Új Szó, 2009. augusztus (62. évfolyam, 177-201. szám)

2009-08-25 / 197. szám, kedd

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2009. AUGUSZTUS 25. Vélemény És háttér 5 Szöveg nélkül (Gyenes Gábor karikatúrája) A Varsói Szerződés tagállamai inváziójának évfordulója hirtelen fontos lett Tények és párhuzamok Sólyom László kapcsán TALLÓZÓ CSEH SAJTÓ Még nincs mélyponton a szlovák-magyar viszony, a te­hetetlen kormányok helyett az ügyeket könnyen a nacionalis­ták vehetik kezükbe - írja a Li- dové Noviny konzervatív cseh napilap. Míg a két ország de­mokratikus politikusai képte­lenek az együttműködésre - mutat rá az újság addig „a szlovák és a magyar neonácik között élénk az együttműkö­dés”. Bár leegyszerűsítés, még­is tény, hogy a szlovák, de a cseh szélsőségesek romaelle­nes akcióin is jól kivehető a magyarországi Jobbik mozga­lom kézjegye - jegyzi meg Ľu­boš Palata, az elemzés szerző­je. Úgy véli, hogy a szlo­vák-magyar viszony kulcs- problémája a félmilliós szlová­kiai magyar kisebbség. A kér­dés megoldásának nyitja két olyan mondat, amely a múlt héten hangzott el. Az első Ro­bert Fico szlovákkormányfő ki­jelentése, hogy Révkomárom az önálló Szlovákia része, s nem Magyarország valamelyik járása. A másik pedig az, ami­kor Sólyom kijelentette, Szlo­vákia nem nemzetállam, ha­nem többnemzetiségű ország. „Ennek az elismerése, tehát hogy Szlovákia déli része nem és már sohasem lesz Magyar- ország része, illetve hogy Szlo­vákia nem „nemzetállam”, mindkét fél számára nehéz. Ha azt akarjuk, hogy Budapest és Pozsony viszonya megnyugod­jon, szükség van rá. Egyébként az ügyeket átveszik a nacio­nalisták” - szögezi le a lap. Kitört a Duna menti hideg­háború - véli a baloldali Právo szemleírója. Azt állítja, Szlo­vákia azzal, hogy nem engedte be a magyar államfőt, megsér­tette a schengeni megállapo­dásokat. A dokumentum ilyen lépésre csak egy okot ismer: ha az illető a határátlépést bűn- cselekményre akarná kihasz­nálni. Sólyom esetében ez nyilván nem áll fenn. Nem le­het ok erre a szlovák lépésre a Jobbik és a félkatonai Magyar Gárda sem, mert Budapest igyekszik fellépni ellenük. Po­zsonyban ugyanakkor kor­mánytényező a Szlovák Nem­zeti Párt (SNS), amelynek el­nöke, Ján Slota gyaláz min­dent, ami nem szlovák. Nehéz megmondani, ki dönthetné el a szlovák-magyar vitát. Az Eu­rópai Parlament és az Európa Tanács csak ajánlásokat fo­galmazhat meg. Ha Budapest a luxembourgi Európai Bíróság­hoz fordul, Ficónak nincs sok esélye a sikerre. Révkomárom lakosságának 65%-a magyar, akiknek a többsége nemcsak az Európai Unióhoz, hanem Szlo­vákiához is lojális. Pozsony ne­hezen tudná bizonyítani, hogy Sólyom révkomáromi látoga­tása olyan hatalmas veszélyt je­lentett volna a közrendre, hogy be kellett tiltani - jegyzi meg a szerző. Nem az a lényeg, ki nyeri meg a vitát. Európában, sem a szlovák, sem a magyar állami szervekben nincs helye az etnikai ellenségeskedés­nek, melyet Slota pártja és az ellenzéki nacionalista Fidesz szít. A választók másképp döntenek. Az EU túl fogja élni Pozsony és Budapest hideg­háborúját - zárja jegyzetét PetrUhl. (kés) Tények első körben. Két hónappal ezelőtt egy pol­gári társulás meghívására a magyar államfő úgy dön­tött, részt vesz Szent István komáromi szobrának fel­avatásán és beszédet mond. LOVÁSZ ATTILA A magyar és a szlovák külügy egyeztet, útvonalat, védelmet, rendőrséget, kormányőrséget (itthoni nevén: ochranka), pecsé­tet ad a megfelelő okmányokra. Az úttal minden rendben. Majd két nappal a rendezvény előtt új­ságcikkek hatására úgy dönt a kormányzat, az út nem kóser, összevissza handabandázva, de nem diplomáciai vonalakon meg­üzenik, az államfő ne jöjjön. A rendezvény napján pedig - elfe­lejtve az érvényes engedélyeket és az egyeztetett dokumentumokat visszavonni - diplomáciai jegy­zékben nevezik nemkívánatos személynek a vendéget, méghoz­zá nemzetbiztonsági kockázatok­ra hivatkozva. Tények második körben Az Unió egyik „mellék­üzemága”, a schengeni egyez­mény úgy működik, hogy az öve­zet minden polgára szabadon, korlátozások nélkül mozoghat az egész övezetben, érvényben lévő belföldi személyazonossági ok­mányával. Schnegenen belül minden állampolgár belföldi. A köztársasági elnök is. De mivel Schengent demokratikus intéz­ményként találták ki, a polgár szabadabb, mint a közjogi méltó­ság. A magyár köztársasági elnök ún. védett személy, s védelmét a kormányőrség biztosítja. Igen ám, de külföldön a magyar kormány­őrség intézkedésre illetéktelen szerv, a hazai hatóságokat ezért kell bevonni. Szlovákia területén ugyanis a magyar kormányőr nem bír hatósági jogosítványokkal. Igaz, a kínai sem, de ezt egy szép nyári napon Pozsonyban már elfe­lejtették. így tehát Sólyom komá­romi útját igenis engedélyeztetni »kellet, gondoljon arról az útról bármelyik kormányzati tisztviselő bármit. És ahhoz, hogy az utat le­tiltsák, komoly ok kell, néhány fu­tóbolond félfasiszta véleménye még nem ilyen ok. Tények harmadik körben Augusztus 21-e nem éppen szépemlékű évforduló. Tavaly, amikor kerek évforduló volt, egyetlen jelenlegi (és anno is regnáló) szlovák közjogi méltó­ságnak nem jutott eszébe beszé­det mondani, a 68-as áldozatok emlékére szobrot avatni, a már létező emléktáblákra csokrot el­helyezni. A Varsói Szerződés tag­államai inváziójának idei évfor­dulója hirtelen nagyon fontos lett. Olyan emberek szemében lett fontos, akik egyébként no­vember 17-ét akkor, 1989-ben, saját szavaik szerint, nem vették észre. Apropó: a negyvenedik év­fordulón ugyanaz a Sólyom Lász­ló kért bocsánatot a szlovák nem­zettől azért a bevonulásért, amire a parancsot egyébként Moszkvá­ban adták ki és csak a románok vonták ki magukat alóla. Tények negyedik körben A provokátor az az ember, aki „bujtogat, ingerel, izgat, vagy tit­kosrendőrként beugrat”(Idegen szavak szótára, Terra, Bp. 1978). A provokáció „kihívó magatartás, bujtogatás, ingerlés” (ugyanott). Szívesen várjuk a Sólyom László komáromi kiruccanását provoká­ciónak minősítők véleményét, va­jon miben, hol és mikor provoká­ció egy ilyen típusú látogatás. Hozzáteszem, ha valakit valaki­nek a nemzetisége, hovatartozá­sa, bőrszíne, általa képviselt ér­tékrendje eleve, önmagában irri­tál, ezt magát nevezik rassziz­musnak. Tények ötödik körben Mit keres Szent István szobra Komárom forgalmas főterén, amikor Cirill és Metód nem ka­pott Komáromban ilyen előkelő helyet? Nos, csak a történelmi miheztartás végett jegyezném meg, hogy a szlovák alkotmány idevágó preambulumának elle­nére a jelenlegi szlovák állami­ságnak vajmi kevés köze van Ci­rill és Metód hagyatékához, ha ugyanis lenne, akkor glagoükával írnánk és pravoszlávok lennénk. Ellenben a nyugati keresztény kultúrkörhöz való tartozáshoz a Szent István-i államalakulatnak olyannyira köze van, hogy a (természetesen nem létező) Kár­pát-medence mai államai annak akár jogutódai is lehetnének. Függetlenül attól, hogy Ján Slota gyilkosnak vagy éppen lovas bo­hócnak nevezi I. Istvánt (akit egyébként a ma a szlovákok közt 62 százalékban képviselt katoli­kus egyház szentté avatott). S végül: tények a párhuzamokról Sólyom László komáromi és ahhoz hasonló kiruccanásairól lehet véleményünk, nem is feltét­lenül kedvező. De Sólyom útja, szoboravatása és beszéde nem sért és főleg nem korlátoz(!) em­berijogokat és szabadságjogokat. Ellenben a nyelvtörvény közvet­lenül korlátoz alapvető emberi jogokat és így közvetve alapjogo­kat sért. Duray Miklós autonómi­áért kiáltó szavai, vagy Orbán Viktort támogató nyilvános kije­lentése borzolhatja ugyan polgár­társainak és politikai vetélytársa- inak idegrendszerét, de emberi jogokat és szabadságjogokat nem sért és nem korlátoz. A - nemzeti ügyekben most már egységesen nacionalista - szlovák kormány tankönyvekkel, helységnevekkel, nyelvhasználattal kapcsolatos nem kijelentései, hanem konkrét intézkedései viszont alapvető emberi és szabadságjogokat sér­tenek, korlátoznak. így tehát Štefan Hríb megbocsátja, ha a Duray kontra Slota perben hasz­nált álláspontját szabadon átvéve összefoglaljuk: Lehet ugyan Só­lyom László magatartásával nem egyetérteni, a szlovák kormány pénteki magatartásával azonban nem lehet egyetérteni. KOMMENTÁR Képmutató komcsi kormány GÁLZSOLT Tegyük fel, hogy a kommunista rendszer nem bukik meg 1989-ben. 2009. augusztus 21-én a CSKP és az SZKP prominens tagjai, valamint a Csehszlovák és Szlovák Szocialista Köztársaság magas rangú képviselői, köztük Robert Fico, Ivan Gašparovič, Ma­rek Maďarič, Dušan Čaplovič és a többi elvtárs dísztáviratot küld a Varsói Szerződés tagállamainak, amiért 41 évvel korábban, 1968-ban baráti segítséget nyújtottak hazánknak, hogy megaka­dályozhassuk a reakciós erők hatalomátvételét. Persze, a szocialista rendszer 1989 novemberében nálunk is meg­bukott (bár ezt páran - köztük Robert Fico miniszterelnök - nem vették észre), úgyhogy most más idők járnak. Bölcs kormányfőnk azzal esett neki Sólyom László magyar köztársasági elnöknek, hogy provokáció, ha azon a napon látogat Szlovákiába, amikor a Varsói Szerződés - köztük a Magyar Népköztársaság csapatai - 41 éve megszállták Csehszlovákiát. Érdekes módon a kommunista pártba 1987-ben belépő Robert Ficót korábban nem zavarta a megszállás ténye, 1989 végéig valahogy nem tiltakozott ellene, tartotta magát ahhoz, hogy a megszállás „baráti segítségnyújtás” volt. Nyilvánvaló, hogy Fico és csapata csak ürügyként használta a dátumot, ezzel csak saját képmutatásukról és skizofréniájukról tettek újabb tanúbizonyságot. Képmutatás az, amikor a kommunista pártba 1968 után belépett elvtársak (a fent nevezettek mind, kivéve az elnök urat, aki épp 1968-ban, 27 évesen lett párttag -persze kérdés, később miért nem lépett ki, ill. zárták ki) arról papolnak, hogy a megszállás rossz volt. Hiszen a megszállás és a normalizáció révén létrejött pártba léptek be, ahonnan már rég kizártak minden 68-as „elhajlót”. Skizofrénia meg az, hogy egyszerre éltetik Dubčeket, meg az őt eltávolító neosztalinista rendszer érdemeit (legtöbbször a „szociális vívmányokat” és a, jó életszínvonalat”). De ezt már megszokhattuk, nálunk a politikai folklór részévé vált és már sen­kinek sem tűnik fel. így lehet egyszerre ünnepelni a hittérítő Cirült és Metódot, meg a tanítványaikat az országból elzavaró Svätopluk fejedelmet (elnézést, királyt, a szlovákok első királyát bölcs mi­niszterelnökünk szerint), a szlovák nemzeti felkelést, meg az azt leverő német katonákat Beszertecebánya főterén kitüntető Tiso elnököt és rezsimjét. A legnagyobb baj az, hogy a választók ezt (meg ennél sokkal vérlá- zítóbb dolgokat is) simán tolerálják a kormánynak. Sajnos, ez 1968 és az utána következő normalizáció legsúlyosabb hagyatéka. Társadalmunk túlnyomó többsége ebben a hazudós, cinikus, he- lyezkedős, sutyiban lopós, beletörődős korszakban szocializáló­dott. Bár 1989 meghozta számukra a szabadságot, többségük nem ezt akarta (hanem nyugati jólétet), és nem is tudnak vele élni. Ugyanúgy félnek az államtól, mint a diktatúra idején, ugyanúgy képtelenek kiállni a jogaikért, és ugyanúgy szeretnének lopni az ál­lami közösből. Választópolgáraink több mint fele a mentális rab­szolgák kategóriájába sorolható, továbbra is azt igényli, hogy az ál­lam megmondja nekik, mit gondoljanak, mit csináljanak, eltartsa őket és megoldja helyettük a gondjaikat. Arra szavaznak, aki a legegyszerűbb gondolatokat közvetíti és a legnagyobb gondosko­dást ígéri, mit számít az illető képmutatása. 1968 után a szovjetek ültették a nyakunkba vezetőinket, most a társadalom többsége maga választ hozzájuk nagyon hasonlókat. így készüljön az ember a rendszerváltás 20. évfordulójának megünneplésére! TALLÓZÓ BUKARESTI LAPOK „Cserbenhagyta” a román védelmi minisztérium titkos- szolgálata Traian Basescu ro­mán államfőt, akit nem tájékoz­tatott arról, hogy testvére egy fegyverkereskedelemben tevé­kenykedő tanácsadói cég rész­vényese - írta több román napi­lap. A múlt hét végén kirobbant magas szintű összeférhetetlen­ségi botrány következtében menesztették Aurel Cazacut, a román gazdasági minisztérium fegyverbeszerzési kérdésekkel foglalkozó igazgatóját, akinek 22 éves lánya szintén a tanács­adó cég részvényesi körébe tar­tozott. A Bursa című gazdasági lap szerint ráadásul Cazacut a titkosszolgálatok már egy éve figyelték kémkedés gyanújával. A gazdasági lap múlt héten fed­te fel, hogy a tanácsadói cég a román hadsereg fegyverbeszer­zésére kiírt közbeszerzési pá­lyázatokon is részt vehet, ami összeférhetetlenségi problémát vetett fel a román államfő és a volt minisztériumi igazgató ese­tében egyaránt. Az államfő testvérével kapcsolatban azért súlyos az összeférhetetlenség kérdése, mert Basescu az elnö­ke a nemzetbiztonsági kérdé­sekkel foglalkozó Legfelső Vé­delmi Tanácsnak, amelynek döntő szava van a román had­sereg fegyverbeszerzési kérdé­seiben. Basescu az újságcikk megjelenése után azonnal fel­szólította testvérét, hogy adja el részvényeit. Bukaresti megfi­gyelők szerint Cazacu lemonda- tásában az összeférhetetlenség mellett sokkal többet nyomott a latban az a nyilatkozata, amelyben leplezetlenül elis­merte: azért vonták be a tulaj­donosi körbe az államfő testvé­rét, hogy „bejárást” biztosítsa­nak az elnöki hivatalba. A Romania Libera című napi­lap két volt román védelmi mi­nisztert idézett, akik szerint a szaktárca titkosszolgálatának tudnia kellett arról, hogy az ál­lamfő testvére is érintett az ügy­ben, hiszen olyan érzékeny terü­letről van szó, mint a fegyverke­reskedelem. (mti)

Next

/
Thumbnails
Contents