Új Szó, 2009. július (62. évfolyam, 150-176. szám)

2009-07-15 / 162. szám, szerda

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2009. JÚLIUS 15. Vélemény És háttér 7 TALLÓZÓ B88BiSaB8iBBBM8»gWi8MB«BIBBMa6BBISggÍg^BÍ^^ÍÍiB ERDÉLYI SAJTÓ Érvénytelen szavazásra buzdítja szimpatizánsait a Székely Nemzeti Tanács a ro­mániai elnökválasztáson - ad­ta hírül a Krónika és az Új Ma- gyarSzó. Az SZNT arra buzdít­ja Székelyföld lakosságát, hogy a szavazólapon ajelöltek neve mellé üssék a pecsétet, a széke­lyek így tiltakozhatnak az el­len, hogy a bukaresti parla­ment már kétszer elutasította a Székelyföld autonómiastatú­tumát. Az SZNT működésének legfőbb célja a székelyföldi te­rületi autonómia. A felhívás­sal az SZNT egyértelművé tet­te, hogy Kelemen Hunort, az RMDSZ államfőjelöltjét sem támogatja a választásokon - állapítja meg a Krónika, (mti) Azt se tudja, hogy a majomtól származik-e vagy celebből lett! (Peter Gossónyi rajza) Heinrich Boere 88 éves, Németországban él, tagja volt az SS-nek, három holland civil megölésével vádolják A legkeresettebb feltételezett náci háborús bűnösök Hivatalosanvádatemelta müncheniügyészségJohn (Ivan) Demjanjuk ellen, akiaz első helyen áll a legkereset­tebb náci háborús bűnösök ak­tuális listáján, amelyetajeru- zsálemi Simon Wiesenthal Központ állított össze. Az aláb- biakban ezt a listát közöljük. MT1-HÁTTÉR 1. John (Ivan) Demjanjuk: az ukrán származású 89 éves férfi a müncheni ügyészség hivatalos vád­irata szerint 27 900 zsidó fogoly megölésében segédkezett a II. vi­lágháború idején, 1943 márciusa és szeptembere között a sobibóri (Len­gyelország) nácihaláltáboróreként. 2. Képíró Sándor: a Magyaror­szágon élő 95 éves férfi a világhábo­rú után büntetlenül maradt, feltéte­lezett náci háborús bűnösöket felku­tató szervezet szerint 1942-ben, magyar csendórtisztként Újvidéken részt vett több mint ezer zsidó, roma és szerb civil megölésében. Képíró Sándor tagadja a vádat. A háború után évtizedekig Argentínában élt, 1996-ban visszatért Magyarország­ra. Jelenleg vizsgálat folyik ellene. 3. MilivojAsner: 1913-ban szü­letett, horvát nemzetiségű, jelen­leg Ausztriában él. A Wiesenthal Központ szerint a világháború alatti horvát fasiszta bábállam rendőrségének egyik vezetőjeként tevékeny szerepetjátszott szerbek, zsidók és cigányok százainak kon­centrációs táborba hurcolásában. Horvátország kérte kiadatását, de az osztrák hatóságok a férfi rossz egészségi állapotára hivatkozva ezt megtagadták. 4. Soeren Kam: 96 éves, dán származású, tagja volt az SS-nek, a német náci párt félkatonai szerveze­tének. Jelenleg Németországban él. Egy újságíró meggyilkolásáért szü­lőhazájában elítélték. A vádak sze­rint része volt abban is, hogy a dániai zsidó közösséget németországi kon­centrációs táborokba deportálták. 5. Klaas Carl Faber: Hollandiá­ban 1944 őszén halálra ítélték fog­lyok megölése miatt. Büntetését 1948-ban életfogytiglani szabad­ságvesztésre enyhítették. 1952-ben megszökött a börtönből, és Német­országba menekült. 6. Heinrich Boere: 88 éves, Né­metországban él, tagja volt az SS- nek. Három holland civil megölésé­vel vádolják. Hollandiában elítélték gyilkosságért. Hosszas jogi huzavo­na után hamarosan bíróság elé állít- jákNémetországban. 7. Zentai Károly: 1921-ben szü­letett, Ausztráliában él. Azzal gya­núsítják, hogy 1944-ben Budapes­ten harmadmagával megölte Balázs Péter zsidó fiatalembert, mert az nem viselte a sárga csillagot. Képíró Sándorhoz hasonlóan Zentai is ta­gadja a vádat, és jogi küzdelmetfoly- tat az ausztráliai igazságszolgálta­tás fórumain, hogy elkerülje kiada­tását Magyarországnak. A magyar kormány 2005 elején kérte Ausztrá­liától Zentai kiadását. 8. Mihail Gorskov: észt állam­polgárságú, a Gestapo náci állam­biztonsági rendőrség volt tolmácsa és nyomozója. A Wiesenthal Köz­pont szerint részt vett zsidók legyil- kolásában a mai Fehéroroszország területén. 9. Algimantas Dailide: a vilniusi belbiztonsági rendőrség tisztje volt Litvánia német megszállása alatt. Avval gyanúsítják, hogy elfogott zsidókat, akiket azután a nácik meg­öltek. JelenlegNémetországbanél. 10. Harry Mannil: észt szárma­zású, Venezuelában él. Az észt poli­tikai rendőrségnél dolgozott a balti állam náci megszállása idején, és a Simon Wiesenthal Központ szerint részt vett zsidók százainak meggyil­kolásában. Az észt ügyészség bizo­nyíték hiányában beszüntette ügyé­ben a nyomozást. ____________________________________________________GiOSSZA______________________ A nyelvért vagy ellene? JAKAB ISTVÁN Senkinek sem lehet kétsége afe­lől, hogy a nyelvi törvények első­sorban az itteni magyar kisebb­ségiek ellen irányulnak. Kivételt talán csak a 2009. évi képez, amelynek bizonyára szenvedő alanyai lesznek a szlovákok kis. De talán legnagyobb áldozata maga a nyelv, mégpedig a szlo­vák nyelv lesz. A szlovákiai és a nemzetközi köz­vélemény formálóinakjelentós része már a szankciók visszaállí­tása és a nyelvrendőrség újra­szervezése miatt is kifejezte megbotránkozását, de a nyelv miatt - mégpedig ez esetben ép­pen a szlovák nyelv miatt - még nem emelt szót senki. Ezt most én, a magyar nemzetiségű nyel­vész teszem meg. Mert miről is van itt szó többek között? Arról, hogy a törvény csak a szlovák standard nyelvváltozat, tehát a szlovák irodalmi nyelv használa­tát tartj a elfogadhatónak a hiva­talos ügyek intézésére, a nem eh­hez tartozó nyelvi elemek hasz­nálata már büntethető. Ez azt je­lenti, hogy pl. a nyelvjárási sza­vak használata is. Ha ez valóban így van, akkor nem azokat kell büntetni, akik esetleg egy-egy nyelvjárási szót beleszerkeszte­nek hivatalos beadványukba, ha­nem azokat a nyelvi és politikai szempontból egyaránt tájékozat­lannak tekinthető személyeket, akik ilyen törvényt összeállítot­tak, sőt jóváhagytak. Megjósolha­tom, hogy ebben az esetben nem a magyar kisebbséggel gyűlik meg a baja a szlovák hatóságnak és a nyelvrendőrségnek, hanem a szlovák ügyfelekkel. Hogy miért? Mert az iskolázott magyarok je­lentős része már a szlovák iro­dalmi nyelvet tanulta a magyar iskolában is, és sokkal jobban is­meri a szlovák nyelvtant, mint a szlovákok és a szlovák iskolát végzettek nagyobb része, hiszen a szlovák nyelvtan ismerete nélkül nem tanult volna meg szlovákul. A szlovákok ellenben a szlovák is­kolában nem a grammatikát ta­nulják elsősorban, hiszen ők már azt hiszik, jól beszélnek szlovákul - még otthonról hozták magukkal ezt a nyelvtudást, természetesen jó néhány nyelvjárási kifejezéssel együtt, amelyeknek hivatalos használatáért most büntetés jár. Vagyis úgy állnak a helyes nyelv- használat kérdésével, mint a ma­gyar iskolában végzett személyek a magyar nyelvhasználatáéval- ez utóbbiak is jobban ismerik a szlovák nyelvtant (mert azt meg kellett tanulniuk), mint a ma­gyart, különösen akkor, ha a ma­gyartanáruk is szívesebben taní­tott irodalmat, mint nyelvtant. De miért járhatna egyáltalán büntetés annak, aki esetleg nyelvjárási elemeket kever az irodalmi szlovák szövegbe, vagy helyesírási hibát ejt a kérvényé­ben? Még a helyesírási hibának a törvénnyel való büntetése is a túlzások túlzása, aki pedig pl. az irodalminak szánt szövegbe ke­rült nyelvjárási szóért büntetni merészel, az maga is legalább de­resre húzást érdemel. Igen, az érdemel büntetést, nem pedig az ilyen „hiba” elkövetője. Hiszen a nyelvjárások a nyelv kincsesbá­nyái, s a falusi emberek - hiába igyekeznek a pedagógusok meg­tanítani velük anyanyelvűk standard változatát, - hacsak nem lépnek értelmiségi pályára, visszatérnek falujuk nyelvjárá­sához. Ezért büntetné őket a szlovák hatóság? No, szép nyelv­védelem ez! Én ennek a törvény­nek sem jósolok hosszú időt; biz­tos vagyok abban: elsősorban nem a magyaroknak lesz vele problémájuk, hanem a szlová­koknak. Elnézést a merészsége­mért, de szívesen vetnék egy pü- lantást azoknak a személyeknek az írásbeli fogalmazására - ter­mészetesen még mielőtt a famu- lusukkijavítaná őket-, akiken­nek a törvénynek a létrejötténél bábáskodtak. Ne felejtsék el, hogy az egyszerű embernek nincsen hivatalból ki­rendelt és fizetett segítsége, aki a hibáit ingyen kijavítja. KOMMENTÁR Teszik a dolgukat CZAJL1K KATALIN Az állam egyre növekvő arroganciája, közpénzek egyre nyilvánva­lóbb lenyúlása, a nacionalista sovinizmus erősödése, a demokrácia és az emberi jogok egyre erőteljesebb semmibe vétele. így lehetne dióhéjban értékelni a Fico-Slota-Mečiar-kormány eddigi teljesít­ményét. Kiegészítve azzal, hogy ezzel arányosan csökken a demok­rácia alapelvei iránt akárcsak minimálisan elkötelezett polgárok bi­zalma az állammal és a politikával szemben. Ami ideális előfeltétele annak, hogy a társadalom a totális szkepszis és passzivitás állapotá­ba süppedjen, lehetővé téve így a politikum még nagyobb züllését. Sok emberben nyilván felmerül a kérdés, mit lehet ilyenkor tenni. Az ellenzék sajnos képtelen válaszolni erre, mert a 2006-os válasz­tások óta szinte kizárólag saját belharcai kötik le az energiáit. Sőt, az utóbbi hónapokban egyre nyilvánvalóbb, hogy valamennyi el­lenzéki párt a maga módján megpróbál udvarolni a kormánykoalí­ció valamely tagjának a jövő évi választásokra kacsingatva. Azaz, az ellenzéki pártok is elfogadják a status quót, mely szerint igaz, hogy a kormánykoalíció pártjai olyan messze vannak a demokrá­ciától és a tisztességes politizálástól, mint Makó Jeruzsálemtől, de a pártpreferenciák könyörtelenek, így a hatalomból való részese­dés érdekében szemet kell hunyni egy s más fölött. A választ tehát máshol kell keresni. Ugyanis vannak még olyanok, akiknek meggyőződése, hogy a hatalommal való visszaéléssel szemben nem a megalkuvás a megoldás. Még akkor is, ha ez a küz­delem sokszor előre vesztett harcnak tűnik, és sokak szemében egyenesen nevetségessé teszi az illetőt. Ez azonban nem tántorítja el például Alojz Hlinát attól, hogy ország-világ előtt kiáltsa az éterbe az igazat az SNS-ről. Vagy Ondrej Dostált, aki amolyan szlovák Don Quijoteként harcol a szélmalmok ellen - feljelenti Slotát magyarel­lenes kijelentései miatt, küzd a nyelvtörvény ellen, tiltakozik a hiva­talok eljárása ellen a kínai elnök látogatása kapcsán. Sajnálatos, hogy a szlovákiai magyar közösségben kevés a hasonló aktivista, pedig lenne bőven mi ellen tiltakozni. Magyar médiában és anonim internetes fórumokon persze sokan tudnak hőbörögni, de ez a legritkább esetbenjut el a szélesebb hazai közvéleményhez. Ami csak erősíti a szlovákokban a meggyőződést, hogy a kisebbségi helyzettel csak a magyar politkusoknak van bajuk, hiszen az itteni magyarok hallgatnak az őket érintő kérdésekről. Ezért is üdvözö­lendő, hogy a magyar kisebbségi szervezeteket tömörítő Szlovákiai Magyarok Kerekasztala ma nyilvánosan elmondja az álláspontját a nyelvtörényről. Ez azért is fontos, mert idáig a témáról leginkább politikusok beszéltek, a hazai magyar közösség civil képviselői alig. A hatalom túlkapásaira csakis egy erős és autonóm civü társada­lomjelentheti a gyógyírt, amely szabad és bátor egyének cselekvé­sén Ellapul. Hogy ennek Szlovákiában nincsenek meg a hagyomá­nyai és szinte semmit sem lehet elérni ilyen módon? Hlina, Dostál és a többiek szerencsére ignorálják az effajta okoskodást, és teszik a dolgukat. Itt az ideje, hogy a szlovákiai magyarok is kövessék a példájukat. FIGYELŐ Előny a Nabuccónál A Nabucco földgázvezeték megvalósításáról szóló kor­mányközi megállapodás aláírá­sával a Nabucco előnybe került az Oroszország által tervezett kon­kurens vezetékkel, a Déli Áram­lattal szemben, de kulcskérdés marad a Nabucco megtöltése gáz­zal - írta az orosz sajtó. A Vedo- mosztyi úgy vélte,a Nabucco és a Déli Áramlat közti mérkőzésben az előbbi jutott előnyhöz. Május elején Moszkva még sikert ünne­pelt: az EU energetikai csúcsán Kazahsztán, Türkmenisztán és Üzbegisztán nem írta alá a Na­bucco megépítéséről szóló nyi­latkozatot. Június végén a Gaz­prom orosz gázipari mamutválla­lat megállapodott Azerbajdzsán­nal - a Nabucco potenciális szállí­tójával- kisebb mennyiségű azeri földgázvásárlásáról, amitszintén az európai vezetéktervre mért jelképes csapásként értékeltek. „Az erőviszonyok változhatnak, de a Gazprom céljai kevésbé tűn­nek reálisnak, mint az EU céljai” - állapította meg a lap. Van politi­kai küzdelem a konkurens veze­tékek körül: az EU gyengíteni igyekszik Oroszország és a Gaz­prom befolyását azzal, hogy di­verzifikálja a szállításokat, az USA ebben aktívan támogatja. A Kommerszant beszámolója címé­ben kiemelte: a Nabucco létrejöt­te elkerülhetetlen, alcímében hozzátette: az USA és Európa úgy véli, a Nabucco-megállapodás aláírása arra ösztönzi Oroszor­szágot, hogy lemondjon a Déli Áramlatról. A kormányközi meg­állapodás aláírásával véget értek az EU és Törökország „hosszú és gyötrő” tárgyalásai. A Déli Áram­lat eddig nem jutott el: nem írta alá a megvalósításról szóló egyezményt a terv kulcsfontossá­gú résztvevője, Olaszország. A Nabucco jelentősen megelőzi a Déli Áramlatot, maga mögött tudhatja Európa politikai támo­gatását, a Déli Áramlat hasonló háttérrel nem dicsekedhet. Alap a Nabucco fontos előnyének nevez­te azt is, hogy van rá pénz. A Déli Áramlat a Nabuccónál drágább - 19-24 milliárd euróba kerülhet, a Nabucco 7,9 milliárdban -, s az európai bankok eddig nem ígér­tek pénzt az orosz vezeték meg­építéséhez. A lap kitért arra is, hogy Oroszország intenzíven próbálta lebeszélni Törökorszá­got a Nabuccóban való részvétel­ről és alternatív projekteket kínált neki, pl. a Kék Áramlat vezeték második ágának létrehozását. Ám Erdogan török kormányfő reméli: ‘ „egyszer orosz gázt is szállítanak EurópábaaNabuccón”. (mti)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents