Új Szó, 2009. augusztus (62. évfolyam, 177-201. szám)
2009-08-17 / 190. szám, hétfő
6 Kultúra UJSZO 2009. AUGUSZTUS 17. www.ujszo.com RÖVIDEN Magyar filmes siker Locarnóban Locarno. Esztergályos Krisztina Variációk című rendezése nyerte „A holnap leopárdjai” elnevezésű rövidfilmverseny Ezüst Leopárd díját a szombat este véget ért 62.. locarnói filmfesztiválon. A fesztivál Arany Leopárd-fődíját nagyjátékfilm kategóriában a zsűri Hsziao Lu-kuo (Xiaolu Guo) kínai filmrendezőnek ítélte „She, a Chinese” (Ő egy kínai nő) című filmjéért. Esztergályos Krisztina 28 perces rendezői diplomamunkája variációkat mutat be „kapcsolatokra szilveszteri hangulatban egy hatalmas, kissé lerobbant, a 80-as években épült, s azóta úgy maradt, lebontás előtt álló balatoni panel-hotelben”. A mozgókép Bálint András, Takács Kati, Kovács Patrícia, Balia Eszter, Elek Ferenc, Haumann Máté, Szabó Kimmel Tamás és Boros Bálint szereplésével készült. A nagy múltú locarnói fesztivál „A holnap leopárdjainak” keresztelt rövidfilm versenyében többek között olyan mára meghatározó filmművészek tűntek fel első műveikkel, mint Fatih Akin, Paul Thomas Anderson, Laurent Cantet vagy Francois Ozon, (mti) A magyar előadók leszorultak a nagyszínpadról Utolsó napok a Szigeten JUHÁSZ KATALIN Együtt jelennek meg a kortárs művészek munkái és a Nekes Gyűjtemény médiatörténeti relikviái Pillanatgépek - a képek keletkezése Tim Noble és Sue Webster: Pörgő fejek, 2005, festett bronz - A művészpáros tárgyai csak akkor fedik fel igazi arcukat, ha fénysugár éri őket. A tárgyak körvonalainak árnyéka ilyenkor a falra vetül, és a művészek önarcképét rajzolja ki. A fekete büszt árnyéka Tim Noble, a fehér Sue Webster portréját vetíti a falra. Budapest. Utolsó nap, utolsó esély bepótolni a lemaradásokat. Mire önök ezt olvassák, véget is ér az idei Sziget Fesztivál, amely hivatalosan ötnapos volt, egyébként pedig hét, de ezt most inkább nem magyarázom meg. A magyar előadók, úgy tűnik, végérvényesen leszorultak a nagyszínpadról, ehelyett az MR2- sátrat kezdték „magyar nagyszínpadnak” becézni. Bizony fontos dolgok zajlottak ott az elmúlt négy nap folyamán, említsük csak személyes kedvenceimet: Kispál és a Borz, Quimby, Barabás Lőrinc Eklektric, Brains, Kiscsillag, Copy Con, Belga, DJ. Palotai. És tegnap este (önöknek szombat) alig lehetett elférni Péteríy Bori és a Love Band koncertjén. A lenyűgöző egyéniségű, senkivel össze nem téveszthető „díva” egyébként színművésznő, az Amorf Ördögökben kezdett, és a zenekar feloszlása után sem hagyta cserben őt Tövisházi Ambrus, a huszonegyedik századi magyar popzene legtehetségesebb dalszerzője. Ráadásul debütáló szólólemeze másik kedvencem, Lovasi András kiadójának gondozásában jelent meg, és Bori énekli az idei év (számomra) legeredetibb mondatát is, hogy tudniillik „Szeretem azt a nőt, aki melletted lettem”. Aztán Al Di Meolára rohanok, ez a veterán jazzgitáros évente képes megújulni, ezért az ember sosem tudhatja, mit várhat tőle. A 90-es években készült lemezein például a világzenei elemek jutottak egyre hangsúlyosabb szerephez, állandó kubai kongás kísérője, Gumbi Odtiz mellett mostanában gyakran koncertezik egy zseniális olasz tangóharmonikással, Fausto Beccalossival, és a hangulatot a Szigeten egy magyar per- kással, valamilyen Tamással (sajnos nem sikerült megjegyeznem a nevét...) kiegészülve szították. „Úgy érzem magam, mint Wood- stockban. Ami azért is jó, mert épp ezen a hétvégén ünnepeljük a woodstock-i fesztivál negyvenéves évfordulóját!” - mondta megnyitóbeszédében A1 Di Meola, és ez hallhatóan tetszett a mintegy háromezres tömegnek, akik nem a Placebo-koncertet választották a nagyszínpadon. Ami pedig ezután következett, az szerintem három placebotablettával is felér... A szombat este fénypontja számomra mégis a francia Babylon Cirkus nevű formáció volt. Kérem önöket, hajót akarnak, keressenek rájuk az interneten, csak egy kattintás a megvilágosodás... Napjaink egyik legzseniálisabb formabontó formációjának koncertjét „abszolváltam” szombat éjjel. Egyszerre játszottak ska-t, punkot és rockot, közben a háromtagú fúvósszekció dzsesszfí- linget kreált mögéjük. A humoruk pedig ellenállhatatlan, minden klisét kifordítanak és befordítanak, kár, hogy nem értettem a szövegeket, amelyeket egyébként harmincméteres körzetben mindenki énekelt körülöttem, azaz ott volt a sziget valamennyi franciája. Ma este (önöknek tegnap) Faith No More a nagyszínpadon, egy fontos zenekar a 90-es évekből, 1997-ben láttam őket a Szigeten, akkor volt az első halál közeli élményem, a tömeg ugyanis majdnem agyontiport. Most úgy döntöttem, biztos, ami biztos, inkább a balszéli „sajtópáholyból” követem figyelemmel az eseményeket. Nem elírás a cím. A pillanatgépek, bármilyen szokatlan is a betűsor a szemnek- nem a pillanatképek kifejezés elhibázott papírra vetése, vagyis hibás, elüté- ses változata. Bár a „pillanatgépek” kifejezés valójában mégis pillanatképekre utal. A budapesti Műcsarnoknak a látogató műszaki-technikai, számítástechnikai-programozó s egyben esztétikai kíváncsiságát is kielégítő nagyszabású kiállítására. TALLÓSl BÉLA A Műcsarnok hatalmas kiállítási terei egyetlen varázslatos illúzióébresztő képalkotó „gépgyárrá” alakult a Pillanatgépek/Blick- maschinen - Hogyan keletkeznek a képek, vagy egy pillantás a Werner Nekes gyűjteményre a kortárs művészet szemszögéből című gazdag kiállítás idejére. Fantasztikus világ ez, mely egyszerű és bonyolult(abb) szerkesztésű pillanatgépek segítségével a képalkotás lenyűgöző, csodálatosan szerteágazó lehetőségeibe, a képalkotás történetébe vezet be a kortárs művészet perspektíváit is felvonultatva. Látványviszonyok, többszörös perspektíva, árnyjáték, dekonst- rukció, tükörjelenségek, kamrák - kamerák, intervallum, inspiráció Az előző írásban a Most-Hid párt óriásplakátjain olvasható szöveggel foglalkoztam. Az írás apropóját az adta, hogy az Új Szó az akadály szónak ebben a szövegösszefüggésben való használatát magyartalannak tartotta. Ezzel szemben én inkább úgy vélem, hogy egy eléggé elterjedt laikus fordítói eljárással van dolgunk: a konkrét jelentések egybeesése alapján „egyenlőség- jelet” teszünk két szó teljes jelentésstruktúrája között. A prekážať és az akadályoz igék ’gátol valakit mozgásában, illetve valamilyen tevékenységben’ konkrét és elvont jelentésükben egymás megfelelői. A szlovák igének azonban ezeken túl van ’zavar’ jelentése is, s véleményem szerint a plakát szlovák szövegében a prekážať ige ebben a jelentésében szerepel. Az olvasó joggal teszi fel a kérdést: Miért beszélek a prekážať és az akadályoz viszonyáról, amikor a magyar szlogenben az akadály főinterakció, valamint intermédia: ezek szerint a témakörök, azaz média-archeológiai állomások szerint tagolódik a képalkotó világ a kiállításon, s a témakörök megfogalmazásai önmagukban is elárulják a technikát, a módot, amelynek segítségével vagy nyomán megszüíetik/ett egy-egy látvány, kép - ha úgy tetszik illúzió a valóságról. Akár illúzióról is beszélhetünk egy-egy pillanatgéppel különféle technikai fogásokkal megalkotott kép kapcsán, ugyanis nemcsak rabul ejt, elcsábít, hanem irányítja és félre is vezeti a néző tekintetét az anamorfózis, a peep- show, a kaleidoszkóp, a perspektínév olvasható? Úgy gondolom, hogy a fordító (a magyar szöveg megalkotója) a prekážať ige magyar megfelelőjeként az akadályoz igét nem választhatta, hiszen akkor azt is meg kellett volna fogalmaznia, miben akadályoz valakit a szomszéd, a pék, az orvos nemzetisége. A Magyar Nemzeti Szövegtár adatai egyértelműen alátámasztják ugyanis, hogy ha az akadályoz ige mellett a grammatikai tárgy szerepében ’ember’ jelentésű szó áll, akkor a mondat (szinte kivétel nélkül) tartalmaz egy olyan elemet, amely azt fogalmazza meg, milyen tevékenység végzésében akadályozza a szóban forgó dolog az adott személyt, pl.: A begipszelt keze akadályozta a mozgásban. Ezért A szomszéd/az orvos/a pék nemzetisége? Nem akadályoz, ha... változatot hiányosnak érezzük. Az akadály főnév viszont „önmagában” is állhat: Ebbe a tánccsoportba mindenkit felveszünk, még a túlsúly sem akadály (1. még az előző cikkben idézett példákat). Ehhez is va-színház, a laterna magica. Hiszen a képalkotás története, a valóság leképezésének keresése, a vonatkozó technikai lehetőségek megtalálása során a vetített képek megteremtői mindig is irányították és becsapták a tekintetünket azokkal a pillanatgépekkel: különféle apparátusokkal, optikai szerkezetekkel, amelyek úgy alkotnak csalóka módokon illanó vagy rögzíthető, maradandó képeket - hogy a végén a valóságot látjuk, legalábbis a valóság leképzett alternatíváját. A mára történelmi médiumokká érett különféle muzeális optikai szerkezetekre - melyekből (s az általuk létrehozott képekből) ámulatot keltő sorozatot vonultat fel a Műcsarnok kiállítása - általában mint a jelen médiumainak (film, televízió, digitális eszközök) előzményeire tekintünk. Most egy világba ötvözve láthatjuk ezeket, hiszen a kortárs művészek „gyakran integrálják a történelmi médiumokat műveikbe, együtt használva a videóval, digitális kamerával vagy komputerrel”. Ennek a bejárására ad lehetőséget a kiállítás, melyen (a Műcsarnok ajánlója szerint) mintegy ötven kortárs művész - az 1950-es évektől kezdődően készített - alhozzáértjük azonban azt, minek nem akadálya pl. a túlsúly - ebben az esetben annak, hogy valakit fel- vegyeneka tánccsoportba. Természetesen felvethető az a lehetőség is, hogy a magyar szöveg független a szlováktól, ebben az esetben viszont újból a fenti problémába ütközünk: ösztönösen „keressük” azt a tevékenységet, amelynek végzésében, végzéséhez nem akadály(oz) a valakinek a nemzetisége. Ezért én is próbáltam kiegészíteni a mondatokat: Az orvos nemzetisége? Nem akadály (hogy őt alkalmazzuk háziorvosnak/ hogy őt keressem fel egy konkrét betegséggel), ha gyógyít. A pék nemzetisége? Nem akadály (hogy őt alkalmazzam a pékségben/ hogy nála vegyem a kenyeret), hajó a kenyér. A zárójelben feltüntetett kiegészítések közül talán az elsők a logikusabbak és az életszerűbbek, hiszen a beteg nagyon ritkán választhatja meg a kezelőorvosát, a péket pedig a vevő rendszerint nem is ismeri. Az elkotása „együtt jelenik meg a filmkészítő Werner Nekes nevezetes médiatörténeti gyűjteményének mintegy kétszáz kiválasztott tételével. E párhuzam révén a kiállítás kivételes nézetben látatja a technikai képtermelés eredetét, s azt is, hogyan fonódik egymásba fikció és valóság, látvány és illúzió.” A Műcsarnokban állomásozó vándorkiállítást korábban Németországban a Siegeni Kortárs Művészeti Múzeumban láthatta a közönség, a budapesti prezentációt követően pedig Sevillába költözik. A Pillanatgépek - Hogyan keletkeznek a képek... lenyűgöző kirándulási lehetőséget kínál egy valóban mágikus, magába vonzó, (kép)varázslatokkal teli világba. Amelynek bebarangolásával a „látásmódunk jelen állapotának vizsgálatát, és a képalkotás folyamatának vizualizációját” követhetjük nyomon. Látványtörténelmi sétát kínál a kiállítás vizuális emlékezetünk felújítására, avagy bővítésére a Nekes Gyűjtemény kultúrtörténeti relikviái által képviselt múlt és a jelen képalkotó médiumainak bűvkörében. A kiállítás tárgyai részben vitrinekbe zárva, részben a látogató számára elérhető, használható, kipróbálható módon ismerhetők meg. ső alternatíva szerinti értelmezés viszont azt sugallja, hogy vannak olyan munkáltatók, akik az alkalmazott felvételekor mérlegelik annak nemzetiségét is. Tudjuk azonban, hogy a vonatkozó törvény az etnikai alapú diszkriminációt is tiltja. Ha elfogadjuk ezt a gondolatmenetet, akkor a szlogent úgy értelmezzük, hogy a kampánycélja a hátrányos megkülönböztetés elleni fellépés. Ennek viszont ellentmond a párt honlapján olvasható magyarázat: a plakát szöveges része „a párt fő üzenetét - az együttműködést és toleranciát - hivatott erősíteni”. A ’tolerancia’ mint üzenet azt az eredeti értelmezésünket támogatja, hogy a szlovák (ne) prekážať ige ’(nem) zavar valakit valami’jelentésében fordul elő a szövegben, a magyar változat a szlovák szöveg helytelen értelmezésének a következménye. Vagyis abban egyetérthetünk az Új Szó-cikk írójával, hogy szerencsésebb lett volna más magyar szót választani. Sziget-kényelem (A szerző felvétele) OTTHONUNK A NYELV „Nemzetiség nem akadály” (2) SZABÓM1HÁLY GIZELLA (Somogyi Tibor felvételei) Az ülő drótnyúl és tükörképe
