Új Szó, 2009. augusztus (62. évfolyam, 177-201. szám)
2009-08-22 / 195. szám, szombat
6 Kultúra UJSZO 2009. AUGUSZTUS 22. vww.ujszo.com RÖVIDEN Sárga tengeralattjáró 3D-ben A Beatles együttes híres animációs filmjét, a Sárga tengeralattjárót 3 dimenziós változatban fogják újraforgatni a Variety hollywoodi filmes szaklap szerint. A Walt Disney stúdió már több tárgyaláson is túl van az amerikai Robert Zemeckis rendezővel arról, hogy elkészítse az 1968-as mozi egy új verzióját, melyben 16 Beatles szám is elhangzik. A film olyan híres Beatles-dalokat fog felvonultatni, mint az All Together Now, az All You Need Is Love, a When I'm 64, a Lucy In The Sky With Diamond vagy a Sgt. Peppers Lonely Hearts Club Band. A producerek remélik, hogy a Sárga tengeralattjáró új feldolgozása a 2012-es londoni olimpiára elkészül - írja a Variety, (mti) Plágiummal vádolják az Alkonyat íróját Los Angeles. Plágiummal vádolják Stephenie Meyer amerikai írónőt, az Alkonyat című népszerű vámpírregény-sorozat írónőjét. Meyert egy fiatal írónő azzal vádolja, hogy az Alkonyat negyedik, Breaking Dawn című kötetének több elemét is tőle, a The Nocture című művéből lopta. Jordan Scott szerint a regény mind nyelvezetében, mind pedig tartalmában „meglepő hasonlóságokat” mutat az általa írt könyvvel - áll a kaliforniai szövetségi bíróságon csütörtökön benyújtott keresetben. Scott azt állítja, hogy Meyer regényének tematikája, párbeszédei, hangulata, a karakterek és a tempó is hasonlóságot mutat a The Nocture című könyvével, amelyet 2003-ban, 15 évesen írt. Scott regénye három évvel később ötezer példányban meg is jelent. Meyer kiadója, a Hachette Book Group szerint a vádak teljes mértékben nélkülöznek minden alapot. Stephenie Meyer hatalmas sikereket ért el az Alkonyat sorozattal, a regényfolyam eddig megjelent köteteiből világszerte több mint 70 millió példány fogyott. Az első kötetből már film is készült, (mti) Jegyek a Jackson-emlékkoncertre Becs. Elővételben már árulják a jegyeket a Bécsben sorra kerülő Michael Jackson-emlékkoncertre, a legolcsóbb jegy 63, míg a legdrágább 518 euró. A szeptember 26-i koncertet a Schönbrunni kastély előtt rendezik meg, a szervezők három szakaszban árulják majd a jegyeket, hogy megakadályozzák a fekete piac ügyködéseit. így is nehéz dolguk lesz, mert már több internetes oldalon hamis árakkal és hamis kategóriákkal hirdetnek jegyeket. A szervezők szerint már csütörtökön akkora volt az érdeklődés, hogy az internetes rendszer összeomlott. Emellett hacker-támadás is nehezítette az elővételt. A koncertre annak ellenére is jegyet váltanak az emberek, hogy a fellépők sora Jermaine Jacksonon kívül egyelőre nem ismert, (mti) Seth Rogen és Elizabeth Banks (Képarchívum) MOZIJEGY Zack és Miri pornót forgat Robert Vano fotókiállítása Prágából indul világ körüli útjára, de már kötetben a lenyűgöző anyag Érzéki arcok meghitt nyugalomban A két régi jó barát, a szobatárs Zack és Miri igencsak nehéz időket-él át, ugyanis adóssághegyek tornyosulnak földjük. Amikor közösen bérelt lakásukban kikapcsolják az áramot és még a vizet is elzárják, különös mentőötletük támad a gyors pénzszerzésre: a barátaik segítségére is számítva, pomófilmet forgatnak. Előtte azonban esküt fogadnak, hogy a szex semmiképp sem fogja megrontani a barátságukat. Ám ahogy elkezdődik a forgatás, a két barát közötti üzleti megállapodás és plátói barátság valami sokkal többé változik át. Zack and Miri Make a Pomo / Zack a Miri točia pomo. Amerikai vígjáték, 2008. Rendező: Kevin Smith. Szereplők: Seth Rogen (Zack), Elizabeth Banks (Miri), Jason Mewes (Lester), Jeff Anderson (Deacon), Tom Savini (Jenkins), Justin Long (Brandon St. Randy), (port.hu) Prága egyik legnagyobb s legrangosabb kiállítótermében, a Moldva partján álló fényes-tágas Mánes- ben teremtett képeivel intim hangulatot Robert Vano, az Érsekújvárból indult, majd Amerikát és Nyugat-Európát megjárt, a rendszerváltás óta pedig a cseh fővárosban élő, nemzetközi hírű fotóművész. SZABÓ G. LÁSZLÓ A merített papírra „lehelt” platina és palládium alapon élő fekete-fehér felvételek, bár a témák olykor eltérőek, szinte egymásba folynak a falakon, hiszen hirdessék akár a legragyogóbb férfikort, akár a lenyűgöző nőiességet, vagy egy buja kert, egy finom érzékkel megkomponált csokor, egy fénnyel festett utcakép varázsával a szépség, az esztétikum közös nevezőjükké válik. De bármennyire fürdik is a szépségben a képek kreátora, bármilyen megszállottan keresi egy arcban, egy testben, egy (természetes!) pózban a megejtőt, a lefegyverzőt, az utolérhetetlent - sose válik giccsessé, túlzóvá, ere- detieskedővé. Robert Vano, vagy ahogy nekünk kedvesebb: Vanyó Róbert, elvégre magyar fotográfussal állunk szemben, mesteri érzékkel válogatja meg modelljeit és helyszíneit. A „háttér” mindig a célt szolgálja: szinte összeforr, egybeolvad az arccal, a testtel, a mozdulattal. Robert Vano hatvan évének művészeti esszenciája a kiállítás. Nem összegez, nem húz határvonalat, nem zár le semmiféle fejezetet. Csak megmutat. Ízelítőt ad témákból, korszakokból, egységes stílusából. Két kötetnyi álomból és vissza-visszatérő vágyakból, szenvedéllyel őrzött pillanatokból. A kielégülésre váró test csatái ezek, a mindent legyőző szépség, a kitörés előtt álló gyönyör különböző formái. Vano légies gráciái előtt még a szecesszió nagymestere, Klimt is meghajolna, hamvas ifjait Gloeden is meglesné, vulkáni erejű hímjeit Mapplethorpe is irigykedve nézné. „Hatvanhétben mentem el, és nyolcvankilenc augusztusában jöttem először haza - meséli a fotográfus. - Akkor már sejteni lehetett, hogy hatalmas politikai fordulat előtt áll az ország, hiszen rögtön megkaptam a beutazási engedélyt. Húsz évig hiába vártam, hogy megadják, hiszen disszidens voltam. Azt azonban nem tudtam, hogy nem sokkal később változni fognak a dolgok. 1995-ig gyakran visszajártam New Yorkba. De mentem én Londonba, Párizsba, Madridba is. A legtöbb időt azonban Prágában töltöttem. Amikor legelőször jöttem, még olyan volt a város, mint egy sötét Disneyland. Fekete tornyok, szürke falak. Sehol egy szín, egy zöld, egy kék, egy sárga. Mintha Csipkerózsika-álmából ébredt volna a város. Valami mégis megfogott benne. Marasztalt.” Marasztalták az arcok is és a lehetőségek is, amelyeket különböző lapoktól, ügynökségektől kapott. Munkái a világ legjelesebb magazinjaiba kerültek be. A Vogue, az Elle, a Cosmopolitan, a Harper's Bazaar foglalkoztatta. „Modelleket mindig az ügynökségeknél választok. Az utcán nem Robert Vano: Kirsten szólítok meg senkit, bármennyire is tetszik. Azt szoktam mondani: én csak rövid kínzásokra vagyok alkalmas. Könyörögni, rábeszélni nem tudok. Nekem az felesleges időveszteség. Nincs kedvem magyarázni. Sem azt, hogy ki vagyok, sem azt, hogy mit akarok. Az ügynökség: tiszta játék. Kiválasztok öt fiút, eljönnek hozzám és dolgozunk. Tudják, hogy aktban gondolkozom, tehát nem úgy kell lerimánkodnom róluk a nadrágot.” A modellkedés egykor őt is vonzotta, de csak egyszer volt rá módja. Akkor is váratlanul. New Yorkban, a legendás Club 54 férfi mosdójában a piszoár fölött Andy Warhol, a pop-art királya fotózta. Dolga végeztével. Két hét múlva meg is kapta tőle a képet. „Ha magasabb lennék, talán próbálkoztam volna, de így...! Különben semmi sem lehettem, ami lenni szerettem volna. Sem Marilyn, sem Twiggy, sem az egész Rolling Stones, sem a Coca-Cola.” Kirsten képe előtt állunk a Mánesben. Ingrid Bergman és Nicole Kidman egy személyben. Milánóban született a fotó, egy regénybe illő kertben. Az arc, a beállítás önmagáért beszél. Júliát Lan- zarote sziklán fényképezte. Még arra is emlékszik, hogy Alberto Moravia Egy asszony meg a lánya című regényéről beszélgettek közben. A tragédia csúcsa a modell arcán. A sas testű fiú osztrák modell. Mintha szárnyai nőnének a képen. ,A póz az ő ötlete volt, hogy ne lehessen látni a férfiasságát, de a vetkőzéssel nem volt gondja.” A Dreams fiúi erotikus álmaikat vetítik ki. „Nem akartam kiírni a nevüket, az anonimitással tartoztam nekik, ezért adtam inkább egy összefogó címet a sorozatnak. A fürdőző fiúkat egy Náchod melletti természetvédelmi területen fotóztam. Hogy senki se zavarjon bennünket, reggel négykor mentünk ki a tóhoz, amikor olyan pára ült a tájon, hogy rendelni sem tudtam volna szebb környezetet. A Párizsban lehorgonyzóit szlovák modell- fiú, Peter Koštur a tó vizén fekszik, pontosabban egy gumimatracon, amelyből szinte semmit sem látni. Pillanatok alatt beborult az ég, amikor a fotó készült. Én iszonyúan félek a villámlástól. Gyerekkori trauma. A nagymamám mindig azt mondta: gyerünk a dunyha alá, oda nem csap be a ménkő! De egy tó partján nincs dunyha.” Tájképekben korábban nem gondolkozott. „Egyszer a Dior kertjében fotóztam Párizsban, s amíg a modellek készülődtek, bejártam a kertet, és készítettem néhány képet. Húsz évig éltem New Yorkban, de a várost soha nem fotóztam, a prágai felvételekért viszont loholtam eleget. Szeretem a felhőket, még az ágyam fölé is raktam otthon. Prágát is felhőkkel akartam fényképezni, de sehogy sem akart sikerülni. Az erkélyről bámultam minden reggel az eget, hogy jönnek-e már végre a felhők. Nem siettek. Aztán egy délután, úgy négy felé feltűntek. De olyanok, hogy azt hittem, itt a vüágvége. Rohantam le a Károly hídhoz, a Moldva partjára, hogy olyan képeket készíthessek, mint ezek. A Cseh-morva fennsíkra azonban nem mennék el stoppal egy kép kedvéért, hiába hívnának. Egy szép fiúért viszont akárPoprádigis.” Virágcsendéletei révén sokan az új Sudeket látják benne. Ezen az úton tesz is még néhány lépést a jövőben. „Pedig a rózsán és a tulipánon kívül semmilyen virágot nem ismerek. Még az orchideaféléket sem. Ezért adtam ennek a sorozatnak a Flowers címet. Az mindent összefog. Olyan csendéleteket akarok majd készíteni, mint egykor a németalföldi festők. Hal és virág. Vagy légy a citromon. Manapság mindenki realista képeket készít. Teletömnek egy autóbuszt emberekkel, akik riadt arccal tapadnak az ablakhoz. Ez engem nem izgat. Inkább akkor egy körtéből kikandikáló kukac.” S a kanapé? - kérdezem a Berlinbe, Párizsba, New Yorkba induló kiállítás utolsó képei előtt. A kanapé, amelyen a legtöbb férfiaktja készült. „Nincs más. Lusta vagyok új helyet keresni. De ha Jan Saudeknek jó az ablak, Helmut Newtonnak a medence, nekem megfelel a kanapé. Szép, kényelmes, nem kell sehova menni, s helyben a ca- puccino.” „A kanapé marad..." (Somogyi Tibor felvétele)
