Új Szó, 2009. szeptember (62. évfolyam, 202-225. szám)
2009-09-08 / 207. szám, kedd
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2009. SZEPTEMBER 8. _________________________________________________________________Agrárkörkép - hirdetés 17 Elsősorban ősszel védekezzünk a tetvek elszaporodása ellen, ugyanakkor különböztessük meg a vírusos és fiziológiai eredetű betegségtüneteket Ne vessük túlságosan korán az őszi árpát A gabonafélék vírusos betegsége elleni hatékony védekezésben nagyon fontos szerepe van a helyes diagnózis felállításának és a megelőzésnek. ÚJ SZÓ-ÖSSZEFOGLALÓ Az őszi árpa vírusos fertőzése elleni védekezés főleg a sárga tör- peségvírus (BYDV) ellen összpontosul. Ezt elsősorban a tetvek terjesztik, amelyek nemcsak az árpán, hanem az egyéb őszi gabonaféléken is élősködnek, és a fertőzést könnyen átteijeszthetik más állományokra is. A növényállományok védelme érdekében a tetvek elterjedését, túlszaporodá- sát - ami főleg a meleg őszi időszakban fenyeget reális veszéllyel - kell a termelőknek megakadályozniuk. Elsősorban arra kell ügyelni, nehogy a termesztett növényállomány környezetében számuk túlságosan felszaporodjon. A tetvekkel erősen fertőzött állományban ugyanis a károkozók már megtették a magukét, átadták a vírust a növényeknek, tehát irtásuk gyakorlatilag már felesleges, nem hoz megfelelő eredményt. A tetvek előfordulása tavasszal már gyérebb, és kisebb jelentőségű az általuk okozott kár is. Ezért az ellenük való védekezés súlypontját az őszi időszakra kell időzítem. A termelők azonban néha a gabonafélék egyéb megbetegedéseit is hajlamosak a vírusos fertőzés számlájára írni, miközben ezeknek a tünetei gyakran csupán fiziológiai kártétel következményei. A gabonafélék vírusos és fiziológiai betegségeinek tünetei között olyan jellemző eltérések vannak, amelyek alapján egyértelműen megkülönböztethetők. A kedvezőtlen fiziológiai hatások elsősorban késő ősszel, a hideg idő és az első fagyok megjelenésekor érik a növényállományt. Ebben az időszakban a növényzet érzékenyen reagál a felvehető nitrogén mennyiségére, esetleges hiányára, vagy túlsúlyára, a nagy hőmérséklet-különbségekre, az első fagyok intenzitására és hosszára, a talaj levegő- és nedvességtartalmára, szerkezetére, a napfény intenzitására stb. A növényzet fejlettségi állapotától függ, hogy ezek a hatások milyen mértékben érvényesülnek a fiziológiai stressz megnyilvánulási tüneteiben. Néha a korai vetésű állományok szenvedik meg jobban ezeket a hatásokat, néha viszont a kései vetés viseli nehezebben a megpróbáltatásokat. Statisztikai adatok alapján általában a korábban vetett árpa sínyli meg jobban a kedvezőtlen fiziológiai hatásokat. A korábban elvetett állomány ugyanis késő őszre, főleg melegebb időjárás esetén magasabb növekedési fázisba kerül, amely már nem mindig alkalmas a téli hideg elviselésére. A hideg időjárás és a fagyok következtében megváltozhat a talaj feletti és a talajban levő növényi részek aránya, sérülhet a gyökérzet, módosulhat a szövetekben lekötött víz mennyisége, emiatt a növényzet érzékenyebben, stresszhatások kiváltásával reagálhat az extrém feltételekre. A fiziológiai stressz következményei az őszi árpában elsősorban a levelek sárgu- lásában (klorózis) nyilvánulnak meg. Ez a növény fejlődésében jellemző és tipikus állapot. És a gyakorlatban általában ekkor történik meg a fiziológiai és vírusos eredetű betegség tüneteinek téves diagnosztizálása. A stressz okozta hatásokat néha összekeverik a sárga törpességvírus (BYDV) okozta tünetekkel. Tudni kell, hogy a fiziológiai eredetű klorózis tünetei egész télen át megfigyelhetők a növényzeten, sőt tavasszal a sár- gulás még fokozódhat is. Sőt az idősebb levelek akár el is halhatnak. A klorózis tünetei még a kora tavaszi időszakban is nagyon hasonlítanak a vírusos fertőzéshez. A tavaszi időjárás kedvezőre fordulásával azonban a növény új életre kel, megkezdődik az új zöld levelek képződése, miközben a klorózis eredeti tünetei (sárgulás) továbbra is a régi leveleken maradnak. A nem fertőzött növényzet azonban már egyértelműen mutatja a regenerációs képességét, míg a vírusos tovább sínylődik. A vírusos növények nem reagálnak a vegetációs feltételek kedvező változásaira, az újonnan képződő levelek továbbra is sárgulnak, és egyértelműen visszamaradnak a fejlődésben. Az ilyen gyanús tüneteket mutató növény- állomány esetében nagyon fontos a megfelelő diagnózis felállítása, a további teendők pedig az állományvárható regenerációs képességétől függnek. A betegnek tűnő állományokban ugyanis továbbra is együtt mutatkozhatnak a klorózis fiziológiás jelei, amelyektől a vírusos fertőzés tüneteit egyértelműen el kell különíteni, és így meghatározni a pontos diagnózist. Ugyanakkor a helyes diagnózis felállításához még a laboratóriumi vizsgálatok sem mutatnak mindig egyértelmű képet. Megtörténhet ugyanis, hogy az egyszerű klorózistól szenvedő állományból a termelő olyan egyede- ket küld be a vizsgálatra, amelyek a vírusos fertőzés jegyeit is magukban hordozzák, így a kivizsgálás eredménye a vírusos fertőzésre utal, míg a teljes állomány károsodásában nem biztos, hogy ez a meghatározó. Ezért a vizsgálatra több helyről, különböző tüneteket mutató egyedeket kell beküldeni, nem pedig a leginkább fertőzöttnek tűnő növényt, ez ugyanis nem teszi lehetővé az egész állomány egészségi állapotának felmérését és a tünetek egyértelmű behatárolását. Természetesen mindkét betegségnek vannak olyan jellegzetes tünetei, amelyek alapján már a laikus megfigyelő is meglehetős pontossággal következtetni tud a károkozás forrására. Ha például az állomány teljes egészében egyszerre megsárgul, feltételezhető, hogy ez a növényzet reakciója a fiziológiai stresszre. Ugyanis semmilyen vírusos betegség nem képes egyszerre az egész növényállományt megbetegíteni. A vírusos fertőzés tünetei fokozatosan alakulnak ki és terjednek el az adott állományban. Először foltokban, nem egyenletes mértékben nyilvánulnak meg. A fiziológiai eredetű klorózis elleni védekezés bonyolultabb, s a termelők ellene gyakran tehetetlenek. Az időjárás alakulását ugyanis jelenleg még nem tudjuk befolyásolni, így a szélsőséges változások elleni védekezés legjobb módszere a megfelelő fajták kiválasztása és a vetés helyes időzítése. Mivel a gyakorlati tapasztalatok azt mutatják, hogy a korai vetések nagyobb kockázattal járnak, érdemes a vetés időpontját az adott térségben elfogadott agrotechnikai határidő végére időzíteni. Ajánlott az is, hogy a termelők több fajtát is elvessenek, és a konkrét feltételek között győződjenek meg az adott fajta ellenálló- és alkalmazkodó képességéről, (semenár) A gabonafélék megfelelő fejlődéséhez, a termés megalapozásához Az őszi gyomkezelés is fontos ISMERTETŐ A gabonafélék termesztésének gazdaságossága és hatékonysága a jelenlegi válságos helyzetben méginkább előtérbe kerül. A termelőknek ma már nemcsak az egyes növényvédelmi műveletek hatékonyságát, hanem egyéb szempontokat is figyelembe kell venniük. A kezelési költségek mellett a védekezéseknek a terméshozamra gyakorolt hatását is értékelni kell. Vannak termelők, akik pl. az őszi gabonafélék gyomirtószeres kezelését többnyire a tavaszi időszakra halasztják, azzal az indoklással, hogy ekkor már célirányosan, a meglévő gyomok ellen tudnak védekezni. A kihagyott őszi gyomirtózás miatt viszont a növényállományban néha olyan gazdaságilag is kimutatható károk keletkezhetnek, amelyet a tavaszig kitartó gyomok okoznak. Többek között: ♦ elvonják a tápanyagokat a kultúrnövényektől, ♦ megváltoztatják a növényállomány mikroklímáját, és ezáltal kedvező feltételek alakulnak ki gombabetegségek fejlődéséhez, ♦ megváltoztatják az állomány fényviszonyait (rosszabbodnak), ♦ az elgyomosodott állományban magasabb költségekkel végezhető el a tavaszi kezelés, ezért általában két alkalommal kell a maximális adagot kijuttatni. A megfigyelések alapján egyértelmű, hogy ugyan minden megalapozott növényvédelmi kezelés pozitívan hat a terméshozamra, a legnagyobb hatékonyságot viszont az őszi és a kora tavaszi kezelések biztosítják. A gabonafélékben ősszel kelő, legelterjedtebb gyomnövények közé a parlagi pipitér, a nagy szél- tippan és a ragadós galaj tartozik. Ide sorolhatók még további gyomfajok is, mint például a mezei árvacsalán, a veronikafélék, a parlagi ecsetpázsit, a szédítő vadóc, a nyári perje, a hélazab, az árvacsa- lánfélék, a pásztortáska, a tyúkhúr, a keserűíufélék stb. Nagyobb mértékű előfordulásukat többek között a chlortoluron alapú készítmények csökkentett mértékű felhasználása okozza. Az említett gyomproblémákra, mint például a pipitér fajok és a nagy széltippan elleni kezelésre a chlortoluron tartalmú készítmények közül a Lentipur 500 FW készítmény ajánlott. Érmek hatóanyaga nagyon jó védelmet nyújt az őszi kezelés során, mind pree- mergens (vetés előtti) mind pedig postemergens (vetés utáni) alkalmazásban. A hatékonyság lényege, hogy a készítmény nemcsak a leveleken át, hanem a gyomok gyökerein keresztül is felszívódik. Ha a parcellán olyan gyomok is előfordulnak, mint a ragadós galaj, a mezei árvacsalán vagy a veronikafélék, akkor a Lentipurt további kontakt hatású hatóanyagot tartalmazó szerrel, például carfentrazone-etilt tartalmazó Aurora 40 WG-vel kombinálhatjuk. Az Aurora 40 WG-t elsősorban a gyors és erőteljes hatása miatt ajánlják a ragadós galaj ellen, jó a hatékonysága a veronikafélék és a mezei árvacsalán ellen is. Az Aurora 40 WG számtalan kombinációban alkalmazható, főleg a veronikafélék elleni hatékonysága miatt. Azokon a parcellákon, ahol a széltippan és pipitér fajok mellett a parlagi ecsetpázsit, a szédítő vadóc, a nyári perje, a hélazab az ár- vacsalánfélék a pásztortáska, a tyúkhúr és a keserűfűfélék is előfordulnak, ősszel a Lentipur 500 WF készítményt 1,5- 2 literes adagban ajánlott alkalmazni. Ha a szer hatástartamát a nagy széltip- panra, a veronikafélékre és a mezei árvacsalánra is ki akarjuk terjeszteni, célszerű a készítményt az Aurora 40 WG 40-50 g/ha adagjával (a gyomok nagyságától függően) kombinálva kijuttatni. Az említett kombináció előnye, hogy akár relatívan alacsony hőmérsékleten is, már 5°C-tól alkalmazható. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a postemergens kijuttatást a vetéstől és a keléstől függően az egész őszi időszak folyamán alkalmazhatjuk. A megadott adagok a korai postemergens alkalmazásra (a gabonaféle 3. leveles állapotától kezdve) érvényesek, amikor a gyomok már kikeltek, de még nem túlnőttek. Megjegyzendő, hogy az olajrepce és a cukorrépa gabonafélék után tervezett vetése esetén sem korlátozott egyik készítmény alkalmazása sem. A Lentipur viszont nem hat a repce-utánkelés- re, ezért ilyen esetekben a szulfo- nil-ammónia alapú készítményekkel (Granstar 75 WG - 15 g/ha adagban) való kombináció kijuttatása ajánlott. Az említett vegyszerkombinációk hivatalosan engedélyezettek, egyéb kombinációban való alkalmazásuk esetén pedig be kell tartani a készítmények címkéjén feltüntetett utasításokat, (x) Ne tétovázzon, és lépjen kapcsolatba kereskedelmi képviselőinkkel ■ Nagyszombati I., Pozsonyi kerület Trenčín Kollár Rastislav 0903 265 501 kollar@fnagro.sk ■ Nagyszombati II., Nyitrai I. kerület Kántor Zoltán 0903 730 489 kantor@fnagro.sk ■ Nyitrai II. kerület Simončič Jozef 0905 618 449 ekosystem@stonline.sk ■ Besztercebányai kerület Martinék Štefan 0903 265 509 marcinek@euroweb.sk ■ Eperjesi I. és Kassai I. kerület Čemkký Ivan 0903 265 502 cemicky@fnagro.sk ■ Eperjesi II. és Kassai II. kerület Vdovjak Jozef 0903 265 503 vdovjak@gbs.eu.sk F&N Agro Slovensko, s.r.o.. Rožňavská 34, 821 04 Bratislava, Tel.: 02/43 42 99 03, Fax: 02/43 42 99 36, www.tnagro.sk BP900748
