Új Szó, 2009. augusztus (62. évfolyam, 177-201. szám)
2009-08-19 / 192. szám, szerda
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2009. AUGUSZTUS 19. Vélemény és háttér 7- Hé, te, igyál inkább egy sört! (Peter Gossányi rajza A Nyugatra vágyó keletnémetek ügyét nem oldhatta meg a piknik nyújtotta távozási alkalom Páneurópai piknik és határnyitás Húsz éve, 1989. augusztus 19-én a Fertő-tó mellett páneurópai pikniket rendeztek, s az ideiglenesen megnyitott osztrák-magyar határon több száz NDK-állampolgár jutott át Ausztriába. Egy hónappal később, szeptember 11-én hivatalosan is megnyílt a magyar határ a nyugatra távozni szándékozó keletnémet állampolgárok előtt, MTl-HÁTTÉR 1989. május 2-án a magyar-osztrák határon megkezdődött a műszaki határzár, a vasfüggöny lebontása, utána több száz keletnémet állampolgár szökött át a zöld határonAusztriába, onnanNyugat- Németországba. Miután Berlin nem korlátozta az utazásokat a szocialista táborba, sok Nyugatra vágyó keletnémet az NSZK budapesti, varsói és prágai nagykövetségén kért menedéket. Budapesten eleinte a nyugatnémet követségen tartózkodtak a menekülők, de számuk hamarosan több ezerre duzzadt, így táborokban helyeztékel őket. A páneurópai piknik, egy osztrák-magyar határ menti baráti találkozó gondolata a debreceni Mészáros Ferenc fejében fogant 1989 júniusában, a Habsburg Ottó debreceni előadása utáni vacsorán. Az ötletet a helyi MDF elnöksége is támogatta, egyben' javasolták, hogy vonják be a Martonvásáron szervezett „Sorsközösség Tábor” résztvevőitis. A határok nélküli Európa mielőbbi létrejöttét, a közös európaiság kialakulását szorgalmazó augusztus 19-i találkozó alkalmából Ausztria és Magyarország is beleegyezett, hogy három órára szimbolikusan megnyissanak egy határátkelőt Szentmargitbánya és Sopronkőhida között. A szögesdrót szimbolikus átvágását a Páneurópai Unió főtitkára, Walburga Habsburg Douglas végezte, majd egy magyar küldöttség átment a határ osztrák oldalára. Itt jelképesen kaput nyitottak, és a delegáció a szabad határon át osztrák polgárokkal együtt érkezett vissza a népünnepség színhelyére. Ezután hangzott el Habsburg Ottó, az Európai Parlament képviselője, a Páneurópai Unió elnöke és Pozsgay Imre államminiszter üzenete és a találkozót rendező Magyar Demokrata Fórum és Páneurópai Unió felhívása. A rendezvény azért került be a világsajtóba, mert az ideiglenes határnyitást kihasználva több száz keletnémet állampolgár rohant át Ausztriába, hogy onnan a „másik” Németországba távozzon. A határőrök tanácstalanok voltak, mivel a határnyitás nem az NDK-sok kiengedésére szolgált, így sem azok megállítására, sem átengedésére nem kaptak utasítást. Végül a helyi parancsnok - nem kevés bátorsággal - megtiltotta az akkor még érvényben lévő fegyverhasználatot. A Magyarországon tartózkodó, Nyugatra vágyó keletnémetek ügyét nem oldhatta meg a piknik nyújtotta távozási alkalom, jóllehet még a rendezvény utáni napokban is több százan léptek át a zöld határon, ami fölött a határőrök szemet hunytak. A magyar hatóságok azt is engedélyezték, hogy a budapesti nyugatnémet követségen tartózkodók közül több mint százan kiutazhassanak, de még így is több ezer NDK-s állampolgár sorsa maradt megoldadan. A problémáról 1989. augusztus 25-én a Köln melletti gymnichi kastélyban tárgyalt Németh Miklós miniszterelnök és Horn Gyula külügyminiszter Helmut Kohl szövetségi kancellárral és Hans-Dietrich Genscher alkancel- lár-külügyminiszterrel. A magyar kormány szeptember 9-én úgy dön- tött: ideiglenesen felfüggeszti az 1969-ben kötött magyar-NDK megállapodás határátlépésre vonatkozó pontjainak hatályát. (Ezek közül az egyik úgy rendelkezett, hogy a felek nem engedik tovább egymás állampolgárait olyan harmadik országba, ahová nincs érvényes úti okmányuk. Egy másik pont szerint az érintett országok kiutasítják a másik állampolgárait, ha azok vétenek a rendelkezések ellen: tiltott határádépést kísérelnek meg.) Ezzel elhárult a jogi akadály, s az NDK polgárait minden olyan államba kiengedték Magyarországról, amelyek engedélyezték bevagy átutazásukat. A kormány döntését szeptember 10-én este jelentette be Horn Gyula a televízióban, az intézkedés szeptember 11-én 0 órakor lépett hatályba. Három nap alatt 12 ezer NDK-állampolgár távozott Ausztrián át az NSZK-ba, november végéig mintegy 60-70 ezer keletnémet hagyta el hazáját Magyarországon keresztül. Az NDK, Csehszlovákia és Románia élesen tiltakozott, a nyugati sajtó viszont a keleti blokk kezdődő bomlásának jeleként értékelte és üdvözölte a magyar lépést. Szeptember 30-án az NDK kormánya hozzájárult, hogy az NSZK prágai és varsói követségén menedéket kereső 4 ezer állampolgára vasúton, az NDK területén át Nyugatra távozhasson. Tüntetések sora után, november 9-én leomlott a berlini fal, a következő hetekben, hónapokban sorra megbuktak a kelet-európai kommunista rendszerek. JEGYZET Legyen végre vége! PUHAJÓZSEF Legjobb volna, ha egy ádagos fiatal mesélné el, milyen kép alakult ki benne Michael Jacksonról. De mivel nem tudom, ki tekinthető ádagos fiatalnak, én írom körül azt a képet. Apopkirályjóidőbenvoltjóhe- lyen, ezért sokáig trónolhatott, ám utána akkorát zuhant, ami példa nélküli zenei berkekben. Az 1993-ban kirobbantelsó gyermekmolesztálási ügye taszította a süllyesztőbe. Ellentmondásos élete az izmosodó bulvársajtónak témák tucatjait szolgáltatta. Az ünnepelt sztárból celeb lett, bár abban az időben felénk még nem volt használatbanezahányingerger- jesztő megnevezés. Emberekszázezreifordítottakhátatneki, miközben a megmaradt, már-már fanatikusokból álló rajongótáborához újak alig csatlakoztak. A valós vagy kiszínezett botrányokkal Jackson repertoárja elméletileg nem gyengült, gyakorlatilagvi- szontnagyonis.Acsatomákeltö- módtek, megszűntekalehetőségek arra, hogy apotenciális rajongók megismerhessék az énekest. Kör- nyékünkönarádiókműsorából eltűntekadalai,adiszkóbanis ritkán csendültekfel-de ott feleslegesen, adiszkózóktúlnyomó több- ségétcsakaz érdekli, hogyszóljona cucc. Michaellegutóbbistúdióle- mezének,a2001-es Invincible címűnekaz eladási példányszáma messze elmaradt a várakozástól, korábbi albumai sikerétől. Afiata- lok akkortájt apopkirály helyett már egy szerencséden lúzert láttak benne. Abosszantó az, hogy most, a halála után sem inspiráljuk őket a munkássága felfedezésére. Alegtöbb rádió a halála napján természetesen műsor-, pontosabban zeneváltoztatáshoz folyamodott, volt olyan, amelyik szinte csak az ő slágereitjátszotta-megkellettlo- vagolni a szenzációként tálalt tragédiát. A következő napokban még Jackson-daldömpingzúdult ránk, s közben hozzá nem értókméltatták anagyságát, azóta viszontfokoza- tosan áll vissza a rend, mifelénk rövidesen ismét eltűnika rádiók kínálatából. Ahonnannemkellene. Ahonnankellene, ottegyideigmég főszereplő marad. Abulvársajtó- ban. Felháborító, mennyibaromságot írnak össze róla! Sejtettük, hogy valamihasonló lesz, de ami most van, az túllép minden határt. Negatívfigurának: celebnek, lú- zemek állítjákbe. Ezek a hírek az átlagos fiatalt nem inspirálják arra, hogyfelfedezzeazeneiparegyik legnagyobb alakj ának repertoárját. Pedig Michael nem egy volt a sokközül, hanem a pop királya, ilyen sztárunk soha többé nem lesz! Más dolog, hogy a felgyorsult zenei világunkbannemisvágyunkhozzá hasonlókra. Asztárok, még aleg- nagyobb ikonok is karnyújtásnyira kerültek, a környékbeliekről nem is beszélve. Degradálódott a zene. Manapság az illegális zeneletöltés dívik, és hobbizenészeink vannak, a zenéből ugyanis egyre nehezebb megélni. Amai ádagos tizenéves márnemrajong. Nemvásárolzenei folyóiratokat sem-azoklassanelis tűnneka standokról-, és poszterekkel semragasztjateleaszobája falát. Minden más lett. Azt hiszem, akkorkezdődtekaváltozások, amikor MichaelJacksonlezuhant az azóta üres trónról. Az egykori trónolót azonban tisztelni illene, megismertetni a nebulókkal. A bulvársajtóban pedig moratóriumot kellene rá bevezetni, hogy a lelke is eltávozhasson, mert még földindulást zúdít ránk. Bár megérdemelnénk... KOMMENTÁR D1-M1-M0-M3 LOVÁSZ ATTL1A Simon Zsolt, a Híd-Most alelnöke szerint a kormány a magyar nyelv elsajátítására kényszeríti a szlovákokat, mert magyarországi autópályákat kénytelenek igénybe venni, ha egyszerűen és gyorsan el akarnak jutni az ország egyik végéből a másikba. Ennyi a hír tegnapról (CtrlC, CtrlV), s akár azt is mondhatnánk, igaza van Simon Zsoltnak, botrányos a szlovák autópálya-építés. Igen ám, csakhogy Simon Zsolt (tegyük hozzá, korántsem egyedül) a megoldást nemcsak az északi autópálya lehetőleg lenyúlások nélküli megépítésében, hanem az ún. déli autópálya mielőbbi megvalósításában is látja. Abban semmi rosszat nem látunk, hogy szlovák polgártársaink néha magyarul kényszerülnek kommunikálni (persze, értjük a viccet, Zsolti), az viszont korántsem olyan biztos, hogy déli autópálya építésével kellene megoldani a kelet-nyugati irányú, egyébként valóban botrányos és egyébként valóban az M1-M3 vonal használatára kényszerítő helyzetet. Amikor Mečiarék végképp eldöntötték, hogy a Vág mentén, Zsolna és a két Tátra közti völgy érintésével, Eperjesen át viszik az autópályát Kassára, nem is sejtették, mennyit ártottak főleg saját szavazóiknak. Ha ugyanis ránézünk a térképre és megnézzük a képzeletben teljes Dl-est és hozzátesszük a Miskolcról is megoldott M1-M0-M3 autópályákat, Szlovákia körül mintha valaki elkerülő körgyűrűt épített volna. Ha a Dl készen lesz is, akkor azt a Zsolnára, a Tátrába valamint Kassára használni lehet, de az autópályától délebbre fekvő vidékek továbbra is korszerű úthálózat nélkül maradva bizony nem esznek a bőség válság utáni kosarából sem. Ha már van két magyar és egy szlovák (jól van, na, majd csak meglesz) autópálya, okosabb lenne talán nem szétrombolni a fél Garammentét vagy netán a Sajó völgyét (ahol egy autópálya miatt az állatvilág komoly veszélybe kerülne), elég megoldani, hogy az M3 és Dl között jó minőségi gyorsforgalmú, három, de akár négysávos utak haladjanak, nem feltétlenül a sztráda előírt normáival. Akkor aztán elmehet a kamion, de az üzletkötő is olyan helyekre, ahová télen ma csak életének kockáztatásával juthat. Az, hogy egymás autópályáin rohangálunk, legyen már Schengen után mindegy (bár a matrica árát sokszor nem könnyű leperkálni), a Pozsony-Budapest-Kassa vonal külföldivé minősítését hagyjuk a sovinisztákra, elvégre Tallintól Lisabonig itthon vagyunk. Vagy nem? Meg aztán jó lenne még egy koncepcionális megoldást felvázolni. Lehet, hogy nem csak e sorok írója tartja zseniálisnak azt az ötletet, amikor két acélsínre kocsikat raktak, kicsi a súrlódás, biztonságos a menet, és roppantul olcsó, ha működik - nos, jó lenne már a vasút reneszánszán tömi a fejünket. Lassan már a hat- nyolcsávos autópályák is szűknek bizonyulnak (álltak már a nürnbergi dugóban?), és az sem egy hazafias cselekedet, ha a biozöldséget 25 tonnás rakománnyal pöfögő kamionok szállítják ezer kilométerre. Annál már csak a repülővel szállított biogyümölcs kevésbé környezetbarát. Nos, a megoldás talán mégis az észak-déli utak és vasutak építésében rejlik, nem egy harmadik, talán fölösleges és méregdrága autópályában. Anno volt egy petíció, amit a déli autópálya érdekében írattak alá emberekkel. A fentiek kapcsán, remélem érthető, miért nem írtam alá. «**»_«* FIGYEIŐ Magyarverés Beregszászon A kárpátaljai magyarság központjának számító Beregszászon ukrán fiatalok vertek meg közterületen egy magyar fiút, állítólag azért, mert társaival magyarul beszélgetett - adta hírül tegnapi számában az ungvári Kárpáti Igaz Szó című lap. A magyarellenes atrocitásról Lőrinc P. Gabriella beregszászi költő számolt be az újságnak, aki maga is részese volt az esetnek. Elmondása szerint mintegy tizenöten ültek és beszélgettek a város egyik parkjában, amikor hét ukrán fiatal ment oda hozzájuk, és közölték velük, hogy nem beszélhetnek magyarul. Miután az egyik magyar fiú tiltakozott, verni kezdték, s a többiek ezt tétlenül szemlélték - tette hozzá. A lap riportere az ügyben megkereste a helyi rendőrség illetékes munkatársát, de tőle azt a tájékoztatást kapta, hogy az esettel kapcsolatban nem történt hivatalos bejelentés. Az újság szerint számos eset tanúsítja, hogy Ukrajnában a hatalom hallgatólagos beleegyezésével szélsőséges pártok és szervezetek uszítanak a kárpátaljai magyarság ellen, magyar emlékműveket, szobrokat gyaláznak meg. Elszigetelten már személyek elleni támadások is előfordultak, de ezek - emlékeztetett a kiadvány - kivétel nélkül ukrán vagy ruszin többségű településeken történtek. A helyzet most tovább romlott, mert ezúttal a kárpátaljai magyarság központjának számító, a magyar-ukrán határtól néhány kilométerre lévő Beregszászon támadtak meg fiatalokat állítólag azért, mert magyarul beszélgettek - mutatott rá az ungvári magyar lap. (mti)
