Új Szó, 2009. július (62. évfolyam, 150-176. szám)
2009-07-25 / 171. szám, szombat
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2009. JÚLIUS 25. Szalon-hirdetés 11 Nyíremé 1x1000 I 2x500€ Olvassa naponta az gyűjtse a szelvényeket, nyerjen I — ■ Vegye meg lapunkat! Játékunk július 27-én indul! FILM A SZALONBAN Két anya három gyerekkel MOLNÁR MIRIAM A dokumentumfilm egy fiatal fekete lányról szól. A lány magas és vékony, és kicsi kora óta minden futóversenyt megnyert. Most már azonban nem edz annyit, mint kellene, néha iskolába is elfelejt menni, kimaradozik a versenyekről is. Tipikus átmeneti tinédzserkori probléma- vagy másvalami? Averynek két fehér bőrű anyja van. Egy családi legenda szerint amikor az örökbefogadó anyja, Travis megismerkedett egy másik, egy fekete kisfiút örökbe fogadó anyával, Továval, Tova először Averybe szeretett bele, és csak utána Travisbe. Ez tizenkilenc éve történt. Tova és Travis azóta még egy, most nyolcéves koreai-amerikai kisfiút is örökbe fogadtak. A család boldogan élt együtt, amíg egyszer csak ennek is vége szakad. Amikor Avery tizenhat éves volt, megbeszélte szüleivel, hogy szeretné felvenni a kapcsolatot biológiai anyjával. A két anya támogatásáról biztosította lányukat, és segítettek neki levelet írni annak az ügynökségnek, amelyen keresztül örökbe fogadták. A filmben Avery sosem hívja nevelőszülőknek a két anyját, két testvérével együtt szülőknek nevezi őket. Biológiai anyját szülőanyánakhíyja (birth mother). Avery a bátyjával, a nála egy évvel idősebb Rafaellel tudta leginkább megbeszélni biológiai szüleivel kapcsolatos érzelmeit. Úgy érezte, ha ismerné, milyen biológiai háttérből való, ez segítene neki kideríteni, ki is valójában. Rafael (Ráfi) ennek nem érezte szükségét, szerinte ő nem más, mint akinek szülei nevelték, és mivel ő színes bőrű, két anyja pedig nem az, választhat az identitásokközött. A biológiai anya levele nagy örömöt okozott Averynek, aki rögtön válaszolt is, mert többet szeretett volna megtudni magáról. Újabb válasz viszont hónapokig nem érkezett. Eközben Averyt, mivel nem járt a magániskolába, ahová Travis és Tova mindhárom gyerekét beíratta, át kellett jelentkeznie egy állami iskolába - amelyet ugyancsak ritkán látogatott. Haza sem gyakran jött, inkább ismerősöknél, volt osztálytársainál aludt. Elkezdte kutatni afroamerikai gyökereit, hiszen, mint a filmben elmondja, gyerekkorában nem nagyon voltak afroamerikai barátai. Az alapiskolájában mindenki fehér bőrű volt - egy ázsiai, ugyancsak örökbe fogadott lányon és rajta kívül szülei baráti köre is leginkább fehér felnőttekből állt, a szomszédok hasonlóképpen. Egy futótárs, Prince, a Haitiből származó színes bőrű fiatalember és Averyjámi kezdtek. Avery terhes lett, és szülei segítségére szorult. Az abortuszklinikára anyjával ment el. A dokumentumfilmben a fiatal lány könnyes szemekkel magyarázza, hogy hiányzik neki a bátyja, Ráfi, aki a Princeton Egyetemen tanul, és úgy érzi, annak ellenére, hogy szülei támogatták biológiai anyja megkeresésében, mégis épp ezért romlott meg a kapcsolatuk. A két anya közül Tova az, aki határozottan kimondja: bármit megtettek volna ezért a lányért, és amit lehetett, meg is tettek, de a hazudozást, az iskolakerülést nem tűrik. Travis enyhébb szavakat választ, szerinte Avery elmerült saját drámájában. Tova szerint lehet, hogy így tud csak szembesülni azzal, hogy a szülőanyjának nem kellett, és lehet, hogy most őket teszi próbára, vajon a nevelőszülei is elhagyják-e őt, ha eléggé provokálj a őket. A film egyik legszomorúbb jelenete, amikor Tova és Travis Kanadába utaznak, hogy ott összeházasodjanak. Két fiuk örömmel vesz részt a szertartásban - Ráfi gyönyörűen gitározik a szertartás alatt -, de Avery hiányzik a képből. A sors érdekes fintorának köszönhetően személyesen ismerem Averyt és családját. Tudom, hogy Averynek, ha otthon, saját ágyában akar aludni, este fél tízig haza kell érnie. Kulcsa már nincs a bejárati ajtótól. Tudom azt is, ami a dokumentumfilmben nem hangzott el: Avery lop, szüleitől, otthonukból több dolgot vitt és adott el. Tudom, hogy Tova és Travis aggódnak érte, de nem adták még fel a reményt, hogy Avery észhez tér. Ráfi, áld ugyanabban a családban nőtt fel, ugyanabba az alapiskolába járt, mint Avery, most neu- robiológiát tanul az elit Princeton Egyetemen. A tanulmányain kívül táncol és egy diákzenekarban játszik. Néhány hónappal ezelőtt szerelmes is lett, de a lányt még nem mutatta be szüleinek. Idén nyáron Európa fővárosait utazta be tánccsoportjával, és amikor visszatért, mint tizenéves kora óta minden nyáron, egy mikrobiológiai laborban kezdett el dolgozni. Avery a róla készült dokumenZay-Zay, Avery, Tova, Travis és Ráfi (Képek: offandrunningthefilm.com’ psjs tumfilmmel jáija a világ filmfesztiváljait és az ÚSA iskoláit, ahol a nála nem sokkal fiatalabb tinik testre szabott kérdéseket tesznek fel neki. A film bemutatóján, a New York-i Tríbeča Filmfesztiválon Avery, Tova, Ráfi és Prince bátran válaszoltak a közönség kérdéseire. Tova azt monda, Travisszel azért egyeztek bele, hogy egy dokumentumfilmes - aki egyébként Avery tanára volt - évekig végigkísérje családi életüket, mert úgy gondolták, ez jót tesz majd Averynek^Minden jel szerint igazukvolt. Igaz, hogy majd csak az idő múlásával derül ki, a fiatal vékony fekete lány, aki olyan kiváló távfutó volt, tényleg összeszedi-e magát és saját lábra áll úgy, hogy büszke lehessen magára. Egyelőre felhagyott a texasi biológiai családja megkeresésével, igaz, ők további leveleire már nem válaszoltak. Azt tervezi, hogy szeptembertől egyetemre fogjárni. A filmben felvetett kérdések, amelyek az egy családban előforduló különböző bőrszínek és az ebből fakadó identitás, a bőrszínhez kötődő önazonosság és a szubkultúra fontosságára irányulnak, nincsenek megválaszolva. Valószínűsíthető, hogy ezekre a kérdésekre nincs egyszerű válasz. Az a tény, hogy két leszbikus nő alapított családot három örökbe fogadott gyerekkel - a filmben és az életben nem téma a gyerekek, a szülők és a baráti kör számárasem. A két anya minden bizonnyal nagyon szereti mindhárom gyerekét. Nem kis bánatukra az egyik, Avery, pillanatnyilag félig „elhagyta” a családi fészket, de számára is világos, hogy ha a szigorú játékszabályok szerint játszik, szeretettel váiják haza, mint ahogy nagy szeretettel fogadták, amikor nemrég Rómából érkezett haza, a film ottani premierje után. Felnőni majdnem mindenki számára nehéz dolog. E dokumen- tumfilmszerintegy középosztálybeli jólétben felnövekvő brooklyni fogadott gyerek számára is. (Off and Running, Nicole Opper filmje, 2009.)
