostroma, mivel másnap este a rendőrség már hatékonyan, sót felesleges brutalitással oszlatta fel a zavargókat. Az október 23-án történtek tovább fokozták a rendőrség felkészültségével és erkölcsi állapotával kapcsolatos aggályokat. Ugyanezen az őszön Szögi Lajos tanár brutális meglincselése, majd a következő év tavaszán a Zsanett-ügy került a sajtó tudósításainak középpontjába, tovább erősítve a bűnüldöző szervek hatékonyságának romlásáról és erkölcsi hanyatlásáról alkotott képet. A politikai terrorizmus kártyája is a politikaijátszmák eszköze lett, tág teret adva a legkülönfélébb összeesküvés-elméleteknek. Közben a vidéki közbiztonság romlása a politikai korrektség kereteit előbb feszegetve, majd áttörve, ráirányította a figyelmet a romák által elkövetett bűncselekményekre. Ezzel párhuzamosan erősödött meg a politikai radikalizmus, az európai választásokon már harmadik erőként megjelenő Jobbik és annak paramilitáris hátországa, a Magyar Gárda. Magyarország cigányútra került, mint egy rosszul lenyelt falat. A romák által és a sérelmükre elkövetett bűncselekmények a nemzetközi sajtó figyelmét is felkeltették. Miközben az ország gazdasági hitele a Bajnai-kormány válságkezelő lépéseinek köszönhetően erősödött, addig a Magyarországról külföldön kialakított képet súlyosan rombolják az etnikai hátterű gyilkosságok. A magyar diplomácia helyzetét ez nagyban nehezíti: így például a szlovák nyelvtörvénnyel kapcsolatos fellépést illetően is. Kolek Zsolt (AP-felvétel)- SZEMPONT Keresztbevakaródzás és gerincferdülés A már több éve beharangozott és az elmúlt tanévben beindított oktatási reform körül a mai napig nagyon sok minden nincs rendjén. Megkezdődött az újabb tanév, bizonyára ez is alaposan próbára teszi a pedagógusok kitartását és tűrőképességét. Egyebek mellett az érettségi az idegen nyelvekből. Talán ldssé korainak tűnik az első csengetés után azonnal az érettségiről cikkezni, de az idő rohamos ütemben szalad, sőt más ok is van rá. Konkrétan az érettségi idegen nyelvekből. A mostani negyedikes közép- iskolásoknak adott egy új lehetőség: nem kell iskolájukban idegen nyelvből érettségi vizsgát tenniük, ha nemzetközi bizonylatot szereznek a sikeres nyelvvizsgáról. Persze, legkésőbb a következő év március elsejéig jelezniük kell iskolaigazgatójuknak, hogy ne számoljanak velük az érettségin. Ebben a minisztériumi határozatban is van egy-két bökkenő. A mostani negyedikes középiskolásoknak legkésőbb szeptember végéig pontosítaniuk kell, mely tantárgyakból fognak érettségizni. Be kell jelenteniük az érettségire készülőknek, melyek lesznek a számukra legfontosabb tantárgyak ebben a tanévben. Az adatok begyűjtése után az iskolák to- vábbküldik az információkat a megyének. Természetesen ez így és itt leírva viszonylag egyszerűnek hat. A valóságban nem ilyen egyértelmű. Mert többször kell az információátadás, ki tudja, hányszor kell a jelzés, üyen- olyan-amolyan dokumentációk és fiókalji feleslegességek gyarapításához. Szóval ott tartunk, hogy szeptember végéig az érettségiző diák jelzi az érettségi tantárgyakat. No de mi történhet és módosulhat az új minisztériumi határozat kiagyalása következtében? Mondjuk az, hogy az idegen nyelvi nemzetközi bizonylatra pályázó tanuló például a jövő év - tehát 2010 - februáijának közepén tudtára adja az iskola igazgatójának, hogy mégsem a negyedik éve látogatott és számára óriási tudáshalmazt átadó alma materében érettségizik idegen nyelvből, hanem felmutatja az arra felhatalmazott és jogosult intézmény által kiállított nemzetközi bizonylatot, s büszkén ül az iskola folyosóján, amikor osztálytársai éppen a német vagy az angol írásbelivel kínlódnak, vagy a szóbeli érettségin izzadnak... Az idegen nyelvből nem a saját oktatási intézményében érettségiző diák időrendi besorolást bont meg, pluszmunkát „adva” az összeállítást készítő pedagógusnak. Emellett további többlet- energiát igénylő időpocsékolást is „szerez” az iskolának, mert annak át kell dolgoznia a hivatalos kimutatásokat, elküldeni a megyére a listákat. Van egy további, erkölcsi vetü- lete is annak, ha valaki másutt vizsgázik idegen nyelvből. S véleményem szerint ez a része a dolognak sokkal erősebb, mint az előzőek. Igaz, a szlovákiai demokráciában megadatott a nagy szabadság, számos területen, egyebek között az oktatásügyben is (a diáknak mindenképpen, a pedagógus már nem nyilatkozhat ennyire egyértelműen). Csakhogy a nagy szabadság degradál és erkölcsileg süllyeszt, konkrétan az idegen nyelvi érettségi vizsga lehetőségének megválasztásával is. Mert valahol négy évig tanulni, ott lenni az órákon (az idegen nyelvieken is természetesen), dolgozatokat, házi feladatokat írni, olvasni, társalogni, felelni, aztán meg egy más intézményben megszerzett bizonylattal futkosni az alma mater folyosóján és felmentési kérvényt fogalmazgatni az idegen nyelvi érettségi alól - valahogy ciki és gerincferdülést sugalló. A szóban forgó tantárgyat oktató pedagógus számára hatványozottan sértő és bizonyára felettébb fájó. Legalábbis, ha az illető nemzeti napszámos gerinces és nem azt tartja elsődleges szempontnak, hogy ha másutt vizsgáznak ketten-hárman-négyen, neki legalább kevesebb lesz a munkája. Susla Béla nyelv@ttisio.<om wm ~ . -í.*- ť v.,-‘mmr tVs .--pmsms - .-■* ssbtswbhmb! Magánvállalkozó vagyok, több külföldi céggel állok szerződéses viszonyban. Az ő gépeiket szerelem be és szervizelem, több gép található Észak- Szlovákiában. Vannak telephelyek, ahol beszélnek magyarul is és szlovákul is - a munkások és a gépkezelők magyarok, a feletteseik szlovákok. Mivel könnyebb megértenünk egymást az anyanyelvűnkön, ezért magyarul szoktunk beszélni. Több kérdésem is lenne a nyelvtörvény alkalmazásával kapcsolatban. Mivel én magánvállalkozó vagyok, nem beszélhetek a telepeken magyarul? Ha magyarul szólnak hozzám, szlovákul kell felelnem? Magyarországról is szoktak hívni, ha egy szlovák telephelyen vagyok, nem beszélhetek magyarul a telefonba? Ha egy ismeretlen számról kapok hívást, automatikusan azt szoktam mondani, hogy „igen, tessék”. Ezentúl csak azt mondhatom, hogy „áno, prosím”? Volt rá példa, hogy édesanyám vette fel a telefont és egy észak-szlovákiai telepről hívott a műszakvezető. Az édesanyám természetesen magyarul szólt bele és megkérdezte, hogy kivel beszél. Ő erre a szó szoros értelmében leteremtette, és azt mondta, hogy Szlovákiában szlovákul beszéljen. Füri Amold Természetesen továbbra is kommunikálhat magyarul - élő szóban és telefonon is. Ez utóbbit egyébkén egyáltalán nem tárgyalja a törvény. Korábban is megesett, hogy magyar beszéd miatt „leteremtettek” valakit, azonban a nyelvtörvény módosítása után sincs joga senkinek sem számon kérni a szlovák telefonálást. A törvény 8. paragrafusának 6. pontja viszont kimondja, hogy a közvélemény tájékoztatását szolgáló minden felirat, reklám és közlemény államnyelven írandó - emellett fel lehet tüntetni más nyelven is. Tehát ha plakáton vagy billboardokon szeretné hirdetni szolgáltatásait, ezt szlovák nyelven is meg kell tennie. A királyhelmeci Tescóban is elfelejtettek magyarul. A pénztárosnő szlovákul köszönt, a visszájánk is szlovákul számolta le, holott én magyarul köszöntem neki. V. Judit Az üzletekben továbbra is lehet magyarul beszélni, a törvény nem tiltja, hogy az eladó a vevővel ne szlovák nyelven kommunikáljon. A módosítás elfogadásakor a törvény kritikusai figyelmeztettek, a jogszabály au- tocenzúrához vezethet - inkább ott is szlovákra fognak váltani az emberek, ahol nem kellene. Az eladó viselkedése - feltéve, ha valóban nem tudna magyarul - ennek a példája. Továbbra is várjuk az államnyelvtörvénnyel kapcsolatos tapasztalataikat, észrevételeiket a nyelv@ujszo.com e-mail címre, de levélben is fordulhatnak hozzánk.
