Új Szó, 2009. augusztus (62. évfolyam, 177-201. szám)

2009-08-01 / 177. szám, szombat

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2009. AUGUSZTUS 1. Vélemény És háttér 7 , FIGYELŐ Nem aggódnak az osztrákok Az osztrákok nagy többsé­ge nem aggódik komolyan az új influenza miatt - derült ki egy közvélemény-kutatásból. Ausztria lakosságának 62 százaléka nagy figyelemmel követi az új vírusnak is neve­zett HINl-es influenzavírus­sal kapcsolatos híreket, de csak 6,7 százalékuk figyeli aggodalommal a helyzetet. A több mint ezer megkérdezett mintegy háromnegyede pá­nikkeltésnek tartja a betegség körüli aggodalmakat, s a nagy többség úgy gondolja, hogy az osztrák egészségügyi szervek kézben tartják a hely­zetet. A felmérésben részt ve­vők 25 százaléka vette fonto­lóra, hogy az influenza miatt megváltoztassa nyaralásának helyszínét. (MTI)- Szeptembertől csak itt beszélhetünk magyarul. Talán a gombák nem jelentenek fel... (Peter Gossányi rajza HÉTVÉG(R)E ___________ lljiliiilliliiM Pártanácsadókat a szélsőjobbnak Az uborkaszezon nem vélet­lenül a legízletesebb saláták időszaka, hiszen most te­rem a legtöbb zöldség. Mindez a politikát, a politi­kusokat sem hagyja hide­gen, soha annyi zöldség nem hagyja el ugyanis a szá­jukat, mint most, az ubor­kaszezon kellős közepén. MOLNÁR IVÁN Mivel az uborkaszezonra több­nyire nem csupán a zöldséghe­gyek, hanem a szélsőségesen me­leg időjárás is jellemző, nem cso­dálkozhatunk, hogy szinte elvisel­hetetlen mértékben nő a forrófejű politikusok aktivitása. Az ok rend­kívül egyszerű. A józanabb hon­atyák többsége ezekben a hetek­ben valamelyik itthoni vagy kül­földi nyaralóhelyen próbál meg erőt gyűjteni a jövő évi választáso­kat megelőző csatározáshoz. Ro­bert Fico ugyan egy ideig még har­colt a szúnyogokkal, mára azon­ban ő is valahol a lábát, pontosab­ban a fájó - sokak szerint nem is lé­tező - hátgerincét áztatja valahol. Hogy hol, az hétpecsétes titok, hi­szen ő fontosabb személyiség, mint a pápa vagy az amerikai el­nök, akiknek nem okoz gondot jó előre bejelenteni, hol is töltik a szabadidejüket. A politikusok nya­ralása miatt keletkezett űr így ha­talmas kihívást jelent azon szélső­séges, jobboldali pártok számára, amelyek ugyan év közben sem tét­lenkednek, többnyire azonban az az érzésük, hogy méltánytalanul mellőzik őket. Ján Slota az elmúlt napokban fu­tószalagon ontotta magából a poli­tikai nyilatkozatokat, amelyekre a témaéhes sajtó kapva kapott, hi­szen valamivel meg kell tölteni a lapot, még ha egy szélsőjobboldali, magát politikusnak tekintő bot­rányhős épületes marhaságairól van is szó. Ä Szlovák Nemzeti Párt vezére mindenre lő, ami mozog és magyar, lehet az akár az MKP, a Híd, Szili Katalin vagy Józsi bácsi Piripócsról. Slota azonban nincsen maga. A forró nyári napok felpezs­dítették egyik határon túli „kollégájának”, a magyar szélső­jobb szőke bombázójának, Morvái Krisztinának a vérét is. A Jobbik eu­rópai parlamenti képviselője ez utóbbi, vagyis a magyar vér érde­kében hajlandó fejjel nekirohanni akár a betonfalnak is. Hogy ennek mi az eredménye, az már nem ér­dekli, mi azonban hamarosan meg­tapasztaljuk, ha a szlovákiai ma­gyarok államnyelvtörvény ellen folytatott jogos harcát összemos­sák a szélsőjobboldali párt handa- bandájával. Morvái - áld nemrég az Egyesült Államokban élő magyar zsidóknak ajánlotta, hogy „szabad­idejükben aprócska metélt farkin- cájukkal játszadozzanak” az ó gya- lázása helyett - sokban hasonlít Slotához. O is utálattal tekint min­denkire, aki egy kicsit is másként látja a világot. Azonban míg Slotá- nak a magyarok jelentik a vörös posztót, Morvái a liberálisok, a ci­gányok és a világméretű zsidó összeesküvés ellen küzd. Miért harcolnak mindketten olyan meggyőzően? Sokan és sok­féleképpen válaszolták már meg ezt a kérdést, legalább Homérosz kora óta köztudott azonban, hogy kevés olyan dolog tudja felhergelni az embert, mint egy balul elsült há­zasság. Homérosz költeményében a trójai háború kiváltó oka Szép He­léna elrablása volt. Ennek megtor­lására vonult az egyesített görög hadseregTrója ellen, hogy a becsü­letsértést megtorolja. Slota jelen­legi felesége már a harmadik a sor­ban, első párja azonban magyar nemzetiségű volt. Hogy hogyan és miért ért véget a kapcsolatuk, arról Slota hallgat. Egy biztos, túl rózsás nem lehetett, ha a politikus min­den magyar láttán idegrohamot kap, és tankokkal akarja elsöpörni Budapestet. Hasonló cipőben jár­hat Morvái Krisztina is, aki egyelő­re ugyan egy házban él férjével - a még a mérsékelt jobboldali eszmék iránt sem lelkesedő tévés újságíró­val, Baló Györggyel -, ám külön emeleten. Ha Morvái az elhidegült kapcsolat miatt borsot szeretett volna tömi ultraliberális férje orra alá, álmában sem találhatott volna ehhez jobb társaságot a Jobbiknál. Mi ebből a tanulság? Talán csak annyi, hogy a szélsőjobb elmúlt időszakban tapasztalt európai és kárpát-medencei előretörése ellen nem minden esetben a megszorító jogszabályok, a széles társadalmi fellépés jelenti a leghatékonyabb megoldást. A nacionalista dorbézolás visszafogásához néha az is elég lett volna, ha az őket képviselő kabala­figurák időben felkeresnek egy jó házassági tanácsadót. Robert Fico balos irányzatú populista kormánya azóta szurkálgatja Budapestet, hogy hatalomra került The Economist: a Maďarič-féle nyelwédelmi törvény miatt elfajul a szlovák-magyar viszony KERTÉSZ RÓBERT A szlovák nyelvtörvény miatt kezd elfajulni a régi keletű viszály Szlovákia és Magyarország között - írta tegnap megjelent legújabb kiadásában a The Economist. A tekintélyes brit gazdasági-po­litikai folyóirat szerint a magyar ajkú lakosság az anyanyelv-hasz- nálati joga elleni közveden táma­dásnak tartja a Marek Madarič kulturális miniszter által elfogad­tatott törvényt, csakúgy, mint a szomszédos Magyarország politi­kusai. Az írás szerint Szlovákia „balos irányzatú populista kormánya az­óta szurkálgatja” Magyarországot, hogy 2006-ban hatalomra került. A hetilap megemlíti a közös magyar-szlovák történelemkönyv tervének jegelését, és a Beneš-dek- rétumok megerősítéséről hozott határozatot. A The Economist részleteket is­mertet a nyelvtörvényből, felidéz­ve, hogy ötezer euróig terjedő bír­ságra számíthat, aki a szlovák nyelv nyilvános használatát előíró jogszabályt megsérti. A magyar ki­sebbség egyik pártja, amely az al­kotmánybírósághoz kíván fordul­ni, „XIX. századi nyelvi impe­rializmusnak” nevezte a törvényt, a szlovák vádak szerint azonban a magyarok „vágyakoznak vissza a XIX. századba”, amikor a Habs­burg-érában uralták a térséget. Robert Fico szlovák miniszterel­nök szerint a valódi problémát azok jelentették, akik erővel pró­bálták rászorítani a déli ország­részben élő szlovákokat a magyar nyelv megtanulására - írta elem­zésében a The Economist. A lap szerint a nagy kérdés az, hogy mit jelent a szlovák nyelv „nyilvános” használatának kötel­me. Köteles-e például egy magyar ajkúak által látogatott szavalókör megszervezni, hogy az összejöve­telein elhangzottakat lefordítsák szlovákra? Talán nem, mégis fur­csa azonban, hogy manapság az Európai Unióban ilyesmi miatt kelljen aggódni - írta a brit hetilap. A The Economist szerint a vá­lasztások előtti szereplési vágy is tüzeli a viszályt. Fico népszerűségi mutatói rekordokat döntenek, és ez segít elterelni a figyelmet olyan ügyekről, mint a korrupció és a gazdasági hanyatlás. Mikuláš Dzurinda előző minisz­terelnök, az ellenzék jelenlegi ve­zetője szerint a szlovák nyelvre le­selkedő igazi veszélyt nem a nyelvhasználatában korlátozott magyar lakosság jelenti, hanem az, hogy a kormányban ülő „mocs­kos szájú soviniszták” - köztük Ján Slota, a Szlovák Nemzeti Párt ve­zetője - teszik közönségessé a szlovák nyelvet - áll a The Econo­mist írásában. GLOSSZA Késsel, vízzel, zongorával KISS TIBOR NOÉ A magyar találékony nép - ez az állítás máig a nemzeti önkép egyik legelevenebb eleme. Vagy a kedves Olvasó még nem hallotta a mondást a magyarról és a forgóajtóról?, A magyar ember utánad megy be a forgóajtón, de előtted jön ki” - tartják az amerikaiak. A magyaros találékonyság szerencsére ma is él és virul - elég éh­hez fellapozni az elmúlt hetek hírarchívumát. Heti kreatívjaink közül a bronzérem Mádly Zsoltot, Fót fideszes polgármesterét ille­ti. A Blikk írása szerint a városatya júliusban úgy szakított meg egy elmérgesedett vitát az önkormányzati ülésen, hogy lekapcsolta az áramot az épületben. Csakhogy társai is találékonyak voltak: az áramot visszakapcsolták, a főkapcsolót kulcsra zárták. A fóti bur- leszknek ezzel még nem volt vége: Mádly Zsolt előbb egy villával, majd egy késsel rontott neki a kapcsolószekrénynek, felfeszítette, s újra lekapcsolta az áramot az épületben. Szocialista képviselők csak annyit fűztek hozzá az ügyhöz, hogy Mádly a kést és a villát a konyhában nem is tudja használni. A fiatal demokraták katonái a fővárosi hetedik kerületben is hallattak magukról. Vetélkedőnk második helyezettje Rónaszékiné Keresztes Mónika, aki nemcsak dallamos nevével, hanem találékonyságával is kivívta elismeré­sünket. Rónaszékiné a Belpol.hu című politikai bulvárlap szerint korábban fél éven keresztül a Fidesszel fizettette ki a gyermekei számára bérelt versenyzongora ötvenezer forintos havidíját. Ró­naszékiné perel, pártbéli riválisai viszont egy APEH-vizsgálat ese­tén is vállalnák a tanúskodást. Aranyérmesünk ezüttal mégsem egy politikus, hanem néhány ismeretien, aki a budapesti kániku­lából igyekezett hasznot húzni. A katasztrófavédelmi szervek a legmelegebb napokon ugyanis a főváros több pontján is ingyen osztottak vizet. Ä legtalálékonyabb magyarok ugyanezt tették a főpolgármesteri hivatal nevében - pénzért. Jobban meggondolva: ezekről az akciókról mégsem a forgóajtós mondás jut eszünkbe. Hanem inkább az, amit Kurt Vonnegutnak tulajdonítanak: „Nem kell, hogy ellenséged legyen, elég, ha van egy magyar barátod.” JEGYZET Legyen már vége! PUHA JÓZSEF A legjobb az volna, ha egy átla­gos fiatal mesélné el, milyen kép alakult ki benne Michael Jack- sonról. De mivel nem tudom, ki tekinthető átlagos fiatalnak, én írom le. A popkirályjó időben voltjóhelyen, ezért sokáig tró­nolhatott, ám utána akkorát zu­hant, ami példa nélküli zenei berkekben. Javarészt az 1993-ban kirobbant első gyer­mekmolesztálási ügye taszította a süllyesztőbe. Ellentmondásos élete a folyamatosan erősödő bulvársajtónak témák tucatjait szolgáltatta. Az ünnepelt sztár­ból celeb lett, bár abban az idő­ben mifelénk még nem volt használatban ez a hányinger- geijesztő megnevezés. Emberek százezrei fordítottak hátat neki, miközben a megmaradt, már- már fanatikusokból álló rajon­gótáborához újak alig csatla­koztak. A valódi vagy kiszíne­zett botrányokkal Jackson re­pertoárja elméletileg nem gyengült, gyakorlatilag viszont nagyon is. A csatornák eltömód- tek, megszűnteka lehetőségek arra, hogy a potenciális rajon­gók megismerhessék az éne­kest. Környékünkön a rádiók műsorából szinte teljesen eltűntek a dalai, a diszkókban is csak nagyritkán csendültek fel - de ott ebből a szemszögből fe­leslegesen, a diszkózók többsé­gét nem érdekli, ki az előadó, csak szólj on a cucc. Michael legutóbbi stúdiólemezének, a 2001-es Invincible címűnek az eladási példányszáma messze elmaradt a várakozástól, koráb­bi albumai sikerétől. A fiatalok akkortájt a popkirály helyett már egy szerencsétlen lúzert lát­tak benne .A bosszantó az,hogy most, a halála után sem inspirál­juk őket a munkássága felfede­zésére. A legtöbb rádió a halála napján természetesen műsor-, pontosabban zeneváltoztatás­hoz folyamodott, volt olyan, amelyik szinte csak az ő slágere­it játszotta - meg kellett lova­golni a szenzációként tálalt tra­gédiát. Akövetkező napokban még daldömping zúdult ránk, s közben hozzá nem értők méltat­ták Jackson nagyságát, azóta vi­szont fokozatosan áll vissza a rend, mifelénk rövidesen ismét eltűnik a rádiók kínálatából. Ahonnan nem kellene. Ahonnan pedig kellene, ott egy ideig még főszereplő marad. Abulvársaj- tóban. Ezek a hírek az átlagos fi­atalt nem inspirálják arra, hogy felfedezze a zeneipar egyik leg­nagyobb alakjának repertoárját. Ezek taszító hírek! Pedig Mi­chael nem egy volt a sok közül, hanem a pop királya, ilyen sztá­runk többé nem lesz! Manapság az illegális zeneletöltés dívik, hobbizenészeink vannak, a ze­néből ugyanis egyre nehezebb megélni. A mai átlagos tizenéves már nem rajong. Nem vásárol zenei folyóiratokat sem - azok lassan el is tűnnek a standokról -, és a bennük lévő poszterekkel nem ragasztja tele a szobája fa­lát. Minden más lett. Azt hiszem, akkor kezdődtek a változások, amikor Michael Jackson lezu­hant az azóta üres trónról. Az egykori trónolót azonban a megváltozott körülmények el­lenére is tisztelni kellene, meg­ismertetni a nebulókkal, tan­anyaggá tenni a zenei nevelés órán. A bulvársajtóban pedig moratóriumot kellene bevezet­ni, hogy a lelke is eltávozhasson, és ne bolyongjon körülöttünk, mert még földindulást zúdít ránk. Bár megérdemelnénk...

Next

/
Thumbnails
Contents