Új Szó, 2009. augusztus (62. évfolyam, 177-201. szám)
2009-08-17 / 190. szám, hétfő
www.ujszo.com UJSZO 2009. AUGUSZTUS 17. Vélemény és háttér 5 FIGYELŐ Tőkés: még nincs optimális helyzet A romániai magyar kisebbség helyzete húsz évvel a rendszerváltás után sem mondható optimálisnak-véli Tőkés László. Az Európai Parlament képviselője erről abban a cikkében ír, amely a Mladá fŕonta Dnes című cseh liberális napilapban jelent meg szombaton. „Ha valaki azt a következtetést kívánná levonni, hogy a majdnem kétmilliós romániai magyar kisebbség helyzete optimális, gyorsan helyreigazítom. Kitartva a hibás következtetések . mellett lényegében ugyanis csak azt a téves hivatalos román magyarázatot támogatja, hogy a kisebbségi kérdés országunkban egyszer s mindenkorra megoldott” - hangsúlyozza Tőkés László. Szerinte Románia sosem teljesítette azokat a kötelezettségeket, amelyeket a kisebbségekkel kapcsolatban az első világháború utáni békeszerződésekben vállalt. Tőkés azt állítja, hogy a romániai magyar kisebbség csalódott, mert a rendszerváltás utáni sorsa nem úgy alakult, ahogy elképzelte. „A magyar kisebbségnek az autonómiához való egyetemes joga román területen a román nacionalisták össztüze alatt van” - mutat rá a volt református püspök. Hozzáteszi, hogy ezen a területen a kormánypárti, az ellenzéki és a nacionalista pártok között szinte nincs különbség. Egész Romániában, a társadalom összes rétegében sikerült „tömeges méretű kellemetlen magyarellenes hangulatot” kelteni, amely csak az utóbbi időben mérséklődött egy kicsit. Az EP- kőpviselő szerint a magyar kisebbség problémáit csak szélesebb európai összefüggésekben lehet megoldani. Tőkés azt állítja, hogy Kelet- és Nyugat-Európa • között továbbra is jelen van a „virtuális berlini fal”, a kelet-európai országoknak máig nem sikerült felszámolniuk a kommunista rendszerek örökségét, s a kommunizmus és a demokrácia közötti küzdelem vérontás nélkül ugyan, de folytatódik. (kj) A barnaszénbányák hasznosítása: tévedés a „hasznosítás" szót használni Nem dalolva ment... Szomorúság uralta a Nyitra völgyét, országos gyászt hirdetett a kormány, a besztercebányai püspök celebrálta a búcsúmisét, húsz apát, fiút, családfenntartót siratnak a családok. LOVÁSZ ATTILA Egy tragédia, amelyből lehet még sok száz, egy tragédia, amelyről a sajtó lehúzta a nyolcadik bőrt is, hogy aztán a többi, majdnem ugyanilyenhez hasonlóan néhány hét alatt elfeledkezzünk róla. Tragédiák az emberi társadalomban voltak és lesznek, ekkora közhelyet még leírni is fáj, s nem is kellene a politikai kommentár műfajában megemlíteni, ha ezúttal nem arról értekeznénk: fölösleges áldozatot hoztak ők húszán. A nem éppen kamaszkorú olvasók még emlékezhetnek a Vas- ladyre, Margareth Thatcher konzervatív brit kormányfőre, aki gondolkodás nélkül bezáratta a veszteséges bányákat, kifárasztotta a tiltakozó szakszervezeteket és kiéheztette a sztrájkalapokat. Majd amikor elhalkultak a kedélyek, az állami pénzeket olyan iparágakba folyatta, amelyek, mondjuk, korszerűbbeknek és jövedelmezőbbeknek bizonyultak a bányászatnál, és a mai napig eltartják az egykori bányavidékek lakóit. A nyitrabányai, a nyitranováki bamaszénlelőhelyek hasznosítása esetében tévdeés a „hasznosítás” kifejezést használni. A rendszerváltás óta minden kormányzat felvásárlási dotációk formájában támogatta a völgy bányászatát. Nyugodtan leírhatjuk: egy olyan ágazatot tart el a többi, esetleg sikeres ágazat, amely veszteséges. Annak ellenére az, hogy az energiaipar nem szokott az lenni. A rengeteg munkahely, egyébként a környéken jobbára az egyetlen is, nem engedte meg a szociálisan érzékeny, de még a kevésbé érzékeny kormányoknak sem, hogy felszámolják a barnaszén bányászatát. Az a rengeteg pénz, amelyet a korszerűtlen és 1996 óta még magánkézben is lévő bánya felemésztett, az elmúlt 10-12 év alatt új ágazatokba fektetve akár el is feledtette volna a Nyitra völgyének lakosaival, hogy valaha e vidéken a világ egyik legnehezebb és az ipari forradalom óta csak nagyon ritkán becsült szakmájából éltek. 1996-ig közvetlen állami támogatással, a magánosítás után pedig árdotációval érték el a kormányzatok - mindegyik!!! - azt az állapotot, amelyben a völgy lakosai még kiszolgáltatottabbá váltak, hiszen munkahely- kínálat majdnem semmi, -kereslet hatalmas, tehát a munkaerő ára alacsony. Az egyik bulvárlap címlapja hozta a megállapítást: Meghaltak havi 600 euróért (tegyük hozzá, bruttóban). Nos, próbáljuk meg elhinni, hogy ezt nem önként és dalolva, nem is hazafias kötelességből, walesi bárdokhoz hasonlóan tették a bányászok, hanem azért, mert nem volt választásuk. 600 euróért, amelyből a családjukat etették meg, mentek le nap mint nap egy olyan bányába, amelyről tudták, senki nem fog komolyabban beruházni e helyre, csak a haszon érdekes (az is támogatásból), a bánya meg veszélyes. Tudták, de nem volt lehetőségük nemet mondani, tudták, és mentek, ahogyan mifelénk mondják, blintre, hátha ma sikerül. Húszán teljesen értelmetlenül mentek a halálba, egy olyan bányában, amelyet már rég be kellett volna zárni, egy olyan folyosóra, amelybe már nem kellene embereket küldeni. S félő, hogy a sok-sok privatizációs botrány közepette oly csöndes barnaszén- bánya további sorsáról most, a kormány által kezelni képtelen válságidőszakban sem mond le a szlovák ipar. Ki tudja, meddig, ki tudja hány halott kell még és hány év, hogy rájöjjünk, az állami pénzeket fejlesztésbe és nem rossz állapotok konzerválásába kell ölni. Akkor talán sok fiú és apa akár életben is maradhat. Mert nem hihetjük komolyan, hogy azok az emberek hősök akartak lenni. JEGYZET Az alternatív nemzeti kincs JUHÁSZ KATALIN Hajnali tizenegy óra múlt, itt ülök a nagyszínpad mögötti „sajtószobában”, bal oldalamon egy holland kolléga veri a billentyűket, jobbomon egy francia tudósító nézegeti tegnapi fotóit a laptopon. A hátam mögül német szót hallok, az előbb pedig olaszul kiabált valaki a telefonba („Pronto, pronto!). Egész Európa kulturális sajtója itt nyüzsög, folyamatosan az az érzésem, hogy Dániában vagy Nagy-Britanniában is ugyanígy ülhetnék egy hasonló helyen, és ugyanennyi magyarral találkoznék. A Sziget fesztivál tizenhét év alatt beküzdötte magát a kontinens legjelentősebb kulturális rendezvényei közé. Költségvetése az 1994-es szerény 120 millió forint helyett ma 2,65 milliárd forint, a hetijegyek 70 százalékát idén külföldiek vették meg. Ez a rendezvényjóval nagyobb bevételt hoz Magyarországnak, mmt az önmagát első számú turistacsalogatóként reklámozó Forma-1 -es nagydíj vagy a puccos őszi, illetve tavaszi fesztivál együttvéve. Egyszerre vicces és elszomorító, hogy ez utóbbiakat hathatósan támogatja az állam, viszont a Szigetet még mindig mostohagyerekként kezeli. Pedig sokak szerint (szociológusok, zenei szakemberek, turisztikai guruk) Nyugat-Európában felnőtt egy nemzedék, amelynekha egyáltalán valami eszébe jut Magyarországról, az a Sziget fesztivál. Merem állítani, hogy a rendszerváltás óta Magyarországon semmi nem jött létre, ami megközelítőleg annyi embert vonza- na ide a vüágból, mint ez a rendezvény. Az a húsz és negyven év közötti magyar ember pedig, aki az elmúlt tizenhét évben egyszer sem volt az Óbudai-szigeten, menthetetlenül kimaradt valami nagyon fontosból, és fogalma sincs a popkultúra alakulásáról. Nagy szavak ezek, tudom, de akár vitát nyitni is hajlandó vagyok igazam védelme érdekében. A másik fantasztikus dolog, hogy itt az ember pár napra kiszabadulhat a való világból, és azt hiheti, egy felszabadult, normális,jól működő és toleráns, azaz ideális városban él, ahol balosok és jobbosok, zsidókés árják, cigányok és fehérek együtt buliznak egy ausztrál elektro-punk zenekar koncertjén, vagy együtt tanulnak, mondjuk, gólyalábon járni, kelmét festeni, hastáncolni... A Sziget egyszerűen olyan rendezvény, amelyre büszke lehet Magyarország. Az olasz kolléga az előbb angolul megkérdezte, meddig óhajtom még használni a számítógépet, mert neki délig le kell adnia a tudósítását. „It is very important” - mondta komolyan. Ennek nagyon örülök, akartam mondani, de inkább csak megnyugtattam, hogy máris befejezem... ■ ; KOMMENTÁR A nácizmus kísérletei BARAK LÁSZLÓ A szlovákiai kormánypolitikusok látszólag derült égből villámcsapásként fedezeték föl, hogy a „problémás” magyarokon kívül Szlovákiában is vannak romák. Ehhez a „megvüágosulásként” ható, immár látványos gondolkodásbeli elsötétüléshez egy romák által nem roma ember sérelmére elkövetett gyilkosság, majd e gyilkosság nyomán meghirdetett neonáci tüntetés, és annak rendőrség általi feloszlatása volt szükséges. Főként pedig az a tény, hogy a nem engedélyezett neonáci tüntetés feloszlatását a tett színhelyén élő nem roma emberek túlnyomó része egyáltalán nem kvitteké. Sőt, kimondottan azzal a szlovák fasiszta állam értékrendjét követő, Slovenská pospolitosť (Szlovák Testvériség) elnevezésű csürhével szimpatizált, akik a romaellenes szeánsz szervezői és kivitelezői voltak. Egy félművelt, ám vélhetően kellőképpen dörzsölt fasiszto- id pedagógus, Marian Kodéba vezérletével. Aki viselt dolgai okán a legkisebb skrupulus nélkül minősíthető a nácizmus egyik szlovákiai kísértetének... Nos, a szóban forgó tüntetés feloszlatását és a köznép vonatkozó morgolódását követően a kormány prominens politikusai, Robert Fico kormányfő és belügyminisztere, Robert Kaliňák is nyomban szagot fogtak. Nyilvánvalóvá válhatott számukra ugyanis, hogy az általuk mostanában főként romaügyben kárhoztatott Magyarországhoz hasonlóan Szlovákiában is komoly társadalmi igény van a rasszizmusra. Hát még a romaellenességre...! így, mivel kétségkívül nehézsúlyú populisták ők, olyanok, akik szinte kizárólag ellenségképek sorozatgyártásával manipulálják a köznépet, azonmód közhírré tették, hogy bizony Szlovákiában is van cigánybűnözés és punktum. Fico azonban még ennél is továbbment: „Nem hunyhatunk szemet afölött, hogy a romák lelkén szárad a bűnesetek nagy része, ha számukat és a lakossághoz viszonyított arányukat nézzük. Elég kinyitni az ajtót egy börtönben. Már az elítéltek hovatartozása is megmutatja, hogy Szlovákia számára ez komoly probléma” - így a miniszterelnök úr. Nem semmi! Mielőtt azonban a kedves szlovákiai magyar olvasók közül bárki szapora bóloga- tásba kezdene Fico eme vegytisztán rasszista, sőt, náci ízű agymenése olvastán, tessék belegondolni a következőkbe: Mit szóltak volna ahhoz, ha például a Dunaszerdahely környéki maffia „fénykorában” valamely politikusnak eszébe jut arról értekezni, hogy a csoportosan kivitelezett haszonelvű gyilkolászás, rablás, szesz- és drogcsempészés, csalás, zsarolás, öncélú garázdaság kifejezetten „magyarbűnözésnek” számít. Lévén, eme gaztettek délszlovákiai elkövetőit elég volt csak megnézni, és azonnal nyilvánvaló volt, hogy egyetien vörös hajú és kékszemű „szlovák árja” sincs köztük... Arról nem is beszélve, hogy jellemzően valami mongoloid nyelven makogtak munka és ejtőzés közben... A kocka tehát el van vetve. Senkinek ne legyenek illúziói eztán afelől, ha úgy fordul ez a jelképes kocka, a hatalom jelenlegi bitorlói, de a pozícióikra egyelőre kénytelen-kelletlen a pályaszélről ácsingózó riválisaik is, nem mártanak be bármikor, bármilyen más társadalmi csoportot ugyanolyan cinikus módon, mint ahogyan most a romákkal igyekeznek azt megtenni. Amit egyébként a szlovákiai magyarokkal is megtettek és meg is tesznek még, ha hatalmi érdekeik ezt diktálták/diktálják. Nagy felelődenség lenne hát azt hinniük a szlovákiai magyaroknak, hogy helyettük most már végleg a romák viszik el legalantasabb köznépi igényeket kielégítő politikusi balhékat... FIGYELŐ Tudják, ki szúrta le Marian Cozmát A rendőrség már tudja, ki szúrta le a Veszprém kézüabda- csapatának román beállósát. A nyomozás során kilenc gyanúsítottat vettek őrizetbe. Hamarosan - várhatóan már az ősszel - lezárul a Cozma-ügy nyomozása - közölte Váradi Piroska, a Veszprém Megyei Rendőr-főkapitányság szóvivője. Hozzátette: pontosan tudják már, hogy kik, mikor és miként bántalmazták a veszprémi kézüab- dázókat, s az öttagú társaságból ki szúrta le - két társa segítségével - Marian Cozmát. A szóvivő részleteket nem közölt, ám azt elmondta: nem került elő a halálos sebet ejtő kés, de így is egyértelmű bizonyítékok vannak. A rendőrség eddig kilenc - előzetes letartóztatásban lévő - személyt gyanúsított meg. Raffael Sándort, Németh Győzőt, Sztojka Ivánt, P. Gábort és B. Csabát társtettesként elkövetett emberöléssel, életveszélyt okozó, illetve súlyos testi sértéssel, továbbá csoportosan elkövetett garázdasággal gyanúsítják - letartóztatásukat a múlt héten hosszabbította meg a búóság. (nol) Németország orosz tőkére szorul Eddig Németország támogatta befektetésekkel az orosz gazdaságot, most viszont a németek szorulnak az orosz tőke segítségére - emelik ki az idei harmadik Merkel-Medvegyev találkozót értékelő német kommentárok. Angela Merkel német kancellár kérelmezőként járult az orosz elnök, Dmitrij Medvegyev elé - írja a Frankfurter Allgemeine Zeitung. A két állam a stratégiai gazdasági kapcsolatok erősítésére törekszik. „Ez mostanáig német befektetéseket jelentett egy fejlődő országban, most viszont az orosz oligarchatőke siet a megtépázott német ipari kultúra megsegítésére” - állapítja meganapüap. (MTI)
