Új Szó, 2009. augusztus (62. évfolyam, 177-201. szám)
2009-08-25 / 197. szám, kedd
8 Kultúra ÚJ SZÓ 2009. AUGUSZTUS 25. www.ujszo.com LISTAMUSTRA A The Black Eyed Peas megdöntötte Usher amerikai rekordját! Az r&b-elemekre építő dallasi popénekes 2004 februárjában foglalta el a Billboard magazin kislemezlistája csúcsát a Confessions című negyedik stúdióalbumának első slágerével, a Lil Jón és Ludacris közreműködésével készült Yeah! cíművel, és tizenkét hétig uralta a mezőnyt. Ezután egy másik dala, a Burn került az élre, és hét hétig tanyázott ott - Usher tehát összesen tizenkilenc hétig szerepelt a legmagasabb pozícióban. A The Black Eyed Peas a The E.N.D. című nagylemezének beharangozó felvételével, a Boom Boom Pow cíművel szintén tizenkét hétig vezetett, majd az I Gotta Feeling című dala lett listavezető, amely nyolcadik hete található a csúcson - a kvartett tehát huszadik hete első. A siker azért meglepő, mert a Los Angeles-i hiphopformáció mostani szerzeményei közel sem olyan jók, mint az előző slágerei, új albumát sokan 2009 egyik legrosszabb korongjának tartják. Az pedig hab a tortán, hogy az I Gotta Feeling a héten Nagy-Britanniában visszaszerezte a trónt. I Egyesült Államok The Black Eyed Peas 1 Gotta Feeling 1 Nagy-Britannia The Black Eyed Peas 1 Gotta Feeling 1 Németország Emilíana Torrini Jungle Drum I Magyarország StarMachine feat. Érpataki Asszonykórus Zsindelyes Kóstoló A tinisztár diadala A The Black Eyed Peasnek az Egyesült Államokban komoly ve- télytársa akadt, miközben huszadik hete uralja a kislemezlistát, s ebből nyolcadik hete az 1 Gotta Feelinggel vezet. A Hannah Montana című filmsorozat főszereplője, Miley Cyrus vezető tinisztár az ezüstérmes pozícióban debütált a kizárólag digitális formátumban beszerezhető Party in the U.S.A. című felvétellel, amely a színészénekesnő jövő héten megjelenő, hét dalt felvonultató, The Time of Our Lives című EP-jén szerepel. A hanghordozón hallható lesz a Jonas Brothersszel készült Before the Storm is. Taylor Swift a múlt héten a második helyen tanyázó You Belong with Me című felvétellel a negyedik helyre csúszott vissza. Nagy-Britanniában Tinchy Stryder a sugababeses Amelle Berrabah közreműködésével készült Never Leave You című dala egy hét listavezetés után máris legyőzött lett. A The Black Eyed Peas az I Gotta Feelinggel két hete már vezetett, összességében második hete található az élen. A múlt héten azt írtam, hogy a brit albumlistán komoly versengés lesz Tinchy és a skót Calvin Harris között. Nos, ebben Harris diadalmaskodott - második nagylemeze a jövő héten az első helyen nyit, s ennek címadója, a Ready for the Weekend a héten a harmadik helyre érkezett meg. A negyedik pozícióban kezdett Peter Andre a Behind Closed Doors című szerzeménnyel. A14. helyről a tizedikre jött fel a Little Boots név mögött megbúvó Victoria Hesketh felvétele, a Remedy, amely az elektrozenei énekesnő első, júniusban kiadott Hands című albumán szerepel. Németországban nyolcadik hete Emüíana Torrmi az első a Jungle Drum című dallal, Magyarországon második hete a StarMachine és az Érpataki Asszonykórus kislemeze, a Zsindelyes Kóstoló vezet. Listavezető nagylemezek Egyesült Államok j Geor3e Strait [Twang Nagy-Britannia | Michael Jackson [ The Essential Michael Jackson Németország |Michael Jackson [King of Pop Magyarország I Michael Jackson Iľhe Essential Michael Jackson Countryzenéi nyárutó Az Egyesült Államokban folytatódik a countryzenészek diadalmenete. A múlt héten a Su- garland nevű duó az albumeladási rangsor csúcsán, a Gloriana nevű kvartett a harmadik helyén nyitott - a héten mindkettő ldszorult a tízes mezőnyből, előbbi a 11., utóbbi a huszadik helyre hátrált. A héten két co- untryzenész érkezett meg a TOP 10-be. Az 58. életévében járó texasi George Strait 26. stúdióle- Cseh Tamás (1943-2009) (Képmeze, a Twang az első, az után- archívum) pótlás, az Arkansas államból származó Justin Moore első albuma a tizediken startolt. Még egy új belépő található az élmezőnyben: a Cobra Starship nevű New York- i pop-punkformáció Hot Mess című harmadik stúdiólemeze a negyedik helyre iratkozott fel. A brit tízes mezőnyben mindössze egy új jelzésű korong található, de az korántsem újdonság: az 1984 és 1996 között működött manchesteri The Stone Roses első, 1989-es albuma az ötödik helyre tért vissza. Érdekesség, hogy a brit zene- történet egyik legjobb nagylemezének ez eddigi csúcspozíciója a szigetországban. Magyarországon Cseh Tamás augusztus 7-i halála átírta az eladási összesítést. A dalszerző-énekes Á dal nélkül című albuma a 15. helyről a nyolcadikra jött fel, és további három lemeze debütált a negyvenes mezőnyben: az Esszencia a 12., a Másik Jánossal készített Levél nővéremnek I. a 29. és a Fehér babák takaró- dója a 38. pozícióba érkezett meg. (puha) Soha nem késő - Tony Christie, Johnny Cash, Neil Diamond, Tom Jones és a többiek megfiatalodása A 67. életévében járó angol slágerénekes, Tony Christie kevésbé ismert mifelénk, de az Is This the Way to Amarillo című slágerét biztosan mindenki hallotta már, hiszen 2005 legnagyobb példányszámban elkelt kislemeze volt Nagy-Britanniában. A dal először 1971-ben jelent meg. Tony példája nem egyedi, az utóbbi időben több korosodó előadó is felismerte, hajói válogatja meg a munkatársait, egy teljesen új generációt is megnyerhet közönségnek. ÖSSZEÁLLÍTÁS Tony Christie Christie a hatvanas, hetvenes évek régimódi slágerénekese volt, aki német és spanyol nyelvterületen is komoly sikereket aratott, de mindig is cikinek számított a harminc év alattiak körében. A nyolcvanas, kilencvenes évek nagy részét elfeledve töltötte. 1999-ben újra felfedezték, amikor a hozzá hasonlóan sheffieldi All Seeing I nevű trió megkérte, hogy énekelje el a Walk Like a Panther című dalt, amelyből sláger lett, az önironikus szövegű felvételnek köszönhetően pedig Christie neve újra bekerült a köztudatba. Mindez akkor lett azonban csak teljes, amikor 2005- ben jótékony céllal újra kiadták az Is This the Way to Amarillót. Az újonnan forgatott klipben Peter Kay komikus is szerepelt, akinek rendkívül népszerű tévésorozatában már évekkel azelőtt rendszeresen elhangzott a dal. Az Amarillo újrakiadása hatalmas siker lett, hét hétig vezette a brit kislemezlistát, míg harmincnégy évvel korábban épp csak befért a TOP 20-ba. Ezt követően a Christie legsikeresebb slágereit tartalmazó nagylemeze is a lista élére került, és az Amarillo végleg bekerült a kánonba, mint focinóta is. Nemcsak a 2006-os fo- civébé alkalmából jelent meg egy kicsit átírt verziója, Is This the Way to the World Cup? címmel (amely szintén felkerült a lista élmezőnyébe), hanem mind a mai napig előszeretettel játsszák futballpá- lyákon a hazai csapat által szerzett gól örömére. * . Johnny Cash Christie példája nem egyedülálló. Itt van az a három idős énekes, akiknek az utóbbi negyedszázad egyik legfontosabb zenei producere, Rick Rubin volt a segítőtársa a visszatérésben. A legismertebbek Johnny Cash American Recordings gyűjtőnév alatt megjelent lemezei, amellyel sikerült egy teljesen új korosztályt megnyernie az énekesnek. Bár Cash - ellentétben Chris- tie-vel vagy éppen a másik Rubin- védenccel, Neil Diamonddal - sosem számított cikinek, azért mégiscsak egy korábbi generáció kedvence, és egy letűnt nemzedék Amerikáját képviselte, egészen addig, amíg Depeche Mode-, U2- vagy Nine Inch Nails-dalokat el nem kezdett énekelni, méghozzá hátborzongatóan jól. A kilencvenes évek elején Cash már elmúlt hatvanéves, és előadói pályája egyik legsikertelenebb időszakát élte, semmi jel nem utalt arra, hogy még tartogatna számára bármit is a sors. Ehhez képest előbb Tony Christie (Képarchívum) 1993-ban feltűnt egy dalban a U2 Zooropa című lemezén, majd egy évvel később Rick Rubin - aki addig főleg metál- és hiphopelőadók albumairól lehetett ismert - meg- győzte, hogy szerződjön a kiadójához, és készítsen egy teljesen lecsupaszított, vissza az alapokhoz-jel- legű lemezt, amelyen csak Cash és a gitárja hallható. Az eredmény az American Recordings című album lett, amelyet az énekes hosszú karrierjének egyik legnagyszerűbb alkotásaként tart számon a világ azóta is, és amelyet még több másik lemez is követett hasonló stílusban. Az American Recordings-al- bumok szép számmal tartalmaztak átdolgozásokat (többek között Tom Waits, Beck, Leonard Cohen, a Soundgarden vagy Nick Cave dalait), közülük a leghíresebb a Personal Jesus és a Hurt átdolgozása. Johnny Cash teljesen újjászületett, nem sokkal 2003-as halála előtt. Neil Diamond Cash példája ösztönzött egy másik korosodó énekest, Neil Dia- mondot arra, hogy Rubinnal dolgozva biztosítson magának sikerekben és megbecsülésben gazdag öregkort. Diamond Cash-sel ellentétben az érzelgős, klasszikus énekes-dalszerzői vonalhoz tartozik, leginkább a mai negyvenes-ötvenes korosztály kedvence, azon belül is a hölgyeké. Diamond karrier1 je a nyolcvanas években lejtőre került, ám a kilencvenes években kisebb reneszánsza támadt, és akkorra már senki sem kérdőjelezte meg, hogy az amerikai pop ikonjai között van a helye. Neki azonban hiányzott a valódi megbecsülés, és 2005-ben sikerült Rubinnal készítenie egy új lemezt, 12 Songs címmel, mely hosszú idő után ismét Loretta Lynn (Képarchívum) kedvező kritikát váltott ki számára, és nem mellékesen negyedszázad után újra bekerült az amerikai eladási lista ötös mezőnyébe. Ezt követte 2008 májusában a Home Before Dark - a producer megint Rick Rubin, az eredmény hasonlóan lecsupaszított, akusztikus hangzású lemez, amely Diamondot a Billboard albumlistájának élére repítette, ami bármilyen furcsa is, de karrierje első listavezető stúdiólemeze lett, akárcsak Nagy-Britanniában, ahol ő az az előadó, akinek a legtovább tartott feljutni az albumlista élére: negyvenkét évbe. Sőt, ő a legidősebb előadó is, aki vezette albumával a listát: a hatvanhét éves Diamond Bob Dylant előzte meg. És a többiek Kevésbé volt híres, de Rubin készített egy hasonlójellegű albumot még egy régi kedvencével, a brit folk trubadúrral, Donovannal. Ö is Johnny Cash példáján fellelkesülve mondott igent Rubinnak, és a Sutras című album 1996-ban jelent meg, hasonló módon felvéve, és a Donovannak sikert hozó pszichedelikus popzene helyett akusztikus, folkos, minimál hangszerelésű dalok sorakoztak a lemezen, de a siker itt elmaradt. A fentieken kívül számos idős előadó próbálkozott azzal, hogy a fiatalabb nemzedéket is megnyeije magának, közülük többen is ugyanezt a modellt választották, vagyis egy mai, sikeres zenésszel együttműködve készítettek lemezt. Ilyen volt a country egyik királynője, Loretta Lynn, aki 2004- ben, 69 évesen a The White Stri- pes-os Jack White-tal készített albumot Van Lear Rose címmel, amely az év egyik legjobban fogadott íemeze lett, és megismertette Lynn nevét egy teljesen új generációval. Még látványosabb volt a hatvanas-hetvenes évek walesi csalogánya, a leginkább James Bond- filmdalokból ismert jazzdíva, Shirley Bassey visszatérése, aki 1997- ben a brit bigbeatduó, a Propeller- heads History Repeating című dalához kölcsönözte a hangját, és aratott nagy sikert a tőle teljesen idegen elektronikus tánczenei műfajban is. A hatvanas évek brit énekesnői közül aztán kettő a nyolcvanas években tért vissza két sikeres brit popzenekar hívására: Dusty Springfield a Pet Shop Boys, Sandie Shaw pedig a The Smiths lemezén tűnt fel, jókora meglepetést okozva. Kevésbé volt sikeres azonban az ötvenes-hatvanas évek amerikai jófiúja, Pat Boone, aki mindenki általános megrökönyödésére ugyancsak 1997-ben, 63 évesen In Á Metal Mood: No More Mr. Nice Guy címmel jelentetett meg egy albumot, amely heavy metál klasszikusok jazzes, swinges átiratait tartalmazta. Boone ugyan hosszú évek után ismét listára került, viszont pont a konzervatív, keresztény amerikai rajongókat döbbentette meg azzal, hogy bőrruhában, fülbevalóval pózolt a borítón. Később Boone úgy nyilatkozott, hogy viccnek szánta a dolgot, amelynek aztán nem lett folytatása. Ellenben Boone kollegája, Paul Anka kölcsönvette az ötletet, és 2005-ben Rock Swings címmel jelentetett meg lemezt, amelyen ismert slágereket swingesített (többek között a Nirvana, a Bon Jovi vagy az Oasis örökzöldjeit), és egész komoly nemzetközi sikert is ért el vele, utoljára valamikor a hatvanas évek elején lehetett róla ennyit hallani. Tom Jones Végezetül meg kell még említeni azokat az idősebb énekeseket is, akik az elmúlt években duettlemezekkel hívták fel magukra a figyelmet. Közülük az obiigát példa Tom Jones Reload című albuma, bár a hatvanas évek ünnepelt walesi dalnoka már a nyolcvanas években is jelentetett meg modem hangzású közös dalt az Art of Noise-szal, és a küencvenes években is adott ki más, sikeres nagylemezeket. Az igazi durranás azonban az 1999-es Tóm Jones (Képarchívum) Reload volt, amelyen csupa akkori fiatal sztárral popslágerek új, modern hangzású változatait készítette el. Szerepelt a lemezen a The Cardigans, Robbie Williams, a Stereophonies és a Portishead is, a legnagyobb sikert pedig egy új szerzemény, a Mousse T-vel közös Sex Bomb aratta, amely hetekig tanyázott az európai slágerlisták élvonalában. Főként ennek köszönhetően hatmilliónál is többet értékesítettek a Reloadból világszerte, amely Jones karrierjének legsikeresebb nagylemeze lett. Hozzá hasonlóan duettlemezzel jelentkezett 2004-ben Nancy Sinatra olyan előadókkal együttműködve, mint Bono és The Edge a U2-ból, Morrissey, Jarvis Cocker vagy a Sonic Youth vezetője, Thurston Moore. Ugyanebben az évben a hatvanas évek egy másik szexszimbóluma, Jane Birkin is hasonló albumot adott ki - a Rendez-Vous című nagylemezen Brian Molko (Placebo), Feist, Manu Chao és Étienne Daho képviselte az új generációt, Bryan Ferry és Francoise Hardy pedig a régit, (origo alapján pj)
