Új Szó, 2009. augusztus (62. évfolyam, 177-201. szám)

2009-08-05 / 180. szám, szerda

16 Karrier - hirdetés ÚJ SZÓ 2009. AUGUSZTUS 5. www.ujszo.com Az állásinterjún a test akaratlanul helyettünk is beszél Nem szerencsés, ha egy állásinterjún rövidnadrágban, ujjatlan, mély dekoltázsú felsőben jelenik meg a hölgy Milyen a rendes kézfogás? összefoglaló Milyen a jó kézfogás? Meddig kell az inteijúztató szemébe nézni? Mire utal a leszegett fej a felvételi beszélgetésen? A testbeszéd azt is elárulja, amit igyekszünk eltitkol­ni. Ezért az állásinteijú előtt érde­mes megtanulni a nem verbális kommunikáció csínját-bínját. Egy határozott kézfogás, a magabiztos testtartás növelheti az önbizalmat és szimpatikussá tehet a felvételiz- tető szemében. A bemutatkozás egyik mozzana­ta a testi kontaktus, a kézfogás. Ha valaki finoman megérinti, kézbe veszi vagy gyengén megszorítja kézfejünket, esetleg csak nyújtja a sajátját és arra vár, hogy megszo­rongassuk, az az úgynevezett dög- lötthal-élményben részesít minket. Ennek ellenkezője a csontroppan- tó, határozott kézfogás, esetleg kézrázás, amikor a kezdeményező fél szinte összepréseli ujjainkat. Ál- lásinteijún - ahogy általában be­mutatkozáskor - egyik változat sem kellemes. Ezért maradjunk az arany középárnál: a határozott, pár másodpercig tartó kézfogás megfe­lelő bemutatkozáskor. Közben néz­zünk partnerünk szemébe, és ért­hetően köszöntsük a napszaknak megfelelően, majd mutatkozzunk be. Nem szabad elbizonytalanod­nunk, ne hadarjunk, artikuláljunk és várjuk meg, míg partnerünk is köszönt. Mielőtt kezet fogunk az in- teíjúztatóval, győződjünk meg ró­la, hogy kezünk tiszta, ápolt. Az iz­zadó tenyér, a hideg kéz idegesség­re utalhat, és nem kellemes. A szemkontaktus a szóbeli kom­munikációnál kulcsfontosságú: nincs annál zavaróbb, mint ami­kor a beszélgetőtárs hadar valamit, és közben meredten nézi a falat, a padlót vagy egyszerűen elnéz a fe­jünk fölött. Ez a viselkedés érdekte­lenségre utalhat, zavarra, bizonyta­lanságra és arra, hogy a másik mi­nél előbb túl akar esni a beszélgeté­sen. Ugyanilyen zavaró lehet, ha a partner mereven bámulja a másikat beszéd közben, arra késztetve ezzel társát, hogy egy idő után elkapja róla a pillantását. Meddig és ho­gyan tartsuk a szemkontaktust? Nincs előírt szabály arra, meddig kell a másik szemébe nézni. Ha kér­dést teszünk föl, vagy éppen vála­szolunk, nézzünk az inteijúztató szemébe, tudatosítva benne, hogy figyelünk rá, és kizártuk a külvilá­got. Arra ügyeljünk, hogy az inter- júztató két szeme és orra által kö­rülhatárolt területre koncentrál­junk, ha ugyanis arcát pásztázzuk, vagy ajkát figyeljük, arra a követ­keztetésre juthat, hogy túlzottan érdeklődünk. Ha többen is jelen vannak a felvételi beszélgetésen, egyikükről a másikra nézhetünk, nem kell kitüntetett figyelmet szen­telni egyetlen embernek. Úgy érez­zük, kellemetlen a folyamatos szemkontaktus? Közben ki lehet nézni - oldalra, magunk elé -, ám arra ügyeljünk, hogy figyelmünk ne kalandozzon el, az inteijúztató érezze, hogy nem csak testben, lé­lekben is jelen vagyunk. A jelölt megítélésénél sokat nyom a latban a testtartása: az egyenes, kihúzott derék, a felsze­gett fej magabiztosságra utal, míg a görnyedt testtartás, a leszegett fej, az alázatos pillantás kiszolgáltatot­tá tesz, alárendelt helyzetet teremt.' A túlzott magabiztosság sem impo­náló, ám a félénk, gátlásos jelölt biztos, hogy nem nyeri el a felvéte- liztető bizalmát. Ezért húzzuk ki magunkat, üljünk vagy álljunk egyenesen, és ügyeljünk rá, hogy testtartásunk mellett pillantásunk is határozottságot tükrözzön. így a felvételiztető egyenrangú félként tekint majd ránk. Hiába a tökéletes tartás, ha ke­zünkkel, lábunkkal hadonászunk, folyamatosan mozgatjuk végtagja­inkat. Tartózkodjunk a túlzott gesz- tikulálással kísért kommunikáció­tól: ezzel nem mondandónkat nyo- matékosítjuk, inkább elvonjuk a fi­gyelmet róla. Arra is ügyeljünk, ha ölünkben összekulcsoljuk a kezün­ket, ne rángatózzon, ez ugyanis idegességre utalhat, ahogy a lábdo­bogás vagy a hintázás is - ha előre- hátra mozgunk a széken, türelmet­lenül mocorogva. A felvételi beszél­getés stresszel jár, ám arra a rövid időre, amíg sorsunk eldől, kontrol­láljuk gesztusainkat, testünk és ar­cunk rezdüléseit. (HRp, ú) ÁLLÁSAJÁNLAT Tetőpléhek, tetőcserepek, csa­tornák, tetőmunkák, lapos te­tők szigetelése, bádogosmun­kák. Részletre is. 33,19 euró (1000 Sk) havonta. Tel.: 0948/848 820. MR910919 ♦ Kamionsofőröket keresünk nem­zetközi fuvarozásra, min. 6 hóna­pos gyakorlattal. Tel.: 0903/670185. MR910935 A nagymagyari községi képvi­selet a községi igazgatásról szó­ló 369/1990-es Tt.-számú tör­vény 18/a §-ának 2. bekezdése értelmében 2009. IX. 10-ére főellenőr-választást hirdet. Tájékoztatás: 031/569 2225. MR910969 A hidaskürti Magán Szakkö­zépiskola nagykaposi kihelye­zett részlege informatika, di­agnoszta, vendéglátó-ipari szakgyakorlat vezető és fodrász szakos tanárokat keres. Bővebb tájékoztatás a 0905/296 070-es telefonszá­mon. MR910985 ♦ Kedvező áron vállalunk: tető­fedést, bádogosmunkát. Anyagot biztosítunk. Tel.: 0948/525 468. GA-158 ♦ Önálló, megbízható adminiszt­ratív munkaerőt keresünk duna- szerdahelyi székhelyű építőválla­latunkba. írásos jelentkezést az alábbi címre várunk: Eurostav- DS, a. s., Priemyselná ul. 5296/2A, 929 01 Dunajská Streda, tel.: 031/552 87 45. MR910998 ♦ Műszaki üzletkötőt keresünk ve­vőkapcsolatokkal. Érdeklődni: 0036-70-204-4129. MR911004 A tornai Magyar Tanítási Nyel­vű Alapiskola szlovák, angol, német nyelv és kémia szakos tanár jelentkezését várja. Je­lentkezés a 044 02 Turňa nad Bodvou 301 címen. Bővebb tá­jékoztatás a 055/466 2219- es telefonszámon, vagy a skola@zsmturna.edu.sk e-ma- il címen. SZk-003 ♦ Dunaszerdahelyi székhelyű épí­tővállalatunk transzportbeton és betontégla gyártó részlegére főál­lásba felveszünk részlegvezetőt. Jó fizetési lehetőség. írásos jelent­kezést az alábbi címre várunk: Eurostav-DS, a. s., Priemyselná ul. 5296/2A, 929 01 Dunajská Stre­da. Bővebb tájékoztatás a követke­ző telefonszámon: 031/552 87 45. MR910999 Nem a ruha a lényeg. Vagy mégis? A társaságon belüli versengés előnyei és buktatói. A versenyhelyzet nem mindenkit motivál jobb munkára A munkahelyi rivalizálás ne fajuljon ádáz csatává ÖSSZEFOGLALÓ A versenyhelyzet minden mun­kavállalót fokozottabb teljesít­ményre sarkall, ami a vállalat malmára hajtja a vizet, hiszen a jó példa” a többi alkalmazottat is motiválja. Mindaddig nincs is baj, amíg a versengés egészséges me­derben folyik. Ám eljöhet a pilla­nat, amikor a helyzet kiéleződik, a kollégák egymás kárára igyekez­nek előrébb jutni. Mi a teendő ilyenkor? Egészséges rivalizálás nélkül nem élet az élet, nincs ez másként a munkahelyen sem. Ám már az elején nem árt leszögezni a szabályokat - ki, kivel, meddig mehet el -, mert könnyen előfor­dulhat, hogy a versengés ádáz csatává fajul, amelynek áldozatul esik az egyik vagy mindkét fél. Természetes, hogy a munkaadók arra törekszenek, hogy a legjobbat hozzák ki alkalmazottaikból. Moti­váló tényező lehet a fizetésemelés, béren kívüli juttatások, prémium, osztalék vagy egyéb céges juttatá­sok: mobütelefon, céges autó, fit­ness bérlet. Ugyanígy lelkesítheti a csapatban dolgozókat egy kilátásba helyezett közös program: kirándu­lás, vacsora vagy egy csapatépítő, lazító hétvége vidéken. A motivá­lásnak egyéb módja is van: a mun­káltató csapatokat hozhat létre olyan dolgozókat összehozva, akik így „húzhatják” egymást, vagyis tel­jesítményükkel fokozottabb mun­katempóra ösztönözhetik egymást, fokozva ezzel a vállalati termelést, gyarapítva a profitot. Mindez remekül működik, ha két vagy több azonos képességű, munka- és teherbírású dolgozó kerül egy csapatba, ám visszafelé sülhet el, ha pökhendi, hatalomé­hes, és túl ambiciózus vezető keze alá dolgozik a kollektíva. Ilyenkor az a legegyszerűbb, ha megpró­báljuk felvenni a tempót, és csak ésszerű keretek között mondjuk el érveinket a ránk bízott, teljesíthe- tetlennek vélt feladatról. Az egészséges küzdelem arra sarkallja a dolgozókat, hogy olyan célokat tűzzenek ki maguk elé, amelyeket különben nem tenné­nek. Ha látják, hogy általuk becsült kollégák szép sikereket érnek el munkájukban, szinte megtáltosod­nak: ők is azon lesznek, hogy leg­jobb formájukat hozzák, hasonló eredményeket éljenek el, mint tár­saik. Amikor azonban a versengés elfajul, mindez ellenkezőleg sül el: a dolgozók keresztbe tesznek egy­másnak, akadályozzák a másik munkáját, és csak saját céljaik el­érése íebeg szemük előtt. Ezzel nem csak egyéni teljesítményükön rontanak, a vállalat termelékeny­sége is csökken. Hogy ezt me­gelőzzük, érdemes meghatározott időközönként elbeszélgetni a dol­gozókkal, akik elmondhatják ta­pasztalataikat, gondjaikat és véle­ményüket a csapatmunkáról. Ha beosztottként dolgozunk, és érez­zük, hogy súrlódások nehezítik az együttműködést, kezdeményezzük a négyszemközti beszélgetést a fe­lettessel, főnökkel. Ha érezzük, hogy a rivalizálás minden erőnket felemészti, vonuljunk vissza. Még akkor is érdemes időben kiszállni, ha vesztesen kerülünk ki a játszmá­ból. Tudni kell, hogy mikor kell fel­adni, és ne törődjünk azzal, mit gondol rólunk a másik. Hosszú tá­von sokszor abból profitálhatunk, ha egy jól működő csapat részese vagyunk, nem pedig magányos harcosok. Akad olyan munkavállaló, aki versenyhelyzetben nem áll helyt, negatívan hat rá a teljesítmény­kényszer: agresszívvá válik, fesz­élyezi a helyzet, mert attól tart, hogy nem tud jól teljesíteni, ettőí pedig begörcsöl és egyre többet hibázik. Mivel ez egy öngerjesztő folyamat, érdemes négyszemközt elbeszélgetni vele, és más motivá­ciót találni számára. Hagyni kell, hogy a dolgozónak sikerélménye legyen és önerejéből élje el a kitűzött célt. Ha mindez nem megy, ki kell deríteni, hogy mi áll a probléma hátterében, és csak utána cselekedni: áthelyezni más munkakörbe vagy az addigiaktól eltérő feladatokat rábízni. A versengésből ki kell kihagyni a személyes problémákat: a ma­gánélet ilyenkor tabu. Nem etikus felhasználni mindazt, amit a má­sikról tudunk - beleértve a vallási, felekezeti hovatartozásával, sze­xuális orientáltságával, anyagi helyzetével, politikai nézeteivel összefüggő információkat. A ver­seny csak szakmai síkon folyjon, így is elég ütközőfelület adódik, nem érdemes ezt még személyes­kedéssel tetézni. (HR, ú) Ez már több mint kakaskodás (TASR-felvétel) A korábbi merev szabályok­kal ellentétben napjainkban inkább rábízzák a munka­helyekre, hogy mi számít kulturált megjelenésnek, így nem könnyű eldönteni, mihez tartsuk magunkat. A divattal együtt ugyanis az elvárások is átalakultak, fel­lazultak. Sokan hangoztat­ják, hogy a munkahelyi ru­házat célja nem a figyelem­felkeltés. Az öltözékünk a profi hozzáállást és hozzá­értést hivatott vizuális mó­don alátámasztani. ÖSSZEFOGLALÓ Manapság számos munkahely elnéző a fiatalok hóbortos öltözkö­désével kapcsolatban, és nem szól­nak bele, ha farmerben lépnek be. A protokoll azonban igen szigorú és konzervatív divat szerint hatá­rozza meg a megfelelő megjelenést - állítja a HR Portal. Ami elég fur­csa lehet egy 22 éves frissdiplomás számára, hiszen már nem nagyon tanítják az udvarias magatartást, az illemet, az etikettet és az alka­lomhoz illő öltözködést sem. így fordulhat elő, hogy állásinteijúra szűk rövidnadrágban, harisnya nélkül, ujjatlan mély dekoltázsú felsőben jelennek meg a fiatal lá­nyok. Márpedig az állásinteijún könnyű elbukni a „topis” megjele­nés miatt. A protokoll kimondja: nem illik sem állásinteijún, sem a munkahe­lyen élénk színű, lezser, vagy éppen illeden ruhadarabokat felhúzni. Er­A kiflitón jól áll a lenge öltözék, a hivatalban vagy a bankfiókban viszont a diszkrét viselet a nyerő (Képarchívum) re sokan felszisszenhetnek: „Micso­da ódivatú felfogás ez!”. Pedig an­nak, aki az üzleti életben boldogul­ni kíván, és azt szeretné, hogy sze­mélye és cége hiteles, megbízható képet sugalljon, kénytelen ezeket az írott és írtatlan szabályokat be­tartani. Na de melyek ezek? Az elvárt öltözködési norma sze­rint kell ruhatárunkat kialakíta­nunk - vág bele a protokoll alapjai­ba Dr. Vámos Lászlóné, a Madrid­ban Nemzetközi Protokoll Érdem­renddel kitüntetett protokoll sza­kértő. Hangsúlyozta: továbbra is érvényben van az az íradan sza­bály: hogy a visszafogott elegancia jellemezze megjelenésünket. Hi­szen sokat elmond az illető sze­mélyiségéről, illetve az adott cégről az, hogy az ott dolgozók milyen külsővel fogadják a vendégeket, és a cég képviselője hogyan jelenik meg egy tárgyaláson. A visszafo­gott elegancia mellett fontos az il­lető egyénisége is. A protokoll sza­bályai szerint mindig az adott ese­ményhez kell öltözködnünk, a feltűnést, az extravaganciát kerül­jük. Lehet alkalmazkodni a divat­hoz, de nem feltűnően - vallja Vá­mos Lászlóné, aki szerint érdemes egy életre megjegyeznünk: az utcai öltözködést és az üzleti életben va­ló megjelenést külön kell választa­ni. (HR, PP)

Next

/
Thumbnails
Contents