Új Szó, 2009. augusztus (62. évfolyam, 177-201. szám)
2009-08-27 / 199. szám, csütörtök
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2009. AUGUSZTUS 27. Vélemény És háttér 7 ____ TALLÓZÓ PRESS A szerb a legfenyegetettebb nép Európában, mivel - Magyarországot és Romániát leszámítva - a Szerbiával szomszédos országokban nem biztosítják számára az alapvető emberi jogokat - állapította meg a Press vezető belgrádi politikusokra hivatkozva. Srdjan Sreckovic diaszpóráért felelős miniszter szerint a legrosszabb a helyzet Albániában, ahol Enver Hodzsa uralma idején a szerbeket család- és keresztnevük megváltoztatására kényszerítették. A 30-40 ezer albániai szerb azóta se szerezhette vissza a nevét, a nyelvét sem használhatja, nem vallhatja magát nyíltan ortodoxnak, ami a szerb hívőknek igen fontos, s nemhogy szerb iskolák nincsenek, a hagyomány- és kultúraőrző klubok, egyesületek létrehozását sem engedélye- zikaz albán hatóságok, (mti)- Szörnyű! Néhány nap múlva kezdődik a tanítás, és én úgy utálom az iskolát, mint Slota a magyarokat. (Peter Gossónyi rajza) Meglehet, hogy pénzéhes ingatlanfejlesztők állnak számos görögországi tűzeset mögött Leleplező tüzek Athén környékén Csak egy-egy erdőtűz után ötlik az ember szemébe, hogy micsoda úszómedencés paloták rejtőzködnek Athén környékén. MT1-HÁTTÉR „Minden tűz után felfedezünk olyan házakat, amelyek létezéséről nem is tudtunk. A görög állam már jó ideje rendre legalizál minden engedély nélküli építkezést” - jelentette ki Nikosz Haralambidesz, a Greenpeace nemzetközi környezetvédő szervezet görögországi részlegének igazgatója. Az illetékes ügyészség nyomozást rendelt el annak kiderítésére, hogy gyújtogatás okozta-e a múlt héten azt a tüzet a főváros környékén, amelyben megsemmisült mintegy 150 ház, illetve több ezer hektárnyi erdő és termés. Bár a mediterrán országokban a szárazság és a hőség gyakran okoz erdőtüzet, a görög közvéleménynek meggyőződése, hogy pénzéhes ingatlanfejlesztők állnak számos tűzeset mögött. A görög főváros ugyanis az utóbbi több mint másfél évszázadban hihetetlen mértékben kiterjeszkedett a környező hegységek - a Pámida, a Himettosz vagy a Pen- deli - erdeibe. Amikor 1834-ben a modem görög állam fővárosává nyilvánították, Athén még csak egy falu volt az Akropolisz lábánál. Vidékről főleg az utóbbi néhány évtizedben özönlöttek a munkát kereső emberek a városba, és a lakások utáni kereslet jóval meghaladta a városfejlesztés ütemét. Nagyon sok lakóházat engedély nélkül építettek fel, és a kormányok utólag - a minél több szavazat begyűjtésének szándékával - legalizálták azokat. „Ideje véget vetni ennek a veszélyes és abnormális jelenségnek. Be kell tiltani a további terjeszkedést, mert a főváros tüdejét képező erdőkből lassan nem marad semmi” - írta a Kathimerini című konzervatív napilap szerkesztőségi cikkében. „Rengetegen akarnak az Athén környéki erdőkben építkezni” - mondta a Greenpeace-igazgató. A legfrissebb városrendezési terv szerint újabb 25 ezer hektárnyi mezőgazdasági területet és erdőt nyilvánítanak építési övezetté. A világválság miatt zsugorodó görög gazdaságban az építőipar a legerősebb húzóágazat. Ezért ha a konzervatív kormánynak intézkedéseivel sikerül az ágazat növekedését gyorsítani, akkor az nagy politikai előnyt hozhat neki a márciusra tervezett választásokon az ellenzéki szocialistákkal szemben, akik a közvélemény-kutatások eredményei alapján nyerésre állnak. Jeóijiosz Szufliasz környezetvédelmi, várostervezési és közmunkaügyi miniszter ígéretet tett arra, hogy Attika régió minden leégett erdeje helyébe újat telepítenek. A miniszterre mindazonáltal belpolitikai össztűz irányul, mert engedély nélkül építtetett nyaralót Athén közelében. Környezetvédők szerint az egyre csak növekvő - már majdnem ötmillió lakosú - és egyre szennyezet- tebb levegőjű Athén még elviselhetetlenebb lesz az erdők folyamatos irtásával. Nikosz Hlikasz ökológus azt mondja: óriási környezeti katasztrófa fenyeget. ,A katasztrófát elhárító intézkedések elmulasztása politikailag ma már többet nyom a latban, mint nem legalizálni az engedély nélkül épült ingatlanokat” - mondta. KÉZ,IRAT Alulnézet MIKLÓSI PÉTER Azóta, hogy Sólyom László nem a Szent István-szobrot, hanem csak a két Komáromot összekötő Duna-híd közepéig lépdelve pusztán saját küldetéstudatát leplezhette le, engem az egyszerű halandó kényszerképzete üldöz. Nevezetesen ama vissza-visszatérő gondolat, hogy mi lett volna, ha... HA bölcs előrelátással annyival korábban indul Budapestről, hogy pozsonyi kitérőt téve a Grassalkovich-palotában megigyon egy kávét meg egy kupica borovicskát is elnök-kollégájával, Ivan Gašparovičcsal; ezután rendőri felvezetéssel közös konvojban leruccantak volna Jókai szülővárosába, ahol egymásjelenlétében lettek volna szemtanúi közös királyunk lovas szobra révkomáromi honfoglalásának. HA az ünnepi aktust s immáron egy-egy kupica borovicska és barackpálinka fölhörpintését követően, együtt tesznek baráti sétát a szóban forgó hídon. HA eközben őszintén beszélgetve Sólyom László egyszer csak azt mondaná: szerinte az őt támogató Fidesz konzervatív liberális párt, mire Gašparovič derűsen kacsintana, azt gondolva, hogy az elnök úr viccel, és a kacsintással jelezné is egyben, hogy ő szintén érti a tréfát, értékeli a szellemességet. HA pár lépéssel arrább Ivan Gašparovič viszont bevallaná, elege van a slotai bunkóságokból, a ficói trükközésekből, és hogy a kormányzati kommunikációs hülyeségek miatt időnként a legszívesebben már a szlovákiai magyarokat sem kirekesztő ellenzék felé mozdulna - mire Sólyom megértőén bólogatna, s kicsit szégyenkezve azt válaszolná: eleddig részéről is hiba volt nem tudatosítani a különbséget a természetes patriotizmus, illetve az elvakult nemzettudat, az árpádsávos radikalizmus között. HA gondolataikba mélyedve, csöndben lépdelve hallgatnának egy sort, majd viszonozva Sólyom László őszinteségét, Ivan Gašparovič tömé meg a hallgatást, mondván, tudatosítja: öt éve ő bizony aligha avanzsált volna államfővé a szlovákiai magyarok szavazatai nélkül; sőt, akkoriban volt idő, amikor azt hitte, az itt élő magyarokkal szemben is előzékeny, mi több, támogató lesz, de közeledvén a 2006-os parlamenti választások, a szívére hallgatva ő is a mélynemzetiek meg a vérszlovákok táborához csapódott, a azóta sem tudta/tudja odahagyni őket, noha azok nyakig benne vannak minden tenderbotrányban, zavaros gazdasági buliban, uniós pénzek elsinkófálásának panamáiban, az összes magyarozásban; és persze régóta tudja azt is, kicsoda valójában Robert Fico és Ján Slota, Mečiar úr nemkülönben. Majd hozzáfűzné: mégsem tud szabadulni a gondolattól, hogy a következő választások után is mindenáron a ficói vonalnak kell kormányon maradnia! - Mindenáron? - kérdezné megrökönydve a vigasztalan augusztusi napsütésben Sólyom kettejük csevelyét folytatva, majd hangjában némi aggodalommal felvetné, vajon szabad-e demokratikus elveket feladni egy vacak hatalmi helyzetért. De hirtelen torkára fagyna a szó, hiszen ha tovább árnyalná politikai ábrándjait, azt kellene kifejtenie, hogy a mai Magyarországra szintén ráférne a nagy demokratikus megértés, jóhiszeműség s tolerancia, illetve milyen jó is lenne egy acsarnok Orbán nélküli konzervatív liberális erő. Nos, ha jegyzetíróként nemcsak őszinte, hanemjós is lehetek, ezen a ponton véget érne a hosszú, baráti elnöki séta. Gašparovič és Sólyom egy pillanatig állnának még egymás mellett, ott a hídon a Duna fölött, aztán elindulnának visszafelé, vaktában, ki-ki az ő országába... Akár kézfogás nélkül. Mi pedig, akik alulnézetből figyeljük, szenvedjük az eseményeket, újra megkoszorúzhatjuk nemcsak egymás sírját, hanem a szlovák-magyar megbékélés tömegsírját is. KOMMENTÁR Abszurd nyári történetek MALINÁK ISTVÁN Úgy látszik, az idei nyár az abszurd politikai döntések nyara, az európai országok sorra leköpik demokratikus elveiket, ha pénzről van szó, azUSAsértődolgokatváglegszorosabb szövetségese, Londonfejé- hez, pedig az Obama-kormánynaksincs mivel dicsekednie. Az újabb Lockerbie-botrány miatt kirobbant brit-amerikai nyilatkozatháború még eltart egy ideig, a dolgok már odáig fajultak, hogy az USA-ban a skót áruk bojkottjára szólítottak fel. Líbia ismét a vüáglapok címoldalán szerepel, s Kadhafi, a véres kezű diktátor, aki magát forradalmárnak nevezi, kegyet osztogat a Nyugatnak. De miközben mindenki a skótokat ostorozza az életfogytiglanra ítélt tömeggyilkos elengedése miatt, az arcpirító svájci döntés valahogy elkerülte a figyelmet. Hans- Rudolf Merz svájci államfő a múlt héten Tripoliban nyilvánosan bocsánatot kért a líbiai néptől, utána büszkén jelentette ki, hogy elérte célját, visszavezette a svájci társaságokat a líbiai piacra. Pedig a svájciak egyáltalánnem bántották meg a líbiai népet. Tavaly egy genfi luxusszállodában őrizetbe vették a diktátor egyik fiát, Hannibal Kadhafit és feleségét, mert bántalmazták a személyzetet, majd óvadék ellenében szabadlábra helyezték őket. Apapa a fiacskáján esett sérelem miatt hazarendelte Svájcból a líbiai diplomatákat, felfüggesztette a vízumkiadást svájci állampolgárok számára, csökkentette az oda irányuló olajexportot, és ötmilliárd dollár tőkét vont ki svájci bankokból. Nos, Merz ezértkértbocsánatotalíbiai „néptől”. Az 1988-as Lockerbie-merénylet 270 áldozatának családját - többségük amerikai - sokkolta az állítólag halálos beteg al-Megrahi humanitárius okokból történt hazaengedése. London azzal védekezik, hogy ez kizárólag a skót kormány döntése volt, a skót igazságügyi miniszter pedig azzal, hogy Tripoli megsértette a megállapodást, amikor nemzeti hősnek kijáró csinnadrattával fogadták otthon a merénylőt. Mindkét érvelés hamis. A skótok tudhatták, hogy ki az a Kadhafi, akivel dolguk van. London pedig nem tudja lemosni magáról a gyanút, hogy gazdasági érdekek miatt gyakorolt nyomást a skót kormányra, úgy, ahogy azt Mike Mullen amerikai vezérkari főnök kimondta. Tony Blair 5 évvel ezelőtt nyújtott kezet Moamer Kadhafinak, s azóta már Gordon Brown mostani kormányfő is találkozott vele. Időközben a British Petroleum és a Shell visszatért Líbiába, ahonnan korábban kiebrudaltákőket. Peter Mandelson gazdasági miniszter a nyári szabadsága alatt véletlenül Kadhafi fiával találkozott. A fiú, a valószínű utód, Szeif al-Iszlám pedig azt mondta a hazatért al-Megrahinak: „Valójában minden kereskedelmi, olaj- és gázmegállapodás tárgyalásán, amelyeket én felügyeltem, az ön sorsa napirenden volt.” Robert Mueller, az amerikai FBI igazgatója szerint al-Megrahi szabadon bocsátása „bátorítás a világ összes terroristájának”. A londoni sajtó is dühösen bírálta a skót kormányt, mondván: kockára tette az egész brit igazságszolgáltatás hitelét. AThe Wall Street Journal pedig azt írta, ezentúl mindig felmerül a korrupció gyanúja, ha brit cég üzletet köt Líbiában. Egyébként jobb lett volna, ha az amerikai politikusok - köztük Barack Obama és Hillary Clinton - nem szólalnak meg. Mert nemrégiben Bili Clinton az észak-koreai kommunista diktátort legalizálta azzal, hogy találkozott is vele, mielőtt hazavitte a két újságírónót. A kis Kim azóta a humánus ember szerepében tetszeleg, és javaslatokkal bombázza Washingtont. Jim Webb szenátor még nagyobb bakot lőtt, amikor Mianmarból hazavitte a feltehetően hibás John Yettaw-t, de a Nobel-békedíjas Szú Kji asszony ügyében semmit sem ért el. Az elégedett szenátor találkozott a burmai fődiktátorral is, s az ottani demokratikus ellenzék szerint ezzel azt az üzente a világnak, az USA szentesíti azt, ahogyan ajunta bánik Szú Kjivel. Mert ugyan ki hiszi el Obamának, hogy Bili Clinton is, meg Jim Webb is csak magánszemélyként bratyizott az állami terrorizmus két kiemelkedő megtestesítőjével? Az már ide se fér, ki mindenki készült vasárnap Líbiába, hogy Kadhafit ünnepelje. TALLÓZÓ THE NEW YORKT1/VVES Barack Obama amerikai elnök kormányában a vezető posztok több mint fele máig betöltetlen - írta aThe New YorkTimes. Annak a több mint 500 fontos vezető tisztviselői helynek, amely esetében a kinevezést szenátusi jóváhagyáshoz kötik, csak 43 százaléka betöltött. A napüap értékelése szerint a lassú kinevezések a Fehér Ház nagyobb óvatosságát tükrözik, miután tavasszal több jelölés zátonyra futott. Szerepet játszik az is, hogy a szenátus rendkívül alaposan világítja át a jelölteket, valamint, hogy a tekintélyes törvényhozási napirend jelentős energiákat emészt fel a kormány és a kongresszus oldalán is. Az újság rámutatott: sok irányító poszton még az előző kormány idejéből átmenetileg maradt szakember áll, Obamának nincsenek saját emberei, akik végrehajtanák programjait. Az elnök a pénzügyi piacok működésének rendezésére törekszik, de a pénzügyminisztériumban nincs pénzügyi piacokért felelős államtitkár-helyettes. Obama több pénzt költ a közlekedésre, mint bármelyik elődje Dwight D. Eisenhower óta, de nincs a kiadásokat ellenőrző főfelügyelője. Obama két háborút is vív, de a védelmi minisztériumban ma is betöltetlen a szárazföldi haderő civil államtitkári pozíciója. Hillary Clinton külügyminiszter már járt Afrikában, ahol a nemzetközi fejlesztési segélyekről tárgyalt, de a kormányzati Nemzetközi Fejlesztési Ügynökségnek még nincsvezetője. (mti)
