Új Szó, 2009. augusztus (62. évfolyam, 177-201. szám)
2009-08-01 / 177. szám, szombat
8 Szombati vendég ÚJ SZÓ 2009. AUGUSZTUS 1. www.ujszo.com Kerekes Vica: „Fontos az oldott hangulat, a jókedv, a derű; ha örülni tudunk annak, hogy együtt vagyunk, együtt találjuk ki a helyzeteket, s építenek rám" Színésznek lenni határok nélkül Kivédhetetlenül megindító belső sejtelmességgel hódít. Ezt adja a Démonok című szlovák film utolsó kockáihoz, amikor a kamera mesteri lazúrozással a tisztaságát feláldozott és tisztaságát hiábavalón elveszített nő lírai modelljévé festi őt. Csátijának törékeny csendjével borítja be a Megszegett ígéret tapasztalatlan ifjú hősét, hogy elsuhanó lágy poétikával oldja a fiú zavarát és a film zord kegyetlenségét. Kerekes Vica a művelt tudással vezetett nőiesség eleganciájával színesíti (nem csak) a szlovák filmművészetet. TALLÓSI BÉLA Legutóbb a Megszegett ígéret című filmben láthattunk idehaza. Szinte film a filmben a jeleneted, hangulatilag annyira elkülönül, hogy nézőként nem lehet nem megmerülni benne teljes odaadással. Korábban már dolgoztam a rendezővel, Jiŕí Chlumskýval, neki köszönhetem életem első filmszerepét, a Végállomásban. Ezért is készültem várakozva a Megszegett ígéret szereplőválogatására, de úgy megbetegedtem, hogy az ágyból sem bírtam felkelni. Már-már el is temettem magamban az esélyt, amikor értesítettek, hogy meghallgatás nélkül is enyém a szerep, és elküldték a forgató- könyvből a szövegrészemet. Ebből kiderült, hogy a főszereplő fiúval, akit a koncentrációs tábor borzalmai elől próbálnak menekíteni, lesznek közös jeleneteink, egy szanatóriumban találkozunk védelmezői jóvoltából. A háború zajától távoli, különös hangulatú gyógyintézetben, ahova elbújtatják, a titokzatos első szerelem édes szigete leszek a számára. Ott kell majd eljátszanom egy tavaszi szerelmi etűdöt, s finom érzelmi fuvallattal boldoggá tennem ót, életében először. Örültem a lehetőségnek, s a felvételek helyszíne, hogy a szliácsi szanatóriumban forgatjuk le a jeleneteket, külön fellelkesített. Nagymamám ugyanis annak idején csodálatosan mesélt az ottani hangulatról, mivel többször is járt ott gyógykezelésen. Valóban lenyűgöző ma is. Elbűvölő a környék, az erdős részek a kis patakkal, de csalódtam is egy kicsit amiatt, hogy teljesen elhagyatott. Fura borzongás töltött el, amint ott álltam a csupasz falak között, s elképzeltem, milyen zajos élet tanúságát őrizhetik. Milyen érzésekkel fogadtad, hogy fiatal partnered lesz, Samuel Spišiak személyében, aki bár nagyon tehetséges, egyelőre nem képzett színész? Egy picit megrémített, hogy jóval fiatalabb, tizenhat éves partnerem lesz, s egyben szomorúan vettem tudomásul, hogy az idő halad, én is elértem egy olyan korba, amikor már nekem is lehet fiatalabb partnerem. Eddig fordítva volt. A filmbéli történet azonban ezt is „megszépítette” egy kicsit, mivel koromnál fiatalabb lányt alakítok. Láttam Samflelen, hogy izgul, de igyekeztem oldani a zavarát, próbáltam a belsőjébe látni, kifürkészni, átélt-e már olyan dolgokat, mint amilyenek a filmben történnek meg kettőnk között. Rákérdezni nem mertem, ezért jó darabig elkínlódtunk a kölcsönös szégyenlőséggel, míg kiderült, hogy ő még sok mindent nem élt át. Láttam, hogy nem lesz könnyű dolgunk, de tudtam, hogy megoldjuk, majd vezetem. Emberileg és színészileg is érdekes helyzet lehetett. Nagyon érdekes volt, de a találkozások alakulásának és a jó kapcsolat megtalálásának a nyitja, hogy a kezdet kezdetén hogyan viszonyulunk egymáshoz. Sok mindent megold, ha a legelején kellően figyelünk egymásra. Az odafigyelés oldja a görcsöket leginkább. Ezért szeretem, ha a forgatás előtt van idő a közeledésre, arra, hogy nyitogatni tudjuk egymást. Ha ismert, idősebb színésszel dolgozol, másképp készülsz a találkozásra? Elképzelem, mennyi mindenen van túl, mi mindenen ment át, s hogy miképpen alakulhat a kapcsolatunk. Ezen azonban nincs értelme komolyabban rágódni, mivel a forgatás hangulata úgyis feloldja a gátlásokat. A felvételek során már csak azt élvezem, hogy egy nagy ember mellett állhatok. Ha már a Megszegett ígéretről beszéltünk, Ondrej Vetchýt hozhatom fel példának, aki a fiú apját, a zsidó család fejét alakítja. Közvetlen és érdeklődő, őszintén figyel a másikra, nem csupán illemből kérdez. Úgy áll melletted, hogy egyszerre van veled és érted. S ha már a nagyoknál tartunk, szeretettel és tisztelettel szeretném megemlíteni Kaszás Attilát. Nagy vágyam volt, hogy filmen vagy színpadon játszhassak vele. A kísértés című tévéfilm hozta meg ezt a lehetőséget. Fokozott izgalommal készültem a találkozásra, s egy meglehetősen fura helyzettel össze is hozott bennünket a produkció: első közös jelenetünk, amit leforgattunk, az ágyjelenet volt. Voltaképpen majdhogynem ott, az ágytakaró alatt nyújtottunk kezet egymásnak. Nem fogom elfelejteni soha. Amikor megnézed magad egy új filmben, mire figyelsz először? A hitelességre, hogy mennyire illik bele a maga környezetébe az, amit eljátszottam. Mindaddig, amíg a kész filmben meg nem látom magam először, tele vagyok izgalommal és feszültséggel. Addig valójában nincs arra lehetőség, hogy a színész készen lássa magát. A forgatáson be lehet lesni ugyan a monitor mögé, de ettől én, ha lehet, óvakodom, a kontroll, hogy viszontlátom magam, megtörhet valamit. Természetszerűen ilyenolyan megoldásokat keres az ember a visszanézéskor, én viszont szeretek ösztönből megoldani helyzeteket. Kanyarodjunk vissza az időben, amikor még csak terveztél. A környezetemben mindenki számára evidens volt, hogy színésznő leszek. Bizonyára azért, mert már óvodáskoromban is színpadon álltam, Maja méhecske voltam, sepregettem a pódiumon anyukáméit nagy-nagy örömére. A színészet végigkísérte a diákéveimet, előbb az alapiskolában a Zsibongóval, később az Apropó diákszínjátszó csoportban. Tudatosan viszont nem tervezgettem a színészi pályát. Kisvárosban, Füleken, ahol felnőttem, az ember egészen másképpen képzeli a színészek életét. En magam is azt gondoltam, hogy nagyon felületes élet az, amit ők élnek, s valahogy tartózkodni próbáltam ettől. Számomra ugyanis elsődlegesek az emberi kapcsolatok, s hogy azokat intenzíven meg is tudjuk élni. Úgy képzeltem a jövőt, hogy rendes családanya leszek, aki a férjével és a gyerekeivel törődik teljes odaadással. Aztán amikor leérettségiztem, és ki kellett lépnem a színjátszó körből, iszonyúan kezdett hiányozni a színészet. Ez az érzés vezetett el a főiskolára. A főiskola indulásakor mi irányított? Eltöprengtél a lehetőségeken, milyen irányba láttál távlatokat? Két dolog vezérelt Pozsony felé. Az első az abból kínálkozó lehetőség, hogy magyar anyanyelvű vaalakítok, Maya Satin több nő helyzetébe képzeli bele magát, hat-hét síkon mozog. Nehéz az átjárás az egyik karakterből a másikba? Nem szokott megviselni, tudom úgy kezelni, hogy ne menjen a lelki békém rovására. Nem szoktam összekeverni a saját énemet a szerepbeli énemmel. Mindig nagy csodálattal figyeltem azokat a színészeket, akik a pályától független, tiszta magánéletet tudtak élni. Emberként léteztek a mindennapokban, miközben óriási dolgokat, remek alakításokat produkáltak a vásznon. Megvolt ez az életük, és megvolt az. Tiltakozom, ha a színész zsenialitását annak tulajdonítják, hogy hát persze, zseniális, mert őrült. Nekem az a nagy kihívás, hogy valaki teljesen normálisan viselkedik emberi megnyilvánulásaiban, s közben úgy tud átfordulni sabb vásznon férfit nézni másfél órán keresztül, mint nőt. De itt van az ellenpélda, az Oscar-díjas Kate Winslet, aki a közelmúltban két filmben, A felolvasóban, és A szabadság útjaiban is nagyot alakított. Na, ezekben aztán van női szerep, és nézhető, élvezhető bennük Winslet. Más dolog, hogy néztem A szabadság útjait, és bár soha nem gondoltam volna, hogy DiCaprio lesz az egyik kedvenc színészem, teljesen megfogott. Amennyi érzelmet mutat, s közben nem az jön le a vászonról, hogy milyen édes, helyes kisfiú, nem. Nagyon a helyén van az, amit nyújt. Félelmetes arcai vannak ebben a filmben. Az egyik legnagyobb színésznek tartom, sokoldalú. Egy kaméleon. Vagy említhetném Dániel Day-Le- wist. Óriási hatással volt rám a Vérző olajban. Rá épül az egész film, egyedül van a középpontban, de végig leköti a figyelmemet. (Somogyi Tibor felvétele) egyet a parkban. Elég, ha csak itt, Budapesten a régi épületek közt sétálgatok, s megérzem a régi korok szagát... a szagok nagyon nagy hatással vannak rám. Felidézik a hozzájuk kötődő emléket. Meghatározóak, jobban megmaradnak bennem, mint a nevek. Valamilyen módon általuk találod meg a párodat, vagy általuk kötődsz valamely másik személyhez, gondolj csak az anya illatára. Abszolút bennem él, hogy milyen a testvérem, az édesanyám, a párom illata, a barátnőmé, és itt természetesen nem a parfümök kipárolgására gondolok. Osztályfőnököm volt Marián Geišberg, aki őserőből táplálkozó zsigeri ember. Ó beszélt nekünk arról, mennyire gyűlöli a parfümöket, azt, hogy az illatukba burkolózva elrejtjük önmagunkat és elvesztjük a lényegünket. A saját szagunkat, amellyel felruháztak bennünket. Szinte egyik filmből a másikba lépsz át, viszont a színház most éppen hiányzik a pályádról. Miért? Részben miattam is, és hát úgy alakultak a dolgok, hogy otthagytam Szolnokot, ahol tag voltam. Két évig voltam ott, s eddigi életem legszebb két éveként könyvelem el a szolnoki időszakot. Könnyűnek azonban nem mondanám, mivel a párom és kicsi fészkem Budapesten van, minden reggel hatkor keltem, s éjfélre, egy órára értem haza, ez is befolyásolt a döntésemben. S ehhez hozzájárult, hogy a régi igazgató, Szikora János mandátuma lejárt, új igazgatót neveztek ki, amivel egyébként semmi gond nincs. De mivel tartottam attól, hogy a harmadik évad így esetleg nem lesz olyan jó, mint az első két év volt, úgy éreztem, hogy el kell jönnöm. Most, míg fiatal vagyok, úgy éreztem, még megléphetem ezt. Nem is kezeltem olyan agresszíven az új helyzetet, hogy próbáltam volna mindenáron bekerülni társulathoz. Mostanra azonban már érzem a színház hiányát, megdobban a szívem, ha látok egyjó előadást. gyök, a szlovákot pedig második nyelvként beszélem. Ha akkor a pesti színművészetit választom, a szlováknak lényegében búcsút inthettem volna. Én viszont azzal számoltam, hogy a pozsonyi főiskolán tökéletesítem a szlováktudásomat, s ha úgy adódik, léphetek tovább, jöhet a következő, a második állomás, Budapest, Magyarország. Pozsony melletti döntésemben az is megerősített, és ez volt a másik meghatározó ok, hogy nagyon-nagyon sok jót hallottam az ottani főiskoláról. S valóban, jelenleg megvan számodra mindkét lehetőség. Igen, és Csehország is most már. Biztos, hogy nehezebb ez az út, mint egyetlen helyen létezni, hiszen három országban vagyok jelen folyamatosan és teljes intenzitással. S csináltam tíznél több filmet, amelyek három ország közt oszlanak meg. Közülük melyiket érzed magadhoz a legközelebb állónak? Pater Sparrow filmjét, az 1-et. Izgalmas feladat elé állított, mivel több nőt is alakíthattam benne. Egy vizsgálóbizottság által előállított bázison kísérleteznek rajtunk, ahol különféle teszteknek vetnek alá bennünket. A főszereplő, akit egy-egy szerep kapcsán, ahogy a megírt helyzet megkívánja. Három helyen forgathatsz, érzel különbségeket a munkát illetően? Mindenképp terápia számomra, hogy át lehet folyni az egyik vüág- ból a másikba. Amikor itt, Budapesten egy kicsit megcsömörlök, akkor nagyon jól jön egy kis kiruccanás Szlovákiába vagy Csehországba. A cseheknél és most már Szlovákiával kapcsolatban is érvényes, hogy sokkal lazábban kezelik a forgatásokat, sokkal barátságosabbak az emberek. Csehországban és Szlovákiában közlékenyebbek a rendezők. Közvetlenebbek. Magyarországon feszültebb a helyzet ezen a téren. Számomra viszont fontos az oldott hangulat, a barátságos, emberséges légkör, a jókedv, a derű. Ha örülni tudunk annak, hogy együtt vagyunk, együtt találjuk ki a helyzeteket, s építenek rám. Lehet haragudni a sokat szidott hollywoodi filmekre, viszont abból a szempontból zseniálisak, hogy ott a színészben gondolkodnak, igazán erős karaktereket írnak rájuk a forgatókönyvírók. Igen, de a legtöbb filmet férfiszínész vállára teszik. Mivel általában sokkal izgalmaVisszatérve a derűre, amiről a cseh forgatásokkal kapcsolatban beszéltél, a derű a filmek alaphangulatában is megnyilvánul. A cseh vagy a szlovák filmgyártás, a cseh-szlovák hagyományokra építve, ma is az életre figyel és életszagú. Hozzánk, emberekhez szólnak a mai cseh és szlovák mozik, könnyed megfogalmazásban, de a fesztelenebb, felszabadultabb hangvétel mögött komoly problémákat feszegetnek. Megbújva ott vannak bennük a társadalmi problémák, a férfi-női viszony ütközői, ám a derűlátásuk miatt mégis sokkal emészthetőbbek. Sok mindenbe kirándultál a film révén, műfajban is, korban is. Most éppen mesétforgatsz. Izgat, felráz, feldob, hogyha valamely feladat lehetőséget ad rá, hogy elrepüljek a mai modern világból. A történelmi kor feltölt a más hangulatával, a más stílusával, a viszonyulás másfajta módjaival, azzal, hogy a társas érintkezésben elvárható illemet tudtak követni. Ma a legtöbben hajlamosak elhagyni a megnyilvánulás finom stílusait, mert régimódinak tartják. Számomra viszont fontosak a körülmények, ahogy például a párommal elkötjük a vasárnapi ebédet, aztán elindulunk, járunk Tehát van még, ami álmokat ébresszen benned. Álmok nélkül lehet élni? Apró álmokkal lépkedem előre. Azt az álmomat, hogy jelen legyek ebben a három országban, sikerült valóssá tennem, s továbbra is szeretném ezt az adottságot élvezni. Azt, hogy három vérből is táplálkozni tudok. Sőt, terjeszkednék tovább is, s talán nem is olyan merész képzelgés ez, hiszen manapság az internet segítségével olyan helyekre juthatok el, amilyenekről korábban nem is álmodtam. A neten talált meg egy lengyel produkció. Kiutaztattak Varsóba, életem eddigi legnehezebb válogatójára. Bar- lánglakó nő a figura, akit nekem szántak, misztikus, bonyolult lény varázserővel. Elképesztően szélsőséges érzelmi kitöréseket kellett produkálnom, ráadásul lengyelül, de az embert válsághelyzetben hihetetlen nyelvi képességek segítik. Meg is kaptam a szerepet, sajnos úgy néz ki, nem biztos, hogy leforgatják a filmet. De ezt szeretném továbbra is, határok nélkül színésznek lenni. S hogy a családom mindig ott legyen mellettem, s én is ott legyek a számukra. Mindennap számot vetek az életemről, és arra jutok, hogy lehet-e annál többet kívánni, mint amennyit kaptam. Elégedett vagyok.
