Új Szó, 2009. július (62. évfolyam, 150-176. szám)
2009-07-25 / 171. szám, szombat
Egyszer egy lyukas kanna, tele vízzel, átment a szalonon, s összecsepegtette a kifényesített parkettát. Ezt a haszontalan kannát alighanem elfenekelték. ANATOLE FRANCE: RIQUET GONDOLATAI SZALON Menjen a szalonba, csöngessen, és olyan kiszolgálásban lesz része, mint valami fogadóban. Vagy ha inkább ahhoz van kedve, menjen haza. CHARLOTTE BRONTE: SHIRLEY 2009. július 25., szombat 3. évfolyam, 30. szám F0LY0IRAT-AJANL0 A nyári Kalligram-szám CSANDAGÁBOR A Kalligram július-augusztusi száma a krimi témája köré szerveződött - a terjedelmes összeállításban kilenc tanulmány keresi nem csak a krimi szerelmeseinek kedvét, meg egy kuriózus beszélgetés: Szilágyi Zsófia beszélget Horváth Csabával a szocialista magyar krimiről. Ezt ölelik át a krimiblokk rangos szerzői gárdájának tanulmányai: Bényei Tamásé, Hermann Zoltáné, András Sándoré, Kiss Gábor Zoltáné, Be- nyovszky Krisztiáné, Bánki Éváé, Dömötör Edité, Horváth Csabáé és Darvasi Ferencé. Maradva az irodalomtudomány területén, a folyóirat harmadik harmadát Szegedy-Maszák Mihály tanulmánya nyitja (Édes Anna: regény és/vagy példázat), ezt hét kritika követi: Gyürky Kataliné (a Daniel Stein, a tolmács című Ulickaja- regényről), Bartók Imréé (Bemhard Schlinknek A felolvasó című regényéről), Orcsik Roland a Kinek észak, kinek dél című Balázs Attila- regényt recenzálja, L. Varga Péter A modem brazil elbeszélés című antológiát, Puskás István Castiglione klasszikus művének (Az udvari ember) egy újabb kiadását ismerteti, Bazsányi Sándor Az agitátor című Menyhárt Jenő-kötetet (ezt a recenzens szerint aktivista retorikájú, agitátori logikájú, a környezetvédelem ügyét szolgáló munkát), végül Csőke Zoltán a Puszibolt című Csema- Szabó András regényt ismerteti. Mindezt száz oldalnyi szépirodalom előzi meg: versek, kisprózák, egy napló (Géczi Jánosé), egy beszélgetés, egy drámarészlet (Tennessee Williamsé; Csapó Csaba átültetésében) , nemkülönben egy jó kis, az ifjabb nemzedéket megszólaltató összeállítás a kortárs horvát költészetből; a versek fordítói maguk is húszon- és harmincéves fiatalok, s költők, természetesen (Orcsik Roland, Lanczkor Gábor, Kollár Árpád, Dunajcsik Mátyás, László Noémi, Krusovszky Dénes). Plusz egy novella a szintén horvát Ólja Savičevic Ivancevictől (hölgyről van szó, több magyarországi és szlovákiai irodalmi rendezvényen, folyóiratban szerepelt); plusz egy szlovák novella -Jana Beňová Ján Med című prózája Mészáros Tünde fordításában olvasható. Harmadikként még egy fordítás: a kaliforniai filmes, zenész előadóművész Miranda July novellája (Hogyan meséljünk gyerekeknek; Berta Ádám fordításában). A versek tartománya az alábbiaknak köszönhető: Mamo János, Csobán- ka Zsuzsa, Borbély Szilárd, Szöllősi Mátyás, Hartay Csaba, Ijjas Tamás, Mestyán Ádám; Vörös Istvántól most egy novellát hoz a lap, miként Koméli Bea is prózával van jelen. A lap grafikai alaparculatát a fosz- foreszkáló rózsaszín sötétebb és világosabb árnyalatai biztosítják. Helyreigazítás és köszönet A Szalon múlt heti számában kör a szlovák dobyť (elfoglalni, meg- zölt Szlovák adalékok a nyelvtör- hódítani) i-vel írandó. A helyrevényhez című válogatásomban igazításértTolcsvayAntalnaktar- tévedtem, amikor azt írtam, hogy tozom köszönettel. Cs. G. ZENE A SZALONBAN más szám misztikájának megfelelően. Wuorinen pontosan érzékeli, hogy költészet és bölcselet elválaszthatatlan egységet alkot, mely világigénnyel lép fel, s önmagába integrálja az emberi létérzékelés sokféleségének alantasabb megnyilvánulásait is, azaz ez a szimbiózis nem maradhat meg valamiféle absztrakt patetizmus vagy csupán intellektuális kérdésekkel küszködő mesterséges univerzum keretei közt. All egységre bomló (7 főtémát 4 refrén tagol) A nagy menet című középső rész a purga- tóriumi térfelet méri fel a zene eszközeivel, melyben egy roppant misztikus menet hangulatába csöppenünk, ráadásul a téren átgördül az egyház és az üdvösség kétkerekű szekere is, Krisztusszimbólumok ragyognak, megjelenik a hét erény (a 7-es szám misz- tifikálódásának egyik kiemelt feloldása a hét főbűn és a hét bűnbánati zsoltár mellett), végül Beatrice fátylának felemelése zárja a balett-triptichon 1995-ben komponált részét. Figyelemre méltó az ellentét az első és a harmadik egység (A fényfolyam) közt: az első balett inkább izolált képek mozaikos sorozata, mígnem a harmadik, egységekre bontatlan balett a fény zenévé transzformálhatóságának egységes beszédmódba regulázott folyamata. Dante kozmográfiai elképzeléseit itt Wuorinen a szférák zenéjének és a lélekemanáció tanának feldolgozásával kombinálja össze, ugyanakkor a költői forma előtt is tiszteleg, mely annak az útnak a jelképe, mely Dantét a paradicsomba vezette. Itt sűrűsödik egységbe mindaz az energia, mely a költemény (és a zenemű) belső mozgatójaként mind a verbális, mind a vokális narrációt előrevitte, s mely a képi látást a kontemp- láció vagy egyenesen a vízió irányába ösztönözte. Wuorinen lényegében egy posztmodem lelki- gyakorlatot komponált, méghozzá mind az öt érzékszerv bevonásával: zenéje fokozott összpontosítást követel, de mélyen tisztít. A cédén az 1962-ben Harvey Sollberger és Charles Wuorinen által alapított The Group for Contemporary Music játszik. (Charles Wuorinen: The Dante Trilogy. Chamber version. Naxos, 2008.) American Classics Út a paradicsomba Charles WUORINEN The Dante Trilogy (Chamber version! The Mission of Virgil The Great Procession The River of Light The Group for Contemporary Music A zeneszerző (nyakkendőben) Salman Rushdie-val (Susan Johann felvétele) CSEHY ZOLTÁN Dante - kultúránk alfája és ómegája, a kozmosz teljességének verbális fejedelme, a költők filozófusa, a filozófusok költője, egyes megátalkodottak szerint afféle ötödik evangélium kinyilatkozta- tója - mérhetetlen hatást gyakorolt a zeneirodalomra is: elég csak Lisztre vagy Berióra gondolni, de olyan szélsőséges példa is eszünkbe juthat, mint Puccini vígoperája, a Gianni Schicchi. A dantei teljesség a drámaitól a komikusig terjed, ráadásul nála mindig az út a lényeges, a változó és az alakuló szemlélése, méghozzá közvetlenül azelőtt, amikor az időt magát legyőzi a végzetes, emberi időérzékeléssel felfoghatatlan örökkévalóság. Charles Wuorinen 1993 és 1996 között komponálta Dante-tri- lógia című alkotását, mely lényegében három balett együttese: ennek kamaraverzióját 2008-ban a Naxos is rögzítette. Az idén 70 esztendős Charles Wuorinen tájainkon mostanság azzal híresült el, jobban mondva került különféle polémiák középpontjába, hogy operát ír a Túl a barátságon című film alapján, (Annie Proulx szövegkönyvére) melynek bemutatója 2013-ban várható. A polémia oka elsősorban abban keresendő, hogy meglehetősen nehéz elképzelni az atonális technikák, a tizenkétfokú- ság és a kísérleti avantgárd elemeit alaposan hasznosító zeneszerzőről, hogy egy ilyen úgyszólván romantikus történethez illő zenei nyelvet találjon, még akkor is, ha történetesen két meleg cowboy szerelméről van szó, ami nem konvencionális természete miatt szinte kötelezi is a zeneszerzőt, hogy ehhez a szokatlanul leplezetlenül ábrázolt érzelemvilághoz egy új, merőben nem konvencionális zenei világot rendeljen hozzá. Ha meghallgatjuk a Dante-tri- lógiát, világossá válik, hogy Wuorinen zenei világa sokkal többrétegűbb annál, mint ahogy az elsőre tűnhet, ráadásul a narratív elem még itt is igencsak erőteljes, sót pl. a Paolo és Francesca-je- lenet némi vokális behatással akár fergeteges drámai erejű operajelenetté is válhatna. Az első balett a Vergilius küldetése címet viseli, és a pokolba való alászállás illúzióját, örvénylő metaforarendszerét dokumentálja. Mélyfúrás ez a kultúrtörténetbe is, mely végeredményben szánalmas bukások és elképesztő bűnök sorozata is. Wuorinen zenéje hol misztikus (a három szimbolikus állattal való szembesítéskor), hol leíró-dokumentáló, szinte fényképészi következetességgel tablókészítő (a Limbo c. részben), hol narratív (Paolo és Francesca története), de mindenkoron precízen, szinte matematikailag strukturált, mégpedig a bugyroknak, gyűrűknek és a hár-
