Új Szó, 2009. augusztus (62. évfolyam, 177-201. szám)
2009-08-04 / 179. szám, kedd
4 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2009. AUGUSZTUS 4. www.ujszo.com KOMMENTÁR Economist kontra Szlovákia GÁL ZSOLT A tekintélyes brit hetilapnak a szlovák nyelvtörvénnyel kapcsolatos „Hovorte po slovensky!” címmel múlt héten megjelent cikke sajnos tipikus példája a közép-európai térségről kellő ismeretek nélkül, a cikket gyorsan odalöttyintve tudósító, felületes nyugati újságíró által összedobott szösszenetnek. Ennek ellenére jól jelzi Szlovákia drámaian leromlott megítélését a nyugati médiákban. A kép kicsit eltúlozva így fest: A nyugati média valamilyen apropó kapcsán ideszalajt egy újságírót, aki négy nap alatt végigrohanja a térséget, majd gyorsan összedob egy anyagot, amelyben összekeveri Budapestet Bukaresttel, Szlovákiát Szlovéniával, Litvániát Lettországgal, még a neki nyilatkozó szakértők nevét is rosszul írja le, illetve rossz országba helyezi, az általuk mondottakat meg jobb esetben kiragadja a kontextusból, rosszabb esetben teljesen félreértelmezi. Ha az illető médiának esetleg van állandó helyi tudósítója, akkor ő többnyire öt-tíz országot fed le, az általa küldött anyag így csak valamivel leszjobb a fent vázoltnál. Ha maradunk a brit Eco- nomistnél, akkor jó példa lehet az idén februárban közölt Argentína a Dunán c. vezércikkük, amelyben térségünk országainak latinamerikai típusú összeomlásának lehetőségéről írtak, komoly és megalapozott kormányszintű tiltakozást váltva ki. Túlságosan is összemosták a nagyon eltérő helyzetben lévő országokat. Említést tettek például az agonizáló cseh és lengyel háztartásokról, amelyek a korona és a zloty árfolyamgyengülése miatt nehézségekkel küzdenek a svájci frankban és euróbán felvett jelzáloghiteleik törlesztésében. A bibi csak az, hogy az ilyen hitelek aránya az összes kölcsö- nön belül a két országban az 1 százalékot sem érte el. Nyilván összekeverték őket Magyarországgal, ahol a lakossági jelzáloghitelek durván kétharmada tényleg devizában lett felvéve. Itt viszont tévesen jelölték meg az államadósság nagyságát, ami szerintük a bruttó hazai termék 100 százaléka. A magyar államadósság tényleg magas, de „csak” 73-80% körül lehetett. Nem baj, két hét múlva közöltek helyreigazítást: a magyar államadósság 33%... Legújabb, egyébként többnyire tárgyilagos és jóindulatú cikküket rögtön az elején elrontották azzal, hogy a szlovákiai magyar nyelvű közösséget a lakosság ötödére becsülték, holott a magyar nemzetiségűek/anyanyelvűek aránya Szlovákiában köztudottan ennek csak a fele, mintegy 10 %. Erre az interneten bárki (angol nyelven) fél percen belül rákereshet. Egy ekkora baki után az egész cikket bárki leseperheti az asztalról azzal, hogy az Economist hülyeségeket irkái, amit a szlovák blogozók többsége rögtön meg is tett a különböző netes fórumokon. Es a statisztikát tekintve teljesen igazuk is van. Ez persze nem érvényes a cikk fő mondanivalójára, amely rámutat a törvény ellentmondásaira. A külföldi olvasók jó részéhez ez jut el, rontva az ország megítélését. Míg pár évvel ezelőtt a nyugati médiákban szinte kizárólag pozitív hírek jelentek meg Szlovákiáról, amelyek a reformokban élenjáró, gyorsan növekvő „tátrai tigrisről” szóltak, addig jelenleg a hírek többsége már negatív, és egy tehetetlen populista és nacionalista kormányról tudósít. Ebben is egyre közelebb kerülünk a kilencvenes évek végéhez. JEGYZET Újmódi koldusok JUHÁSZ DÓSA JÁNOS Manapság ideális terep koldusok tanulmányozására egy-egy szupermarket. Választék van bőven, az egzisztenciájukat és önbecsülésüket elvesztett szerencsétlenektől kezdve az álkoldusokon át a négylábú kére- getőkig igen gazdag a választék. A minap egy órát egyik kisvárosunk szupermarketjének bejárata előtt nézelődtem, s nem akármilyen választék tárult elém. Az első próbálkozó a szűk egy órában egy ékesebb korú matróna volt, aki félig érett szilvát árult, s azzal jött hozzám, hogy elfogyott a pénze, s nincs miből hazautaznia szülőfalujába, ezért kéme szépen, vegyem meg a szilvácskáját. Megesett a szívem a nénin, s csak akkor kaptam észbe, amikor az elsüllyesztve a zsebébe a tőlem kapott eurót, akaratlanul is megcsörgette a zsebében rejtőző, valószínűleg más hasonló együgyűektől begyűjtött pénzecskéjét. Odébb álltam pár méterrel, s még meggyőződhettem róla, hogy az öregasszony ismét akcióba lépett, s újra sikerrel pumpolt meg egy középkorú házaspárt. A következő jelentkező egy magát idiótának tettető, a hőség ellenére hideglelésesre játszó fiatalember volt, aki a kalapját tette ki közszemlére, várva a belé hulló centecskéket. Bár nem volt tömeg a boltban, rövid idő alatt összegyűlt annyi pénz, hogy elégedetté tette a kalap gazdáját, aki egy óvatlan pillanatban felpattant, s láss csodát, a hideglelése is odalett. A rövid egy óra utolsó kéregetője társaságban, tíz lábbal érkezett, ugyanis két keverékeb vetemedett e nem túl nemes élelemszerzési módhoz, s a bejáratnál vártak az adakozókra. Ekkor eszembe jutott egykori kollégám, aki miután elvált a feleségétől, elvesztette a lába alatt a talajt, inni kezdett, otthagyta a munkáját, s előbb a helyi hipermarket előtt próbálkozott koldulással, majd állítólag bekéredzkedett egy kolduló bandába, s most Olaszországban „dolgozik”, ahelyett, hogy egykori neves helytörténészként a régió egykorvolt értékeit venné számba és mentené. Nem túl vérmes kilátások az elkövetkező évekre. A megtépázott tátrai tigris (Gyenes Gábor karikatúrája Az ország egyetlen része sem tekinthető erőszakmentesnek Nyaralás Afganisztánban Új épületet emeltek az afganisztáni Bámiján városában, nem egy laktanyát vagy kórházat, hanem turisztikai tájékoztató központot. Miközben az ország déli részén a katonák a lázadók ellen harcolnak, az ország középső részén, Bámijánban a kormánytisztviselők és az adományozók idegenvezetőket képeznek és a szakszerű felszolgálásra oktatják az éttermi alkalmazottakat. MT1-HÁTTÉR Afganisztán régóta nem arról ismert, hogy a turisták paradicsoma lenne, most azonban talán remény van a turizmus beindítására és arra, hogy újra normális helyzetet teremtsenek a közép-ázsiai ország egy kicsiny részén. A turizmus képzési programot egy genfi központú iszlám szervezet, az Aga Khan Development Network finanszírozza egy 1,2 millió dolláros (194 millió forint) ökoturizmus program részeként. A turisztikai minisztérium illetékese szerint a turizmussal kapcsolatos összes kezdeményezést jelenleg nemzetközi adományozók finanszírozzák. Új-Zéland és Japán a legnagyobb ilyen donor a bámijáni programban. Az 1960-as években AfganiszSzenzációt keltett az iraki Kur- disztánban, hogy egy új havilap az iszlamisták dühös ellenkezése dacára a térségbe történő hazatérésre hívta fel a kurd származású zsidókat. Daúd Bagesztáni lapigazgató, a Kurdisztáni Emberi Jogi Bizottság volt vezetője úgy véli, hogy ha megszilárdul a helyzet az új, demokratikus berendezkedésű Irakban - s ennek részeként Kur- disztánban -, az Izraelben nagy számban élő kurdisztáni gyökerű tán nagy megállónak számított a hátizsákos turisták és a felüdülést keresők „hippi útvonalán”. A külföldiek itt haladtak át az India felé vezető útjaikon, teaházakban álltak meg és megtekintették a sziklába vájt ősi óriás Buddha-szobro- kat, amelyeket a tálibok 2001-ben elpusztítottak. Most már bizonyos jelek arra mutatnak, hogy a turizmus ismét növekedésnek indult. Repülőtéri és szállodai adatok szerint június elejéig 400 külföldi látogatta meg Bámiján térségét, szemben a tavalyi év hasonló időszakának 180 látogatójával. Sokan közülük feltehetőleg dolgoztak is az országban, és eközben nézték meg a látnivalókat a térségben. A pusztítás ellenére sok vonzó dolog van. A magasodó sziklabarlangok őrzik a Buddha-szobrok maradványait. Az ősi városokat pedig éppen azok a taposóaknák védték meg a fosztogatóktól, amelyek miatt veszélyes látogatni őket. Viszont október végére a fő történelmi helyszínek várhatóan aknamentesek lesznek. Az egykori Buddha-szobrok körüli övezetet már megtisztították. Két és fél órás autóútra Bámiján- tól terül el Afganisztán első nemzeti parkja, amelyet júniusban avattak fel, a tükörsima Bandi- Amir tavak vidékén. Ezeket a csipkés, szürke és vörös sziklákkal körülvett tavakat az afgán Grand Canyon vidékének nevezik. A kiszsidók közül sokaknak támad majd kedve visszatérni Irakba. Ezzel pedig csökken majd a zsidó telepek lakossága. Izraelben mintegy 150 ezer kurdisztáni származású zsidó él. A tizenkettedik században arámi nyelvet beszélő zsidók még mintegy száz településen éltek a jelenlegi Kurdisztán területén. A kurd iszlamisták nem lelkesednek a lap kezdeményezéséért. A kereskedőként, kisiparosként tevékenykedő zsidók jó viszonyban éltek Kurdisztánban a helyi lakossággal, aminek Izrael állam vállalkozások száma is egyre növekszik. Hamarosan megnyílik egy pizzéria az elpusztított Buddha- szobrok lábánál. A turisták körében népszerű egyik helyi szálloda azon munkálkodik, hogy vezeték nélküli internethez jusson. Van már olyan hotel, főként üzletemberek szállnak meg ott, amely már rendelkezik WiFi-vel, ami akkumulátorról is működik, ha nem üzemel a generátor. Az ENSZ Környezetvédelmi Programja turista- utakat alakít ki a falvak között olyan megállókkal, amelyeket a helyiek üzemeltetnek. Andrew Scanlon, a védett övezetek szakértője, aki az ENSZ-pro- jekten dolgozik, elmondta, a szándékuk az, hogy fantasztikus szabadtéri élményeket biztosítsanak természetes tájakon. Scanlon fél maratoni futást szervez szeptember végére, összekötve a kulturális és a természeti tájakat Bámijánban. Az útvonal olyan övezeteken át halad majd, amelyek néhány éve még hozzáférhetetlenek voltak az aknák miatt. Az amerikai külügyminisztérium utazási figyelmeztetése azonban még mindig arra hívja fel a figyelmet, hogy Afganisztán egyetlen része sem tekinthető mentesnek az erőszaktól és megvan a veszélye az egész országban a célzott vagy véletlenszerű ellenséges cselekedeteknek bármikor az amerikai vagy más nyugati polgárokkal szemben. megalapítása, s a nacionalista érzelmek fellángolása az arab országokban vetett véget. A zsidók az ötvenes évek elején tömegesen hagyták el Irakot. Bagesztáni szerint az arab országok alapvetően a palesztin probléma miatt vezettek be igazságtalan intézkedéseket a területükön élő zsidókkal szemben, ami másfél millió zsidó távozásához vezetett. Ha nem kényszerültek volna tömeges kivándorlásra, a palesztinoknak sem kellett »volna hasonló megpróbáltatásokat elszenvedniük. FIGYELŐ Sztrájkolna a Magyar Szó Sztrájkra készülnek az egyetlen szerbiai magyar napilap, a vajdasági Magyar Szó dolgozói - augusztus 17-én beszüntetik a munkát, ha addig nem fizetik ki elmaradt béreiket. Mint Kabók Erika, a lap szerkesztője és sztrájkbizottságának tagja elmondta, az érintettek, akik átlagosan havi 33 ezer dinárt (353 euró) keresnek, már az áprilisi bérüket is késve kapták meg. A gazdasági nehézségekre való hivatkozással ráadásul 15 százalékkal csökkentették az összeget, s három részletben fizették ki júniusban és júliusban. Augusztus elejéig a májusi - ugyancsak csökkentett fizetés - egy- harmadát vehették kézhez a Magyar Szó alkalmazottai. A 75 szerkesztőségi alkalmazott azt követeli, hogy két héten belül maradéktalanul fizessék ki elmaradt bérüket: az áprilisi fizetésből és a májusi első harmadából levett összeget, valamint az azóta esedékes bért. Nem fizetés- emelésről van tehát szó, hanem arról, hogy a Magyar Szó dolgozói megkapják a nekik hivatalosan járó pénzt. A sztrájkveszély elhárulásával sem oldódnának meg azonban a Magyar Szó súlyos gondjai, derült ki Kabók Erika szavaiból. Ezek egyik oka az, hogy a lap a Magyar Szó Kft. része, amely rajta kívül egy két éve felújított, 128 embert foglalkoztató, s veszteségesen működő nyomdából áll. Az újság és a nyomda kasszája közös, és minden állami támogatás, elnyert pályázati pénz is abba folyik be, onnan kell kifizetni a több mint kétszáz embert- újságírót, nyomdászt, kisegítő személyzetet. A szerkesztőségi dolgozók igénye- hosszabb távon - tehát az, hogy önállósodjon az újság. A Magyar Szó fölötti alapítói jogok gyakorlójának, a Magyar Nemzeti Tanácsnak még két kívánságot megfogalmaztak az újság dolgozói, s ezekre év végéig várnak megoldást. Az egyik, hogy alakítsák át az állami költségvetés elosztását, s változzon meg a jelenlegi helyzet, amely szerint vannak olyan újságok, amelyek költségvetésük 65 vagy éppen 100 százalékát megkapják a szerb állam támogatásaként, míg az egyetlen szerbiai magyar napüapnál, a hatvanöt éves Magyar Szónál ez a támogatás csak költségvetésének 31 százalékát fedezi. A másik igény az, hogy a Magyar Szót sorolják be a nemzeti intézmények közé, amelyek folyamatosan, pályázat nélkül részesülnek az anyaországi támogatásban. Ez utóbbi két kérés teljesítésére van remény. Mint Kabók Erika elmondta, Józsa László, a Magyar Nemzeti Tanács elnöke vállalta, hogy segít az ügyben, (mti) Meghökkentő ötlettel állt elő egy kurd lap a palesztinkérdés megoldására Iraki hazatérésre hívják fel a zsidókat MTI-HÁTTÉR
