Új Szó, 2009. augusztus (62. évfolyam, 177-201. szám)
2009-08-01 / 177. szám, szombat
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2009. AUGUSZTUS 1. Vélemény És háttér 7 , FIGYELŐ Nem aggódnak az osztrákok Az osztrákok nagy többsége nem aggódik komolyan az új influenza miatt - derült ki egy közvélemény-kutatásból. Ausztria lakosságának 62 százaléka nagy figyelemmel követi az új vírusnak is nevezett HINl-es influenzavírussal kapcsolatos híreket, de csak 6,7 százalékuk figyeli aggodalommal a helyzetet. A több mint ezer megkérdezett mintegy háromnegyede pánikkeltésnek tartja a betegség körüli aggodalmakat, s a nagy többség úgy gondolja, hogy az osztrák egészségügyi szervek kézben tartják a helyzetet. A felmérésben részt vevők 25 százaléka vette fontolóra, hogy az influenza miatt megváltoztassa nyaralásának helyszínét. (MTI)- Szeptembertől csak itt beszélhetünk magyarul. Talán a gombák nem jelentenek fel... (Peter Gossányi rajza HÉTVÉG(R)E ___________ lljiliiilliliiM Pártanácsadókat a szélsőjobbnak Az uborkaszezon nem véletlenül a legízletesebb saláták időszaka, hiszen most terem a legtöbb zöldség. Mindez a politikát, a politikusokat sem hagyja hidegen, soha annyi zöldség nem hagyja el ugyanis a szájukat, mint most, az uborkaszezon kellős közepén. MOLNÁR IVÁN Mivel az uborkaszezonra többnyire nem csupán a zöldséghegyek, hanem a szélsőségesen meleg időjárás is jellemző, nem csodálkozhatunk, hogy szinte elviselhetetlen mértékben nő a forrófejű politikusok aktivitása. Az ok rendkívül egyszerű. A józanabb honatyák többsége ezekben a hetekben valamelyik itthoni vagy külföldi nyaralóhelyen próbál meg erőt gyűjteni a jövő évi választásokat megelőző csatározáshoz. Robert Fico ugyan egy ideig még harcolt a szúnyogokkal, mára azonban ő is valahol a lábát, pontosabban a fájó - sokak szerint nem is létező - hátgerincét áztatja valahol. Hogy hol, az hétpecsétes titok, hiszen ő fontosabb személyiség, mint a pápa vagy az amerikai elnök, akiknek nem okoz gondot jó előre bejelenteni, hol is töltik a szabadidejüket. A politikusok nyaralása miatt keletkezett űr így hatalmas kihívást jelent azon szélsőséges, jobboldali pártok számára, amelyek ugyan év közben sem tétlenkednek, többnyire azonban az az érzésük, hogy méltánytalanul mellőzik őket. Ján Slota az elmúlt napokban futószalagon ontotta magából a politikai nyilatkozatokat, amelyekre a témaéhes sajtó kapva kapott, hiszen valamivel meg kell tölteni a lapot, még ha egy szélsőjobboldali, magát politikusnak tekintő botrányhős épületes marhaságairól van is szó. Ä Szlovák Nemzeti Párt vezére mindenre lő, ami mozog és magyar, lehet az akár az MKP, a Híd, Szili Katalin vagy Józsi bácsi Piripócsról. Slota azonban nincsen maga. A forró nyári napok felpezsdítették egyik határon túli „kollégájának”, a magyar szélsőjobb szőke bombázójának, Morvái Krisztinának a vérét is. A Jobbik európai parlamenti képviselője ez utóbbi, vagyis a magyar vér érdekében hajlandó fejjel nekirohanni akár a betonfalnak is. Hogy ennek mi az eredménye, az már nem érdekli, mi azonban hamarosan megtapasztaljuk, ha a szlovákiai magyarok államnyelvtörvény ellen folytatott jogos harcát összemossák a szélsőjobboldali párt handa- bandájával. Morvái - áld nemrég az Egyesült Államokban élő magyar zsidóknak ajánlotta, hogy „szabadidejükben aprócska metélt farkin- cájukkal játszadozzanak” az ó gya- lázása helyett - sokban hasonlít Slotához. O is utálattal tekint mindenkire, aki egy kicsit is másként látja a világot. Azonban míg Slotá- nak a magyarok jelentik a vörös posztót, Morvái a liberálisok, a cigányok és a világméretű zsidó összeesküvés ellen küzd. Miért harcolnak mindketten olyan meggyőzően? Sokan és sokféleképpen válaszolták már meg ezt a kérdést, legalább Homérosz kora óta köztudott azonban, hogy kevés olyan dolog tudja felhergelni az embert, mint egy balul elsült házasság. Homérosz költeményében a trójai háború kiváltó oka Szép Heléna elrablása volt. Ennek megtorlására vonult az egyesített görög hadseregTrója ellen, hogy a becsületsértést megtorolja. Slota jelenlegi felesége már a harmadik a sorban, első párja azonban magyar nemzetiségű volt. Hogy hogyan és miért ért véget a kapcsolatuk, arról Slota hallgat. Egy biztos, túl rózsás nem lehetett, ha a politikus minden magyar láttán idegrohamot kap, és tankokkal akarja elsöpörni Budapestet. Hasonló cipőben járhat Morvái Krisztina is, aki egyelőre ugyan egy házban él férjével - a még a mérsékelt jobboldali eszmék iránt sem lelkesedő tévés újságíróval, Baló Györggyel -, ám külön emeleten. Ha Morvái az elhidegült kapcsolat miatt borsot szeretett volna tömi ultraliberális férje orra alá, álmában sem találhatott volna ehhez jobb társaságot a Jobbiknál. Mi ebből a tanulság? Talán csak annyi, hogy a szélsőjobb elmúlt időszakban tapasztalt európai és kárpát-medencei előretörése ellen nem minden esetben a megszorító jogszabályok, a széles társadalmi fellépés jelenti a leghatékonyabb megoldást. A nacionalista dorbézolás visszafogásához néha az is elég lett volna, ha az őket képviselő kabalafigurák időben felkeresnek egy jó házassági tanácsadót. Robert Fico balos irányzatú populista kormánya azóta szurkálgatja Budapestet, hogy hatalomra került The Economist: a Maďarič-féle nyelwédelmi törvény miatt elfajul a szlovák-magyar viszony KERTÉSZ RÓBERT A szlovák nyelvtörvény miatt kezd elfajulni a régi keletű viszály Szlovákia és Magyarország között - írta tegnap megjelent legújabb kiadásában a The Economist. A tekintélyes brit gazdasági-politikai folyóirat szerint a magyar ajkú lakosság az anyanyelv-hasz- nálati joga elleni közveden támadásnak tartja a Marek Madarič kulturális miniszter által elfogadtatott törvényt, csakúgy, mint a szomszédos Magyarország politikusai. Az írás szerint Szlovákia „balos irányzatú populista kormánya azóta szurkálgatja” Magyarországot, hogy 2006-ban hatalomra került. A hetilap megemlíti a közös magyar-szlovák történelemkönyv tervének jegelését, és a Beneš-dek- rétumok megerősítéséről hozott határozatot. A The Economist részleteket ismertet a nyelvtörvényből, felidézve, hogy ötezer euróig terjedő bírságra számíthat, aki a szlovák nyelv nyilvános használatát előíró jogszabályt megsérti. A magyar kisebbség egyik pártja, amely az alkotmánybírósághoz kíván fordulni, „XIX. századi nyelvi imperializmusnak” nevezte a törvényt, a szlovák vádak szerint azonban a magyarok „vágyakoznak vissza a XIX. századba”, amikor a Habsburg-érában uralták a térséget. Robert Fico szlovák miniszterelnök szerint a valódi problémát azok jelentették, akik erővel próbálták rászorítani a déli országrészben élő szlovákokat a magyar nyelv megtanulására - írta elemzésében a The Economist. A lap szerint a nagy kérdés az, hogy mit jelent a szlovák nyelv „nyilvános” használatának kötelme. Köteles-e például egy magyar ajkúak által látogatott szavalókör megszervezni, hogy az összejövetelein elhangzottakat lefordítsák szlovákra? Talán nem, mégis furcsa azonban, hogy manapság az Európai Unióban ilyesmi miatt kelljen aggódni - írta a brit hetilap. A The Economist szerint a választások előtti szereplési vágy is tüzeli a viszályt. Fico népszerűségi mutatói rekordokat döntenek, és ez segít elterelni a figyelmet olyan ügyekről, mint a korrupció és a gazdasági hanyatlás. Mikuláš Dzurinda előző miniszterelnök, az ellenzék jelenlegi vezetője szerint a szlovák nyelvre leselkedő igazi veszélyt nem a nyelvhasználatában korlátozott magyar lakosság jelenti, hanem az, hogy a kormányban ülő „mocskos szájú soviniszták” - köztük Ján Slota, a Szlovák Nemzeti Párt vezetője - teszik közönségessé a szlovák nyelvet - áll a The Economist írásában. GLOSSZA Késsel, vízzel, zongorával KISS TIBOR NOÉ A magyar találékony nép - ez az állítás máig a nemzeti önkép egyik legelevenebb eleme. Vagy a kedves Olvasó még nem hallotta a mondást a magyarról és a forgóajtóról?, A magyar ember utánad megy be a forgóajtón, de előtted jön ki” - tartják az amerikaiak. A magyaros találékonyság szerencsére ma is él és virul - elég éhhez fellapozni az elmúlt hetek hírarchívumát. Heti kreatívjaink közül a bronzérem Mádly Zsoltot, Fót fideszes polgármesterét illeti. A Blikk írása szerint a városatya júliusban úgy szakított meg egy elmérgesedett vitát az önkormányzati ülésen, hogy lekapcsolta az áramot az épületben. Csakhogy társai is találékonyak voltak: az áramot visszakapcsolták, a főkapcsolót kulcsra zárták. A fóti bur- leszknek ezzel még nem volt vége: Mádly Zsolt előbb egy villával, majd egy késsel rontott neki a kapcsolószekrénynek, felfeszítette, s újra lekapcsolta az áramot az épületben. Szocialista képviselők csak annyit fűztek hozzá az ügyhöz, hogy Mádly a kést és a villát a konyhában nem is tudja használni. A fiatal demokraták katonái a fővárosi hetedik kerületben is hallattak magukról. Vetélkedőnk második helyezettje Rónaszékiné Keresztes Mónika, aki nemcsak dallamos nevével, hanem találékonyságával is kivívta elismerésünket. Rónaszékiné a Belpol.hu című politikai bulvárlap szerint korábban fél éven keresztül a Fidesszel fizettette ki a gyermekei számára bérelt versenyzongora ötvenezer forintos havidíját. Rónaszékiné perel, pártbéli riválisai viszont egy APEH-vizsgálat esetén is vállalnák a tanúskodást. Aranyérmesünk ezüttal mégsem egy politikus, hanem néhány ismeretien, aki a budapesti kánikulából igyekezett hasznot húzni. A katasztrófavédelmi szervek a legmelegebb napokon ugyanis a főváros több pontján is ingyen osztottak vizet. Ä legtalálékonyabb magyarok ugyanezt tették a főpolgármesteri hivatal nevében - pénzért. Jobban meggondolva: ezekről az akciókról mégsem a forgóajtós mondás jut eszünkbe. Hanem inkább az, amit Kurt Vonnegutnak tulajdonítanak: „Nem kell, hogy ellenséged legyen, elég, ha van egy magyar barátod.” JEGYZET Legyen már vége! PUHA JÓZSEF A legjobb az volna, ha egy átlagos fiatal mesélné el, milyen kép alakult ki benne Michael Jack- sonról. De mivel nem tudom, ki tekinthető átlagos fiatalnak, én írom le. A popkirályjó időben voltjóhelyen, ezért sokáig trónolhatott, ám utána akkorát zuhant, ami példa nélküli zenei berkekben. Javarészt az 1993-ban kirobbant első gyermekmolesztálási ügye taszította a süllyesztőbe. Ellentmondásos élete a folyamatosan erősödő bulvársajtónak témák tucatjait szolgáltatta. Az ünnepelt sztárból celeb lett, bár abban az időben mifelénk még nem volt használatban ez a hányinger- geijesztő megnevezés. Emberek százezrei fordítottak hátat neki, miközben a megmaradt, már- már fanatikusokból álló rajongótáborához újak alig csatlakoztak. A valódi vagy kiszínezett botrányokkal Jackson repertoárja elméletileg nem gyengült, gyakorlatilag viszont nagyon is. A csatornák eltömód- tek, megszűnteka lehetőségek arra, hogy a potenciális rajongók megismerhessék az énekest. Környékünkön a rádiók műsorából szinte teljesen eltűntek a dalai, a diszkókban is csak nagyritkán csendültek fel - de ott ebből a szemszögből feleslegesen, a diszkózók többségét nem érdekli, ki az előadó, csak szólj on a cucc. Michael legutóbbi stúdiólemezének, a 2001-es Invincible címűnek az eladási példányszáma messze elmaradt a várakozástól, korábbi albumai sikerétől. A fiatalok akkortájt a popkirály helyett már egy szerencsétlen lúzert láttak benne .A bosszantó az,hogy most, a halála után sem inspiráljuk őket a munkássága felfedezésére. A legtöbb rádió a halála napján természetesen műsor-, pontosabban zeneváltoztatáshoz folyamodott, volt olyan, amelyik szinte csak az ő slágereit játszotta - meg kellett lovagolni a szenzációként tálalt tragédiát. Akövetkező napokban még daldömping zúdult ránk, s közben hozzá nem értők méltatták Jackson nagyságát, azóta viszont fokozatosan áll vissza a rend, mifelénk rövidesen ismét eltűnik a rádiók kínálatából. Ahonnan nem kellene. Ahonnan pedig kellene, ott egy ideig még főszereplő marad. Abulvársaj- tóban. Ezek a hírek az átlagos fiatalt nem inspirálják arra, hogy felfedezze a zeneipar egyik legnagyobb alakjának repertoárját. Ezek taszító hírek! Pedig Michael nem egy volt a sok közül, hanem a pop királya, ilyen sztárunk többé nem lesz! Manapság az illegális zeneletöltés dívik, hobbizenészeink vannak, a zenéből ugyanis egyre nehezebb megélni. A mai átlagos tizenéves már nem rajong. Nem vásárol zenei folyóiratokat sem - azok lassan el is tűnnek a standokról -, és a bennük lévő poszterekkel nem ragasztja tele a szobája falát. Minden más lett. Azt hiszem, akkor kezdődtek a változások, amikor Michael Jackson lezuhant az azóta üres trónról. Az egykori trónolót azonban a megváltozott körülmények ellenére is tisztelni kellene, megismertetni a nebulókkal, tananyaggá tenni a zenei nevelés órán. A bulvársajtóban pedig moratóriumot kellene bevezetni, hogy a lelke is eltávozhasson, és ne bolyongjon körülöttünk, mert még földindulást zúdít ránk. Bár megérdemelnénk...
